Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-04 / 14. szám
1912 április 4 Oldalszám 3 Ungvári Közlöny lünk elkényszeredett,korgógyomru emberek élnek, akik vasárnapnak látják a közönséges hétköznapot, amikor némi húsféle kerül az ebédhez. Vacsorára megteszi a kávé is, vagy gyümölcs, vagy bármi más olcsó eledel. Most már elmélkedjünk, hon- -jiét van mindez. Csakugyan any- nyira szegény náció volnánk mi magyarok, hogy nélkülöznünk kell a legtéplálóbb eledelt, a húst? Annyira oda van már ez a tejjel mézzel folyó Kanaán, hogy nem telik már húsra sem ? Hiszen kétségtelen, hogy más nemzetekhez képest szegények vagyunk. De csak körül kell néznünk és találunk még szegényebb nemzetet is. Ott van például Olaszország, amelynek nyomorúsága szinte páratlanul áll és mégis aránylag sokkal több húst fogyaszt Olaszország népe, mint a miénk. Azt mondhatnánk, hngy a parasztság nem él hússál. Csakhogy a paraszt mindenütt egyforma. A francia paraszt éppen olyan szigorúan megvonja magától a gasztronómiai élvezeteket, mint a magyar. És nincs is az a jólét, amely nagyobb változást tudna előidézni a nép étkezési szokásaiban és rendjében. Az a bizonyos tyúk ma még ritkábban fő a paraszt fazekában, mint VI. Henrik idejében, de ezt nem szabad a t szegénységre visszavezetni. Ellenben igen nagy baj, hogy a „szegények vagyunk, de jól élünk“ elve már csak elv, amely mosolygásra késztet, de egyre kevesebb és kevesebb hive akad. A középosztályról beszélünk. megvannak. Különös, de az er- kö csösséghirdetők legbékésebb- jének szentelve ép Rangun város fegyháza is lehetne. Ezen háborús időkre a nyugtalan forrongásokra és vérontásra emlékeztet még ma is külseje. Tiban királynak, akit szerfölött kegyetlennek ismertek az angolok, trónját, országát odahagyva fogságba kellett menni a háború után. A birmai már rég kibékült az angollal, és a soha megnem szűnő, fel- és lehullámzó népáradat teljesen békés képet mutat. A benszülött nép nem kiméit fáradságot és pénzt, csakhogy szent pagodáját újból díszíthesse Ezelőtt a királyok saját testi súlyuknak megfelelő aranyat - adtak e célra, 1871-ben, Minden király csúcsára tétette azon kupolát, mely több mint egy millióba került. Mindenfelől állandóan folyik be a pénz, hogy igazán aranyos maradjon az aranyos pagoda. Simonyi Zoltán. amelynek életét módunk van megfigyelni, mert magunk is közöttük élünk. A középosztályról, amely kezdődik az első rosszul vasalt, de vasalt nadrágnál és csillogó elegénciával Végződik. Ebbe a határozatlan körbe tartozik Magyarország népességének egy igen nagy része és kétségtenül ennek a hatalmas osztálynak élete billenti ránk nézve olyan kedvezőtlenné a húsfogyasztás mérlegét. Csak körül kell nézni nyitott szemmel ebben a dekadens társadalomban és rögtön bizonyossá válik, hogy itt van a baj. A középosztály nem eszik húst, mert drága. De vájjon csakugyan akkora-e a szegénység itt, hogy ezek kénytelenek megtagadni maguktól a táplálkozás legelső, legintenzivebb szükségletét ? A felelet: nem. Mert ugyanakkor, amikor az első kérdést feltettük, szemünk elé tárult ennek a társadalomnak külső képe is, amely hazugságokból alakult ugyan ki, de elég jólétet mutat. Az erőnkön felül való költekezés nem okolja meg azt, hogy ott spóroljunk magunktól, ahol egyáltalán nem szabadna szükséget szenvednünk,de mégis igy van. Egy polgári család kávéházi költségei rendszerint nem aránylanak a konyhaköltségekhez, de azért nincs egy józan ember sem a családban, aki erélyesen tiltakoznék a kávéházba járás ellen. Azonkívül még ezer és ezer kikinövése van a modern eletnek, amelyek mind arra valók, hogy a szegénységet elleplezzék. De amikor az elleplezés e módjához folyamodunk ; beleesünk a tulajdonképen való szegénységbe és nem eszünk húst, mert különben nem mehetünk bálba, vagy nem kocsikázhatunk a körzőn, nem ülhetünk a ragyogóan fényes kávéházak kipárnázott boxjaiban és nem vacsorázhatunk egyszer egy héten vendéglőben. Nem mehetünk páholyba, bár viszonyainkhoz még a karzatra sem telik, nem mehetünk nyáron fürdőbe, ámbár idehaza is éppen csak hogy megélünk. Fönt az ernyő nincsen kas — ez a mi Potemkin társadalmunk képe és inkább koplalunk valamennyien, csak a szegénység meg ne lássék a könyökünkön. Azaz, hogy ez még nem volna o^yan nagy baj. A szegénység szemérmes és nem szívesen mutatja meg arcát a nyilvánosságnak. De nálunk, aki tisztességesen járhatna, az a walesi herceget akarja lefőzni eleganciában, ennélfogva nem költhet húsra. Ezek után pedig ne csodálja senki, hogy nálunk szinte jár- ványszerü