Ungvári Közlöny, 1910. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1910-08-13 / 33. szám
2. oldd. 1910. 33. XT n g v á r i 2SI ö z 1 ö n y legnagyobb díjazásnál a helyi körülményekre tekintettel még alacsonyabb vagy még magasabb dijakat kíván megállapítani, a községi képviselőtestületnek e határozatához a törvényhatóság első tisztviselője véleményének meghallgatása után a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg a bel- ügminiszternek jóváhagyása szükséges. A számlálóbiztost és a népszámlálási felülvizsgálót az e törvény értelmében reájuk ruházott tennivaló ellátásában közhivatalnoknak kell tekinteni. A számlálólap tartalmazni fogja a következő lényeges adatokat : vezeték- és keresztnév, születés ideje és helye, családi állapot, gyermekek száma, foglalkozás, vagyoni állapot, műveltség, vallás, anyanyelv állampolgárság, lakóhely, volt-e külföldön, volt-e katona, választó-e stb. Részletesebb, adatokat tartalmaznak a házi és községi gyüjtőivek. A népszámlálás nemzetgazdasági fontosságát fölösleges nyomatékosan hangsúlyozni. Minden kulturállamban redszerré vált ennek 10—10 évre (több országban 5—5 évre) való eszközlése. Azonban csak úgy lesz kellő eredménye, a közéletre való megfelelő kihatása, ha a nagy gondot és körültekintést igénylő munkát lelkiismeretesen végzik. Annak a hiányos, sokszor visz- szaélésnek mondható eljárásnak, melyet a legutóbbi népszámláláskor észleltünk, nem szabad megismétlődnie. Különösen azokban a községekben kell éber ellenőrzést gyakorolni, melyek megközelítik a 10.000 lakosságot. Ezeknél tudvalévőén az az érdek, hogy tízezren alul maradjanak, s igy a közköltségek törvényszerinti fokozódását megkerüljék. De a kevésbé értelmes néposztály ama megszokott aggodalmát is el kell oszlatni, mintha a népszámlálás anyagi teherviselést vonna maga után. Vármegyénk hivatott tényezői bizonyára gondoskodni fognak, hogy a törvény indokolásában levő helyes intenciók kellőképpen érvényesüljenek. A falu meghódítása a kereskedők által. Meg kell hódítani a falut a magyar kereskedelemnek. És a folytonosan előretörő kereskedelem el is indult a hóditó utón. A kereskedelem kultúrát terjeszt, kulturszük- ségleteket ébreszt, s azért önmaga váltja ki azokat a hatásokat, amelyek a faluból egy nagy fogyasztó telepet teremtenek. Azonban a cselédek és munkások munkabérkövetelése, a kisgazdák terjeszkedése és kulturális emelkedése a régi nagybirtokosok politikai és gazdasági hatalmát gyökerében támadja meg. S a nagy birtokosság egyszer csak azt vette észre, hogy inog a talaj, a falu megmozdult, ki akar lépni régi konzervativizmusából. S ekkor a hatalmi pozícióját féltékenyen őrző nagybirtokosság kiadta a jelszót: Ki a faluból a kereskedőkkel ? A falu a merkantilizmus és a nagybirtokosság közötti küzdelem ütközőpontjává lett s megindult a harc a falu körül. A szövetkezeti mozgalom, a végrehajtási novella, a mezőgazdasági cseléd- és munkástörvény, a telepítési javaslat stb. bizonyságai annak a harcnak, mely a falut akarja elzárni a kereskedők elől. Ez a harc talán ma a leghevesebb. S hogy ha a kereskedők szerény anyagi és társadalmi erejét a nagybirtokosság óriási vagyonával és hatalmával összemérjük, alig hihetünk a győzelemben. Ha a harc csak a kereskedelem és a nagybirtok között folyna, föltétlenül az utóbbi javára dőlne el. Azonban a mezőgazdasági cselédeknek és munkásoknak, valamint a kisbirtokosoknak kulturális és gazdasági emelkedése nemcsak a kereskedelemnek, hanem ezeknek a tömegeknek is mindennél fontosabb érdeke. A kereskedelem tehát ne csak a nagybirtokosok ellen harcoljon, hanem támogassa a falu emancipációs mozgalmát, a demokratikus mozgalmakat