Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-14 / 2. szám

A vasárnapi munkaszünet javítása.

Az országos ipartanács deczember 6-án Baross Gábor elnöklete alatt behatóan foglalkozott azokkal a panaszokkal, melyeket egyesek és testületek a vasárnapi munkaszünet tárgyában kiadott miniszteri rendelet ellen felhoztak. Ez értekezleten képviselve volt a belügyminiszter (Jekelfalusy Lajos), a földmive- lésügyi miniszter (Tormay Béla), a pénzügymiuiszter (Kovács Gyula), továbbá a kereskedelmi csarnok, a polgári kereskedelmi testület.

A napirendet két főkérdés dominálta: a kereskedők ismert mozgalmai s az államjövedéki üzletek (trafik, pálinkamérés) viszonya a vasárnapi munkaszünethez. A mi az elsőt illeti, kétségtelen tény, hogy a kereskedelemügyi miniszter nem szívesen látta a mozgalmat a vasárnapi munkaszünet megszorítása tárgyában, mert nézete szerint az vagy jogosulatlan agitációból ered, vagy abból, hogy bizonyos megszokott kényelemből egyes emberek vagy foglalkozási ágak képviselői ki vannak zökkentve. Tényleg azonban a vasárnapi munkaszünet kárt nem okozott senkinek; de igen is érvényesítette a munka tiszteletének és inegbécsülésének nagy jelentőségű .elvét hazánkban is. Ezekből kifolyólag kijelentette a miniszter, bogy a rendelet — nézete szerint, — nagyban és egészben megfelel a követelményeknek s ha egyikmásik irányban javítani való van rajta, ezt a javítást ma még azért volna bajos keresztülvinni, mert a gyakorlatban még nem érvényesülhetett a rendelet minden intézkedése s a gyakorlati idő még sokkal rövi- debb, semhogy a javítás helyes irányát korrekt megmutathatná. így hát a kereskedők óhaját is inkább csak méltányosság, mint jogosultság szempontjából lehetne ma még figyelembe venni.

Ezek után a tanács hosszas és beható tanácskozás után abban a javaslatban állapodott meg, hogy ezentúl

a) a kereskedések általában 12 óráig legyenek nyitva;

b) Szent István napján az üzletek egész napon zárva tartandók;

c) junius és julius hónapokban az üzletek már d. e. 10, illetve 11 órakor zárandók be.

Az állami dohány-jövedék, illetőleg a dohány- tőzsdék nyitvatartása is számos panaszra adott okot, mert általános az a nézet, hogy ha a munkaszünet elve1 helyes, akkor azt az államnak ép úgy respektálnia kell, mint bármely polgárnak, s az állam nem iizér- kedhetik akkor, mikor ezt másoknak megtiltja. De alkalmazott vagy megbízott üzletemberei (tőzsőrek sat.) szintén emberek és ezeknek szintén szükségök van a nyugalomra. Az államot végre mindebből anyagi kár nem érheti, mert a dohányzók vasárnap délelőtt is elláthatják magukat szivarral vagy dohánynyal, bélyeggel vagy váltóürlapok-kal, s ha nem láthatják is el magukat direkte, beszerzik szükségletüket indirekte, de az állam egy félkrajczárral sem károsodik. Meglepő volt az a kívánság is,'hogy a pálinkatnóré- seknek vasárnap délután való nyilvántartása is engedtessék meg. Ezt az iparkamara sem közgazdasági, sem társadalmi, sem erkölcsi értelemben jogosultnak nem tartja, s felette csodálatosnak mondották az egyes felszólalók s ezek közt leginkább Matlekovits ny. államtitkár, hogy az állam egyik közege, nehány frt- nyival előnyösebb regále bérleti szerződés kedvéért ily erkölcsi szempontból eléggé el nem Ítélhető követeléssel előállhat s a népnek pálinkába való fullasz- tására éppen a legveszedelmesebb vasárnap délutánt is fel akarja szabadítani. Az ipartanács tehát egyhangúlag arra kérte a kereskedelmi minisztert, hogy Írjon át a pénzügyminiszterhez és keresse meg aziránt, hogy a trafikok is be legyenek csukva vasárnap délután, s hogy a pálinkaméréseknek vasárnap délután való nyilvántartásától álljon el.

A további felmerült kérdéseket a következőképen oldotta meg az orsz. ipartanács :

Baromfiakat (levágott állapotban) megérkezésük után azonnal is lehet házhoz szállítani, illetve hétfőn reggel hatóra előtt már szabad eladni.

Az okszerű pinczészet által követelt s házilag elintézhető sürgős jaVitási munkák nem tiltatiak.

A búcsúkon való áiusitás a min. rendelet huszadik pontja alá esik.

