Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-11 / 28. szám

POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. REISMFIN HENRIK Főmunkatárs: Dr. BÁNÓ VIZ.MOS Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre..............................4 korona Megijed évre ....................Z korona Egij szám ára a dohánijtözsdékben 10 f. Politikai leleplezés. E címen megemlékeztünk lapunk legutóbbi számában arról a közleményről, mely a Hétfői Friss Hírek budapesti új­ságnak julius hó elsejei számában Nehrebeczky György orsz. képviselőre vonatkoztatva megjelent, s amely szerint a munkapártból való kilépése utáni napon egy 48000 koronás váltót presentáltak neki s képviselőnk ezt a váltót, — mint amely összeg­gel a kormány őt a választáson tá­mogatta — be is váltotta. Már a múltkor rámutattunk ennek a hírnek kalandos voltára és jeleztük, hogy csak azért registráljuk, mert egyrészt Ungvár város képviselőjére van vo­natkoztatva, másrészt jellemző a mai politikai viszonyokra, hogy ilyen hangú közlemény dementálás nélkül és a komolyság látszatával megjelen­hetik. Most illetékes helyről nyert információnkkal kiegészíthetjük múlt­kori közleményünket s kijelenthetjük azt, ami különben ki is volt olvas­ható múltkori sorainkból, hogy a Hétfői Friss Hírek híradása nyári ka­csánál nem egyébb. Nehrebecky György képviselő nem adott magáról váltókat a munkapártnak, nemis pre- sentálhattak tehát neki beváltás végett ilyeneket és nemis váltott be ilyen választási váltókat, mert ezek nem léteztek. Midőn ezt a cáfolatot köz­readjuk, ismételten rámutatunk arra, hogy mi a H. F. H. közleményét kellő értékére leszállítottuk még lapunk múlt számában, midőn rámutattunk arra, hogy az képviselőnk politikai állásfoglalását akarta sújtani meg- gyanusitásával, de ha valaki, úgy mi tudtuk és tudjuk, hogy Nehre­beczky György személye és politikai integritása felette áll ezeknek a gya­núsításoknak, melyeknek élő cáfolata éppen a mostani disszidálása is... * Tisztaság, közegészség. 2 hete hire járt, hogy az alispán be­járja a várost, udvarokat és üzlete­ket vizsgálni. Volt erre nagy takarí­tás ! A vizsgálat megszűnt, újból itt a régi helyzet. Kereskedők és gyü­mölcsárusok a forró nyári napokon nyitva tartják a kenyeret, gyümöl­csöt és egyéb élelmi cikkeket. Utána kellene nézni egy kicsit ennek a dolognak. Pénzviszonyok. Országvilág kesereg az elmérgesedett és belátha­tatlan következményekkel járó rossz pénzpiac miatt. Sajnálatos jelenség ez, mert a valószínűség azt látszik igazolni, hogy ebben a küzdelemben a nagyok törnek a kicsinyekre. A fővárosi nagy bankok behálózzák a vidéket, érdekeltséget igyekeznek sze­rezni, ahol csak lehet, aminek kö­vetkezménye a mai helyzet. Iparunk, kereskedelmünk a'apja a hitel Ha a hitel megszűnik, pang az egész or ■ szág gazdasági élete, ezer és ezer ekzisztencia válik ezáltal bizonyta­1896 óta foglalkozom a gyorsírással, úgy elméletileg mint gyakorlatilag igyekez­tem színen maradni. A Ga- belsberger rendszeren kívül a Stolze-Fenyvessy rendszer­rel is sokat foglalkoztam s félig-meddig a legújabb, való­színűleg nagy jövőjű, Glock Tivadar budapesti közöshad­seregbeli százados által fel­talált s egyszerre bármilyen nyelvre alkalmas gyorsírás! rendszert is ismerem. Har­madik éve tanítom a Ga- belsberger-Markovits rend­szerű gyorsírást az ungvári két éves kereskedelmi szak- tanfolyamon s mindezek alapjan mint hozzáértő szak­embernek, engedje meg a nagyon tisztelt olvasó, hogy a lezajlott miskolci országos gyorsiróverseny után, úgy is mint a Gabelsberger-Marko- vits rendszernek egy nagyon régi hűséges közkatonája, de úgy is mint ungvári la­kos, főleg Ungvár régi jó- hirnevének szempontjából hozzászóljak az ungváriak által a jövőben szükségelt tennivalókhoz. „A Gyakorló-Gyorsírók