Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-19 / 12. szám

2. oldal

TT n g- T7- á x i TT ö z 1 ö n. -y

1910. 12.

Március 15-dike.

Az idők rokkáján peregnek a napok szakadatlan s mi ismét ünnepeltük a régi idők emlékét.

Március 15 imádság minden magyar ember lelkében. Fénye a múltak ködén át egyre tisztán, szeplőtlenül ragyog felénk s hogy abba a káprázatos ragyogásba bele nézzünk, ahhoz gyönge már szemünk. Mégis jót esett e napon elmerengeni a halhatatlanok porló csontjai, süppedt sírjai fölött a szabadság születésének magasztos misztériumánál. Köznapi harcokban kifáradt idegeink erejéhez képest jói esett lelkesedni s bár magunk sem hisszük talán, jól esik fogadkozni, hogy ra bök tovább nem leszünk 1 De hát más időket élünk, mint az ősök. A harcos magyar dicsőség fölött lezárultak az akták s hogy valaha uj március lesz, ne altassuk magunkat. A mi hazafiui kötelességünk nem az lesz a jövőben — ne is legyen az — hogy fegyverrel tülekedjünk reánk törő hatalmasságok ellen. A mi kötelességünk a vértelen csaták, az eszmék küzdelmében való jellemes és kitartó helytállás, az okos alapozás és építkezés, a nemzet nagyságának, dicsőségének hirdetésére szentelt monumentális épületen. Ezért fogjunk kezet s ennek a kézfogásnak adjon erőt, őszinteséget és melegséget a múltak szelleme, március költészete, a szabadság születésének misztériuma.

*

A szabadság ünnepét Ungvárt s a vidéken is lelkes emlékezések keretében ülte meg a közönség.

Miután a közönség az Ungvárt lefolyt ünnepélyek részleteiről helybeli laptársunk utján értesülést nyert, napok múlva mi már csak arra szorítkozunk, hogy kronologikus sorrendben megemlítsük azon nyilvánulásokat, amik a nagy nap emlékének lettek szentelve.

Városunkban a róm. kath. és ref. templomok ünnepeltek. Ide a politika zűrzavaros hangjai be nem hallatszottak.

Az általános felbuzdulásból kivették részüket: a polgárság és egyetemi ifjúság fáklyásmenettel, mi közben szónklatok és szavallatok hangzottak el.

A tanuló ifjúság szintén fáklyásmenet, ének és szavallatok által rótták le a megemlékezést őszinte lélekkel.

Herz sörödéjében nagyobbára az iparosok részvételével társasvacsora volt, melyen lelkesítő beszédek hangzottak el.

A képviselőtestület diszgyülést tartott, melyen az ünnepi beszédet Komjáthy Gábor képviselőtestületi tag mondotta.

Iskoláinkban mindenütt ünnepélyek folytak le, épp oly lelkesen és hangzatosán, mint az előbbi években.

Az ünnepségek záradékát képezte az Ungvári Dalárda estélye az Urániával együtt a színházban.

A vidékről tudósítanak, hogy Jenkén a róm. kath. és a ref. népiskola növendékei ünnepséggel hódoltak a szabadság szellemének.

Községek szervezkedése.

Okulás a városok példáján.

Magyarország községeinek hivatalos vezetőihez, a jegyzőkhöz szólok. A községek száz- és százféle baját, szükségletét a jegyzők ismerik legjobban. Az ő vállukra nehezedik a községi adminisztráció minden munkája, gondja, baja. És ha a jegyző községe érdekében tenni akar valamit, úgyszólván az összes nehézségek legyűrésére kell vállalkoznia. Mert sajnos, olyan a helyzet manapság, hogy a községek ügyes-bajos dolgaival nem törődik senki sem. A megyei közigazgatás inkább az ellenőrző felsőbbség szerepét tölti be, mintsem, hogy a magukra hagyott, tengernyi bajokkal küzdő és többnyire súlyos anyagi viszonyokkal vegetáló községek segítője, istápolója volna. A kormány, a törvényhozás inkább a városok fejlesztésén fáradozik, azok felvirágoztatásával van elfoglalva. Ki törődik tehát a községekkel ? Úgyszólván senki sem! Magyarország tízezernél több községe teljesen magára van hagyatva a létért való küzdelem súlyos napjaiban. Most, mikor annyira megrosszabbodtak a pénzügyi viszonyok és az évek óta tartó politikai válság nyomasztólag nehezedik az országra, kétszeresen súlyos a helyzete a községeknek. Az állam és a vármegye a közigazgatási, rendőri, tanügyi és szász, meg száz egyéb feladatok elvégzését követeli a községektől, de a rendkívül nagy

terheket nem könnyíti meg. Ha a község anyagi helyzetének rendezése céljából például kölcsönt akar felvenni, vagy egyéb szükséges pénzügyi műveletet akar kötni, azonnal felemeli tiltó szavát a vármegyei közigazgatás és az állam.

