Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-11 / 2. szám
Ungvári Közlöny 95.998—906. sz. alatt kelt rendeletére, feihivom Címedet, hogy a Városi törOény’tíatóságnál; illetve á iármegyéje területért fekvő r«jn'- dezett tanácsú városoknál alkalmazott íeruforsegl ' személyzetről az A. alatt mellékelt ‘mintának megfelelőén, varosok szerint kü- lön-külöh szerkesztendő pontos kimutatást hozzám jövő 1912. évi január hó 31 -ig okvetlenül terjessze el. Egyúttal felhívom Címedet annak bejelentésére is, hogy a köz- biztonsági szolgálatnak az egyes városok belterületen való pontos ellátására az illető város kiterjedése s lakosságának számára való tekintettél mennyi személyzetre volna okvetlenül szükség?' Éhez a híradáshoz füzzük még, hogy a „Városok Lapja“ arról értesül, hogy a vidéki rendőrség államosítása mér 1913. évi január 1-én életbelép. X Közgyűlés. A városi képviselőtestület e hó 17-én és 18-án közgyűlést tart. Főbb tárgyai az alábbiak. A városi közkórház építése ügyében a pályázati hirdetmény közzététele. — A közművelődési egyesület kérelme a muzeum felállításához évi 100 K. segély megszavazása iránt. — A közvágóhíd kijavítása. A ntűjéggyár javaslata hütő berendezése iránt. — A honved laktanya pincéjének kiépítéséből folyó költség utalványozása. — Utcai táblák számlája. —• A vízvezeték előmunkálataival járó 5147 K. utalványozása. — Koval- csik József és Krón Géza ajánlata a honved- és árokutcai betoncsatorna építésére. Jelentés, Hazs- linszky Lajos írnok nyugdíjazása; az elbocsátott Enyedi Lajos, Kovács János dijnokok, Lundár János becsüs visszafogadása, Mos- kovics Jakab Írnoknak betegsége miatt szükséges helyettesítése. — Több alkalmazottnak fizetési előleg iránti kérelme. — Az adóhivatal javaslata az általános házbéradóval kapcsolatban az adónak ll°/o-ra mérséklése és a mentességnek 15 évre kiterjesztése tárgyában. Az 1912. évi költségvetés tárgyalása. Patronázs. Irta: H. M. A jelen társadalmi élvezve az ipar és technika nagy alkotásait, ritkán gondol vissza azok keletkezésére és még kevésbbé, milyen volt mindezek nélkül az élet. Pedig azok alapos megfontolása némiképen ha nemis megoldásként, de mégis magyarázza a ma szociális problémáit. Elképzelhetetlen a világ, vonat, telefon, villany stb. nélkül. És ha csak egy kis zavar áll elő abban az óriási gépezetben, amit világegyetemnek nevezünk, napokig táftö hófúvás, egy vasutas sztrájk stb. Ugjr érezzük mintha a gép egy kereke elakadt volna ék akkor elgondoljuk, hogy a józan kereskedő 60 évvel ezelőtt, ha Ungvárról Becsbe készült előbb végrendelkezett és hogy 70 évvel ezelőtt a legnagyobb főúri kastélyt sem tudták úgy megvilágítani, mint ma akármelyik külvárosi utcát. Ma úgyszólván duslakodunk a technika áldásos termékeiben. De más részről meg is hozta ez a minden akcióval járó reakciót. A gyáripar gazdasági és ipari életünkre teljesen átalakitóan hatott. A gép tízszer, százszor annyi munkát végezvén mint az ember, sok munkaerőt tett fölöslegessé. Ez pedig leszorította a munkadijakat. Eleinte birvágy, később a szükség a gyárba szólítja nemcsak az apát, hanem az anyát. Otthon marad a család, a gyerek felügyelet nélkül magára hagyva. A folyton fokozódó drágaság az életet még inkább megnehezítette. A megélni nem tudó munkás uj hazát nézeti, kezdődött a kivándorlás. Itt maradt az anya gyermekeivel, családfő nélkül. Már most mi következett be ? A teljesen magára hagyott gyermek nézett magának természeteinek megfelelő teret. Kiment az utcára és az utca lett az elhagyott gyermek uj nevelője. Az utca pedig a legrosszabb iskola. Benne nyernek kiképzést mindazok, akik később a társadalom fekélyeivé és a személyi és vagyoni közbiztonság rémei lesznek. Soká tartott mig a fiatal korú bűnösök okozóját megismerték. Azt keresve, fedezték fel a gyermeket. Nagy városokban és ott, ahol a szegénység rémséges állapotot hozott napvilágra. Elgondolva, hogy ilyen fejlődés mellett, a társadalom ezen ártatlan és ön- tudatlanul bűnös gyermeke mivé lesz, és a gondolat szülte a gyermekvédelmet. A dicséretes első és kezdeményező lépést az állam tette a gyermekmenhely alapításával. Az államhatalom saját jól felfogott érdekében erélyes támogatásban részesítette a társadalom gyermekvédelmi munkáját. Megalakul a Gyermekvédő Liga, amelynek szervei áldás osztóan hálózzák be az egész országot. (Remetevasgyárott is van egy nyári telepe). Napközi otthon, népkonyha, gyermekbarát, szünidei gyermektelep, gyermek bíróság és még sok-sok eszközei és képviselői a gyermekvédelemnek. Egyik újabb és kiválóbb alkotás a patronázs mintegy kiegészítője a gyermekbiróságoknak. T. i. a gyermekbiróság a kiskorú bűnösök eltévelyedései