Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-08 / 2. szám
Ungvár, 1910. január hó 8. 2. szám. Harminckettedik évíolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Dayka Gábor-utcza, szerkesztik: I Egész évre . . . 8 K. I Negyed évre . . . 2 K. Mpnif*ip'nn^Tnrnrien^^o'mhí»tnn Lukács Géza Dr. Reismai) Henrik Egyes szám ára 12 fillér. jVIG JJJ 010n 1 k min d0rí SZÓ m bEtOn. ============== Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. ■ ■ -■■■aa Hirdetések kizárólagos felvétele szabás szerint Leopold Gyula Hirdetés Osztályában Budapest körút 41. szám. Társadalmunk szerepe a jövőben. A várható politikai alakulással szemben egyik legfőbb erősségünk a jól szervezett társadalom. Amikor minden pillanat azt hozhatja hirül, hogy közéletünk szekere olyan kátyúba zökkent, amely a politikai erkölcstelenségek sarával van tele, amikor minden perccel közelebb kerülünk talán egy újabb ^őhöz, amely jogaink elorzásával alkotmányunkat ismét szegre akasztja, amikor a küzdőtérről leszorittatva, visszavonulni leszünk kénytelenek: akkor egyedüli fegyvereink gyanánt megmarad az erő, amely társadalmunk belső életében, akaratában és * cselekedetében nyilvánul. Talán soha nagyobb veszély sem fenyegette még azt az eszmét, melynek védelmében társadalmunkat ott láttuk mindig, mint most, amikor jelentékeny politikai pártok, de szomszédos ausztriai ellenségeink is szembe helyezkedtek vele és velünk. A mai politikai kérdések hátterében sincsen egyébről szó, mint a magyarság évszázados vezetőszerepéről, a magyarság életéről, jövőjéről és arról, hogy mindez esetleg megváltoztattassák. És ezekkel a kérdésekkel az fog el4 • dőlni; hogy a magyar faj megmaradjon-e azután is az intézések homlokterében, megmaradjon-e annak, a mi eddig volt: állam- fentartó s az államnak jelleget adó elemnek, vagy leszorittassék azoknak a néptöredékeknek sorába, akiknek történelmi múltjuk nincs, akik független politikai életet soha sem ismertek s akiknek a jövőben sem lehet kilátásuk erre. A választójog teljes kiterjesztésével ahhoz a fordulóponthoz értünk, amelyen túl az építkezés címe alatt a rombolás kezdődik. A hatalmon levők tetszetős frázisok kíséretében fogják majd hangoztatni a népjogot, a népuralmat, a korlátlan politikai * szabadságot s több effélét, tényleg azonban nem fog történni más, mint egyenletesen gyorsuló fejlődés azon célok felé, amelyek a néprajzi statisztika adataira nőttek fel s amelyek végeredményében a számok arány- lagos elosztása szerint fogják elosztani a szerepeket is a nyelvileg tagolt részek között. Hogy ez mit jelent, tudjuk. Többé nem a rátermettség, a hivatottság, a szellemi felsőbbség választja ki az embereket majd, hanem a nyers szám : a tömeg Jöhet idő, amikor ebben a harcban a társadalom magára marad. A mai értelemben vett társadalmat értjük, a mi társadalmunkat, amely — hisszük — élő tiltakozása marad mindig azoknak a törekvéseknek, a melyek a múlt puszta letörlésével máról holnapra a közélet minden ágában uj rendet akarnak majd teremteni. Uj rendet, amelyben a magyar a nemzetiségekkel egy sorba s egykor meg azok háta mögé kerül. Akik a magyar faj szellemi felsőbbségére hivatkozni szeretnek, azok nem látják olyan sötétnek a jövőt. A szabad versenyben — úgymond — mindig a tökéletesebbnek kell győznie. Ez az elmélet azonban még a természettudományokban is csütörtököt mondott. — A fejlődésnek különböző fokozatán levő szerves lények összezárva egymást pusztítják el s végül mindent elfoglal a legalsóbb rendű valami — a penész. Még kevésbbé bizhatunk ennek az elméletnek a csalhatatlanságában ott, ahol az események intézésében a szellemnek, tehát a fejlődés fokozatainak elbírálására egyedül illetékes tényezőnek olyan kevés szerep jut majd a tömegek nyers erejével szemben. Kérdés, váljon a magyarság fölényei a várható politikai alakulások dacára megtart- hatók-e s ebben a munkában mi szerep vár a társadalomra ? Kevés vigasztalót találunk azokban a számokban, amiket a statisztika a magyar faj lassú haldoklásának illusztrálására, jobban mondva leleplezésére föltüntet. A nyelvhatároknak évszázadok óta tartó visszaszorítása a magyar faj életerejének és életképességének hiányát hányják föl szomorú figyelmeztetés gyanánt. Az a belső erő tehát, amely a tótot, oláhot annyi ellentállásra képesíti jellegének megtartásában, a magyarból vagy teljesen hiányzik, vagy csak olyan kis mértékben van meg, hogy a verseny már ennél a pontnál is az erősebb faji öntudattal rendelkező ellenfél javára fog végződni. Szellemi felsőbbségünk meg e nélkül a faji öntudat nélkül határozott hátrányunkra lesz. Mi könnyen tanulunk, ők nehezen, következőleg könnyebben asszimilálódunk is, mint amazok. A kilátásba helyezett szabad verseny ilyen körülmények között a magyarság lassú, de biztos leszorításával volna azonos. Van azonban mód, amellyel még a legnagyobb veszélyek esetén is szembeszállhatunk a ránk zúdított végzettel, ha t. i. megmaradunk magyaroknak. Megmaradunk nemcsak most, hanem majd akkor is, amikor a kívülről jövő nyomás hatása alatt úgy éreznők, hogy megkönnyebülnénk egy kis engedékenység árán, amikor talán éppen százakkal állunk szemben nyelvünk védelmében. Hová fog vájjon fejlődni az a verseny ilyen aránytalan elosztás s a versenyzők képességének ilyen visszás föltételezése mellett ? Ezt kell előre látniok azoknak, akik ma a demokrácia túlhajtott, túltengett elméletein indulnak. Ereznünk kell törhetlenül és tántorit- hatlanul, hogy magyarok vagyunk és maradunk. S akkor ez az érzés majd útba igazit. A néptanítók uj észtén de je. Irta: Halász Lajos. „Ismét egyik esztendeje — telik el a múlandóságnak.“ Elröpült egy év felettünk a nélkül, hogy azok a várva-várt reformok — melyekről most emlitést fogok tenni, — a megvalósulás felé közeledtek volna. Bár méltányoljuk a vezetőkörök honfiúi gondját, melyek fontosabb kötelességek elvégzésére szólították : (értem a politikát) — mindazonáltal nem feszélyez a félelem, vagy állszemé- rem kimondani, miszerint a felekezeti néptanítóság Értesítés a Párisi divatáruházból, A rendes évi leltár január 15=én kezdődik, tehát csak január 15-ig az összes raktáron levő úri-, női-divat és rövidáruk, különösen az összes téli árucikkek és rengeteg csipke, ruhadiszek és himzés-maradékok minden elfogadható árban árusítom. — Ragadja meg mindenki e kínálkozó ritka kedvező alkalmat saját érdekében, mert kevés pénzért jót csak nálam vásárolhat. — A n. é. vevőközönség szives pártfogását kérve, maradok kiváló tisztelettel ROSENBAUM FERENCZ, a Párisi divatáruház tulajdonosa. Hl Lapunk mai «zárna 8 oldal.
