Ungvári Közlöny, 1910. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1910-11-05 / 45. szám
1910. 45. TT n g v á X i IrT ö z 1 ö n. y 2. oldd. Az ipartestületi elnököt éljenző szavak elhangzása után Sipos Gyula kamarai elnök elmondta nagy figyelemmel hallgatott s többször éljenzésekkel megszakitott következő beszédjét : Az emberi lélek mélyén legrégebben élő érzések egyike az, amellyel védelmet, enyhet nyújtó hajlékra vágyakozunk, amellyel a házhoz ragaszkodunk a szeretetünkbe foglaljuk az össze- tartozókat egyesitő tűzhelyet. Ezek az ősi érzések azok, ^amelyek minden korszakban ünneppé avatták az uj hajlék elfoglalásának, a házi tűzhely lángja első fellobbanásá- uak napját; ezt érezhették több mint ezer évvel ezelőtt, a honfoglalás nagy művének első diadalünnepén a vár falai tövében ünnepelt honfoglaló őseink — s én azt hiszem, mi ugyanezekkel az érzésekkel léptük ma át e háznak küszöbét, hogy a régi tiszteletreméltó szokáshoz híven ünnepélyesen adjuk át nemes hivatásának, állandó rendeltetésének. Az én lelkemben ennek az órának hangulata az áhítatig fokozódik . . . Hiszen most, midőn az Önök megtisztelő és kitüntető megbízásából avatóbeszédet kívánok mondani, egy nagy, régi család minden tagjának szívverése kell, hogy áthullámozzék leikeinken s a szó, mely elhagyja az ajkat mindnyájunk ujjongó örömének, bizó hitének, szent reménységének kell, hogy tolmácsa legyen. Ennek az átérzése segít e pillanatban levetni a köznapiság mezét, fölemelkedni az ünnep magasztossága árasztotta hangulatba, ez ád mértéket erkölcsi értékeinek felbecsülésére s tölti meg túláradó hevülettel szivemet. A szívnek ebben a melegebb dobbanásában, a munka emberei, a kézműipar dolgos képviselői bizonyára egyek velem épen úgy, mint a mai ünnep nagyságának megértésében. Ünnepnapja ez a kézmüiparosság nagy és régi családjának, a munkás polgárságnak, ünnepe az építőknek, kik az alkotó munka szerszámait letéve, most itt ünnepelnek velünk s az építtetőknek, kik a befejezett mü látásának örömén a ház urának elragadtatásával osztoznak ; megnyugvással szemlélik az uj falaknak erőt, szilárdságot jelképező tömegét, fogadják a termek néma, de nyájas üdvözlését s a házi tűzhely melegét, melyet át- szürődni érzik a szivekbe is. Nem maradhat ihleteden a lélek, midőn ezt az uj hajlékot megnyílni s bevonulni látja a magyar kézműiparnak azt a kicsiny, de lelkes seregét, mely e falak között otthont alapított magának, Ugyanekkor, midőn a nemtörődömség s ősi átkunk az összetartás hiánya egyen kint hagyja széjjelhullani a kézműipar régi védfalának tiszteletreméltó köveit: bástyát állított ide, amely azt hirdeti, hogy ime az ungvári iparostársak készek dacolni minden támadással s alkotásukkal kívánnak rácáfolni azokra, akik a lélekharangot kongatják a kézműipar fölött. S az alkotás láttán öröm, megnyugvás és erős bizodalom költözik belénk, mert lehet-e az elmúlás gondolata úrrá ott, ahol életerő, alkotó kedv, építő munkásság üli ünnepét ? Lehet-e kételkedni annak a testnek életerejében, amelyben eleven vérkeringésről tanúskodnak a mozdulatok, tettvágyról s munkabírásról a cselekedetek ? — Van-e okunk kétségbeesni annak a lelkes seregnek sorába, amely a harcok veszteségeit pótolni törekszik s az elvesztett harcterek helyébe újakat foglalni képes. Bizonyára nem 1 Es ha ez az ünnep nem volna semmi más, mint a kézműipar önbizalmának egy megnyilatkozása, akkor is nagy volna értéke épen a mai viszonyok között. Ámde ez az ünnepség sokkal több, jelentősége sokkal nagyobb ennél. Egy összekötő kapocs ez a kézműipar évezredekre visszanéző s még hosszúnak ígérkező jövője között. Egy találkozó a régi iparosgenerációk törekvései, tisztes hagyományai s az uj korszellem irányai között. Az ungvári iparosság történetében pedig egy olyan mozzanat, amelyből nagy tanulságoknak, a múlt tiszteletének s a jövendőért erős hittel való munkálkodásnak, a fáradozások eredményes voltában meg nem ingó reménységnek s az egymás iránt való szeretetnek kell fakadnia mindnyájunk szivében. Mi volna alkalmasabb közelebb hozni a mindennek alapját képező családi érzésben való egyesülést, az összetartozásföntudatát, mint a ház, a közös érzelmek tűzhelye ? És mikor vonzó melege először gyűjti össze a hajlék lakóit, a felavatás ünnepi órájában szivem legmélyéből