Ungvári Közlöny, 1892. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-28 / 30. szám
Ungvár, 1892. julius 28. 30. szám. Tizennegyedik évfolyam. s Megjelenik csütörtökön. s Előfizetési ára: s Kgéfz évre 4 írt. s Félévre 2- „ ^ Negyedévre 1 „ Egyes szám 10 kr. \ Az előfizetési s üirüetményi f Szerkesztő 6s üadölítatal: j 4 Nagy-utcza, 36. sz. s s A lap szellemi részét $ 5 illető küldeméyek a j < szerkesztőhöz, inté \ zendők. !; \ nyílttéri IzMért 5 kr. \ \ tzetenlö minden sző után. l Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVANOVITS JÁNOS. A nők tudománya. Haladás, tökéletesbedés az emberiség czélja. Ámde ha ez a haladás nem a helyes irányban történik, akkor annál károsabb következményei vannak, minnél rohamosabban haladunk a helyesnek vélt, de valójában rosszra vezető utón. Ez a gondolat adja kezembe a tollat, midőn a nők rendszeres tudományos kiképezteté- sére irányuló törekvéseket látom, melyeknek a reformok e korszakában szükségképen fel kellett merülniök. Hajh! reformálni kell; amit át nem jár a reform szele, lett légyen az jó vagy rossz, nem felelhet meg a „mai kor igényeinek". „Egyenlőség minden téren“ — kiáltják a nagy reformerek, „a nő olyan mint a férfi, mért ne képeztessük ki szellemét tudományosan, ily módon is egyenlővé tevén őt a férfival?“ Jól van ; csakhogy elfelejtik, hogy a férfi szelleme a nőnél irányadóul nem szolgálhat, mert a kettő ellentétes és igy természetszerűen kiegészíti egymást. Felesleges tehát a kettő közti összhangot megzavarni olykép, hogy a nőt a férfiak által elfoglalt tudományos pályákra nevelik. Nincs erre semmi szükség. A nőnek megvan a maga magasztos hivatása, nem szorul arra, hogy tudóssá képeztessék. Azok a kóros állapotok, igy pl. hogy sok nő férjhez nem mehet és megélhetése nincs biztosítva, melyek ellenmondani látszanak ennek, másban lelik magyarázatukat ; ezek a társadalom erkölcsi sü- lyedésének kifolyásai, annak a társadalomnak, mely nem akarja elismerni, hogy pl. erkölcsi felelősség dolgában csakugyan semmiféle kü- lömbség nincs a két nem között, és a nő rovására túlkapásokba esik ; az a társadalom, mely nem adja meg a nőnek azt a tiszteletet és becsülést, mely őt megilleti. Ezen kell segíteni. A tudományos nevelés el akarja vonni a nőt igazi hivatásától, szellemét ferde irányba akarja terelni; mert hiába, a nő szelleme a tudományt nem bírja megemészteni, ha tehát belé akarják önteni a logikus férfi-szellem okoskodásait, természetellenesen járnak el. „Mintha csak ólomgolyót tennének a virág kelyhébe, mely az ég harmatját van hivatva felfogni“. Kivétel a szabályon nem változtat. Persze az anyagelvü, az áltudomány, (és ez vezeti többnyire e reformereket), mely nagy- képű phrasisaival csak ember-anyagot ismer s vakságában azt tanítja, hogy mindent csak a „józan ész“ törvényeire kell alapítani, a szív az semmi, — ez az istentelen tudomány ily módon akarja pótolni azt, a mit más utón elvett: az idealismust. És e tudomány hívei elfelejtik, hogy az egyoldalú lelki fejlesztés nem ér egy batkát sem. Nem akarunk félreértetni, kétségkívül képezni, művelni kell a nő tehetségét is. Ott van a művészet, irodalom stb.; ezen a téren kell fejleszteni a fogékony női szellemet; a tudományos dolgokról elég ha fogalma lesz. Talán szeretnék azok a nagy reformerek, hogy a nők oly módon képeztessenek, hogy politikai szónoklatokat, vegytani