A kaszárnyákban a esaplárosok és markotányo- sokra nézve ugyanaz a szabály érvényes, mint a közönséges üzleti forgalomra.

Élelmi szerek hétfőn reggel 3—4 órakor már eladhatók.

Fodrászok és borbélyokra nézve a záróra déli két óráig hosszabbittatott meg, tekintettel arra, hogy a kereskedések általában tizenkét óráig vannak nyitva s hogy az innen hazamenő közönség a borbély- és fodrászüzleteket még igénybe veszi.

Fuvarosok hétfőn reggel már hat óra előtt is befoghatnak.

Fürdőhelyeken levő nyilt kereskedésekben az árusítás a szezon idején sein engedhető meg a rendes zárórán túl.

Gabonanemüek rakodása nyáron hétfőn reggel hatóra előtt is megengedhető.

Jógárusitás fuvarozása* délelőtt tiz óráig megengedhető ; télen át a jégbehordás is meg van engedve.

Ha a karácsony estje a hót első három napjainak valamelyikére esik (vasárnap, hétfőn, kedden), akkor az ezt megelőző vasárnap egész napon át nyitva tarthatók az üzletek.

A nyomdákban a munka csak az eredeti rendeletben említett kivételekre szoritkozhatik.

Dohánytőzsdókben szabad lesz szipkát, gyufát s újságot is árusítani.

Szódaviz-szállitás egész napon megengedhető.

Az ujságárusitás egész napon át megengedtetik.

A vadászati törvény módosítása.

Kecskemét városa feliratot intézett a kópviselőház- hoz, a vadászat gyakorlásáról szóló 1883. évi 20. t. ez némely intézkedésének módosítása iránt, különös tekintettel a mezei nyulakra.

E feliratnak általánosabb érdekű részét az alábbiakban ismertetjük :

„A vadászat gyakorlásáról szóló 1883. évi 20-ik törvényezikk szerint a vadászati jog a földtulajdonnak elválaszthatlan tartozéka, de e kijelentés után nyomban következik, hogy mégsem az, mert az általános kijelentés alól kivételek vannak, melyekből kitűnik, hogy csak a nagyobb birtokosok részére szól a törvény által kijelentett azon biztosítás, hogy a vadászati jog a földtu- lajdounak elválaszthatlan tartozéka ; a kinek pedig földje nem bir 200 hold területtel, vagy nem bir 50 hold területtel és nincs három ugyanoly nagyságú földdel biró szomszédja, kik vele a vadászati jog gyakorlására egyesülnek : annak hiába va#t földje, nincs vadászati joga, földtulajdonának a vadászati jog nemcsak uem elválaszthatlan tartozéka, de még nem is tartozéka, mert annak birtc kán a vadászati jogot a törvény rendelkezésénél fogva bérbe adják, habár azt az illető tulajdonos nem akarta is.

Ily kép esik meg az, hogy a kisebb föld tulajdonosa saját földjén a vadászati jogot neru gyakorolhatja ; saját földjéről a vadászat gyakorolbatására uózve a tulajdonjog minden szentsége mellett is ki van zárva; sőt r jogot a törvény kényszerítő rendelkezésénél fóg\a át kell engednie azoknak, kik a vadászatból sportot űznek, s mig ők a tulajdonos birtokát gázolják, a tulajdonost megillető vadászati jogot gyakorolják : addig a gazda eltűrni kénytelen, hogy vad és vadász birtokát cs terményeit károsítják.

A tulajdon feletti szabad rendelkezés joga ekónt oly erősen van megtámadva, melyet a magánjog és igazság szempontjából semmikép, de a czélszerüsóg és szükségszerűség szempontjából is csak erős közérdek által lehetne igazolni.

Csak látszólag igazolja, de alapjába véve még csak nem is enyhíti az intézkedést, ez igen nagy jogmegszo- ritást. az, hogy a bérbe kiadott vadászati jog után járó bérösszeg a tulsjodonosok közt felosztatok, vagy az a községi pénztár javára szolgál, — mert a földtulajdonos rendszerint birtokának holdjára eső néhány krajezárórt kénytelen a jogmegszoritást tűrni, s a bérbeadás akarata

ellenére történik es & vadászati jogot— bárraint akarná is — nem gyakorolhatja.

Ez állapot pedig a földtulajdon feletti szabad rendelkezés jogáról szerzett fogalmakkal össze nem egyeztethető.

Nem menti ez intézkedést, hogy a kárt tevő vadász kártérítéssel tartozik, mert a tulajdonos gazda ezerféle károsodásnak van kitéve addig, mig karát csak egyszeres megtérítheti. A gazda birtokán mindenkor jelen nem nem léhet s ha jelen van is, sokszor a kárt tevő vadászt nem ismeri, kárát tagadása ellenében igazolni nem tudja s a kártérítési keresette! legtöbbször csak időt és pénzt fecsérel, miért is az esetek nagy többségében a kárt csak a földtulajdonos viseli.

