Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-08 / 2. szám
2. oldal. TT ngvari IKI ö 25 ö In 7 1910. 2. Szilveszter éjjele Ungvári. Hurrá uj esztendő! Te képzeletalkotta tündérálom, ringasd el lelkem ködképeid közé. , A Szilvesztert régen az emberek az édes otthonban ünnepelték s ott hallgatták ahogy az óra az éjjeli 12 órát ütötte. Azután boldogító fohásszal aludni tértek s reggel az alvó család szentélyében az uj évre ébredt. Ma úgy történik, hogy a papa, a mama, a kisasszony jócskán reggel térnek haza; a kis Dudust a szobalány hiaba bujtatta az ünneplőbe, nincsenek otthon még, akik előtt elmondhassa az újévi verset. Akkor még ott pezsgőznek, szomorodnit szopogatnak, cigányzene mellett táncolnak, ott ... a dalestélyen ? Dehogy is ott. A kávéházakban, ahová a vendéglőkből vonultak. A dalárda az jóformán magamagát mulattatta csak. Nem lehet azután csodálkozni, hogy a kis Dudus nehezen várja köny- telt szemekkel a ajtó nyitást, amig a papa meg a mama hazaérkeznek. Fél Ungvár töltötte házon kivül a Szilvesztert, nagyon is világos virradtig. A kávéházak zsúfolva voltak, amik között a Gyulai nagy kávéház (Grand caffé) vezetett. Fesztelen hangulat, igazi jókedv ütött itt tanyát, tánc, tréfa zajlott le, megcáfolásául annak a közhitnek, hogy szegények vagyunk. Folyt a bor meg a pezsgő. Szóval nem volt Ung- várnak soha még olyan mámoros, tomboló, zajos Szilveszter éjszakája, mint az idei volt. Természetes pénz is bőséggel volt a tomboláshoz. A zsúfolt Gyulai kávéházban még táncmulatságot is röktönöztek urhölgyek, ami eddig szokatlan volt ugyan, de ma a Gyulai kávéháznak e tekintetben is nagyvárosias jellege volt. Éjféli 12-őt ütött az óra. A vendégek a kávéházakban nemcsak az uj évet üdvözölték, hanem egymást is, azután minden tárgyat, ami szemük előtt volt. Üdvözölték a székeket, a vendégszerető asztalokat, a melyek körűt urak, urinők, polgárok, polgárnők ültek. A demokrácia ez éjjel nem képzelt rekkordot ért el. Üdvözölték a derűs törzsasztalokat, amelyek körül gömbölyű urak szürcsölték a szamorodnit, csertészit, ahol annyi bölcsesség, hazaszeretet, nemeslelküség hangzik el — szóban. Üdvözölték az urinépet, a disztingvált közönséget, továbbá az iparosokat, akik reggel kerültek haza, az otthon maradt asszony szidalmai* között hajtották le fejőket egy átvirasztott ajszaka után pihenőre. Mulattunk ez éjjel a kávéházakban, ezekben a legdemokratikusabb vendéglátókban, ahol még a szegény diurnista is megkapta a pincérektől a nagyságosurazást. Még a kasszatündér szeme is csillogott a teremtés uraira: a férfiakra. Hogy milyen önfeledten folyt le a mulatság, az az egy eset is igazolja, midőn a Bercsényiben szobát váltott vidéki úriember a Milleniumot Gyulai kávéháznak gon dolva, tévedt fel a Mill, emeletére, nem kis riadalmat okozva. Már világos lett . . . A tükörablakok előtt e közben künn az utcán munkáslányok, varrólányok tartottak kínálkozó felvonulást; még be sem várják az első hosszú szoknyát, már itt keringnek. . . . Beköszöntött az uj év napja, ami ez idén arról is nevezetes volt, hogy a hivatalos újévi tisztelgések elmaradtak. A nagyok, a hivatalfők, vagy távol voltak, vagy ők is, meg a tisztelegni hivatott alantasaik katzenjammeresek