Társasága“ írás című lap­jának a verseny eredményét feltüntető hivatalos adatai késztettek az alábbiak meg­írására. Mostanáig Ungvár gyorsirási szempontból a leg­tekintélyesebb hely Magyar- országon. Erre vonatkozólag elmondok egy jellemző ese­tet. A tavalyi, itt Ungvári megtartott országos verseny alkalmával egy budapesti résztvevő anzixot küldött egy székesfehérvári ismerő­sének s a következőket irta : lanná. Ennek jele tapasztalható vá­rosunkban is. Kereskedőink és iparo­saink küzdenek a létért a nehéz gaz­dasági viszonyok miatt. Válságos itt is a helyzet, amely még sok áldo­zatot fog kiváltani, ha a helyzet nem javul. A gyorsiróverseny alkalmá­ból üdvözletemet küldöm Ungvárról, ebből az érdekes városból, ahol minden em­ber született gyorsíró és minden második ember zsidó. Az ungvári gyorsírás melegágya a gimnázium s nagy szerencse, hogy oly kitűnő emberek kezébe ke­rült a gyorsírás vezetése, mint Medvigy János és Gu- lovits Tivadar. Előbbinek rengeteg tudása, utóbbinak tudása és bámulatos szor­galma, lelkesitni tudása nagy szerencsétjelent a gimnázium gyorsirókörére. Nekem a ta- va:y Ungvárt megtartott or­szágos versenyt megelőző hetekben alkalmam volt meg­csodálni azt az emberfeletti munkát, melyet Gulovíts vég­zett — s a mi fő, tavaly minden fokon az ungváriak vezettek, annyira, hogy az oly ungvári 250 fokos dol­gozat, melyben a hibák száma 2.0.4 volt, már gyenge számba ment. Ez értékes eredmény volt már azért is, mert az ungváriak — éppen nagy sikereik miatt— nem örven­denek valami közkedveltség­nek. E nagy sikerrel egyidőben kapta meg Gulovits a jól megérdemelt kitüntetést: he­lyet a gyorsíró tanácsban. A mit nem egy-két jóaka­rója irigyelt tőle. Az ungvári gyorsírás jó hírnevének nagy kárára 1—2 év óta egy csomó fiatal ta­nár került az ungvári gim­náziumba, kiknek egynéme- lyike túlhajtott követeléssel lép fel a fiatalsággal szem­ben s a 7-ik, 8-ik osztályba Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Szécheniji-tér 33. sz. (Krelsler-nijomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők járó gimnázista gyorsíró, semhogy kitegye magát a bukásnak, minden szabad percét más tárgy tanulására használja fel s arra, hogy diktátum után írjon, már nem marad ideje. Ez az oka a mostani mis­kolci versenyen mutatkozó, a tavalyinál kedvezőtlenebb eredménynek. Ha nem tet­szik is kimondom: Bereg­szász a nyakunkra nőtt. El­tekintve Török Aladár buda­pesti gimnázista a gyorsirási versenyek eddigi történetében páratlan 500 szótagig emel­kedő írásától, az összes ma­gasabb fokokon Budapest és Beregszász vezet. Sőt a 300 és 250 szótagos egyéni ver­senyre ungvári nem is je­lentkezett. Az országos nagy verse­nyeket, ha lehetne, szeptem­berben kellene megtartani, akkor a versenyzőknek a szünidőben lenne idejük a gyakorlásra. Erősen hiszem különben, hogy a gimnázium vezető­sége a jövő években valami­képpen lehetővé fogja tenni, hogy a versenyző fiatalság­nak legyen ideje a gyakor­lásra, mert az ő szemükben is kívánatosnak kell lenni, hogy Ungvár vezető szere­pét mindvégig megtartsa, ez pedig csak úgy lehet, ha a fiatalságnak a begyakorlásra időt adnak. Úgy Gulovits, mint az iskolája megérdem­lik a jóakaratu támogatást. A gyorsírás tudása ma­holnap elemi szükséglet lesz, főleg a reálpályákon. A mű­egyetemi előadásokon a taná­rok előadásainak jegyzése végett oly szükség van rá, mint a mindennapi kenyérre. A gyorsírás iránt érdek­lődő ungvári közönség ne­vében azt kérdezem a hely­beli főreáliskola kitűnő ve­zetőjétől, Dortsák Gyula igazgató úrtól: nem találja-e egy ungvári középiskola ne­véhez méltatlannak, hogy növendékei előtt a gyorsírás A miskolci országos gyorsiróverseny után. Irta: Simonyi Sándor. Ungvár, 1912 julius 11 ■ Z8. szám ■ Harmincnegijedik évfolyam

Next

/
Thumbnails
Contents