Ungvári Közlöny, 1892. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-14 / 28. szám
Ungvár, 1892, július 14. 28. szám. Tizennegyedik évfolyam. Megjelenik^csütörtökön. $ Előfizetési ára: s Kgész évre 4 frt. ^ Félévre 2 „ ^ Negyedévre_ 1 „ Egyes szám 10 kr. Az eldflzetési s hirdetményi dijak a kiadólioz küldendők. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVANOVTTS JÁNOS. A század vége. A XIX. század végéhez közeledünk. A le- j tűnő század sírjánál az emberiség halhatatlan vívmányokkal dicsekedhetik. Föld és viz uralja az embert, ki nemsokára a lég birodalmába is behatol. El is nevezték már ezt a századot a gőz és villamosság századának. Igaz; a villamosság, a gőz nagyszerű találmányokra vezették az emberi szellemet s a tudomány a meghódított természetből lassanként kicsalja mindazt, a mi az emberi élet kényelmére szolgál. Haladunk. E nagyszerű vívmányok és ez óriási haladás láttára pessimismus fogja el lelkünket, ha a század végén, francziásan a magasztalt fin de siéole-ben dúló erköcstelenséget, hitetlenséget látjuk. Vallástalanság, istentelenség mutatkozik mindenütt, a társadalom minden rétegében. S főkép szomorú látvány tárul szemünk elé, ha az úgynevezett „jeunesse dorée“-nak lelki életébe pillantunk. A legtöbb ifjúi szívben, hol az eszmék iránti lelkesedés tüzének kell lobognia, sivárság, üresség, a legvastagabb önzés honol; s az emelkedett eszmék, minő a dicsőség, hazaszeretet, önzetlenség eszméje, nevetséges agyrémként szerepelnek. A mai ifjúság maximuma csak a múlandó testet elégíti ki, halhatatlan leikével mit sem törődik. Ezek az ifjak nyugtalanok, izgatottak s unatkoznak. Elaludt érzékeiket aztán nemtelen szórakozásokkal akarják éleszteni. Könyvekben, hírlapokban a sikamlós olvasmányokat hajhász- szák; ilyenekkel persze a fin de siécle korhadt termékekben gazdag irodalma bőven szolgál. Tudjátok miért van ez? Mert a mai s különösen az ifjú nemzedék nem hisz Istenben. Csalfa jelszavak előtt hajlik meg. A leggyakrabban istentagadásra vezető erkölcstelenség csirái már a zsenge gyermekkorban mutatkoznak. A romlottság milyen fokáról tanúskodik pl. az, midőn már 9 — 10 éves gyermekeket czigarettázni, kártyázni látunk? Az ilyenek örömmel hallgatják a felnőttebbek erkölcstelen szerelmi kalandjait és iskolás gyerekkorukban ilyenekről álmodozva, csupán érzéki gyönyöröket keresnek s fokról-fokra a testiség posványába süllyednek. Istent emlegetni legfeljebb a káromkodásoknál hallják. Hit, lélek, Isten; ezekről az emberek legnagyobb része nem akar tudni. Minek imádni a láthatatlan Istent ? Ok az anyagért élnek, azt imádják. Látjátok a mulató helyeken, éjjeli kávéházakban azt a sok sápadt arczot, bágyadt szemet? Ezek a halvány alakok élvezni és élvezni akarnak. E rövid életben mennél többet élvezni. De hiába tesznek eleget testüknek, a lélek is követeli a magáét, csakhogy kielégítetlen marad. Szegények, ők azt hiszik, hogy a pénzen vásárolt gyönyör minden. Az erény száműzve, a lélek röghöz kötve. Az uralkodó eszme az önzés. Mit nekik a hit, halhatatlanság, Isten? Majdnem mindegyik, ha talán nem is látta Darwin műveit, darwinistának vallja magát, a másik büszkén hirdeti istentagadását, talán egy pár sophistikus könyvből szedett nagyképü mondással igazolva álláspontját. így aztán nem csoda, ha kapkodnak a gyönyört hirdető tanokon és az erkölcstelenség lejtőjén mindinkább sülyedve, csak örömet, gyönyört, kéjt kergetnek. Innen van, hogy az ifjú 20 éves korában minden élvezetet átélt, 20 éves korában már öreg. Innen az életuntság és innen a gyakori öngyilkosság. Fin de siécle, magasztalt „század vége“ ilyen a te erkölcsi képed! Szerencsétlenek ! azt hiszitek, hogy ebben áll az üdvösség ? Csalódtok. Hát nem ér- zitek a hitetlenség fájdalmasságát? Hisz a legnagyobb gyönyöröknek közepette fog el a kimerülés, az undor, ha telketek mélyébe egy pillantást vettek. ügy van, keservesen csalódtok. Elvész, nyomorultan elvész az, ki előtt csak az anyag szent, ki a legmagasabb eszmében, az Istenség eszméjében nem hisz. Kit életén át nem a hit géniusza vezet, annak élte horgonya eltörött és lelke elcsenevészedik. A lélek sorvadását a test pusztulása követi. Isten nélkül nem létezhetik társadalom. Bontakozzatok ki tehát a föld porából, mert a ki a hitetlenség karjaiban dőzsöl s egyedül testének él, az vesztére él. Czikkem befejezéséül hadd idézhessem itt a halhatatlan Bougaudnak, ennek a szent aggastyánnak következő sorait, melyeket a romlott franczia társadalomhoz intézett, de a melyek a mienknek is intelmül szolgálhatnak: „Halld meg szavaimat, oh romlott társadalom : térj le utaidról; rombold le a testiség bálványait, állíts helyettök tiszta oltárokat; irtózva dobd el az anyagi gyönyörök lealázó bölcseimét. Dicsőítőinek, apostolainak homlokára süss szégyenbélyeget.'Sújtsd átkaiddal a hírlapokat, szemléket, színházakat, regényeket s mindazt, mi gyönyört és csak gyönyört hirdet minden áron. Teremts uj közérzületet, melynek haragja és bosszúja a semmiségbe dobja vissza e gyalázatosságokat. Máskép, oh emberek, repüljenek bár vasutaitok háromszoros gyorsasággal, öltsetek bár szárnyakat, hogy a lég birodalmát is meghódítsátok, homályositsátok el bár uj vívmányaitokkal mindazt, mi eddig büszkeségiek vala, de ha Istent a lelkeknek vissza nem adjátok, ha bennök az imádatot, imát, áldozatot, önzetlenséget s a földi javak megvetését uj életre nem keltitek: úgy társadalmatok fel fog oszlani s oly örvénybe vész, melyben sár és vér kavarog; s bár fürteiteket az aggkor megezüstölé, nem állok érte jót, hogy e romlást meg nem éritek !“ H. F. V. Tűzoltó ünnepély Pozsonyban. A pozsonyi önkéntes tűzoltó egyesület, melyet az 1867-iki óv kezdetén, tehát a sopronival majdnem egyidejűleg alapítottak, f. évi augusztus hó 14-én és 15-éu fényes és nagyszabású 25 éves alapitó-iinnepót üli meg' Ezen egyesület, mely alapítóinak, azaz Szalay Ödön kir. tanácsos s országos képviselő, egyesületi elnök és Martinengó Nándor parancsnok vezetése alatt áll, azon szerencsés helyzetben van, hogy hírneves múltjára s áldásos tevékenységére büszkén visszatekinthet, hazánkban valamint a külföldön is oly előnyös hírnévnek örvend, hogy jogosan számíthat arra, hogy testvér-egyesületi jubileumán róla megemlékezni fognak s az ünnep fényét számos küldöttségek menesztése által emelik. A ki még az Y-ik országos közgyűlésre emlékszik, mely 1880-ban Pozsonyban gyűlt egybe, meg lesz győződve arról, bogy ezen város vendégszeretetéről nyert hírnevét fényesen igazolni is tudja. A jubileumi ünnepség nagyszabású stylusban van tervezve s a résztvevőknek számos élvezetet s szórakozást fog nyújtani. Több részletei a következők: Augusztus 13-án a vendégek fogadása s ismerkedési társas-vacsora; augusztus 14-én riadó, nagy ünnepi gyakorlat, elvonulás, délután óriási erdei népünnep ; augusztus 15-én ünnepélyes közgyűlés; ezután valamennyi tűzoltó számára Pozsony lakosai által nyújtott ingyen ebéd és bucsu- ünnepóly. Arról is van gondoskodva, hogy az iinne- pélyiségek kedvezőtlen időjárás beálltával is megtarthatók lehessenek. A vigalmi rendezőség elnöki tisztségét Sen dl ein János tiszteletbeli főhadnagy ismeretes rátermettséggel viseli, ki minden eszközt felhasznál arra, hogy oly ünnepséget létesítsen, minőt hazánk már évtizedek óta sem látott. Tűzoltók figyelmébe különösen ajánljuk, hogy ők iugyeu szállást nyernek s mindennemű üunepségi járulók alól felvanuak