Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-15 / 3. szám

Ungvár, 1910. január hó 15. 3. szám. Harminckettedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dayka Gábor-utcza. szerkesztik: E?észévre . . . 8 k. i Negyedévre. . . 2K. Telefon szám. 53. n ■ i ' — „ , ■■ ■■ Fél évre .... 4 K. Egy hóra . . . 80 f. Megjelenik minden szombaton Lük3C$ GßZ3 Di. RßiSIHäll Hßfirlk Egyes szám ára 12 aiiér. mcyjtieiUK imnuen Szomoaion. ■■■ Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Hirdetések kizárólagos felvétele SU; ieopoid 6uula Budapest uMr«Sf , Á 14.000 korona állami segély felosztása. A képviselőtestület f. hó 18-iki ülésén fog határozni, városunknak a két millióból juttatott 14.000 koronának felhasználása fölött. A tervezetet előbb a tanács elkészí­tette, ezt a pénzügyi bizottság némi módo­sítással f. hó 10-iki ülésén elfogadta. Nem is szólva arról, hogy a felosztás kérdését még valamiféle értekezlet elé is vit­ték, ahol állást foglaltak el a felosztás kér­désében, holott a belügyminiszter rendeleté­ben s az ahhoz csatolt törvényjavaslat ter­vezetében az irányelvet megadta, a tanács * s a pénzügyi bizottság pedig a kiosztás felett a legméltányosabban határozott. így nép- gyülések, értekezletek megtartása ilyenféle ügyekben nem is indokolt. Ez ungvári szokás. Az ügyből kifolyólag súlyos sérelem­nek azt tartjuk, hogy a miniszter egy törvény- javaslatot küldött a kiutaló rendelet mellett, amely törvényjavaslat a városi tisztviselők fizetését oly szűkkeblű módon akarja sza­bályozni s a fizetéseket oly alacsony téte­lekben akarja megállapítani, hogy egyenest szatíra volna ezt fizetésrendezésnek nevezni. Lapunknak január 1-ei cikkében már , kellően értékeltük ennek a törvényjavaslat­nak azt a szembeszökő igazságtalanságát, hogy ugyanazon hatáskörben működő tör­vényhatósági és rendezett tanácsú városi tisztviselők fizetése között két különbséget akar létesíteni. ízetlenség volna az össze­hasonlítások terére lépni és példákkal meg­világítani azt, hogy Ungvár városa nem egy törvényhatósági várossal áll egy nívón akár kulturális, akár gazdasági jelentőség dolgá­ban. Tisztára lehetetlennek tartjuk tehát, hogy ez a miniszteri büróban elkészült tör­vényjavaslat ebbeni alakjában valaha törvény­erőre emelkedhessék s a tényleges viszo- nyoknak minden ismerete és mérlegelése nélkül készült tervezet a gyakorlatba átvi­tessék. A rendezett tanácsú városi tisztviselők­nek tehát nem kell tartaniok attól, hogy jövő sorsukat ez a szűkkeblű szellemből fakadt tervezet fogja megszabni, a szomorú csak az a dologban, hogy most, amikor a kiutalt 14.000 koronának felhasználásáról s valódi rendeltetési céljaira való fordításáról van szó, akkor a városi képviselőtestület tehetetlenül áll a kiutaló rendelet határozataival szemben. Azt mondja ugyanis a miniszteri ren­delet, hogy nem részesíthetők a pótlékban azok a tisztviselők, akiknek jelenlegi illet­ménye a táblázatban feltüntetett fizetési osz­tályok legalsó fokozatával egybekötött össze­get eléri, vagy meghaladja. Igen ám, csakhogy a fizetési osztályok igazságtalanok és méltánytalanok. Bár igaz ugyan, hogy a IX. fizetési osztályba az ügyek előadói vannak sorozva, de mennyiben kü­lönbözik ezektől a munkakör, a felelősség, a gondos eljárás tekintetében például a pénz­tárnok, az ügyész, a számvevő ? holott ezek javadalmazását csak a X. fizetési osztályba sorozza, holott őket a IX-be kellett volna sorozni. Azután nem-e helytelen volt például a városi könyvelőt már csak a Xl-be osz­tályozni, holott a rendezett tanácsú város könyvelője, felelősségét és hatásköre fontos­ságot tekintve, fontosabb állás, mintsem hogy őt összecsoportositsa ugyanazon fizetési osz­tályba sorozott kezelőkkel, az irattarnokkal, igtatóval stb.