Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-02-05 / 6. szám
UngVár, 1910. február hó 5. 6. szám. Harminckettedik évíolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dayka Gábor-utcza. Telefonszám 53. Megjelenik minden szombaton. SZERKESZTIK: Dr. Lukács Géza Dr. Reisman Henrik ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 8 K. j Negyed évre . . . 2 K. Fél évre 4 K. | Egy hóra . . . 80 f. Egyes szám ára 12 fillér. ===== Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. ===== Hirdetések kizárólagos felvétele szabás szerint Leopold Gyula Hirdetés Osztályában Budapest VII, kér., Erzsébel- körut 41. szám. A „nép" és a válság. Magyarország valóban történelmi napokat él és a magyar nemzet zöme ezen korszakalkotó eseményekkel szemben olyan közönyösen viselkedik, mintha az egész ügyhöz semmi köze sem volna. A Haverda botrány, a Polonyi ügy, a primadonna kultusz, sokkal nagyobb barázdákat szánt a publikum lelkében, mint a legvitálisabb politikai kérdés. Fecsegnek nálunk is politikáról, de a közéleti kérdésnek csak a személyi részei érdeklik a publikumot. A tárgyi problémák mellett elsurran a magyar közönség. Alig nehány ezer ember foglalkozik komolyan a törvényhozás munkájával. De annál nagyobb az érdeklődés a politikai heccek iránt. Intelligenciánk és népünk túlnyomó része fagyos hidegséggel és öntudatlan közömböséggel nézi az országgyűlés eseményeit. A magyar népet sem a sajtó, sem a politikai pártok fel nem világosítják a vitakérdések lényegéről. Minden művelt országból abból élnek a politikai pártok, hogy állandó kontaktusban vannak választóikkal és minden állás- foglalásukat argumentumokkal támogatják a közvélemény előtt. A magyar politikusok ezen a téren nagy ázsiai kényelemszeretettel sokat mulasztottak. Nálunk a nép feje fölött csináltak politikát. Nem a politikai belátás, meggyőződés és tudás döntötte el a választók sorsát, hanem a hirtelenül termett tömeghangulat és a népszenvedély. Most is úgy vagyunk, hogy testvér a testvér ellen támad ádáz gyűlölettel, régi fegyvertársak a sárba tiporják a nép előtt a nemzet vezéreinek tekintélyét, a legjobbak becsülete és tisztessége a pártdemagógia áldozata lesz és a nép belehecceli magamagát és az országot egy kilátástalan harcba, a melyben csak veszíthet a nemzet. Argumentumok helyett ötlekkel operálnak a nép előtt. A lapok tele vannak az ország állás- foglalásával, mintha a nép kettészakadt volna mint a vörös tenger, pro és kontra tudósítások jelennek meg arról, hogy az emberek jobbra, vagy balra fordultak. Ezzel szemben az az igazság, hogy a munkásság, parasztság és az iparosság a legbámulatosabb egykedvűséggel nézi a válság hullámzását. A magyar publikum nem érti az események történelmi horderejét és azért ma még a fajfentartási ösztön sem nyilatkozik meg a népben a politikai szenvedélyek kitörésében. A sajtó legelterjedtebb része Üzletszerű szempontból tárgyalja a dolgokat, a képviselők mandátumbiztositó kortesfogásokkal befolyásolják választóik gondolkodását és mivel a magyar nép éretlen még az elvi politikai problémák átér- tésére, a nemzet élet-halál harcában nem is bir tudattal hazája súlyos helyzetéről. Nagy erupcióknak és nagy népfelvilá- gositó munkának kell még megtörténni, hogy felkeltsük a nép érdeklődését a politika és annak igazi megbirálása iránt és ha azt akarjuk, hogy a nemzeti ügy mélyebb felértése döntse el a választók állásfoglalását. Állami gyermekvédelem és társadalmi erkölcs. — Irta: Bosmyák Zoltán, miniszteri tanácsos. — Gyakran hangoztatják főleg bizonyos kegyes ájtatoskodók és ama Lady Tartuffe-ök a gyermek- védelemnek a társadalmi erkölcsre való káros visszahatását. A vádat, hogy a gyermekvédelem a társa dalmi erkölcs standardját sülyeszti, főleg azzal okolják, hogy elősegíti a házasságon kivüli gyer- meknemzést és meglázitja a családi kötelékeket. Azt a kényes kérdést, hogy a szabad szerelem egyátalán a bűn fogalma alá esik-e, kizárjuk a vitából. Vegyük most elsőbben fiziológiai szempontból azt az érvet, hogy a gyermekvédelem elősegíti a házasságon kivüli gyermeknemzést. S most bizonyos humoros hangulat fog el bennünket. Bocsánat, hogy kitör belőlünk a szinműirő. Ugyanúgy. Hát befolyásolja a pásztorórát ama mentőgondolat, hogy esetleges eredmény, menhelyre juthat ? Hát a szabadszerelem önfeledt pillanataiban gondolnak arra, hogy gyümölcse a gyermek ? Valóban csak azok hiszik, akik rég elfeledték ama pillanatot. De most nézzük e kérdést a statisztikai