Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-04 / 14. szám

Ungvár, 1912 április 4

14. szám

Harmincnegyedik évfolyam

Előfizetési ár helyben és a vidéken

Egész évre.........................8 korona

Fél évre..............................4 korona

Hegyed évre

....................2 korona

Egy szám ára a dohányíözsdékben 10 f.

POLITIKAI UJSA6

Felelős szerkesztő: Dr. REISMfIN HENRIK Főmunkalárs: Dr. BÁNÓ VItMOS

Megjelenik minden csütörtökön

Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Széchenyi-Iér 33. sz. (Kreisler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők

Következetesség. Igaz ugyan némely vonatkozásban, hogy a politikában következetességet nem lehet keresni, de ami most a politikai következetesség terhére történik, az már a politikai erkölcstelenséggel határos s feltétlenül kihívja a jobb érzésüek kritikáját. Emlékezetes, hogy a munkapárti rezolució meghozatalakor, Tisza és gárdája azzal fenyegették meg a béketlenkedő párt'niveket, hogy akinek a párthatározatként jelentkező rezolució nem tetszik, az lépjen ki a pártból. S ennek az erőszakos fellépésnek volt eredménye az egyhangú határozat. Most pedig megint Tisza és gárdája lármázik, hogy a rezoluciót el kell ejteni s az eredeti alapra kell ^visszatérni. Vagyis meggondolás nélkül kell megszavazni a véderőreformot. Hát ez már több mint következetlenség, ez szemérmetlen erkölcste lenség ! Vagy van szükség katonai vívmányokra s akkor ezeket személyi momentumok háttérbe nem szoríthatják, vagy ezek a vívmányok értéktelenek s akkor kár egy semmiért oly nagy lármát csapni. Ha volna a munkapártban önállóság és gerinc, most kellett volna a Tisza módszerét alkalmazni és kimondani, hogy akinek pedig a párthatározatban jelentkező rezolució nem tetszik, az lépjen ki a pártból! . . .

#

^ Politikai erkölcs. Senki sem várta, hogy Tisza István ellenzékbe is tudjon menni elveiért és igy a rezolució fegyverét komolyan alig is vette valaki. Aki Tiszát tetteiből, szavaiból ismeri, az tudhatta, hogy akár keresztülmegy a rezolució még ma is ismeretlen szövege, akár nem, sem Tisza, sem a körülötte, mint húsos- fazék körül tömörült és elvakult cső port, ellenzékbe nem fog menni. Az ellenzékben önmegtagadást, az előnyöktől való lemondást Tiszáék nem tudják gyakorolni, inkább kivárják, mig fordul a kocka, de hogy elve- " kért küzdjenek, arra sem Tisza, sem hívei nem kaphatók. De amit politikai erkölcstelenség tekintetében, csak hogy ellenzékbe ne kelljen menni, csak hogy vissza ne kelljen vonulni a politikai magányba, — Tisza most produkált, az több, mint amit bárki róla feltételezett volna. Hogy valaki egyik napon kösse magát és pártját a rezolucióhoz, másik napon ugyan azt a rezoluciót elrúgja magától s amellett a politika első soraiban megmaradjon továbbra is, arra példa még nem volt sehol. Ha érzelmi momentumok kényszerítenek egy vezért ilyen pártfordulásra, akkor is le kell vonni a maga személyére a konzekvenciákat. A tábor küzdhet bárhogyan, de a vezérnek következetesnek kell lenni. Tisza István nem tagadta meg magát. Amint eddig politikai erkölcs nem vezette őt cselekedeteiben, úgy ezután még kevébbé bánja, ha politikai küzdelme erkölcsi alapon áll e, vagy sem.

A tanítónők lakpénze. Kellemetlen meglepetést tartogatnak a vallás- és közoktatásügyi Minisztériumban. A Minisztériumból kiszivárgott hírek szerint egész komolyan törvénytervezet van készülőben, mely szerint a tanítónő, ha férjhez ment, addigi lakáspénzének csak a felét fogja megkapni. A Minisztérium atyai bölcsessége úgy indokolja meg ezt a még csak kiadandó kitűnő intézkedését, hogy a tanítónő, ha férjhez ment, a férje házában lakik úgy is, tehát nincs szüksége lakáspénzre.

Nem tudjuk egész bizonyosan, a minisztérium ezen szűk látókörű tervéből valóban lesz e törvény, de annyit konstatálunk, hogy igazságtalanabb intézkedést alig tudunk elképzelni.

