Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-11 / 2. szám
Ungvár, 1912 január II, Z. szám Harmincneguedik évfolyam. EIőHzeíési ár helyben és a vidéken Egész évre ........................8 korona Fél évre .............................4 korona Negyed évre ....................2 korona Egij szám ára a dohánijtözsdékben 10 f. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. REISMfIN HENRIK Főmunkatársi Dr. BÁNÓ VliHOS Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Szécheniji-tér 33. sz. (Kreisler-nijomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küdendök Farsang. Nos, eljött az ifjúságnak időszaka : itt a farsang, a vig- ságnak, a mulatozásnak ideje. És a fényesen kivilágított báltermekben szövődik az uj generátiónak fátuma. Küzdelem, választás, egész jövő játszódik ott le a perketteken, ahol csak frivol mulatozást és legjobb esetben egy kis színes szépséget keresnek. A mostani farsang azonban sokkal küz- delemteljesebb, mint a hogyan külsőleg mutatkozik. Nagy a drágaság, nehezek a megélhetési viszonyok, A kenyérért való küzdelem pedig nem fér össze a farsanggal. Szerencsére nem gondolnak erre azok, akik átélik a farsangi mulatozásokat. Csak táncoljatok ! És ha végzetetekkel találkoztok, nevessétek ki és. hívjátok fel egy keringőre !. . . A kártyázás joga. Most, hogy Budapesten a milliomosok társasága az Union Klubb bevezette a bakkarat játékot helyiségébe, sok szó esett arról, hogy ezeknek szabad kártyázni, más mindenkinek tilos a hazárd kártyajáték. Van valami igazság ebben! Azok, akik teljes noblessel elviselhetnek egy kis veszteséget, akiknél a játék csak egy kellemesen izgató frisson, de nem a lét vagy nemlét kérdése, megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy egymásnak kártyán veszthetnek. De hogy a kártyázás csak a milliomosok joga volna, az már nagy tévedés. Mindenkinek egyéni joga, hogy vagyonát ott kockáztassa, ahol akarja. Az egyik telekspekuláción, tőzsdén, lóversenyen és az élet számos más veszélyes helyein nyer vagy vészit, a másik kártyán. Hiába, az élet ma túltette magát a morál törvényein. Minden társaság, minden kaszinó űzi ma a hazárdjátékot. Nagykorúakat ebben korlátozni, ma már túlhaladott álláspont. A társadalom ellenőrző joga a hazárdjáték tiszta, korrekt, fair kezelésében és minden- esetrre abban nyilvánuljon meg, hogy kiskorú, avagy saját keresettel nem biró egyének ne játszhassanak, de egyébbként — Messieurs, faites votre jeu ! Alispáni jubileum. Lőrinczy Jenő Ungvármegye alispánja, e napokban ünnepelte 10 éves alispán- sága jubileumát. Maga a 10 esztendő jubileumnak nem nagy idő, de ha figyelembe vesszük az ezt megelőző hosszú közhivatali pályát, az évfordulót jogosultnak tartjuk egy jubileumi megemlékezésre. Sőt indokolt is ez. Mert oly hivatalnok jubileumáról van szó, aki amellett, hogy vármegyénk első tisztviselője, mint ilyen példája lehet a pontos, pedáns, kötelességtudó tisztviselőnek. Annál a figyelemre méltóbb ez, mert amily kiemelkedő, amily páratlan Lőrinczy Jenőnek energikus és ügybuzgó alispáni működése, éppen olyan destruktiv az ő magán egyéniségéből folyó társadalmi tevékenysége. S aki a hivatali tevékenységében emberi gyengéit annyira legyőzni tudja, aki ezek dacára a hivatalban pártatlan, igazságos és ügyszerető tud lenni, az valóban egész ember. Melegen üdvözöljük mi is a tisztviselők mintaképét, Ungvármegye alispánját! Ungvár népességi viszonyairól. Újévkor visszagondolunk az elmúlt esztendő eltűnt, eltemetett, talán megsiratott ábrándjaira, terveire. Bizony kevesen vannak, kik az esztendő mérlegének lejárása után, nyereséggel kezdhetik az uj évet. A jövő évbe vetett remény tartja ébren az emberek, összeségét, hogy talán valóra válnak a szép tervek és remények az uj esztendőben. A tavalyi népszámlálás eredménye, hogy Ungvár város törzs lakossága