Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-15 / 3. szám

£2- oldal.

TZT ng vari TZZ ő z 1 ön 7

1910. 3.

Miután a felosztási tervezet erre tekintettel nem volt, mint mondtuk, aligha nem fogja a belügyminiszter a kezelő tisztviselőknek az ő rendeletében biztosított igényeit is kielégíteni azzal, hogy őket a XI. fizetési osztályba felvenni s járandóságukat megállapítani fogja, elrendelvén egyben azok kifizetését is a 14.000 koronából.

Az Ungvármegyei Nőegyesület Kamara-Estélye.

Megfordult a természet sorrendje. A zordon havas téli esték helyett szép tavaszi lenge szellő fujdogál. A téli sportolók ennek ugyan nem mondhatnám hogy örülnek, de kénytelenek a természet törvényeibe beletörődni. De a természetnek sok a titka, s azt amivel bosszúságot okoz egyeseknek, kárpótolja egy örökemlékü nappal. Egy ilyen örökemlékezetes napunk volt a múlt héten — január 8-án. — az Ungvármegyei Nőegyesület Kamarazene-Estélye a Társaskör helyiségében. A magas művészi nívójú műsor elegendő biztosíték volt arra nézve, hogy műérzékkel biró közönségünket szép számmal magához csalogassa. Aki ott volt az nem csalódott — aki nem volt ott az mindig sajnálni fogja könnyelműségből eredő elmaradását. A estély legfőbb vonzóereje, mi sem természetesebb ami közkedvelt Morvay Zsuzsikánk volt. Ez a fiatal művész leányka annyira szivünkhöz nőtt, hogy szinte a magunkénak vindikáljuk őt s jól esik minden újabb diadaláról beszámolni. Tavalyi szereplése óta bámulatosan sokat haladt. Erőteljes technikája a legnagyobb virtouz művészek játékain túl tesz. Előadásának finom árnyalatai, szin- érzéke, egy hatalmas talentum benyomását keltette fel bennünk. Szendy Árpád-nak dicsérettel adózunk, hogy fiatal művésznőnkből egy Liszthez hasonló nagy művésznőt nevel. Szendy Árpád a zeneakadémia jeles tanára, Liszt Ferenc növendéke volt, s igy növendékeiből az ő művészi szisztémája szerint Liszt tradíciókat akar nevelni. Hogy elérte célját, mi sem bizonyítja jobban mint legjelesebb tanítványa Morvay Zsuzsika. A művész nő műsorából kiemeljük Chopin : Cis-moll scherzo- ját és Liszt: A-mollvariátióját■ Mindkét nehéz darabot oly könnyedséggel s gördülékenységgel győzte le a jeles művésznő, a mi a legnagyobb zenekorifeusokat is csodálatra ragadta el. E két nehéz és fárasztó darab egy müvészszé fejlődő embernek valóságos tüzpróba és ezeket egy ilyen fiatal művésznő mint Morvay Zsuzsika minden fáradság nélkül mesteri módon adta elő. E két szám után jól esett hallanunk'a mesterétől, Szendy Árpádtól az ő kitűnő szerzeményét az „ Aphorismáku- at, melyet a hálás tanítvány ugyancsak brilliáns előadásba jutatott érvényre.

Beethoven L: Egmont-nyitány, a nagy mesternek ez a bájos kamara darabja méltó és dicséretes előadásban jutott érvényre, mely az egyes szereplőknek csak dicséretére válhat. — Hogy mennyire hivatásos művészi előadás volt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyszeri próba után oly precízen tudták azt előadni a kiváló szereplők mint: Plotényi Nándor, Gruschka Lajos, Pöschl Gyula, Kolos, Nagy Béláné, Ruszinkó Zsigmond, Orlovszky Frigyes, Plotényi Agát, Plotényi Jenő és Plotényi Vitmos.

Beethovon L: C-moll quartett-]bvő\ s annak összhangzatos játékáról ugyancsak a dicséret hangján kell megemlékeznünk. A magán számok közül Reisman Gyuláné — magyar dalai saját zongora kísérete mellett — megint egy olyan élvezetes szám volt, a melyet csakis élvezettel hallgatott mindenki s ezen újabb sikere, csak mindjobban arra céloz, hogy egy nem mindennapi művésznővel állunk szembe — de sajátságos és minden izében eredeti magyar és temperamentumos művésznővel. Kár hogy oly ritkán van részünk szereplésében gyönyörködni.

Dr Hámos Béláné mesteri szavalatáról megint csak az elismeréssel kell megemlékezni. Az ő hatásosan előadott szavalatainak egy hangversenyről sem szabad kimaradnia.

Orlovszky Frigyes gordonka szólója megint csak hozzájárult egy babérral a többi és állandó sikereihez.