mentve s augusztus 15-én ingyen élelmezésben részesülnek. A meghívókat a bel- és külföldi tűzoltó-egyesületeknek már megküldték, ha azonban az egyik vagy másik egylet tévedésből nem kapott volna meghívót és az ünnepen részt venni óhajtana, úgy ezen szándékát legkésőbb augusztus hó 1-ig az elnökségnek tudtul adni el ne inulaszsza. Nem tűzoltó-egyesületi vendégek is szívesen láttatnak s ily vendégek számos megjelenését annál is inkább várják, mivel Pozsony hajdan koronázási város volt, s számos látványosságával, régiségeivel s bájos, regényes környékével Magyarország legkedveltebb nyári kiránduló helyei közé tartozik. A zóna-dijszabályzat következtében az utazás nagyon olcsó és kivált augusztus hó ünnepnapjai a legjobb alkalmat nyújtják az odavaló utazásra. — Fel tehát Pozsonyba! A valutarendezés. Mióta a valuta-rendezés a napi sajtóban állandó rovatot, talált és napi kérdést képez, szakiratok és egyéb közlemények egész áradata jelent meg Lajtháu innen és túl. A laikus ember feje szinte zug a közleményektől, a nélkül, hogy a rendezés mi voltjárói teljes és helyes fogalma volna. Most, hogy a két pénzügyminiszter a rendezésre vonatkozó javaslatot a maga országa törvényhozó testületéhez benyújtotta, a kérdés actuálissá lett itt is ott is; helyén való : hogy a kérdés olykép világíttassák meg, hogy azt mindenki megérthesse. Miből áll a valuta rendezés és mi annak a czélja ? Tudvalevő, hogy eddigi pénzünk : 1) az állam által kiadott értékekből, 2) az osztrák magyar bank által kibocsátott fedezetlen bankjegyekből állott, mely két pénznem kötelező elfogadási és fizetési joggal birt. Hogy milyen kárt. okozott ezen abnormis állapot a gazda és kereskedő közönségnek, de általában mindenkinek, kitűnik onnan, hogy a papir és ezüst pénz között 20—25% ágio különbség volt nálunk az országban, s hogy még most is a mi pénzünk és az arany pénz között 19—-20% ágió külömbség van, vagy más szóval: papir pénzünk annyival kevesebbet év, és annyival kevesebbet kapunk érte az arany- valutával biró országoktól. Kézzel foghatóbban nem magyarázható meg a kérdés, mintha ágrár államunk két főtényezőjével világítom meg. Mint agrár államnak — tudjuk — hogy kivitelünk fő- és nagy rós/éfc nyers termények képezik, és igy ha pl : egy méter-mázsa búzáért 10 frtot kaptunk a mi papir pénzünkben, valójában (a 20°/o ágiót véve alapul) a külföldi kereskedő ezé't csak 8 frt 33 kr. fizetett aranyban, tehát károsodásunk 1 frt 67 kr. Megfordítva e tételt ! Ha mi a külföldről — például — gépeket hozattunk 1000 frt aranyértékben, nekünk ezért 1200 frtot kellett fizetni a mi pénzünk szerint. Minthogy kivitelünk, illetve kereskedelmünk még mindig passiv, azaz többet hozunk be, mint a mennyit kiviszünk, agió veszteségünk csak az aranyvaluta behozatala által fog lassanként elenyészni. Ezeu bajon kívántak egyétértőleg segíteni We- kerle és Steinbach miniszterek akkor, a mikor a mi pénzünket is valódi pénzzé akarják átalakítani. A mi ideális pénzünket valódi pénzzé csak úgy lehetett átalakítani, hogy kimondatott, hogy eddigi „ima- ginaire“ pénzünket valódi arany pénzzel cseréljük be, más szóval nem Ígérvényekkel, de valódi készpénz fizetési rendszerrel cseréljük fel a mostani rendszert. Ez a valuta rendezés. Hogy ez mi módon, milyen áldozatok árán fog véghez vitetni, a benyújtott törvényjavaslatok és az azokhoz csatolt indokok legjobban megmagyarázzák. Világítsuk meg ezt is ! A magyarnak — nagyon jól tudjuk — a takarékosság nem erénye. A gazdag ezreit épen olyan l Szerkeszti! és kiaióMyatal: j j Nagy-utcza, 36. sz. s ■’ A lap szellemi részét \ ' illető küldeméyek a I; £ szerkesztőhöz, intó ^ zendők. i> nyílttéri c,ükkért 5 kr. $ Kendő mindéi sző után. \