kívánom, hogy legyenek e falak a múlt és jövő határán az az emlék, mely késő nemzedékek előtt tesz tanúságot a mai iparosgenerációnak gondoskodásáról, törekvéseiről. Hirdessék e falak, hogy a kézműipar nehéz korszakában is híven őrizte a mai iparosság a múlt hagyományait s szeretettel gondoskodott az utánna következők feladatainak megkönnyítéséről. Tegyenek hitvallást arról, hogy buzgó és önzetlen vezérektől vezetett ungvári iparostársaik a kézműipar jövőjében meg nem rendült hittel, a becsületes munka örök értékének meggyőződésével viselték büszkén az „iparos“ név tiszteletétől és megbecsülésétől reájuk rótt feladatokat s híven állottak gőrt az iparos Magyarország egyik taerős végvárának évszázados bástyafokain. Amit azonban a Gondviselés áldása gyanánt e házra legelső sorban kérek, annak az óhajnak teljesedése: legyen azzá az otthonná, melyet mindegyikök magáénak vall, melynek tűzhelyén egyformán ápolják az egyesitő, összefűző szeretet lángját, — hol mindig szeretet, egyetértés, béke és áldás várja Önöket; hol öreg és fiatal, a dolgozó és a munkában kifáradt, a tapasztalt és a tanácsra szoruló találkozik ; honnan biztatást, bátorítást, tanácsot visz magával s a hová a testvéri szeretet kapcsai vonják mindig vissza. Tisztaságán, becsületén foltot nem tűrve, állják mindig körül a kartársi szeretet oltárát az iparosságnak legnemesebbjei, azt az oltárt a melyen egy nagy család összetartozandóságának soha el nem halaványuló érzésében olvad össze a lelkek hevének, nemes indulatainak szinaranya. Ezzel legyenek üdvözölve az uj hajlékban, amelyet nevükben ezennel átadok rendeltetésének. Vegyék azt át, vegyék át azzal az erős fogadalommal, hogy becsületben megtartják, minden támadással szemben megvédelmezik, melegét szeretettel ápolják, mindig átérezve, hogy Önök annak a magyar kézműiparnak hagyományait őrzik s jövőjéért fáradnak, melynek egy évezredes történelmi múltján a mai generáció van hivatva fölépíteni egy még dicsőbb uj ezredévnek jövőjét. Ebben segítsen bennünket és utódainkat e házban és e házon kívül az Isten és közös édes anyánk, édes magyar hazánk javára 1 A hallgatóság zajos éljenzéssel és tapssal honorálta a szép beszédet, mellyel a diszgyüles véget is ért. A diszbeszéd elhangzása után a Dalárda a Szózatot énekelte, ennek elhangzása után Flach Jakab ismét a pódiumra lépett, köszönetét mondva mindazoknak akik ezen ünnepség fényes sikerét előmozdították, a díszközgyűlést berekesztette. Az ünnepély befejezése után magyar szokás szerint diszlakoma következett délután 2 órakor. Az L. alakban felteritett asztal körül 160-an foglaltak helyet, iparosok és a helyi társadalom számos tagja. Á la.coma folyamán Lányi Lajos zenéje játszott. Ez alatt megindultak a felköszöntők. Az első szónok Lőrinczy Jenő alispán volt, aki a Királyra emelte poharát, lelkes éljenzések között Sipos kamarai elnök Hieronymi kereskedelemügyi minisztert éltette, akihez Flach elnök aláírásával üdvözlő táviratot is küldtek az ünneplők. Azóta a következő köszönő sürgöny érkezett: „Flach Jakab ipartestületi elnök urnák. Az ungvári ipartestület házának és otthonának felavató ünnepélye alkalmából küldött szives távirati üdvözletüket őszintén köszönöm és melegen viszonozom Hieronymi.“ Flach Jakab pohárköszöntőjében hálás elismeréssel adózott mindazoknak, akik a székház létesítését elősegítették. Egyben a megjelent vendégeket éltette. Nehrebeczky György ogy. képviselő melegen méltányolta Ungvár iparosait, mint közgazdaságunk fejlődésének igyekvő tényezőit. Zala József mérnök üdvözölte Flach Jakabot és Lipták Józsefet, akik vezető szerepet játszottak a testületi otthon létesítésének nehéz és fáradságos munkája körül. Pap János Sipos kamarai elnököt s a kamara titkárát, valamint a vendégekül megjelent Balló és Kisvári kamarai beltagokat éltette. Sipos kamarai titkár a magyar ipar fejlesztésénél szükséges egyetértést hangoztatta pohár köszöntőjében, akik között példát adnak az ungvári iparosok. E közben megemlékezett a vármegyéről mint a magyarság védőbástyájáról s annak jelenlegi tevékeny és népszerű alispánját Lőrinczy Jenőt éltette. Lipták József a munkásbiztositó pénztár újjászervezéséről emlékezett meg kérve a város képviselőjét Nehrebeczky Györgyöt, hogy ha ez a kérdés a törvényhozás elé kerül, ott hathatósan