a kényszer vegetári- án izmus. Hej, a pénz!... Igen, a mindég aktuális dohány, dohicsek, amely nem létezik. Onnan jut eszembe, hogy mindenki csak arról panaszkodik, hogy nincs pénze. A szegény honpolgár a hitelezőit tömi vele, a hitelező az ő hitelezőit, s végeredményben senkinek sincs pénze. A kereskedők kereket oldanak (az alliteratio kedvéért). A bankárok baccaráznak s belőnek a fejükbe. A kávés kesereg, hogy kevés kávét kanalaz a közönség. Ped:g majdnem minden dohányunkat neki hordjuk. —Bizonybizony, ilyen vas ez! .. Most nemrég volt elseje, s máris bőg a tárcám belseje. Pedig itt a tavasz, a mikor kizöldűl az aszfalt s a verebek „ Hogyha egyszer“ ... kezdetű vágydalt csicsergik. És én oly szomorú vagyok, hogy üres zsebbel fogadom a tavaszt. No de nem baj. Hiszen „herceg, hátha megjön a tél is“?... Ön se szomorkodjék, kedves olvasó! Vágja be téli kabátját a zaciba, s rendelje meg kedves nejének a legújabb aeropián kalapot postán, francó, utánvéttel. Jó napot kívánok! (Ma) — Husvét, A Golgota után huszonnégy óra alig telik le, s beköszönt a feltámadás ünnepe. Rövid két napra elpihen a küzdelem, megszűnik a munka s ünnepelünk. Előbb felkeresi minde- nikünk a maga templomát, imádkozik a szomjuhozó lélek a maga módja szerint s hallgatja fülével s felfogja a szót szivének húrjain, hogy biztatója, bátoritója, legyen a földi életnek main: a feltámadás. A természet is feltámadt. A kikelet minden színe, a tavaszi verőfény, az épülő madárfészek, a dalos bokor mind-mind úgy hirdetik a feltámadást. A virágzó kikelet örömperceiben üdvözöljük az ünneplőket, olvasóinknak munkatársainknak s minden igazszivü embernek boldog húsvéti ünnepeket kívánnunk. — Kitűnte tés. A király Mtr- vos Natalis cs. és kir. 66-ik gyalogezredbeli ezredesnek katonai téren teljesített kiváló szolgálatáért a III. oszt. vaskoronaren- det adományozta. F. hó 28-án az ezred tisztikara lampionos menetet és szerenádot rendezett a kitüntetett ezredes tiszteletére. A tisztikar üdvözletét Hodula Károly őrnagy tolmácsolta. — Áthelyezés. Csépes Tiva- darné szül. Einer Etel bercsényi- falvai állami óvónő, a pancsovai óvodához áthelyeztetett. — A Társaskör közgyűlése. Az Ungvári Társaskör f. hó 26-án tartotta évi rendes közgyűlését dr. Novak Endre elnök vezetésével. Ifj. Bradács Gyula titkári jelentése szerint a Kör tagjainak száma jelenleg 271. A bevétel 9202 K, a kiadás pedig 8629 K volt. Szentkereszty Tivadar könyvtáros a könyvtár állományáról és nagy forgalmáról tett jelentést. A választás eredménye : Elnök dr. Novák Endre, alelnök Lőrinczy Jenő, felügyelő Scholtz Lajos, pénztáros Lám Elemér, jegyzők dr. Csűrös Szilárd és ifj. Bradács Gyula, könyvtáros Szentkereszty Tivadar, ügyész dr. Sajó Elek. Választmány : B móczy Béla, Bekény Aladár, Berzeviczy István, Bradács Gyula, Csűrös Ferenc, Czibur Vilmos, Deák Gyula, Gálócsy Zoltán, gelsei Gutmann Izidor, Haraszthy Gyula, Hidasi Sándor, Hodula Károly, Kardos Emil, Kende Péter, Kiss Dezső, Komjáthy Gábor, Kozma G)u!a, Lám Gyula, Lám Sándor, Minay István, Mocsáry Béla (uj), dr. Ország Jakab, Popovics Miklós, dr. Preusz Adolf, Románecz Mihály, dr. Sebő Sándor, Szabó Lajos, Szathmáry Géza, Székely József, Takács László (uj), id. Tomcsányi Ödön, dr. Tüchler Sándor, Usz Antal, Weinberger Zsigmond. — Felolvasó ülés. A Gyón- gyösy Irodalmi Társaság, ápr. havi felolvasó-ülését ápr. 9-én d. u. 5 órakor tartja meg a vár- megyeháza nagytermében. Bérezik Árpádnak ungi vonatkozású dolgozatát Berzeviczy István olvassa fel. Dr. Hermann Antal egyetemi m. tanár „Erdélyi képek“ címen tart előadást, amelyet 100 nál több vetitőképpel kisér. Erdélyi magyar, székely, román, szász, zsidó, örmény, szombatos és cigány eredeti népdalok és énekek is bemutatásra kerülnek az előadás keretében. Bradács Gabriella zongoraszámmal, Zachár Mariska pedig szavalattal lépnek fel az ülésen. Belépődíj 40 fillér. — A ,,Művészház(<. Kétheti itt időzése után f. hó 1-én eltávozott városunkból a „Művészház“. A képek, a művészek elmentek, de itt maradt az emlékük. A ki állításnak megvolt úgy az erkölcsi, mint az anyagi sikere. Képeket vásároltak : Virányi Sándorné (3 drb.), Kende István Kardos Emil, Sznistsák Nándor, Dr. Hackel Sándor, dr. Szőke Andor, Vidor Marci 2—2 drb. Bodor Zsigmond, dr. Rácz Dezső, Zala József és neje, Stern Samu, Halász Ignác, Minay István, Bodor Károlyné, dr. Ackerman Fülöp, Deák Gyula, Pós Alajos és Horváth Dezső 1 — 1 drb-ot. Összesen 28 képet vásároltak meg, melyek közül aránylag a legtöbb Szigeti Jenő-é és Kádár Béláé, a