előadásokat tarthassanak? Fel akarják forgatni ezt a szegény világot! A napi munkától — legyen az szellemi vagy testi — elfáradt férjet, ha este hazajön, neje nem szerető karokkal' fog sietni fogadni, hanem a helyett inkább determinánsokkal dolgozik és valamely clubban a baciilusok fejlődési tüneteiről értekezik.... Nem szép lesz ez az élet?!... Majd aztán eljön az idő, melyről Madách beszél, hogy a phalanster^en egy tudós fogja megvizsgálni az összekelib akaró férfi és nő koponyáját, hogy megtudja, vájjon megfelelő pár lesz-e belőlük. Előre f tanácsolhatom, hogy össze ne adjanak valahog két ellentétes álláspontú philosophust; olyan családi perpatvarokat még nem látott az ilyenekben különben eléggé bővelkedő nemzed ‘k, a minőket az a „haladott kor“ fog tudni ‘elmutatni. Nincs magasztosabb, - istenibb mint a tudomány, de épp azért nem avatatlan kezekbe való ; azonfelül megfosztja a nőt varázsától is. A nőt a természet ai ra renddé, hogy a férfi segitő-társa legyen a földön ; a nő szeretet, szeretetve született. Szivet kitépni nem lehet ; ha ezt elveszik a nőtől, megszűnik nő lenni. Az ő tulajdonai sokkal magasztosabbak, mint a férfiéi, egyedül ő képes a férfit Istenhez emelni. A buzgó reformerek 3zt a kedves angyalt, kit az Isten az örökkévalóságból küldött, hogy osztozzék a férfi bánatában, örömében, ezt ők le akarják alacsonyitani, ez nálok „egyed“; mit törődnek ők azokkal a rajongó poétikus lelkekkel, kik a nő hivatását, szeretetét, önfeláldozását oly szépen megénekelték. Az áltudomány evvel keveset törődik. No de azt hiszszük, hogy a természet alkotásait hiába bolygatják, a női szívből soha sem fog sikerülni kitörülni azokat az örök törvényeket, melyek elévülhetetlenűl vannak oda bevésve ; naturam expellas furca, tarnen usque recurret. A tudomány a nő röpke szellemét elnyomja. Szeretni: ez a nő hivatása, a család szentélye, az ő szentélye, ő annak angyala. „Vakok! önmagatok rázzátok meg a szentély oszlopait, titeket fognak szétzúzni romjai!“ Huszár F, Vilmos. Állami biztosítás. Már megszoktuk, hogy nálunk a törvények és rendeletek sablonszerűleg készülnek, minek aztán az a következménye, hogy a törvény és rendelet holt betű marad. Ilyen azon miniszteri rendelet is, mely valameny- nyi törvónyhalóságot arra kötelezi, hogy községeit fecskendőkkel lássa el azok — költségére. A gépek megvételnek, a község pajtájába elhelyeztetnek, és mert senki sem érti a kezelésüket, rövid idő alatt megrozsdásodnak, tönkre mennek, s a megye kidobott 100—200 ezer frtot. Ilyen a tűzkárbiztositó intézetekre vonatkozó rendelet. A biztosítási dij drága. A paraszt nem biztosit, kitör a tűz s falusi fecskendője daczára háza porrá ég. Tanácsadás, felvilágosítás, buzdítás a biztosításra nem elégségesek a bajt megszüntetni. Ezekben eddig sem volt biány. Falra bánvt borsó volt. Más módról kell tehát gondoskodni. Ez pedig aligha lehet más, mint a biztosítási ügynek az állam kezébe való vétele, a kényszer-biztosítás behozatalával. Nagy és korszakalkató reform lenne ez a biztosítási ügy terén. A nemzetgazdák egy része már régen sürgeti. Mindeddig hasztalan. A minek üdvös voltáról nem győzött meg bennünket az elmélet, — meggyőzhet a tapasztalat, a gyakorlati élet. Példa van előttünk : a szomszédos Ausztria, meg a Németbirodalom. De magunktól is bírunk valamit kezdeményezni, behozni. Csak egyet említek, a vasúti