A nagyméltóságu Minisztérium még csak a körülötte lezajló életet sem látja. Bölcs urak, tudjátok meg, hogy az a szegény úri leány ifjúságának legszebb éveit azért tölti az iskola fülledt levegőjű padjaiban, hogy ha minden hozzátartozója elhal s férjhez pedig nem sikerül mennie : ne legyen kidobva az utcára, ne legyen szorulva mások könyörületére. A legtöbb esetben, ha nem volna kenyérkereső,

férjhez sem tudna menni, mert a szellemi proletárizmus oly rettenetes mérveket öltött boldogtalan országunkban, hogy a férfi keresete sok esetben még a puszta élelmezés ellátására sem elegendő. Kegyelmes Miniszter Úr ! A szegény tanítónők még csak nem is méltóságos államtitkárokhoz, miniszteri tanácsosokhoz mennek férjhez, hanem rendesen 700 forint fizetéssel biró irodatiszthez, tanítóhoz, adótiszthez. Ne tessék félni, igy sem igen öli meg őket a jómód. A mi pedig hivatásuk betöltését illeti, tessék megkérdezni a tan- felügyelőket, ők majd megmondják Excellenciádnak, mily magas nívóra emelték éppen a tanítónők az elemi oktatást Magyarországon.

*

\

Á görög kath. magyar püspökség. Sohasem foglalkozunk szívesen felekezeti kérdésekkel. Amennyiben azonban az uj püspökség felállítása szoros nexusban van a magyarság kérdésével, kénytelenek vagyunk rámutatni arra a szemtelen aknamunkára, amellyel a derék, hazafias görög kath. magyarság főleg román részről találkozik. Nem illoyá- lis magaviselet-e vájjon, hogy az államfentartó magyarság ellen a mi erélytelenségünk folytán elkapatott, félvad nemzetiség vezérei ily magaviseletét mernek tanúsítani ? Próbálna meg csak Francia, Olasz, Németországban egy párt az uralmon lévő nemzet ellen ágaskodni, úgy repülnének, hogy lábuk sem érné a földet. Próbálna valaki csak Horvátországban actióba lépni a horvát nemzeti eszme ellen, meglátnák mi, lenne rá a válasz.

LEGÚJABB

A megyei politika és közélet terén erősen tartja magát az a hir, hogy rövidesen nagy változások lesznek Ungmegyében. Ezek szerint gróf tíztáray Gábor főispán a Magyar Földhitelintézet igazgatójának lesz megválasztva s az igy megürült főispáni széket — ha a politikában rendszerváltozás nem fog beállani — valószínűleg Nehrebeczky György képviselő fogja elfoglalni. Az ungvári választókerület erre az esetre megürülvén, már el is van Ígérve egy benfentes vármegyei urnák ez a mandátum, de mások is erősen készülnek azért a képviselőségért megvívandó küzdelemre. Ha azonban, ami valószínű, kői mányválság desz ismét, s ezzel egyidejűleg rendszerváltozás fog beállani, úgy gróf Sztáray nyugdíjazásával egyidejűleg olyan politikai meglepetés lesz az uj főispán kinevezésénél, amilyenre alig van valaki is elkészülve.

Husvéf.

Negyvennégy éve múlt, hogy a magyar nemzet utoljára feltámadott.

Többé nem fog feltámadni, mert nem szabad meghalnia. A lét és nemlét közt való százados vergődése véget ért. Az az alkonyat, mely a halál éje és az élet nappala közt rá nézve negyedfel századon át tartott, nem szakadt az előbbibe.

Az esthomályból a fényes nap s nem a vak éj bontakozott ki. Nemcsak az élet, hanem a dicsőség napja.

Nemzetünk az utóbbi negyvennégy év alatt megmutatta, hogy életképes, hogy birja mindazon feltételeket, melyekből fejlődés, erő és hatalom keletkezik. Mint európai tényező azok között a faktorok között foglal helyet, melyektől világrészünk jövője és kultúrája függ.

Feltétel azonban, hogy ne különböző, de egységes célt tűzzünk ki nemzetünk elé.

Az egységes nemzeti célt egyesített erővel igyekezzünk elérni. Összes történelmünknek elrettentő, szörnyű tanulsága, hogy bár mindnyájan nagygyá, hatalmassá akartuk tenni a hazát, soha sem értettünk egyet ez óhajtásunk megvalósításának — módja iránt.

Negyvennégy év előtt történt feltámadásunknak az a titka, hogy ezúttal az egyetértés nemzetünkben teljes vala. A viszály ejtett meg mindenkor, az egyetértés támaszthat fel.

Politizálhatunk, küzdhetünk egymás ellen, pártéletünk hatalmas hullámokat vethet, mert hisz pártélet nélkül nincs parlamentáriz- mus s parlamentárizmus nélkül nincs alkotmányos szabadság es a nemzeteket közös célra vezető öntudatos erő.

De mihelyt nemzeti cé-