voltak. Ez egyszer elmaradtak tehát a szembe való kölcsönös hazudozások. # * * B. u. é. k! Nem is három szó, csak négy betű és mégis fogalmat jelent! Küszöböt egy elmúlt s egy reánkvirradt év között, melynek első hajnalára ébredtünk! Volt idő, mikor az újévnek a gyermekévek gondtalanságával tudtunk örvendezni, de most, hogy egyrészünknek feje már begyepesedett, másrészünknek pedig fejelágya már benőtt, az uj év jelentősége is kezd lelkűnkben alábbhagyni, akár a fiatalkori illúziók, melyekből a nagy rohanás közben úgyszólván naponkint elejtünk egyet-egyet! Észre sem vesszük, hogy hol és mikor hagytuk el, s csak akkor keressük, mikor elvesztesésének tudatára jutottuk. Persze mint mindennek, úgy ennek is meg van a magyarázata ! Egy sötét háttér : a pénz, melyről valami pihent- eszü ember olyasfélét talált mondani annakidején, hogy miért is van pénz a világon és ha már van, miért nincs? . . . Mert a „B. u. é. k!'1 nem azt jelenti mostanában, hogy „Boldog uj évet kívánok !“ hanem valami egészen mast, körülbelül ezt: „Borravalót ugy-é kiszúrsz!“ Vagyis az újév a borravalók napja 1 Ránkzörgetett boldog, boldogtalan, olyan akivel azelőtt naponta találkoztunk, olyan akit alig ösmerünk. Sőt vannak olyanok is, akik azért kérnek borravalót, mert — nem ismerjük őket és sohasem volt velük semmi dolgunk . . . Azután egy más vonatkozásban is nagy jelentőségű az ujesztendő! A kiegyenlitetlen számlák tekintetében I Szegény családapák — mint a statisztika már eddig is hitelt érdemlőleg kimutatta — ezen a napon átlag többet kopaszodnak, mint egész esztendőn keresztül. A már kora hajnalban beporoszkáló udvari susztertól kezdve olyan sokan érdeklődnek becses hogylétünk iránt ! Hát van-e valami kivetni való ebben az emberbaráti ragaszkodásban ! ? . . . Áhány hitelezőnk van, valamennyi rájuk ir, hogy fussunk, vagy fizessünk! Persze futni jobban szeretnénk, ha lehetne, de mivel ők nem engednek, kénytelenek vagyunk mi engedni és fizetünk mint a köles. Akinek kevés a számlája az csak könnyen beszél! De mit szóljon az, akinek több száz koronát kell kiszurkolni azért, mert a felesége rendbe tétette a fogát ? . . . Rossz vicc, de igaz, hogy ebben az esetben ugyan rendbe lett téve az asszonynak a szája, de ugyanakkor a minimálisra zsugorodott férjuramnak a kasszája! Hej e. m. a. f. kérem azt a kasszát, azt a bugyel- lárist! Olyan üres volt az uj év napja után, hogy bizony Isten ráférne egy kis arannyal való be- plombirozás ! . . . (különösen a prot.) még mindig nincs kivezetve ama Kanáan partjára. És vájjon ki fogja kivezetni ?!.. A ref. felekezeti tanítóság igyekszik ébren- tartani azon kérdést és meggyökereztetni a közvéleményben ama felfogást, hogy szüksége van egy szolgálati törvényre; egy jogait és kötelességeit kategórice megállapító és jogvédő pragmatikára, mely megvédené őt a pasáskodástól és a pökhendiek bosszantásaitól. Ma a felekezeti tanítóság a levegőben fityeg, mint a Mohamed koporsója. Azt se tudja hogy ki a jóakarója. Azt bölcsen tudom, hogy kik az ón »fellebbvalóim,“ de azt sem tudom, hogy ki az, a kinek őszintén elmondhatom gondolataimat; a kinek jóakarata van, hogy a tanügyi érdeket megoltalmazza a laikusok nemtörődömségével szemben. Ki az, aki nem riad vissza bizonyos ódiumok elviselésétől sem. csakhogy a közérdeket mennél ideálisabban szolgálja ? „Vajh ki az ? és merre van hazája?