szeraólydijszabás korszakalkotó reformjában nem mi vol- tunk-e a kezdeményezők? És váljon nem vált-e be? Hát ne illetne minket a biztosítási téren is a kezdeményezés dicsősége? Szerény véleményein szerint sokszoros előny járna az állami kényszerbiztositással. Elsőnek kellene mindenekelőtt a biztosítási dijak leszállításának lennie. Ez a biztosítás általánosan kötelezővé tételének természetes folyománya lenne. Minél kiterjedtebb valamely üzlet, annál jobban megoszlik a regie. A biztosító-társaságok mai nagy nyeresége is a biztositó felek részére esnék, mert az államnak nem lenne szabad ebből nyerészkedő vállalatot csinálnia. A nemzeti vagyon jelentékeny része mentetnék meg óvenkint az elpusztulástól; mert utóvégre is a magán vagyonok összege : nemzeti vagyon. A magánosokat ért kár közvetve nemzeti károsodás. A magánosok sem lennének kitéve egyes biztositó társulatok üzel- meinek, s az államtól nagyobb méltányosságot várhatnának. A kónyszerbiztositás behozatala kivenné a nép kezéből a nemtelen bosszúnak az eszközét. Tudná biztosan, hogy ez utón kárt nem okozhat neki, csak vagyoncserét idéz elő. Az államra sem járna sok nehézséggel a biztosítás kezelése. A dijak a közadókkal együtt lennének behajthatok. Csak egy rubrikával bővülnének az adókönyvek. Ha valahol van indikálva, ugyan nálunk bizonyosan megérett az állami kónyszerbiztositás eszméje. A mi építkezési rendszerünk — ógetetlen agyagból rakott épületek, sövényből touott rósz kéményén — melleit valóban Isten csodája, hogy évrői-évre nem ismétlődnek az ideihez hasonló, vagy még siralmasabb jelenetek. A nagy tűzvészeknek az építési rendszer megváltoztatásával sem vehetjük elejét, mert akkor át kellene építeni Magyarország összes községeit s legtöbb városát. Ez csak jámbor óhajtás lehet, melynek telje- süliéig — milliókra menő károsodás érhetné a nemzeti vagyont. Boldogult kereskedelmi miniszterünk megmutatta, hogy birt a kezdeményezés bátorságával, nagy alkotások dicsérik tett-erejét. Utódjának méltó koronáját képezné az állami biztosítás behozatala. F. S*. Vasúti-, posta- és távíró-tanfolyamok. i. A Budapesten fennálló vasúti tisztképző tanfolyamon, melynek célja és feladata azon egyének elméleti kiképzése, kik a vasúti vállalatoknál a forgalmi, kereskedelmi és távirdai szolgálatban mint hivatalnokok alkalmazást kívánnak nyerni, a kereskedelmi m. kir. minisztérium vezetésével megbízott m. kir. pénzügyminiszter intézkedése alapján a f. é. szeptember 1-én a hatodik tanév veszi kezdetét. E tanfolyamon a következő kötelező tantárgyak fognak előadatni u .m : 1. vasúti építmények és berendezések, 2. vasúti táviró-szolgálat, 3. vasúti forgalmi szolgálat, vasúti egészség- ügyi és mentőszolgálat, 4. vasúti kereskedelmi szolgálat, 5. vasúti földrajz, 6. vasutak fejlődésének története, 7. vasúti jog- és törvényisme, 8. vasúti számtan s könyvvitel, 9. anyag és áruisme, 10. német nyelv, 11. francia nyelv. Az előadások hetenkint összesen 30 órára terjednek s d. u. 3-tól 8 óráig tartatnak. Tanfolyam-hallgatókul oly egyének vétetnek fel, kik eredeti vagy közjegyzőileg hitelesített másolati okmányokkal igazolják, hogy: 1. megfelelő elméleti előképzettséggel bírnak, 2. a 18-ik életévüket már betöltötték, vagy az 1893. évi január hó végéig betölteni fogják, 3. magyar állampolgárok, 4. a hivatalos magyar nyelvet szóban és Írásban tökéletesen birják,