támogassa az iparosok érdekeit. Mocsáry Miklós városi tanácsos a vendégeket köszöntötte fel, kimentvén a polgármestert, aki akadályozva van ezen ünnepélyen megjelenni, Mihálics János felköszönti azokat, akik a palotát tervezték és felépítették, t. i. Hámos Lipótot, Szchanek Józsefet, Szabót és Harczert. Felhozta egyúttal, hogy a mai iparos segédek és a tanoncok erkölcsi viselkedése sok kifogásolni valót von maga után. Benkő József apát felkőszöntője nagy hatást ért, amidőn megemlékezett a helyi társadalomnak számottevő tényezőiről az iparosokról, megjegyezve, ^ hogy ő is itteni iparos szülőktől százmazott. A helyi ipar föllendüléséért ürítette poharát. Végül Komjáthy Gábor ref. lelkész megemlékezett arról, hogy régen az ipar is fejletlen volt, mig jelenleg mar lépést tart a haladtabb államok iparával. Az ipar fejlődésére ürítette poharát. Toasztokat tartottak még Hámos Béla ügyvéd, Balló kassai kályhagyáros, Jaczik Miklós. Végül Sipos kamarai elnök megköszönte a szives vendéglátást. Meg kell még emlékeznünk, hogy az ebéd vidám hangulatban folyt le, jó zene és jó bor volt, a magyaros konyha föztjei pedig, amit Füredi Ignácné a szob- ránci fürdő vendéglősének neje készített és tálaltatott, igazán pompásak és ízletesek voltak, Délután 4 óra után oszladozott el a társaság, 1 hogy kipihenje magát, előkészüljön a hangversenyre s a bálra, ami estére lett rendezve, ugyancsak az ipartestület tágas termében és mellék- helyiségeiben. A nagy ünnepségnek méltó betetőzéséül szolgált az a hangverseny és táncmulatság, amely együvé gyűjtötte az iparosok családjait, azt a sok ungvári csinos asszonyt és szép leányt, akiknek hírük van messze földön. De részt vettek ott intelligenciánk férfi tagjai közül számosán. A hangverseny ügyesen volt rendezve. Megnyitóul Sipos Aladár kamarai titkár olvasott föl a magyar iparról, mely azon csapáson halad, hogy a magyar ipar rövidesen európai nívóra fog emelkedni. Sok találó képekkel kiegészített felolvasását méltó elismerés kisérte. Ezután két monolog elő- adásával gyönyörködtetek Horosz Jolán, majd Szengetovszki Mariska kisasszonyok. Előbbi azt a kérdést Férjhez menjek? utóbbi A színésznő jelölt et adták elő, igazán helyesen fogva föl a precíz szöveg eszmemenetét. Kedves és poétikus volt mindkettőjük előadása ; hanglejtésükkel, arcjátékukkal szubtilis élvezetet nyújtott a csinos két előadó, amiért azután a tapsból bőven kivették részüket és virágbokrétát is kaptak. A táncmulatság azután igaz magyaros vig- sággal folyt le, egészen reggelig tartott, különösen a lányok kitáncolták magukat s egy szépen sikerült. mulatság emlékét vitték haza. Az öregjei ezalatt az éjjelt vidám poharazások között töltötték el, ama jóleső tudat hatása alatt, hogy végre látható jele van az Otthonuk A felépítésével az ungvári iparosok egyetértésének s hogy az ő mai örömükben osztozkodtak az egész helyi társadalom s azoknak kiváló tényezői. Az ungvár—vajáni vasút megnyitása. Vármegyénk forgalmi és közgazdasági életében számottevő ungvár—vajáni uj vasútnak mű- tanrendőri bejárása és megnyitása október 31-én történt, amely megnyitást mindenfelől nagy érdeklődés kisérte. Úgy a műtanrendőri bejárás folyamán és az ezt kisérő ünnepségek alatt is mindenfelől azon óhajtás nyert nyilvánulást, hogy ez a vasút, folytatólag Nagymihályig már legközelebb kiépüljön. Ezzel nyerne a vasút világforgalami jelentőséget. A hivatalos tényezők részéről, akik J ezen alkalommal szerepeltek, a folytatólagos kiépítésre nyilvánuló kérelem méltánylásra talált, mennyiben maga Hieronymi Pál a m. á. v. főfelügyelőségének osztályfőnöke is • hangsúlyozta Nagykaposon az üdvözlő beszédre adott válaszában, miként ennek a vasútnak Nagymihályig folytatólagos kiépítését a forgalmi érdekek nagyon is kívánatosnak találják. A műtanrendőri bejárás délelőtt 10 órakor vette kezdetét az ungvári állomásról kiindulva. Előzőleg a perronon gyülekeztek a résztvevők. Mint meghívott vendégek: Gróf Sztáray Gábor főispán, Lőrinczy Jenő alispán, Fekésházy Miklós főjegyző a város képviseletében, Faur műszaki tanácsos, Minaji István főszolgabíró, továbbá Deák Gyula, Gaár Iván, dr. Reisman Henrik, Mihal- kovich József, Pósch Alajos mint a helyi lapok képviselői, Herz és Lendvai pályaorvosok. Az ^ államvasutak képviseletében Hieronymi Pál a