is, mert ezáltal gyöngíti az igazán ellenfelét. Minden kulturális és demokratikus haladás közelebb viszi a kereskedelmet a falu meghódításához, mert az a falu anyagi jólétét és szükségleteit, tehát a forgalmat növeli, r" Mindenkinek, akinek érdekei Magyarország belső piacának kiépítését megkívánják, támogatni kell az általános választói jogot, népoktatást a legmesszebbmenő mértékben, minél intenzivebb parcellázást, szóval mindazt, amit demokrácia és kultúra név alatt ismerünk. Ez az igazi ut a falu meghódításához. # A vármegye. Ungvármegye Gróf Sztáray Gábor főispán elnöklete alatt, augusztus 11-én közgyűlést tartott. A napirendre tűzött 36 Sí tárgy közül csakis három közérdekű ügyről számolhatunk be. A többi mind kezelési ügy. A körjegyzői nyugdíjalapban fennálló hiányok pótlására 1911. év folyamán is 2 °/0-os községi hozzájárulást szedni a közgyűlés elhatározta. A siketnémák ungvári intézete részére 1911. évre is 1000 kor. hozzájárulást szavazott meg. — A vármegyei székházon teljesítendő átalakítási munkálatok vállalatát az alispán Kavasch Ernő építőmesternek adta ki. Ez ellen Szabó György, Harczer Viktor, Hámos Lipót, Szuchanek József, Kitzbichler Ulrik felebbeztek. A közgyűlés a felebbezések elutasítása mellett, az alispán intézkedését jóváhagyta. Városi képviseiotestüíet. Ungvár város képviselőtestülete szerdán f. hó 10-én, közgyűlést tartott. Elnök és előadó: Fincicky polgármester. Ülnök : a főjegyző. A jegyzőkönyvet 19-én hitelesítik. A kisung fahidját 1913-ban vashiddal cserélik föl. Szeifried József írnok lemondott. Uj válaszRákászat. Mindegyre jogosultabb lesz azon figyelem, a mely a kipusztult rákok újra tenyésztésére irányul. Erre vonatkozólag Huxley Tamás a [hires angol természettudósnak monographiája „A rák“- ról, igen érdekes részleteket tartalmaz. Fiatal korában igen gyorsan nő a folyami rák, de fejlődése későbben mindegyre lassúbb lesz- A petéből kibúvó szürkés szinü állatocska 9 mm. hosszú, s egy év lefolyása alatt 41/,, sőt gyakran 6 cm., két év alatt közép mérték szerint 8-6, három év múlva 105, négy év után 13 és 5 év után körülbelül 15 cm. nagyságú lesz. Ma még a rák élethossza nem ismeretes, se az, hogy egyáltalában mily nagyságig nőhet; 25 cm. hosz- szuságu rák ritka kivételt képez, s e szerint a rák élettartama 20 évre tehető. A rák növekedése igen érdekes és sajátszerü; testének szilárd része, váza, ellentétben a felsőbb rendű állatokkal — exoskelet, azaz egyszer megalakulva nem képes tovább fejlődni, nem képes mint a csontváz erősödve nagyobbodni. Azért időnként kénytelen a rák ezt levetni s uj külső burkolatot növeszteni; ez időszakonként s az egész testen egyszerre történik. Az egész exoskelet egyszerre s gyorsan leválik, s az uj, mely alatta időközben már alakulni kezd, egy ideig lágy marad s megengedi, mielőtt megkeményednék, a testnek terdelemben való gyors növekedését. Így növekedése időnkénti, hogy úgy mondjuk „neki rugaszkodás“, s az úgynevezett „vedlés“ korába esik, addig nagysága állandó, s csak égy pár nap alatt gyors menetben fejlődő. A rák e vedletést először a természet egyik leggenialisabb s legpontosabb vizsgálója a hires Réaumér figyelte meg. A következő találó képben festi ennek menetét: A vedlés előtt egy pár órával az állat lábait egymáshoz dörzsölgeti, minden egyes tagját megmozgatja, hátára veti magát, farkát kinyújtja, egybe gömbölygeti s ezen mozgása által minden testrésznek szabad tért szerez a hüvelyben. Ha e procedura után a nagy lábak egyik vége, az úgynevezett olló, letörik, azt egészen üresnek találjuk ; az abban foglalt lágy részek a másik hasonnemü tagba szívattak át. Nem sokára az exoskeletnek lágy, majdnem