A felirat ezután számszerű adatokkal igazölja, hogy a nyulak mily óriás károkat okoznak. így az 1890 — 91-ik óv telóii a hat éven aluli fákban (46.774 szál) összesen 40,317 forintnyi, a hat éven felüli gyümölcsfákban (10.973 szál)összesen 74,143 forintnyi kárt okoztak.

Ily roppant károsodással szemben — folytatja a felirat —- tulajdonos és hatóság egyaránt tehetetlenül állanak s egyedüli oka gyanánt a törvény hiányos és hibás intézkedéseire utalnak.

A fennálló vadászati törvény intézkedései különösen a szőlőterületek és gyümölcsöskertek fenntartása és oltalma szempontjából ki nem elógitők, mert:

Igaz, hogy a szőlőterületek és gyümölcsösök a törvény rendeleténél fogva nem adatnak bérbe, hanem azokban a vadászati jogot a tulajdonos, vagy az, kinek az jogot vagy engedélyt adott, a törvényben meghatározott korlátok közt szabadon gyakorolhatja, de arra nézve, hogy e jognak a gyümölcsfák fenntartása és oltalma szempontjából csak valamely részben is hasznát vehessük, akadályát képezi a fegyveradóról és vadászati adóról szóló 1883. évi 23. törvényezikk. A 12 frtos fegyveradó drágasága miatt emelt panasz megszüntethető lenne a saját tulajdont képező, továbbá a használt vagy bérelt szőlőterületekre és gyümölcsösre szóló olcsó vadászjegy kiadása által, s már ez is könnyítené a szőlőtulajdonosok védekezését.

E védekezési mód azonban egyedül és kizárólag épen nem lenne a czél elórósera alkalmasnak mondható, mert a szőlőtulajdonos hideg téli és éjjeli időben szőlőbirtoka egész területén mindenkor vadászatot nem gyakorolhat, s ekként vadászfegyvere és jegye mellett sein lenne módjában a pusztítás ellen teljes mérvű védekezést folytatnii

A teljes mérvű védekezést csak ugyanazon módban látjuk elérhetőnek, mely a vadászat gyakorlásáról szóló 1883. évi 20. t. ez. 13. §-ában van meghatározva, hegy t. i. a mezei uyulat, mint kártékony állatot, a szőlő és gyümölcsös tulajdonosa vagy haszonvevője a birtokon és bármi eszközzel elpusztíthassa.

Nem állítjuk, hogy ez intézkedésre a mezei nyulak ellen az ország oly vidékein is szükség volna, melyek gyümölcstermeléssel nem foglalkoznak ; mert ezt az illető vidékek lakói saját viszonyaik szempontjából maguk képesek leginkább megítélni, de megállunk azon véleményünk nyilvánítása mellett, hogy sem a vadászati törvény szempontjából, sem semmiféle országos érdek miatt uem lehet kifogás az elten, hogy egyes gyümölcstermelő vidékekre nézve a mezei nyúl az 1883. évi 20. t. ez 13 §-ában szabá'yozott módon kártékony állatnak nyilvá-' nitlassók.

Mindezek alapján oly kérelemmel járulunk a mélyen tisztelt kópviselöházhoz, hogy móitóztassók :

1. a vadászat gyakorlásáról szóló 1884. évi 20. t. Cz. azon jelentésének, hogy a vadászati jog a földtulajdonnak elválaszthatlan tartozéka, érvényt szerezni, s az idézett törvény 2-ik §-ában körülirt korlátozást és a vadászati jognak a község által töriénő kötelező bérbeadását mellőzve, lehetővé tenni, hogy saját földbirtokán, avagy az általa használt vagy bérelt főid erületen a vadászatot mindenki szabadon gyakorolhassa, rnindazáltal a fegyver- adóról és vadászati adóról szóló törvény rendeletéinek betartása mellett;

2. a szőlőkben és gyümölcsösökben a tulajdonos, haszonélvező vagy bérlő által saj tt területén szabadon gyakorolható vadászjegy kiadását elrendelni;

3. megengedni, hogy bármely törvényhatóság, saját területére, vagy annak bizonyos részére nézve szaB

Kép a múltból a — jelennek.

(Folytatás).