“ Hol van ilyen? Legfellebb egy pár kivételen. Ma mindenki grasszál a tanító felett. A tót baktertől fel bárki bántalmazza a nélkül, hogy büntetés érné. Sőt az a derék magyar, ki mentül magyobbat tud ütni a tanítón. Példát nem hozok fel. A 2-ik várva-várt reform a nyugdijrevizió. Ez alatt kell érteni a szolgálati időnek 35 évre való leszállítását; tiszteségesebb nyugdijat; özvegyek és tanitóárváknak méltányosabb segélyezését stb. A 3-ik az állami és felekezeti tanítók közötti különbség áthidalása és megszüntetése; az előbbiek kiváltságának eltörlése, avagy a jogegyenlőség elve alapján a kiváltságoknak a felek, tanítókra leendő kiterjesztése. A 4-ik a kedvezményes vasúti menetjegyek váltására jogosító arcképes igazolványok. Ma már boldog, boldogtalan, ha nem ingyen de féláron utazik. Mindenféle állami, posta és vasúti tisztviselő és szolga, lapszerkesztők es riporterek, újabban a városi tisztviselők és körjegyzők is kaptak kedvezményes, illetve féláru vasúti jegyet, bizonyára „hasznos szolgálataik“ elismeréséül, — csupán a felekezéti tanítók döngetik hiába a nemtörődömség és közöny Bizánc-kapuját. Az 5-ik fontos kérdés: az általános államosítás. A népoktatási intézetek és intézmények korszerűségének, fejlődésének sine qua nonja, egyedüli alapja az államosítás. A felekezetek anyagi erő híján nem képesek azokat a reformokat életbeléptetni, melyet a modern tanügy jól felfogott érdekei kívánnak. Egyedül az állam képes erre. íme ezen kérdések tolulnak elénk az uj év küszöbén, és várjuk — habár kissé türelmetlenül is — ezek teljesülését. Higyjék el nekem, kicsinynek ott fönn, és itt alant azok, kiknek valami befolyásuk van a tanügy gépezetének irányításában, hogy ha szándékosan akadályozzák ezek megvalósítását: szándékosan vetnek gátat a magyar kultúra mélyítésének, a népoktatásügy intenzív fejlődésének és a sovén magyar nemzeti szellem terjedésének. A túli szoknyák világa. Terpsichore a tánc múzsája ha betévedne manapság a párisi operaház színfala mögé, akkor mikor a fiatal leányok sokasága a színek variátiói- ban játszó rövid tüllszoknyácskáikban, kipirult arccal és pihegő kebellel, várja színpadra lejtését, hol a női báj vakító fényével és az idomok harmonikus mozgásával hozzák lázba a publikum apraját- nagyját egyaránt, úgy hiszem bizonyos önelégült mosolylyal nézné, hogy az egyszerű tánc minő keretekben fejlődött ki. A tánc minden időknek, a múltnak, ép úgy, mint a jelennek egyik legkedveltebb szórakozása. A táncról elmondhatjuk, hogy a szegény nép kunyhójától kezdve, a palotabeli fényes termekig, de még azon felül a vallás az ember által képzett Isten birodalmáig is elhatol. Amint látjuk a pogány bálvány előtt lejtő félmeztelen nőket, avagy a japán Budha félelmetesen vigyorgó faragványa előtt tipegő japánok mozdulatait, avagy az indái maharadsák pazar pompájú termeiben táncoló hindu nők kigyodzó mozdulatait, avagy Herodes királyi termeiben a Keresztelő szent János fejével vad szenvedéllyel táncoló Salomet, a római orgiákban lejtő heterák mulatozását, avagy a Dyonísius mulatságok őrült kavarodását, a vallási