bőrszerü része szétszakad ott, hol a hátpaizs hátsó része az alsó test első gyűrűjével, az úgynevezett farkkal van egybekötve, az állat teste ezután, fedve a lágy borkészlettel, előtör, s kezdetben sötétbarna színével könnyen megkülönböztethető a régi zöldesbarna borítéktól. Ez állapotba jutva a rák, némi időt enged magának pihenésre, s ez után újra elkezdi testrészeit dörzsölgetni s rázogatni, a hátpaizs fölfelé s előre tolódik, s csak a száj tájékán marad megerősítve. De csakhamar teljes erejével visszahúzza fejét is, s igy szeme s minden egyéb része megszabadul a buroktól; a régi integumentum az egyik oldalon hosszában meghasad, s a lábakra kerül a sor. Ezek vagy egyenkint vagy először az egyik oldalon, sőt néha mind egy ízben levetik hüvelyüket; az is megtörténik, hogy egyszer- másszor valamelyik rák nem bírja kirángatni a belső lágy részeket s igy a külső héjjal az egész láb leesik. A lábak igy kiszabadulván, az állat fejét teljesen kivonja a régi exoskeletből, kinyújtja farkát s hirtelen ugrással előre veti magát. A régi burok visszatér hajszálnyi pontossággal előbbi alakjához, s eltekintve világitó tiszta színétől, az állat alig különböztethető meg a most már üressé lett régi hüvelyétől. Ha egyszer a vedlés megkezdődött, annyira, hogy a hát paizsát előre szorította, akkor a processzust nem akadályozza az sem, ha a rákot kivesszük; tenyerünkön folytatja azt. Az állat ereje vagy más körülményektől befolyásolva, az igénybe vett idő, a mely alatt a régi integumentum első hasadásától kezdve a teljes megszabadulás megtörténik, 10 perc s több óra között ingadozik. Ha regi hüvelyét teljesen levetette, a rák annyira kimerült az óriási erőfeszítés folytán, hogy mozdulatlanul vesztegel, sőt gyakran életével fizeti meg, s igy e vedlés balvégzetű lehet reá nézve. S habár az az előtti szilárd és kemény integumentum helyett csak lágy s minden benyomást felvevő nedves papírhoz hasonló bőrrel van borítva, ^ mégis a réginek levetése után következő órákban az keménynek mutatkozik, az idegek a hatalmas contractío folytán hosszabb ideig görcsös merevségbe jönnek, mind addig, mig a rendes állapot vissza nem tér. Három napig legalább is oly lágy marad az uj exoskelet, s az állat ezen idő alatt gyámoltalansága tudatában félénken visszahúzódva el- buvik. Úgy Iáiszik a fiatal rák első évében kétszer- háromszor is átmegy ily alakuláson, később ez évenként csak egyszer, sőt öreg példányoknál huzamosabb időközben történik. Már fentebb említve volt, hogy ez átalakulásnál gyakran egyik vagy másik testrész egészen leesik, de gyakran ellenséges támadások követ- .keztében is szenvednek a rákok ily veszteséget, , 'mert arra is képesek, hogy ha valamelyik lábán, jfl vagy ollójánál fogva tartatnak, ezt a részt akaratuk szerint a többi résztől leválasztják, s az ellenség körmei közt hagyják, — s maga a rák tovább áll. Az ilyen „önkényes amputatió“ mindig azon helyen történik, hol a tag legkeskenyebb. E veszteség azonban nem állandó, a rák csodálatos mértékben képesítve van az elvesztett testrészt újra megnöveszteni. A megaludt vér a seben uj bőrt képez, melynek közepén bizonyos idő múlva rügy- alaku kinövés keletkezik, melyből lassanként kifejlődik az elveszett tagrészlet. Hosszabb időt igényel, mig az uj rész olyanná fejlődik, mint a régi volt; ez magyarázza meg azon különös eseteket, hogy gyakran találunk különböző nagyságú ollóval ellátott rákokat. Ha az ilyen amputátio a vedlés idejében történik, mikor az exoskelet lágy, akkor az újonnan képződő tag gyakran normáli- san kifejlődik és gyakran sajátságos korcs-alakulá- *■ sok jönnek létre, épen úgy az ollós lábon, mint a test többi részein.
