Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-30 / 22. szám
Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1912 május 30 némely töredékek által vannak képviselve. Természetes ennélfogva, hogy a kedvezményezett osztályok akkor, a midőn a választójog keretei tágittat- nak, saját érdekeiket látják veszélyeztetve, s a szembeszálló érdekekkel a tényleges helyzet adta előnyüknél fogva is felveszik a harcot. A jobbágyság megszüntetését minálunk bizonyos oldalról a történelmi nemesség önkéntes, önzetlen tényéül szeretik feltüntetni. Mi nem vagyunk annyira elfogultak. Mi a korszellem parancsoló kényszerűségeinek elmaradhatatlan folyományaiban nem akarjuk a lemondás nagyszerűségeit csodálni. A nemesség felszabadította a jobbágyságot, mert ez e nélkül is felszabadította volna önmagát. A jobbágy jogokat nyert, — különben kicsikarta volna magának erőszakkal. A nemesség nagylelkű volt, mert félt, mert tudta, hogy minden szembehelyezkedés az ő részéről teljesen kilátástalan s mert a korszellemet felfogta. Ott, a hol a helyzet ilyen megismerése késett, a hol az erők tévesen mérlegeltettek, a régi rend bástyáinak megdöntése mindenütt csak vér árán történhetett. A forradalmi mozgalmak sikere pedig annál bizonyosabb volt, minél általánosabb, minél összefolyóbb volt az eszme, a mely a mozgalmat megindította. A kormány mögött álló tábor conservativ elemei a közelmúlt sajnálatos eseményeinek felidézésével nyilvánvalóvá tették ennek a históriai tételnek az igazságát. Abban a percben, a miden a „béke olajágával érkező“ kormányelnök szemben találta magát partjának feudális csoportjával, éreznie kellett, hogy a választójog kérdésében megszűnt reá nézve a kezdeményezés lehetősege. S ha már a kérdés, mint a helyzetből való kibontakozás előfeltétele elől kitérni módjában nem állott, el kellett magát határoznia, vagy a harcra, — vagy a visszavonulásra. Lukács az előbbit választotta, s a béketárgyalások megkezdése egyúttal már a harc kijelentése volt. A tervezet sorsa iránt nem lehetett kétség, azt Lukács maga sem vehette komolyan. Az ellenzéknek vissza kellett azt utasítania. Tisza szerephez jutott, az ellenzék felvette az odadobott k#ztyüt és a többi, a barrikádok, a vér, a halottak, már csak befejezője volt egy kezdődő dráma egyik jelenetének. S ez a jelenet még nem a legutolsó. Mert eszmék csaptak össze a főváros utcáin. Rendszerek, világnézletek mérték össze erőiket s a gyárak füstölgő omladékai alól felcsapó lángok egy uj világra vetették fényüket. A ma tetemén virradt a holnap. Jó lesz ezzel számot vetni. Város és vármegye. # Hivatalos órák a városnál. A vármegye főispánja e napokban Ungvár város ügykezelését megvizsgálta. Ez alkalommal figyelmében ajánlotta a polgármesternek a hivatalos óráknak reggel 8 órától d. u. 2 óráig egyfolytában leendő beosztását nemcsak azért, mert a tisztviselők munkaereje igy jobban kihasználható, de főleg azért, mert a városban lévő összes többi hivataloknál ezen beosztás van érvényben s ekként a hivatalok egymás közötti érintkezése az egyformán megállapított hivatalos órákban gyorsabb, akadálytalan és a felekre is előnyösebb- A városnál a hivatalos óráknak ezen szóba hozott beosztása előnyös lehet a tisztviselőkre, a hivatalok egymás közötti érintkezésére, de a felekre nézve, akiket első sorban kell tekintetbe venni, semmi szin alatt nem előnyös. Különösen nem lehetne előnyös Ungvár város lakosaira. Legtöbbjük kereskedőkből és iparosokból áll, akik reggel friss erővel látnak üzletükhöz és fognak hozzá a munkához s igy foglalkozásukat zavarná, ha azt éppen délelőtt kellene megszakítani, hogy városházán ügyes-bajos dolgaikban eljárhassanak. Holott az ebéd utáni időben, amikor munkaerejük javát már kihasználták, nem jár olyan mérvű munka és időveszteséggel, ha ügyeikben délután is eljárhatnak a városházára, amikor fizetéseket is teljesíthetnek. A mi a tisztviselők munkaerejének jobb kihasználásának kérdését illeti, ahoz szó fér. Egyfolytában elég négy egymásu áni órát munkával tölteni, az ezt követő 5. és 6.-ik óra idő kellőleg mar ki nem használható; fáradtság áll be, amint ezt a tapasztalat igazolja. Végre a szülőkre is hátrányos, akiknek iskolás gyermekeik vannak. Igaz, jelenleg kisérletképen a tanórák délutáni 1 óráig vannak beosztva, de erről máris az a tapasztalat, hogy az ily beosztás be nem vált. Legjobb lesz tehát, ha a városházán a régiben maradnak. Szemét lerakótelep a tüzesben. Azt rendeli a belügyminiszter a többi között, amit most az alispán széles körben kihirdette!, hogy: „Meg kell vizsgálni a csont- és rongygyüjtőrak- tárakat, a szemét- és hulladék- gyüjtőtelepeket és intézkedni kell, hogy e helyeken úgy a tisztaság fentaitása, mint a munkások egész ségének megóvása érdekében a legmesszebbmenő intézkedések foganatosíttassanak. Ha a község belterületen netalán csont , rongy- vagy hulladékgyüjtőtelep volna, intézkedni kell annak mielőbbi kitelepítése iránt.“ No hát csak vizsgálják meg a Füzesteret, ahol naponta sok ember jár, ahol az ifjúság sporttelepe fekszik és intézkedjenek a belügyminiszter rendeletének végrehajtása iránt. # A vidéki rendőrség államosítása. Értesülésünk szerint Dr. Pekáry Ferenc belügyminiszteri tanácsos, aki a vidéki rendőrségi ügyeket intézi, már kész tervezetet vitt magával uj állásába. Egyik jelentős újítás lesz a szolgalat terén az, hogy a rendőrségeket külön telefonvonallal kötik össze, amelynek Budapesten a főkapitányságon lesz a központja. így, ha az ország legtávolabbra eső pontján is történik főbenjáró bűneset, a következő percekben már tudomással bir róla a budapesti rendőrség bűnügyi osztálya, amely minden irányban sürgősen intézkedhetik és a szükséges nyomozó apparátust rövid időn belül mozgósíthatja. Az ország négy kerületre lesz felosztva, úgynevezett brigádra. Igen fontos az uj ügyosztály az erköícsrendészet szempontjából is. Magyarország vezetett az élőhus nemzetközi piacán mindaddig, amig a leánykereskedés üldözéséről szóló enyhe törvényszakaszokat novelláris utón meg nem szigorították. A bünteőt novellával azonban csak csökkenteni lehet, de megszüntetni nem ezt a speciális üzérkedést. Az ellenőrzést uj eszközökkel és más alapon kívánja lehetővé tenni Pekáry, aki főként fiatal lányoknak szóló útlevelek kiadását óhajtja szigorúan ellenőrizni. # Közgyűlés. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága holnap május hó 31-ikén délelőtt 10 órakor tartja Il-ik rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozata között a következők szerepelnek: A vármegye alispánjának évne- gyedes jelentése a törvényhatóság és közigazgatás állapotáról. — A vármegye alispánjának előterjesztése, az eddig gimnáziumi építési költségek címén szerepelt ‘/2°/o-os vármegyei pótadónak, részben a törvényhatósági hordójelző hivatal felállitási költségeire, részben a vármegyei alkalmazottak nyugdíjalapja javára, újból leendő kivetésének megszavazása r iránt. — A gróf Buttler János Ludovica Academiai alapítványa egy helyének választás utján leendő betöltése. — Az ungvári kir. kath. főgimnázium háromszázados fennállásának megünneplését előkészítő értekezlet elnökségének kérvénye, a gimnáziumot alapitó Drugeth Homonnai György arcképének megfestése, a gimnáziumnak az „Ungvári kir. kath. Drugeth-főgimnázium“ névvel való felruházása és az ünnepség költségeire rendkívüli segély engedé-^ lyezése iránt, a vallás- és közoktatásügyi ministerhez intézett kérelmének támogatása tárgyában. — Az Ungvármegyei Közművelődése Egyesület kérvénye a vármegyei muzeum felállítására segély engedélyezése iránt. -—- A vármegye alispánja bemutatja Záhony község képviselőtestületének a korcsmák és italméréseknek vasár- és ünnepnapokon zárva tartása tárgyában hozott határozatát s ezen határozat ellen Ackermann Márton záhonyi lakos által beadott feleb- bezést. — Budapest székesfőváros közönségének atirata a véderőjavaslatokkal kapcsolatban az általános, egyenlő és titkos választói jognak törvény utján való mielőbbi biztosítása tárgyában. # Képviselőtestület. A város képviselőtestülete a jövő hét szerdáján közgyűlést tart a kór- házépitkezés tárgyában a vállalkozókkal kötött szerződés bemutatása iránt. A holnapi közgyűlés. Irta: Jteermann Henrik. Ungvármegye törvényhatósága holnap tartja második évnegyedes közgyűlését, amelynek tárgysorozatában két fontos politikai kérdés szerepel. Az egyik : a tárgy- sorozat 3. pontja, amely a Lukacs kormány kinevezését tudatja a törvényhatósággal; a másik: a 23. pont, amely Budapest székes- főváros közönségének átiratát tartalmazza, az általános, egyenlő, titkos választói-jognak mielőbbi megvalósítása érdekében. Máskor talán nem is lehetne nagyobb fontosságot tulajdonítani ennek a két politikai kérdésnek, de ama véres, forradalmi események után, amelyek Budapest utcáin lezajlottak és az ország egész vérkeringését megállították: kell, hogy a törvényhatóság is a legsuiyo-