-vel. Azt véljük tehát, hogy Ungvár város képviselőtestülete nem fog egymagában állani a rendezett tanácsú városok sorában, midőn a miniszteri rendelet szükkeblüségétől elte­kintve, az 1909. évre ennél méltányosabban fogja egyes tisztviselőinek pótlékát megálla­pítani. A miniszteri rendelet kijelöli, hogy a 14.000 korona államsegélyből elsőben a tiszt­viselők javadalmazása szabályozandó; ha azonban a miniszteri rendeletben kijelölt el­veket fogadnánk el, akkor a tisztviselők fize­tésének rendezésére szánt 14.000 koronából alig 3000 koronát lenne szabad a képviselő- testületnek a tisztviselők fizetésrendezésére fordítani. Azért tehát a képviselőtestület határoz­zon az igazság és a méltányosság határai között s a fizetésrendezés körül követett irányelveit felterjesztésében kellőleg okada- tolja. A belügyminiszter, aki a fizetés rende­zését tárgyazó képviselőtestületi határozat­nak jóváhagyását magának tartotta fenn bizonyára belátja, kogy az ő osztályzata a viszonyoknak meg nem felelő s az 1909. évre szóló képviselőtestületi méltányos osz­tályozásnak jóváhagyásától idegenkedni nem fog. íme ide jutottunk a kivívott subvenció dolgában. Az e tárgyban indított mozgalomnak köztudomás szerint az volt a vezérelve, hogy a városok kártalanittassanak a tisztviselők által végzett állami funkciókért, s ezt az elvet juttatja kifejezésre a megküldött törvény- javaslat is. Minthogy pedig a most kiutalt összeg csak egy kis hányadát teszi annak az összeg­nek, melyet az egyes városok évről-évre állami teendők teljesítéséért tisztviselőiknek kifizetnek, vájjon mi jogon köti meg a váro­sok kezét a miniszteri rendelet abban, hogy hová fordítsák az őket jogosan megillető összeget ? Most még szóba hozzuk, hogy miután a városi tanácsnak a pénzügyi bizottság által nagyjában jóváhagyott felosztási tervezete nem gondoskodik a XI. osztályba sorozott kezelő tisztviselők fizetés emeléséről is, nem-e sérelmes rájuk nézve ez a felosztás, amely őket figyelmen kivül hagyja. Bizony, bizony, ha ez a felosztási tervezet a belügyminiszter elé kerül, nem lehet tudni, hogy a belügy­miniszter nem-e őket is osztályozni fogja a Xl-be, azokat különösen akik igtatással, irattározással foglalkoznak s részükre is kifizetendőnek elrendeli illetményeiket. Ugyanis a belügyminiszter rendelkezé­séhez mellékelve lett a városi tisztviselők­nek fizetési osztályokba való beosztását fel­tüntető táblázat, azon miniszteri kijelentés­sel kisérve, hogyha a fizetési osztályba soro­zott városi tisztviselő által fizetés címén eddigelé élvezett összes járandóságok az ezen fizetési osztálynak legalsó fokozatára meg­határozott összeget el nem érik: a tisztvise­lőt az őt megillető fizetési osztály legalsó fokozatába kell sorozni. A táblázat szerint a XI. fizetési osztályba felsorolt állások között vannak beosztva: ig- tató, kiadó, irattárnok. Miután pedig a bel­ügyminiszter által előzőleg bekivánt tisztvi­selői lajstromban a rendezett tanácsú váro­sok legtöbbjénél a fogalmazói személyzet mellett szokásos elnevezésű írnokok vannak megnevezve, ez a körülmény a belügymi­nisztériumban készült táblázat összeállításá­nál mégis olyanná vétetett, hogy az írnokok, akiket a képviselőtestület választ, s akiknek feladatuk nem a másolás, hanem az ügyek kezelése, hogy a rendezett tanácsú városok­ban legtöbbnyire igtatással, kiadással vagy irattár kezelésével foglalkozó ezen Írnokokat is joggal megilleti a Xl-ik fizetési osztályba sorozás, mivel különben egy uj XII. osztályba sorozást állapítottak volna meg. A törvény- hatósági joggal felruházott városok részére készitelt fizetési osztály, ahol a XI-ben már az „írnok“ elnevezés is benn foglaltatik, vilá­gosan mutatja, hogy a rendezett tanácsú váro­sok Írnokait a XI. osztály 3 fokozatában fel­tüntetett fizetés fogja megilletni, hogy tehát őket Ungvár városánál eddig élvezett 900 korona fizetésükön felül 500 korona fizetés­többlet és a 200 korona lakpénzén felül 300 korona lakpénztöbblet illeti. liapnnk mai szama 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents