Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-04 / 14. szám

Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1912 április 4

lünkről, — mely a magyar nemzeti állam — szó van, azonnal egyet kell értenünk. Félre kell tennünk párttekinteteket, személyes érdeket, ki kell oltanunk a gyűlölet tüzét és egyesülnünk kell a legfőbb cél felé vezető utón.

És nem csak a politikában kell- ezt tennünk, hanem a társadalmi és felekezeti kérdésekben is.

Magyarország, nemzeti céljainak megvalósításában nem nélkülözheti egyikét sem azoknak az erőknek, melyek a társadalom különböző rétegeiben, vagy különböző felekezetűkben rejlenek. A társadalmi béke és kölcsönös vallási türelem, nélkülözhet- len feltételei nemzeti célunk sikerének.

Beállanak ugyan társadalmi zökkenések, de ezek nem a fenyegető jövő, nem a kitörni készülő vulkánelőjelei. A múltnak mindinkább eltűnő utófájdalmai azok, melyek abból származnak, hogy társadalmi forradalmunk tü- zében az osztályok még nem forrtak össze teljesen az egységes nemzetben.

Felekezeti villongásaink is vannak koronkint úgy az állam, mint az egyes felekezetek közt. Ezek tán leg- aggasztóbb tünetek közéletünkben.

Jaj volna Magyarországnak, ha a felekezetiesség a nemzeti eszmét cserben hagyná. Szerencsére, ez a

veszély komolyan fenn nem forog; mert a magyar faj minden tagja — egyházi vagy világi — előbb magyar és csak azután katolikus, protestáns, zsidó, evangélikus stb.

De ez nélkülözhetetlen feltétele is nemzeti célunk megvalósításának. Lehetnek apró civódások az állam és felekezetek, vagy ezeknek egymás között.

A hazaíiságnak és nemzeti célnak azonban egyesíteni kell bennünket. Nemzeti politikánk programmjá- ból a felekezeti szellemnek ki kell zárva lennie.

Eddig csak a politikai viszályok döntöttek le bennünket ; de ismét felkeltünk. Ha a társadalmi és felekezeti viszályok tépnék szerte a nemzeti eszme fényes szövetét, ha a magyar faj any- nyira megfeledkeznék nemzeti hivatásáról, hogy ezt társadalmi osztály és felekezeti érdekeknek feláldozná, az erre következő halálból nem lenne feltámadás.

Mert Magyarország, vagy nemzeti állam lesz, vagy nem lesz soká állam.

Szerencsére — és ezt büszkén ismételjük — minden feltétel meg van arra, hogy e politikai alternativa első fele teljesedjék. És igy húsvéti allelujával büszkén hirdethetjük a világnak, hogy Magyarország, a magyar nemzet örökre feltámadott.

Város és vármegye.

# A város államsegélye.

Gróf Khuen Héderváry Károly belügyminiszter értesítette Ungvár város közönségét, hogy az 1912. évi állami költségvetésben a városok segélyezésére előirányzott négy millió koronából a város részére 24,000 koronát kiutalt. Az összeg felhasználása tekintetében csak azt köti ki, hogy amennyiben a város közigazgatási alkalmazottjai részéi e kiszolgáltatott illetmények a megállapított mértéket még el nem érnék, a most kiutalványozott állami segely- összeget a közigazgatási tisztviselők, segéd- és kezelő személyzet fizetésének és lakáspénzének, a 62000—1910. sz. belügyminiszteri körrendeletben megállapított mértékig való kiegészítésére kell fordítani. A fizetés kiegészítés fejében megállapítandó pótlékokat havonként, a lakáspénzpótlékokat pedig évnegyedenként előleges részletekben kell kifizetni.

A tisztviselői illetmények kiegészítése után az államsegélyből fenmaradó összeg felhasználására nézve a belügyminiszter az óhajtásának ad kifejezést, hogy ez összeg oly beruházások költségeire fordittassék, melyek alkalmasak arra, hogy a város korszerű fejlődését, a lakosság szellemi és anyagi fejlődését előmozdítsák. Ilyen közhasznú célul a miniszter elsősorban a nyugdíjalap gyarapítását s közegészségügyi célok előmozdítását említi meg.

Miután Ungvár város tisztviselőinek illetménykiegészítése 34501 koronát tenne, a 24'000 koronából nemcsak hogy mi sem maradhat közhasznú célokra, hanem a szabályrendeletben megállapított fizetés és lakpénzen felül eső állami illetményre igy is 69 V2% esik. A városi tisztviselők részére a 4 hóra eső illetményt és lakás* pénzt a tanács már utalványozta.

# Országgyűlési képviselő választók Az 1913 évre érvényes választói névjegyzék összeállításával a központi választmány által megbízott küldöttségek működésüket megkezdték. Ungvári Komjáthy Gábor elnöklete alatt a küldöttség f. hó 11 és 12-én fog működni a városháza termében.

Hús nélkül.