Dvorzsák A. Zongora ötös ét, mely négy részből állt nagy élvezettel hallgattuk s az előadóknak ezúttal is csak legteljesebb elismeréssel adózunk.

A minden tekintetben páratlan sikerű művészi műsor után társasvacsora következett, s Lányi Gyula zenéje mellett a fiatalság táncra perdült, mely reggelig tartott.

Az estélyen a megjelentek közt ott láttuk: Firczák Gyula v. b. t. t. püspököt, gróf Sztáray Gábor főispánt, Ehrenheim Sztáray Nándin grófnőt, Kölesei Kendéné Sztáray Sarolta grófnőt, Benkő József apátplébánost, Papp Antal prelatust. Broschek dandárparancsnokot és Szatmáry honvéd őrnagyot.

Csernek Antal■

Újabb adalékok az Újhelyi Dayka család történetéhez.

A két naptárban közöltem volt az Újhelyi Dayka Gábor leszármazására nézve érdekesnek mutatkozó adatokat. Azonban már ott megjegyeztem, hogy újabb adataim vannak, melyeket a he lyi lapban közzéteszek.

I. Nem kisebb család, mint a Kossuth család zempléni ágával jutottak rokonságba a Dayka családbeliek, sőt a Daykákkal való házasság döntő fordulópontot jelent a Kossuthok, mert ennek következtében lett zempléni birtokos is.

A Kossuth családban élő hagyomány szerint

Kossuth László lett volna az, aki Zemplénbe költözött és elvett egy Dayka leányt. Azonban Nagy Géza meggyőzően kimutatta1), hogy László neje id. Révész Ferenc és Szeghy Erzsébet leánya Révész Erzsébet volt, és hogy nagy atyja István volt az, aki az újhelyi Dayka családba nősült.

Á leszármazást világosan feltünteti ez a családfa.

(Kossuth Lajos iga)

Kossuth IV. Miklós és Borcsányi Magdolna

_____________!_________

I I

I. Dániel 1695, 1571 L István 1665, 1671, 1696-f- 1696 körül (neje újhelyi Dayka leány)

I I

III. Pál ]-----------------------------------------1

1696, 1702, 1715 V. Miklós II. István

| (Kostyál Erzsébet)

n. György I Dániel

1765 I. László 4- 1758 |

(Raksányi Katalin) (Révész Erzsébet) | 1

Ferenc-j- Sámuel 4IV. Pál 1791 |-----------------------------------------------------1

I. Lajos I. József II. László Klára

I___________-f_____szaliki ág jesztrebi ág (Reviczky Imre)

Simon 4- László III. György Johanna

sz. 1763. Kossuton (Záborszkyné.)

4- 1839. A.-Dabason saujhelyi ügyvéd

LAJOS

a kormányzó és még 4 gyermek.

Az udvardi és kossuti Kossuth család ősi fészke Turócz vármegye Kossut nevű községe, melynek eredeti neve Udvard (Udvarcz) volt és szomszédjáben van Zábor, a Záborszky család ősi fészke, melynek levéltárát Thaly Kálmán is átnézte már. A két család többszörös rokonságba jutott, igy IV. Pál (szül. 1729 f 1788. Tápió-Györgyén) elvette Záborszky Zsuzsánnát. A Záborszky család egy ága Zemplénmegye Butka községében telepedett le, egyikük, mint a fenti táblán látható Kossuth Lajos nagynénjét Johannát vette el. A szalóki ággal pedig a Záborszky cs. III. László (I. József fia.) fia Tamás révén közeli rokonok, kinek felesége Szentléleky Mészáros Apollonia volt, a Záborszkyaknak is közeli rokona.

Mindezeket csak azért tartottuk szükségesnek felemlíteni, mert igy világossá válik, hogy Újhelyi p Dayka családot nem csupán a Székely családtól való közös leszármazás, hanem más rokoni kötelékek is fűzik az ungmegyei Záborszky, illetőleg Tabódy családhoz.

Figyelemreméltó dolog, hogy I. István kinek neje Dayka leány volt, még református vallásunak maradt meg, csak unokája László adott reverzalist, már az ő utódai katholikusok. Abból, hogy a család birtokai Magyar-Jesztreben és Szalóka feküdtek (igy vált szét a 2 ág, ami osztozkodásra mutat) arra mutat, hogy Magyar-Jesztreb volt az újhelyi Dayka család tulajdonképeni fészke és itt telepedett le azután a Kossuth-család zempléni ága. Magyar-Jesztreb pedig a XVI. századig, mint Csicsva várának tartozéka a hatalmas Rozgonyi családé volt. A Rozgonyiak a XIII. századtól birtokosok ^ voltak Zemplénben, az újhelyi Dayka család tehát csakis a mohácsi vész után tűnt fel Zemplénben és igy az újabb címeres nemességhez tartozik.

l) Nagy Géza: Kossuth Lajos eredete. (Turul. 1894III. f.)

