Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-11 / 28. szám

1912 julius 11 Ungvári Közlöny Oldalszám 3 jam teljes önérzettel önnek, hogy a mi gyűlésünk lefolyása annyira komoly és méltóságteljes volt, hogy abból ön is tanulhatott volna. Nemcsak én mondom azt, de mondják azt komoly férfiak is, akik azon résztvettek — ki­véve talán Önt. Azon csodálkozik, hogy any- nyian jöttek Ungvárra ? Legott megnyugtatom eziránt. Ügyünk erősen fejlődik, embereink száma évről-évre szaporodik, közgyűlé­seinken tehát mindig többen és többen vesznek részt. Egyesületi életünk, kartársi együttérzésünk és összmunkálkodásunk annyira fejlett, hogy önérzettel és büszke­séggel mutathatok erre. És fejlő­dik erősen tovább, mert mi dol­gozni óhajtunk hazánk és ügyünk javára ! Kifogásolja, hogy az üdvözlé­sekben túl sok volt az áradozás. Varmegyénk és városunk elsői beszéltek, különben is ez udva­riassági aktus volt és nem tarto­zik a közgyűlés lényegéhez. íz­léstelenségnek tartom ezt bon­colgatni, amiként ízléstelenség volt az Ön részéről ezt felhozni. Érdemes elnökünk megnyitó beszédével sincs megelégedve, nem értette meg, ez az Ön privát dolga. De az Ön utasításait, ta­nácsait igazán köszönjük, reájuk szükségünk nincsen, az elnök urnák sincsen. Elnökünk oktatás­ügyünk iegkiválóbbjai közé tarto­zik, szaktudásban elméletileg és gyakorlatilag kiforrott és kijege- cesedett egyéniség, az ő neve hazánkban a magyar módszer irányának fogalmát jelenti ne­künk, ő neki igazán semmi szük­sége nincsen B. Ö. ur kegyes útbaigazítására. Ezt elnökünk ne­vében határozottan visszautasítom. Azután az elnöki megnyitó első­sorban bennünket szakembereket érd .-kel és nem lehet céija a siket- néma-oktatás mibenvoltának a kö­zönség számára való ismertetése. Ahol siketnémák részére intézet van, ott a közönségnek bőven van alkalma a különleges szak- tanitást megfigyelni és megis­merni. Ezt B. Ö. ur is beláthatja. Különben bármikor szívesen lát­juk B. Ö. urat ! Az elnöki meg­nyitó törekvéseink lényegét vá­zolja, mintegy szövétneke annak, amiért küzdenünk és dolgoznunk kell, tehát irányát jelzi egyesületi munkásságunknak. Nemde, úgy van ? A többi szakkérdés kifej­tése a közgyűlésen értekezők és a megvitatásban résztvevők fel­adata. Azt írja: „Mit is jelenthet az ily feszegetés : „A gyógypeda­gógia ott kezdődik, ahol az or­vostudomány végződik.* Mindjárt megmagyarázom ked­ves uram. Először azonban en­gedje meg, hogy tévedését helyre­igazítsam. Az elnök urazt mond­ta, hogy : „A siketnéma-oktatas ott kezdődik, ahol az orvostudo­mány végződik, tehát a gyógyító- pedagógia elnevezés helytelen.* Ez már egészen más, ami a fő : igaz. A gyógypedagógia ma ma­gában foglalja a siketnémák és a vakok szakoktatását, valamint a gyengetehetségüek, gyengeelmé- jüek tanítását, a dadogok és egyéb beszédhibákban szenvedők gyógyítását. Külföldön a gyógy­pedagógia elnevezéssel csak a gyengetehetségüek oktatását ille­tik (Heilpädagogie), ami helyes, mert amazoknál az orvosi beavat­kozás — a sok testi és szellemi rendellenesség, fogyatkozás teszi szükségessé — tényleg a taní­tással párhuzamosan meg van, sőt még azontúl is meg kell, hogy legyen. Hazánkban is ezek okta­tása foglalta le ezt az elnevezést, pl. „Gyógypedagógiai tan- és ne­velő intézet“ (Bpest, Borosjenő). A siketnémák és a vakok okta­tására nézve azonban ez másként van. A siket gyermeknek az or­vostudomány nem adhatja vissza a hallását, a vak gyermeknek pe­dig nem adhatja meg a látását. Tehát az orvostudomány beavat­kozása e tény beálltával meg­szűnt. Most kezdődik a mi mun­kánk. A siketnéma gyermeket kü önleges szakoktatás és mód­szer segélyével, a látás, tapintás és izomérzés igénybevételével hosszadalmas' és fárasztó peda­gógiai eljárással, mesterséges utón tanítjuk meg az élő, a hangbe­szédre, mindazon ismeretekre, melyekre a haza bármelyik polgá­rának szüksége vagyon. De peda­gógiai eljárásunkkal meg nem gyógyíthatjuk, a hallását vissza nem adhatjuk ! Itt van a fogalom- zavar lényege 1 Erre mutatott rá megnyitójában az elnök ur 1 Itt kedves Uram nincsen szó semmi másról, csak a tiszta igaz­ságról, a közvélemény felvilágosí­tásáról. Hogy a gyógyító-pedagó­gia fogalmának adminisztrátiv és személyi dolgainkra, valamint ok­tatásügyünkre való kiterjesztésé­vel személyi érdekeinken, évszá­zados tradícióinkon is mélyreható sérelmek történtek — arról itt nem szólok, korlátolt annak iit^a tere. Oktatásügy ünk belső és külső kifejlődésének