Nem is szólva arról, hogy viszont sok esetben a községek éppen a felsőbb hatalmasságok részéről kényszerittetnek, hogy káros, sokszor valóban végzetes tervekhez adják hozzájárulásukat. Spekuláns bankok, közgazdasági törtetők kerítik vajmi sokszor hálójukba a teljesen magukra hagyott községeket, amelyek csak akkor érzik a felsőbbség részéről a néha illetéktelen gyámságot, amikor fontos érdekeik forognak kockán s amikor legsajátosabb ügyeikbe egyszerre húsz oldalról is beleszólnak.

Olyan a helyzet, hogy a községe boldogulását lelkén viselő jegyző úgyszólván semmit sem érhet el jelenleg községe érdekében. Mindenütt csukva áll előtte az ajtó. A minisztériumokban meghallgatják ugyan a naiv községi küldöttségeket, amelyek azt hiszik, hogy a sok kilincselésnek eredménye is lesz. Meghallgatják, de kérelmüket azon mód az irattárba is teszik s a nagy kilincselésnek nincs semmi haszna. Az egyedülálló magára hagyott község éppen olyan gyámoltalan, mint az előkelő rokonság, magas összeköttetések, kellő protekció hijján szűkölködő ember. Nem tud semmit sem elérni.

A városok megmutatták már a példát, mint kell érdekeiket megoltalmazni és minden lehető hasznot a maguk javára fordítani. Közös akcióra léptek, szövetkeztek s ez a frigyük már kezdi teremteni áldásos gyümölcseit. Legutóbb, amint ez köztudomású, a kormány két millió koronát adott a városok segítésére. A községekről itt is megfeledkeztek. Manapság, amikor mindent csak szövetkezés, egyesülés segítségével lehet elérni, igazán elsőrangú például szolgálhat a községek előtt a magyarországi városok kitűnő szervezete. Minden egyes város külön-külön ügyeiben maga a szövetség jár el és kezd erőteljes akciót. És az ilyen lépéseket — amint a gyakorlat is megmutatta — komolyan veszik az illetékes körök. A siker biztosabb, sőt a legtöbb esetben egészen biztos. De csak azért, mert egyöntetű, nyomatékos, sulylyal biró fellépést tanusithatnak. Ez imponál mindenkinek. A kormánynak és hatóságoknak.

De a községek védtelenül, elhagyottan, minden erkölcsi támogatás nélkül kénytelenek küzdeni az egyre nehezedő siralmas viszonyokkal. A súlyos helyzetből csak egy kivezető ut van:

Meg kell teremteni a Magyarországi községek szövetségét.

Egy hatalmas, erős szervezetet kell létrehozni, amelynek kebelében helyet foglaljon az ország minden egyes községe kivétel nélkül. így egyszerűen leírva, vagy szóval kimondva el sem lehet képzelni azt az óriási erőt és jelentőséget, amelyet majd ez a szövetség képvisel.

képviselőtestület iránt, késztet jelenleg arra, hogy mielőtt a cikkkben foglalt és pontonként felsorolt, úgynevezett két balkezes gazdálkodásra pontonként reátérnék, azon nagyfontosságu ügyben, melyért a vezércikk meghatott, — t. i. a jégkérdés és a levágott állatok húsárak közegészségileg oly fontos állandó hűtési kérdésének megoldása tárgyában megadott 80. SZ./1910 m. h. alatt a bizottságokhoz és a v. képviselő testülethez beterjesztett hivatalos jelentésemet és javaslatomat egész terjedelmében alábbiakban közzé tegyem.

80. szám.

1910- m. h.

Igazán „két balkézzel“.

Irta : Rácz József.

Az „Ung“ folyó hó 16-iki vasárnapi számának „Két balkézzel“ cimü vezércikke oly kritikát gyakorolt a városi képviselőtestületnek és elöljáróságnak — a köz érdekében kifejteni szokott munkássága felett, melyből a nagy közönség, mely csakis a helyi sajtóból szerez azokról értesülést, az esetben, ha a kritika tárgyilagos lenne, szomorúan volna kénytelen konstatálni azt, hogy mindazok, kiket bizalmával megajándékozott, a város tisztviselői, a város képviselőtestülete, nem érdemesek bizalmára, mert mindent nem is egy, de két balkézzel csinálnak.