adatok világánál. S itt annak az országnak statisztikai adatából merítünk, ahol a gyermekvédelem a legszélesebb alapra van fektetve, ahol minden gyermek, akinek szülei vagy nagyszülei nincsenek, vagy a tartásra kellően nem képesek, joga van állami védelemre s ahol a végrehajtás a legliberá- lisabb, mert a fölvétel a menhelybe ment minden bürokratikus nehézségtől. S ez Magyarország! A jelenlegi széles alapon működő gyermek- védelem 1903. szeptember hó 1-én lépett életbe. Nézzük most a statisztikai adatokat: 1904-től 1908-ik az újszülöttek száma emelkedett 2'17 százalékkal. Ugyanezen idő alatt a házasságon kívül szülöttek száma csökkent 3-92 százalékkal. Ha most megfigyeljük a statisztikai adatokat abban a 17 városban, ahol a gyermekmenhelyek székhelyei vannak s ahol ott mindjárt helyben egyszerű jelentkezésre minden házasságon kívül született gyermeket felvesznek, az eredmény ez ! Fel kell még a figyelmet hivnunk arra, hogy 1904-ben volt államilag védett elhagyott gyermek 2Ű969, mig 1908-ban 44'453. Emelkedés 52-83 százalék. Tény tehát, hogy 1904-től 1908-ik az összes újszülöttek számának emelkedése s az államilag védett elhagyatott gyermekek számának óriási növekedése dacára a házasságon kívül születettek I száma úgy az egész országban, mint a szóban levő 17 városban csökkent. Tény továbbá, hogy ebben a tizenhét városban nagyobb a házasságon kívül születettek számának csökkenése — dacára, hogy köztük van Budapest székesfőváros is s az ország nagyobb városai, — ugyanis a házasságon kivüi születettek számának csökkenése ugyanazon időben 4‘48 százalék. Hogy a városokban a házasságon kívül születettek számaránya nagyobb, mint falun, ez a kérdéssel mi összefüggésben sincs. Mert igy van az világszerte s mert nagyobb volt a gyermek- védelmi intézmények előtt is. A felsorolt statisztikai adatok megvilágítják, hogy a gyermekvédelem emelkedésével a házasságon kívül születettek száma nem emelkedik. Sőt e szám az allami gyermekvédelem klassikus földjén, Magyarországon — dacára, hogy az államilag védett elhagyott gyermekek száma rohamosan emelkedett, csökkent. Ennek okfejtése az általános fejtegetések szükreszabott keretén kívül esik. Áttérünk most az erkölcs nevében fölhangzó ama érvre, hogy a gyermekvédelem meglazítja a családig kötelékeket. Érzelmi frázisok bennünk viszhangot nem keltenek s a fajért való küzdelem széles országújáról minket mellékutak letériteni nem fognak. Igenis: meg kell lazitani a családi kötelékeket mindenha vagy mondjuk a mi nyelvünkön, változtatni kell a millión mindenha, ha a millió amelybe a gyermek vérség szerint tartozik, akár anyagi, akár erkölcsi okokból pusztulásnak indul. És nem évezredes közhelyek, sem érzelmi gyengeségek minket meg nem ejtenek. És sohasem fogjuk glorifikálni de meg értékelni sem azt a szülőt, de leginkább anyai szeretetet, amely hiába látja, hogy anyagi nyomortól, pusztító ragálytól, erkölcsi fekélytől megmételyezett otthonában veszendőbe megy a gyermek, valóságos állati önzéssel igy kiált fel: „nem adom oda gyermekemet, inkább pusztuljon el velem.“ Nos, kérdem : ez a szülő kit szeret ? Gyermekét-e vagy önmagát ? Különben is egész rendszere van annak, hogy még a pusztító millióból kiragadott gyermek s szülei közt se szakadjon meg minden fonál és hogy ha a millió amelybe vérszerint tartozik, ismét teljes biztosítéka a gyermek fejlődésének, — abba visszajusson. Ott van továbbá korrektivumként — bár ezzel fölötte óvatosan kell bánnunk — az is, hogy a védett gyermek ha fejlődése érdekében szülei köréből ki kell ragadni, ott maradhat tágabb rokonsága körében, ha abban a fejlesztésre feltétlenül alkalmas család akad. Még egy dolgot ajánlunk erkölcsös elleneink figyelmébe. Egy jól szervezett gyermekvédelem — és ilyen a magyar is, a védett gyermek anyja, legyen az aszonyanya vagy leányanya, köteles maga táplálni gyermekét. Ezzel szemben ott, ahol igy szervezett gyermekvédelem nincs, a leányanyák rendszerint magzataikat „angyalcsinálók“ karmai közé dobják, mig maguk anyaságukat eladják a dajkaságban. Miért nem lázadnak fel a családi kötelék eme meglazitása ellen, amikor megfizetik azt, hogy a proletáranya elhagyja gyermekét és áruba- bocsájtja anyaságának egyik legértékesebb részét: anyatejét ? Pedig ez a meglazitás gyilkol, a miénk életet ad. És miért nem lázitja fel őket az, hogy mint fokozódik a családi kötelékek meglazulása a társadalmi osztályok magasabb meg magasabb régióiban? Lapunk mai szama 8 oldal.