kétezerrel szaporodott, jóleső hatást kelt bennünk. De mégis a fény árnyékot vet. Az anyakönyvi hivatalból oly adatot szereztünk be, mely alkalmas arra, hogy a jövő miatt aggódjunk. Ez az adat arról beszél, hogy Ungvár városában az 1911. évben szülöttek száma 16-al csekélyebb volt, mint ahány újszülöttet az előző 1910. évben az anyakönyvbe bejegyeztek. Az 1908. évben pedig 34-el többen születtek mint 1911. évben. Ez az adat magában is elég volna arra, hogy hozzá kommentárokat fűzzünk, de nyer még jelentőségében azáltal, hogy a szülöttek száma pár esztendeje nem áll arányban a lakosság növekvő számával. Nézzük csak négy évről az összeállítást. Születtek száma 1908 1909 1910 1911 626 500 fí08 502 He ebből a négy adatból vigasztaló momentumnak látszik, hogy 1910-ben mégis 18-al többen születtek, mint 1909- ben, az viszont, hogy az 1911. évi szülöttek száma az 1908-ban szülöttekéhez képest 34-el lejebb szállt, még kirívóbbá teszi a visszaesést, amely már az 1910-es és 1911 -es adatok szembeállításából is kitűnik. Hogy a város lakossága a népszámlálás szerint mégis jelentékenyen 2000-el szaporodott, ezt a szaporodást tehát nem a természetes szaporodás érdeméül tudhatjuk be, hanem a beköltözés lendítette föl létszámunkat. Kétségtelenül kedvezőbb befolyást gyakorolt a létszámra a halotti statisztika viszonylagosan kedvező alakulása is, mely viszont közegészségi állapotaink fokozatosjavulásával függ össze. A fenti négy évről az elhaltak száma 1908 1909 1910 1911 406 400 458 452 A halálozási statisztika tehát megnyugtathatna bennünket városunk népességének jövendőbeli számát illetőleg, ha a mérleget kedvezőtlenebbé nem tenné a szülöttek állandó fogyása, mely a városunkban kötött házasságok számával nem áll semmiképen arányban. A házasságkötések száma ugyanis 1908 1909 1910 1911 130 157 165 143 E számok magukban véve megnyugtatók volnának, ha fényüket nem homályositaná el a szülöttek csekély száma. 1910- ben 165 házasságkötés Tessékehhczhozzávenni csak azoknak a házaspároknak harmadfélezernyi számát, kik nem több mint 20 éve vették föl hímen rózsaláncát, akkor az 592 születés még csekélyebbnek fog feltűnni. Nem szándékunk megkonditani a vészharangot. Nem akarunk „somogyi“ képet festeni az olvasók elé. A baj nem hisszük, hogy ily veszedelmes legyen még, de hogy megvan, sajnálatos jelenségképen megvan, az tagadhatatlan tény. S ha a szomorú jelenség okot kutatjuk ? . . . Mehetnénk arra az útra is, ahol a nrégi jó idők“ dicsérői járnak, kik a nők kényelemszeretetére, tetszelegni vágyására szoktak utalni, mehetnénk, de nem megyünk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a születések számának fokozódó fogyása szoros viszonyban áll a fokozódó drágasággal s ezen csak a megélhetési viszonyok javítása segíthetne. BBBSBflBBBBBBBBBBBBBBBBBB V ár ősi és vármegyei ügyek. X A rendőrség államosítása. Karácsonykor, mikor a belügyminiszter az egy millióból 5000 korona államsegélyt utalványozott a városnak, a belügyminiszter az utalványozó leiratban azt is megírta, kogy a városok jogosult érdekeinek kielégítéséről az államsegélyen kívül egyébb törvényhozási intézkedések kezdeményezésével, ezek között első sorban a városi rendőrségeknek korszerű fejlesztése utján óhajt gondoskodni, ami a pénzügyi hihatásában különösen a nagyobb és vagyonosabb városok szempontjából lényeges tehermentesítéssel fog járni. Ennek a törekvésnek első jele az a körrendelet, amely Ungvár város rendőrségének személyzetéről és ennek illetményeiről kér pontos kimutatást. — A belügyminiszter 187.657 számú körrendeleté a következő : „Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóság első tisztviselőjének (Abauj-Torna, Arad, Árva, Baranya, Bihar, Fejér, Győr, Komárom, Moson, Turóc és Ugocsa- vármegyék kivételével.) Utalással hivatali elődömnek 1906. évi szeptember hó 7-én