Scirocco.

Irta : Grazia DeUdda.

Egy régi szárd legenda szerint a karácsonyt megelőző napon született emberek teste Ítéletnapjáig sem válik porrá és hamuvá.

Zio Diddinu Fráu, a gazdag paraszt vakon hitt a mondában; ám PreduTasca, leányának vőlegénye igy szólt:

— Mit használ ez nekünk ? Mit érhet a test ha már holtak vagyunk ?

— Nos válaszolt a paraszt — hát nem isteni dolog sohasem válni porrá ? És nem gyönyörű reménység, hogy az ítéletnapját épségben érjük el ?

— Ki tudja, igy van-e ? — szólt Predu nagyban adva a felvilágosodottat.

— Hallod, vöm uram — szólt a paraszt hirtelen — ez pompás anyag; erről majd dalolunk egy dalt ma éjjel.

Zio Diddinu ugyanis elsőrangú népköltő és dalrögtönző, aminthogy apja és öregapja is az volt; örömmel kap a rendkívüli alkalmakon és tárgyakon, hogy kevésbbé ügyes dalnokokkal versenyre keljen az ilyen témák felett.

— Ah! — szólt Maria Francisca kacéran, mert vőlegényének tekintete épen rajta függött — hisz ez nem elég vidám tárgy !

— Te hallgass! Te menj az ágyba ! — szólt rája durván az apja.

Mert költő létének ellenére nyers férfi volt,

aki családjával, de különösen leányával kegyetlenül és durván bánt. Természetesen nagy volt a tekintélye s nagyon féltek tőle. Mária Francisca még csak a vőlegénye mellé sem mert ülni, mert az ország szokása megkivánja, hogy a jegyesek tisztes távolságban maradjanak egymástól. A viruló leány, a piros selyemből és súlyos posztóból készült festői jelmezében kénytelen volt beérni azzal, hogy vőlegényével a távolból kacérkodjék s érett mandulanagyságu, zöldeskék szeméből lángoló tekinteteket vessen rá.

Karácsonyt megelőző nap volt; az ég borús és felhős, de a levegő fülledt. A délkeleti szél a tenger lágy illatát s a távoli sivatag forró, enerváló lehét hozta. Olyan volt ez, mintha a völgyön túl, melyben a virágzó mandulafák hó gyanánt hullatták fehér szirmaikat s a domb mögött, melyen már zöldéit a téli rozs, hatalmas tűz égne, melynek lángjai nem látszottak, de melynek izzó hevét mindenki erezte. És a felhők, melyek szakadatlanul elvonultak a hegycsúcsok felett, olyanok voltak, mintha e láthatatlan tűz füstje volnának.

Az ünnepi harangszó felcsendült. A sciroc- cotól felizgatott lakosság csevegett az utcákon s megbeszélte a karácsony megülésének módját. Az egyes családok ajándékokat cseréltek : malacokat, őszi báránykákat, húst, édességet, aszalt gyümölcsöt. A pásztorok elhozták gazdáiknak az első tejet s a gazda felesége megtöltötte a pásztor edényét gyümölcsei, főzelékkel és egyéb jóval. A világért vissza nem adta volna üresen, mert ez veszedelmet hozhatott volna a nyájra !

Predu Tasca is pásztor volt. Leszúrta a legszebb malacát, kiszedte ennek belső részeit, az űrt betömte zöld mirtuslombbal, aztán egy csinos asphodelos kosárban elküldte jegyesének. A menyasszony egy csillogó ezüst-scudót adott az ajándék elhozójának, aztán mézes mandulakalácscsal töltötte meg a kosarat és visszaküldte. Minden úgy ment ahogy a szokás előírja.

Estefelé a vőlegény ellátogatott a Casa Fráu- ► ba és megszorította a leány kezét. Ez elpirult, felkacagott örömében s visszahúzta kezét. íme: egy ragyogó aranypénz volt tenyerében. A leány rögtön visszament a házba, hogy titokban mindenkinek megmutassa ajándékát.

Odakin lágyan búgott a harangszó a langyos, enyhe estében.

Predu szép középkorú jelmezét viselte : kék bársonykabátot, rövid, fekete bársonyköpenyt finom himzéssel, hímzett bőrövet, kirakva filigrán aranygombokkal. Hosszú, szénfekete, megolajozott haja vállára omlott s mivel már bort és ánizslikőrt ivott, fekete szeme csillogott s piros ajka kilángolt tömött, fekete bajusza alul. Szó sincs róla, nagyon csinos fiú volt!

— Jó estét! — köszöntötte leendő apósát s leült melléje a tűzhely elé, melyen egy tölgyfa- tuskó égett. — Az Ur adjon nektek még száz karácsonyt! Hogy van kend ?