így intézték, mint a cikkirója mondja, a jéggyár ügy ét,a szinház építését, a Kossuth-téri uj Fried- féle épület szabályozási vonalát, a villanyvilágítás ügyét stbÉs mindennek ki más az oka mint a városi mérnök, a szakértő, mert annak véleményét fogadja el a cikk szerint s majdnem egyhangúlag — éljen a szakértő-jelszó mellett a közvélemény, illetve a képviselőtestület többsége és nem a nem diplomás szakember véleményét, aki egyben mindenkor nemcsak szakértő de hozzáértő is I Nem képezi hivatásomat, ténykedéseimet, a hozzám utalt mindennemű kérdésekben adott véleményeimet és javaslataimat a sajtó utján is közzé tenni, de azon köteles tisztelet, melylyel hivatalból is tartozom városunk első nagy erkölcsi testületé, a városi

T. Városi képviselőtestületnek

Ungvár.

335/6379/1908. számú határozattal azon megbízatást nyertem, hogy mielőtt a város a közvágó- hidnak a husvágási uj földmivelésügyi miniszteri körrendelet szerinti átalakítására nézve intézkednék, több oly város közvágóhidját tekintsem meg, amelyek az újabb technikai igényeknek megfelelőig az összes husvizsgálat egységes rendezése szerint vannak berendezve, és ezen tanulmány- utamról kimerítő jelentést tegyek. Fenti megbízatásomban eijárván, megszemléltem Eperjes, Losoncz, Budapest, Temesvár, Nagyenyed, és Nyíregyháza városok vágóhidjait, amelyekben mindenütt az ösz- szes közfogyasztásra kerülő husvágás és husvizsgálat, egységesen a vágóhídon történik. Mindezen vágóhidak a modern igényeknek megfelelőig olykép vannak berendezve, hogy az összes közfogyasztásra kerülő husmennyiség, magában a vágóhídi épületben vizsgáltatnak meg és bélyegeztetnek le, a husmennyiség raktározása pedig nem jégveremben, hanem iparilag előállított hütő levegővel, hütött kamarákban történik. Úgy köztisztasági mint közegészségi szempontból e hütő csarnokok intézménye nagy előnyöket biztosit úgy a húsvágó iparosoknak, mint a husfogyasztó közönségnek is, mert a hús az eddigi tapasztalatok alapján téli - száraz hideg levegőben sokkal tovább tartható el mint jégvermekben, mert a jégvermekben szükséges szellőztetős hiánya folytán jégvermekben hosz- szabb ideig konservált húsok nemcsak friss, üde színüket veszítik el, hanem természetes izüket is, és külső felületükön is megnyálkásodnák és romlásnak indulhatnak. Azonfelül amennyiben a természetes jég esetleg csatornák közvetlen közeléből termeltetnék a folyóból, az ily jégén hütött husmennyiség romlása szintén bekövetkezhetik, ameny- nyiben pedig a hütő csarnokokban a hús hetekig is konserválható, úgy a húsvágó iparosok, mint a fogyasztó közönség, mindenkor azon előnyös helyzetben vannak, hogy mindenkor elegendő és mindenkor egészséges hússal rendelkezhetnek, mert úgy a mészárosoknak mint a henteseknek a bevásárlások és levágások alkalmából nem kell hogy tekintettel legyenek a fogyasztás mérvének ingadozására, mert az el nem fogyasztott hús mindenkor hosszabb ideig a megromlás veszélye nélkül konzerválható.

Ezen két alapelv szerint vannak az uj vágó hidak tehát berendezve, azaz hogy az összes köz- fogyasztásra kerülő marha, sertés stb. húsok mind a közvágóhídon vizsgáltatnak, az állatok csakis ott vágatnak le és a hús hütő csarnokokban kon- zerváltatik. A modern vágóhidak továbbá leginkább csarnok és nem kamara rendszer szerint vannak berendezve megfelelő emelő vascsiga szerkezetekkel és fogasokkal úgy, hogy ezek segélyével a levágott állatok könnyű szerrel, gyorsan felemelhe- tők és azok feldolgozása nem a földön vértócsában, hanem a fogasokon függő állapotban történik. Tagadhatlan hogy az ezen elvek szerint, víz és' gőzvezeték, bélmosó stb. gépezetekkel teljesen újonnan berendezett vágóhíd épithetése volna itt Ungvárt is a legkivánatesabb; minthogy azonban ilyen teljesen modernül felszerelt és berendezett vágóhíd pl. Losoncon 354,000 koronába került, Eperjesen 170,000 koronába, bár a felemelt vága- tási dijakból úgy az épitési, mint a fentartási költségek amortizálódnak, mivelhogy végeredményben mégis a fogyasztó közönséget terhelik e kiadások, egy egészen uj,fent röviden jelzett berendezésekkel ellátandó teljesen uj vágóhíd építését nem javasolhatom.

Az 54300|III. 1. 1908. sz. alatti földmivelésügyi miniszteri rendelet értelmében sem kötelezhető erre a város, mert bár ily berendezésekkel a jelenlegi közvágóhidunk ellátva nincs, azt a miniszteri rendelet előírásainak is megfelelőnek tartom.

A miniszteri rendelet értelmében köteles azon-