felett van hivatva ítélni. Természetes más elbírálás és beszámítás alá esik a kiskorú bűne. Ha feljelentés utján ily eset a bíróság tudomására jut, megcsinálhatja a környezettanul- ■ hiányt és ennek alapján itéíi el intésre, dorgálásra, próbaidőre Stbre. Ha a bűn nagymérvű vagy a környezet veszélyezteti a gyermek erkölcsi fejlődését, a kiskorú bűnöst a patronázsnak adják ki. Az nevelőjé alkotója és hű gondviselője marad nagykorusitásig. Mesterségre taníttatja, elhelyezi és tisztes jövőt igyekszik biztosítani védenceinek, akik minden ügyes bajokban az, egyesülethez fordulnak. A patronázs felekezeti alapon szervezkedett. Védencei azonban nemcsak a bűn útjaira tévedt gyermekekből kerülnek ki, felkeresik éppen felekezeti alapú szervezeténél fogva árvák és szegény szülők is, kik gyermekeiket elhelyezni nem tudják. Minden tevékenysége a humanizmus nevében történik. Nézzük már most városunk gyermekvédelmi intézményeit. Első és dicséretes helyet érdemelt ki magának az „Izr. Népkonyha". Nem kevésbbé dicséretes munkát végez a Gyermekbarát Egyesület és a Nőegyletek. A városban nagyon sok a szegény. Nem is tudják ezen egyletek a szükségletet teljesen kielégíteni, bár a jóakaraton nem múlik. A patronázs a fentiek fontos munkásságát kiegészítené. A patronázs anyagi áldozatokkal alig jár. Megalakítása azonban városunk intézményei között méltó helyet foglalna el. Ha e sorok a kezdeményezés munkáját elvégezték bárki lesz folytatója, nemes dolgot végez. A munka e téren elsősorban a nőegyleteket illeti meg. Bármi alapon történjék a szervezkedés minden gyermekbarátörömmel fogja üdvözölni. Vajha a kívánatos siker nem késne! Újévi prédikáció. (Egy modern szellemi pap által elmondott újévi prédikáció, melyet — bár utólag jónak látunk közölni.) „A halottakról vagy jót, vagy semmit“ ezt a bölcs mondást különösen illik betartani egy lelkipásztornak. Jót nem lehet mondani a szegény nagy halottról, rosszat meg hiába is mondanék, ő úgy se értené meg, mert a halottak egyenlők a semmivel, még a porban csúszkáló undok féreg is megcáfolja őket, ha mindjárt bíbor övezte légyen is vállaikat, avagy ragyogó korona tündöklött a fejeiken életükben. Bizony, hogy egyenlő lett ő a semmivel. Csak a tisztesség kedvéért mondunk róla még nehány kenetteljes szót — s egész szeretetünkkel, összes kedves jelzőnkkel az uj, az ismeretlen Hatalmasság, az „Uj év" felé fordulunk. A halott királylyal nem érdemes többé i törődni, nem jutalmazhat — nem büntethet, o maga1 már por- és hamuvá lett. Nosza siessünk aá ülj év, az uj Éatal- massag üdvözletére. Nevetséges valami ! Mintha az idő folytonosságában volna valami széttagoltság. Mintha á percehkint millió meg ^ millió kilométer sebességgel rohanó föld csak egy percre is megállana, mintegy jelezvén: ; Befejezvén egy teljes kört — j most megállók egy szempillan- tásnyira s újból kezdem pályafutásomat s ez uj pályafutásom kezdete eppen január elsejére esik. Dehogy! Egy fikarcnyi különbség sincs a Föld szilveszter égi és mostani állapota között, mi alkottuk ezt a bálványt is, mint annyi mást, mert , írva vagyon, hogy az emberek r gyakorta faragnak maguknak bálványokat, s azokat valóban létezőknek, hatalmasságoknak tekintik és Istenül imádják őket. Nem vagyunk bálványozok s ennélfogva nem hiszünk egy uj esztendőnek mint olyannak létezésében, már azért sem, mert az népek és korok szerint változik, a minthogy még a mi keresztény időszámításunk is csak a 16-ik szazad elejétől számítja az uj évet, január 1-ével. Nem az uj év teszi szerencséssé vagy szerencsétlenné az emberek életét hanem megfordítva, ami cselekedeteink nyomják rá a megfelelő bélyegzőt az esztendőkre. Ezért nem szükséges áldozatokkal hódolni az uj Hatalomnak a mely úgyis csak a mi agyunknak szüleménye, hanem illendőképpen eltemetvén a régit, megválván a már csak cadaver nagyur koporsója mellett ön-ön silányságunkat, elsorolván a mi képzeletünk szerint néhai volt 1911-ik év tapasztalatait, azoknak tanulságaihoz igazodván talán jobb sorsban lesz részünk az uj 1912-ik évben. Szeszélyes jó kedvében a természet egy mérhetetlen kincset adott nekünk, a kissármási földgázt, a melyet irigyelve-irigyel- nek tőlünk a külföld fiai, de a mi tehetetlenségünk folytán kincsünk veszendőben, anélkül, hogy egy árva fillér haszna lett volna a rossz élhetetlen gazdálkodás folytán koldussá 1 lett országnak. Földjeinket legelőinket úgy terjedelem mint minőség tekintetében joggal nevezhetjük tej- jel-mézzel folyó Kánaánnak, mégis az elmúlt 1911. év folyamán már oda jutottunk, hogy a lakosságnak csak két csoportját lehet megkülönböztetni: a szerencsés gazdagok és az Qldatszám 2 1912 január ,11