őrjöngésben üvöltő dervisek körtáncát, a fejedelmi udvarok szinpom- pás rococo díszében ragyogó hajporos hölgyek és férfiak kimért mozdulatait, avagy a nép vasárnapi mulatozásait a kipirult arcú paraszt leányok és daliás paraszt legények táncát: elmondhatjuk a tánc • végig kiséri úgy az egyes ember, mint az emberiség életét. Természetes a színpad, mely az emberiség minden idejének legfőbb szórakozása volt, kellett, hogy bűvkörébe vonja a táncot is. De bámulatos, mily lassan történt ez dacára, hogy a színpadon lévő mozgásnak mindenkor meg voltak a tánchoz valé szoros kötelékei. A színpadon a tánc igen sok ideig csakis a mellék szerepet vitte, sőt még a jelenben sem tudott önálló szereplésre szert tenni. A színpadon a táncot a némajáték, a pan- tonium vezette be. Ezzel eljutottunk a ballett alkotó elemeihez. A ballett nem más, mint táncos némajáték; azaz egy cselekményt előadó darab, melyet táncmozdulatokkal adnak elő a szereplők. Azonban ilyen önálló ballet a színpadon csak a XIX. században jelenik meg. Eleinte a ballet egyes színdarabok, igy színmüvek és különösen zenés darabok betétjeként szerepelt. A ballet feltalálója olasz ember Bergouza de Bottá volt, azonban a ballet Olaszországban a car- neválok pierotte játékainál továbbra nem jutott. A ballett szülőhazája Franciaország. Nemcsoda I XIV. XV. Lajos udvarának fénye, a rococo világ dísze hozta meg a ballet fellendülését, Eleinte csak az udvari ünnepek pompájának emelésére maguk az udvarhölgyek és udvaroncok lejtették a gavottot. Ez annyira kedvelné vált, hogy még színmüvekben is megköveltelték a ballettet. Példa erre Moliére, kinek pásztorjátékai csak annyiban térnek el a mai ballettől, hogy ének és beszéd is van. Azonban a komoly irodalmi jellegű vigjátékaiban, igy nálunk is nem rég felújított Úrhatnám polgárban egész ballet szerepel: olyan mint mostanában az operákban szokott lenni. Természetes, hogy a vígjátékban csakhamar átlátták a ballett mellékszerepének tehetetlenségét és mihamarább # megtalálta igazi helyét a ballet az énekes darabokban: operákban és operettekben. Francia régebbi operákat ballet nélkül egyáltalán nem lehet elképzelni. Sőt jellemző a franciák ballet szeretetére az, hogy Vagner hallhatatlan remekét a Tannháusert csak is úgy merték színre hozni a párisi nagy operában, hogy az első felvonás Vénus barlang jelenetében egy hatalmas ballettet kellett Vagnernak beillesztenie. Az önálló első cselekményes ballet megteremtője francia ember Nővérré; ő irta az első tartalommal biró és egész estét betöltő ballettot. Utána azután a ballet szerzők egéöz légiója támadt, kitalálván a legcsudálatosabb meséket, amelyek alkalmat adjanak a látványosságok sorozatának a színpadi technika vívmányainak erő próbájára. Persze akkor a tánc a balletben mellékes lett; a fő lett s tartalom. így alkották meg a Sylvia Naila örökkészép Delibes ballettokat és az olasz Marendo Exelsiorját, amely a felvilágosodás és a tudatlanság sötétségének küzdelmét tárgyazza. A németek részéről a balletek tárgyát nagyobbrészt a gyermekek örömére, babásboltokba tették át, mint a Bayer Babatünderében és a városligetben paprikajancsi szórakozásokat tárgyazó Bécsi keringőben. Ezekbem a ballettokban, melyekben a tarta-