A kalapos király sírja küszöbén belátta, hogy homokra épített, és egy pillanatnyi vonás elég arra, hogy egy évtized fáradságos alkotásai romba dőljenek. Meghalt, megszűntek a központi szemináriumok, a német oktatók elmentek hazájokba, a kispapök egyház- raegyéjökbe. — Dayka Egerbe jött. Dobó városában ez időtájt dicséretre méltó katholikus szellem uralkodott, „Az utolsó egri püspök“, gr. Eszterházy Károly, mintha csak betetőzni akarta volna nagy elődeinek müvét, egyszerre tűnt ki, mint az apostolok utóda s igaz magyar. A merre hömpölyögnek a Tisza szőke habjai, a merre húzódnak a Mátra s Kis- Kárpátok erdós hegylánczai, ott mindenütt van nyoma ama kéz jótékonyságának, a melynek intésére emelkedett föl a hit erős vára, az egri lyceum, hogy hatalmas fönségében szürkült falaival századoknak hirdesse alapitójának nagy nevét. A néhai pesti szeminárium növendékének a benső hit iránt közön- bös s fásult lelkét is megkapta ily nagy büzgőság, s az ellentétes érzelmek hatása alatt lelke viharosan hullámzott. Érezte, hogy nincs más ut, mint hinni vagy nem hinni ! Bensejének háborgását híven tükrözi vissza „Vallástétele egy igazságra törekedő embernek“ cz. bölcseleti költeménye, ez az önvallcn ás-féle sajátságos világításban tünteti föl zavart lelki állapotát. Felfogása szerint az ész a hitnek, a hit az észnek gyilkosa, a hit a kételkedés tengerére hányatottnak fény ugyan, de csak lidérc fény. Ezen kívül a jó utat más oldalról is eltorlaszalták előtte. Dayka sűrűn levelezett Szacsvaival s Kazinczyval, a kik mind ketten Voltaire koszorúja után törtek. Szacsvay Sándor, a Magyar Kurír szerkesztője, Zakariás levelei Romából s az Izé purgatoriumba való utazása c. pampbleteivel támadott a kath. egyházra s minden positiv hitre. E müveinek felfogása oly cynikus, oly visszataszító, hogy még elvtársai is rémülten fordultak el tőle, Szaicz pedig ily találóan jellemezte : „Mind a kettőt egybekötettöm ilyen titulussal: Két disznósdi. ügy Szacsvay mint Kazinczy lelkűk mélyéből gyűlölték Szaiczot, annál jobban, minél inkább be kellett ismerniük meggyőződésének törhetetlen erejét, tudományának alaposságát, haza- fiságának tiszta voltát. Szacsvay nyílt mezőn viaskodott vele, Kazinczy nagyobbára titokban, bizalmasabb leveleiben áskálódott az egri oroszlán ellen. Daykának se kellett sok biztatás, a pesti levelére kapott rövid, de magvas választ még el nem felejtette, s már Egerbe jövet érezte, hogy két kard nem fér egy hüvelybe.

Az igaztalanul sértett gyakran nem sokat gondol a kapott sebbel, mig a sértőt folyton mardossa, ha nem is a lelkiismeret, legalább a félelem. Dayka sem tudott nyugodni, ingérkedő kedve lassanként dühbe csapott át, s minden áron azon volt, hogy egykettőt a dötjön haldokló oroszlánon. Az „Uaz Magyar“ írója már csak romja volt önmagának.

Szelleme nem merült ki a legnagyobb harezok füzében, de szüntelen munkálkodása aláásta egészségét. Élte java korában, férfiuságának delén megtörteit érezte a vég közeledtét. De noth pihent, hanem még megfeszitettebb erővel dolgozott, hogy .egyrészt ifjúkori ábrándjait megvalósíthassa, másrészt egyházának ellenségeit mennél jobban megalázza.

A nap s éj együttes munkája csak siettette a véget. Cellájának fojtó levegőjéből, könyvei s Írásai társaságából csak néha-néha jött ki Eger utczáira, vagy a szabadba, hogy elfáradt testét felüditse. Munkás szelleme azonban e szórakozásra szánt időben sem nyugodott. Lecsüggesztett fővel, mólven gondolatokba merülve járkált föl s alá, néha-néha megállott, hogy gondolatainak testet adjon .....

A titkos bü, az édes-bús érzemónyek s a virtus becsének éneklőjéről bizonyosan nem hinnők el, bogy a sir szólón álló ellenfelét oly két pamphettel örvendeztesse meg, mint a minők az Esdeklésés a Fohász.

Mi nemcsak a szelíd lelkületű ábrándos költőtől, az oltátnak jövendő szolgájától nem vártunk oly nézeteket a hitnek legszentebb titkairól, hanem egy elfogult katholikustól sem.

A haldokló oroszlán bókén tűrte Dayka oldal- döféselt, s a dolog bizonyosan abba marad, ha Ka- zihezj’ finóhí szavai szerint „a vigyázatlant, tüzest heve tovább nem ragadja.“ Dayka mindennap fékte-