Nemrég egy nagyon érdekes, szociális és gazdasági problémákkal foglalkozó könyv jelent meg, amely hiteles statisztikai adatok alapján kimutatja, hogy Magyar- ország az az ország, ahol aránylag a legkevesebb húst fogyasztják. Ezen a ponton vitatkozni nem lehet, sőt fölösleges is. A számok adatai minden ékesszólásnál szebben beszélnek és ha humort keresnénk a szomorú tény mögött, azt kellene hinnünk, hogy ^ a magyarok megundorodtak a hústól s a növényi táplálkozásra tértek át.

Pedig nálunk nagyon kevés a meggyőződéses vegetáriánus, mi erős húsevő nép lennénk, ha telnék húsra, de — sajnos — náAz; aranyos pagoda.

Ott, ahol az Iravadi, a birmai Nílus torkolata felé sekágu meg- oszlásbm hömpölyög a mocsaras síkságon keresztül, ahol a Pegu- hegység nyúlványai meredeken bocsátkoznak le a síkra, messzire láthatóan emelkedik a „sve dagou paya“, Rangun nagy aranyos pagodája. Azon összes népeknek, melyek Gautama Buddha tanait vallják, vágyódással teli zarándok célja Ezen ország kultuszhelyei közt a legszentebb és legelső, mert IV. Buddha fejéről 8 valódi hajszálat rejt, azonkívül három elődje mindegyikétől egy köteles ereklyét. Mit jelent a sziámiaknak, a koreaiaknak, a Kambodja vidékieknek, khinaiaknak, japánoknak Rangun nagy és hatalmas kereskedelme, mely ezen szentély lábainál fejlődött ? Semmit, mert felvirágzik és egyszer talán elmúlik, de a pagoda minden hívőnek zarándok-célja marad, csodás szimmetriával, részarányossággal épülve, túlontúl meg irányozva, drágakövekkel kirakott csillogó kupolájával. Úgy áll itt évezredek óta, fenségesen, — elmozdithatatlanul,

örökre. Messzire látható mindenfelé, kimagaslik a többi emberi mű közűi, mint lobogó tüzláng mutat a déli nap hevében az ég felé, mint az ország első őrjele, melyet a tengerről a folyóba való behajózásnál pillantunk meg és ha ismét elhagyjuk az országot, a szinte kialvó nap utolsó sugaraival éri ezen a maga nemében páratlan művészi épületet, mely szépségével és sajátszerűségénél fogva a világcsodák közé számítható.

Mily régi ? Ki tudja ? A nép azt mondja és meg van róla győződve, hogy a hely, melyen áll, már az előbbi világperiódusban is szent vo t. Sok ezer év telt e1, inig a mostani világ az előbbi tönkremenése után atomokból las- sankini létesült, hogy az első Buddnát fogadhassa, ő pálcáját hagyta ott, hol most a pagoda áll. A II. Buddha ivóedényét hagyta hátra, a III. sárga ruhájának egy részét és aztán jött a IV. a dictö Gautanata. Két testvér jött hozza és jámbor atyjuk ajándékát hozták Buddhának, aki gondolatokba mélyedve egy fa alatt ült ; Buddha

4—4 hajfürtöt adott a testvéreknek azon meghagyással, hogy elődjei ereklyéihez helyezzék a dombra. Hosszas keresés után akadtak azon halomra, és igy több mint 2000 évvel ezelőtt keletkezett az első, csak 9 méter magas pagoda az ereklj-etartó fölött.

Királyok, fejedelmek, minden idők uralkodói igyekeztek mély tiszteletüket ott Buddha előtt kimutatni, birtokokat és pénzt ajándékoztak, kolostorok lettek felállítva és az épület megnagyobbodott. Ezer meg ezer kultuszhely létesült egész Ázsiában a tan terjedésével, pompás épületek, melyek azonban az idők járásával feiedesbe merültek és a dzsungel is sokat ellepett. Jáva szigeten Boro Bodver és Angkor Wat csak ma fedeztetnek fel a nyugati népek fáradozása folytán teljes pompájukban és fenségükben és szobrászműveikben rég feledésbe ment idők és korok erkölcseit, szokásait és viseletét idézik vissza emlékezetünkbe. Buddha mondta : »Világok keletkeznek és már letűntek!“

Népek jönnek, mennek. Mi az emberi dicsőség ? Alig született meg, már is elfelejtetett, de a nagy aranyos pagoda áll; nőtt és mind magasabbra és magasabbra emelkedett, szebb és szebb lett, vetélytárs nem apaszthatta dicsőségét, hírét, egy szkeptikus, tagadó fejedelem se tudta volna ledönteni, egy hóditó ellenség se birt a legbensőbb rejtekében levő ereklyékhez hozzáférni, mert teljesen megsemmis'ttetett volna; a szürke ó-kor mondái lengik körül, és 1852-ben utolsó védőbástyája volt az angolok ellen kétségbeesetten küzdő birmaiaknak, és lépcsőin és terraszain a jelen legnagyobb hóditónépének fiai vére összekeveredett azon vallás hívőiével, amely vallás az ölést halálos véteknek mondja.

Maradt, ami volt, az óhajtott cél, százezrek zarándokhelye, kik Buddha Gautamát legtisztább mintaképüknek tekintik.

A pagoda terraszokon emelkedik a Pegu-hegy nyúlványain. Dacoló párkanyzatok és falak övezik, vaskapuk, törésekkel óvták a bemenettől és még ma is