ilymérvü terjedelme azonban, mint ahogy az hazánk­ban megtörtént, Návay-Szabó Sándor államtitkár ur és az ügy buzgó munkásainak érdeme. És hogy nekünk különleges érdekeink vannak, az a különle­ges ügy természetéből és hagyo­mányainkból önként folyik, — azokért síkra szállani férfias kö­telességünk 1 Különben nem vol­nánk férfiak, nem volnánk ma­gyarok I Mi nemcsak szóval, de tettel dolgozunk! Bizonyítja 16 hazai intézetünk, amelyeket embereink lelkesedése, ügyszeretete tart fen ! A legékesebben pedig bizonyítja az ungvári intézet. Ön is nagyon jól tudhatja, mint dolgozunk — tehát igazságtalan velünk szem­ben az Ön keresve-kereső kriti- zálása. Apostolai vagyunk mi ügyünk­nek s önérzettel utasítunk vissza minden illetéktelen beavatkozást. Beszél még a vitáról. De na­gyon terjedelmessé válnék, ha polémiába bocsájtkoznám e téren is, csak azt óhajtom erre megje­gyezni, hogy itt is ép oly csipkedő és igazságtalan modorban, mint egyebütt tudósításában. Ha azon­ban B. Ö. ur kivánja, szívesen állok rendelkezésére bármikor. Tisztelt laptársunkkal — mely­nek jólértesültségét különben kon- cedáljuk, — hogy, hogy nem, talán a beállott ugorkaszezon miatt, — mégis megtörtént, hogy multheti számában a perecsenyi Banilin-féle vegyigyárat hajánál fogva előrántva, közreadta, — miként a vegyigyárnak az Ung folyóba szivárgó maradéka Pere- csenytől Ungvár felé s azontúl is fertőzi a vizet s a folyó halacskái ettől elkábulnak. Ez a valótlanság semmiféle érzelmet nem kelthet a közönségben mindaddig, amig a kérdést hivatalos körök fesze­getni nem kezdik. A betűk és szavak azonban egészen a köz- igazgatási bizottságig terjedtek, hol a keddi ülésen Bernáth Zoltán is szóvá tette a viz fertőzésének okát, valószínűleg az „Ung“ közlése nyomán. A bizottság természetesen ezt az ügyet megvizsgálni elrendelte. Elég kíméletesek voltak az ülésén résztvevő urak, hogy arra már ki nem tértek, hogy Bantlin hány milliót szerez s mit tesz a pénzé­vel ; ez lett volna ám az igazi kánikulai szenzáció ! Az interpel­láció ebben a szükebb medrében is azonban megtette a maga ha­tását. Gulácsy várm. tiszti főor­vos magához véve Ország városi tiszti főorvost, még kedden délu­tán a folyó vizét véghosszában megvizsgálták s abban minden egyebet taialtak, csak nem a Bant- lin-gyár vizfertőző folyadékát. Az Ung halacskái is vígan úszkáltak, egyikök sem fordult föl. Különös, hogy az „Ung“ a múlt évben hosszú riportban ismertetve a gyár üzemét, a folyóvíz fertőzé­séről mit sem említett, amint hogy fel se hozhatott, mivel — mint tudvalevő — a gyárnak eszeágá- ban sincs a savak előállítása után keletkező mellékterményeket a fo­Egyet jegyzek még meg. B. ö. ur az én és kartársaim önérzetét mélyen sértő módon kriiizálgatott — ezt pedig a maga értékére le­szállítani és kellő megvilágításba helyezni, az ügy érdekében, leg­szentebb kötelességemnek isme­rem. Nem személyes támadás ez, de tárgyilagos, az igazságnak megfelelő kifejtése a dolgoknak. Egyébként lelkemből sajnálom, hogy erre kényszeritett. Talán meg kellett volna fontolnia a dol­got, mielőtt a nyilvánosságra vi­szi azt, amit — bocsánat — nem értett meg kellőképen. Igazságom tudatában cselekedtem ! Schulmann Adolf. lyóba vezetni, sőt ellenkezőleg, ezeket is feldolgozza és haszno­sítja s az egész procedura után nem marad egyéb a tiszta víznél, ez pedig nem fertőz. Bernáth cipői legjobbak és legolcsób­bak! Rákóczi-u. saját ház. Ugorka-szezon. Szeretve tisztelt olvasó közön­ség! Tehozzád szál! most szen­zációéhes toliam. Benne vagyunk az ugorka-szezonban. Nincs hir, nincs szenzáció és nekem Írnom kell. A gyönyörű júliusi esteket azzal töltöm el, hogy gondolko­zom valami rémes rablógyilkos­ságon, földrengésen 100 bedőlt házzal, óriási katonai botrányon (— mennyivel szerencsésebbek a munkácsi riporterek ! —) és más eíéle rémhistórián, a mit neked, szeretve tisztelt olvasó, szépen beadhatnék. Azonban bármenyire is nyájas vagy k. o vasó, ezeket a rémripiket nem volnál hajlandó elhinni nekem, s félek, hogy az ugrasztásnak nemcsak a Te, ha­nem a szerkesztő urak részéről is iinchelés lenne a vége. így hát sajgó szívvel tudatom veled k. unatkozó olvasó, hogy julius van, meleg van, clrkusban „mu­száj nevetni“ és orpheum, kabaré, Beregi, Nagy Endre jönnek-men- nek, megelégedett ábrázattal vágva zsebre a júliusi melegben keser­Az „Ung,“ az Ungfolyó halacskái és a közigaz­gatási bizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents