Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-14 / 2. szám

bátyi eiideletileg tnrgállápilhassfl, hogy az oltaniszőlők­ben és gyümö!csötökben található mezei nyúl kártékony állatnak tekintessék, s ekként joga legyen azt saját sző­lőjében vagy gyümölcsösében a birtokosnak az 1883. évi 20. t. ez. 13. §-a értelmében bármikor és bármely eszközzel elpusztítani. Nyilatkozat. Az Ungvári Közlöny 1891. 50-ik számában meg­jelent „Egy a hazaffyak közül“ c. cikk reám vonat­kozó részére a következőkben óhajtok válaszolni: Azt hinnem, hogy az „Egy a hazaffiak közül - c. cikk íróját rosszakarat vezette volna a nevem előtti „spicli“ jelző kitételére, —semmi okom sincsen, mivel egymást talán sohasem láttuk; s igy ezt csak annak tulajdouithatom, hogy tévesen volt tájékozva azon dolgok felől, melyeket én az orosznyelvü exhortati- okkal szemben tettem. Magam érdekében egv cseppet sem tartom fölös­legesnek e felől tehát- nem csak az említett cikk Író­ját, hanem a nagy közönséget is felvilágosítani, mely nem tudva dolgaimat, engem igazságtalanul bár, de jogosan spiclinek tart, mert talán csak az Ungvári Közlöny reám vonatkozó részéből ismert meg engemet. Első lépésemre, mely az exhortatió elhagyásá­ból állott, többszöri orosz beszéd adott alkalmat. El­hagytam a termet s bátran elhagyhatta volna azt a gör. kath. ifjúság legnagyobb része a nélkül, hogy legkisebb veszteséget is szenvedett volna, mert bizon, kik tudtak is valamit oroszul, azok sem sokkal többet értettek Hálámnál a szentbeszédből. E szeutbeszódeknek czélja, azt hiszem, az ifjú­ság vallási érzületének megerősítése, s a nehezebb vallási dolgoknak megmagyarázása lett volna. Volt is az magyarázva, de oly nyelveu, melyet, mint mon­dám, közülünk alig értett egy-kettő Ily körülmények között teljesen mindegy volt akár hallgatjuk és nem értjük a szent beszédet, akár pedig elhagyjuk a termet. Hogy ez évben mennyi erkölcsi oktatástól let­tünk jóformán elzárva, tisztán látható abból, hogy a kisebb dolgokat nem is említve, — egy Ízben hótszer egymá-utáu orosz szentbeszédet kellett volna végig­hallgatnunk. És most legyen szabad egy kérdést intéznem ügy az említett cikk írójához, mint a nagy közön­séghez, mely előtt még mindezideig „spicli“ vagyok! Spicliskedés-e az, ha egy IV. oszt. tanuló, ki még gyermek ugyan, de kinek szive már nem közö­nyös, hanem magyarul érez, — az előtte ismeretlen s a gymnasiumban különben is szabályozott orosz- nyelven tartott exhortatiokat elhagyva az ott előfor­duló visszaéléseket illetékes helyen jelenti be ? Az Ungvári Közlöny 52-ik számában nekem tu­lajdonított eme szavakat : „Megint oroszul beszél“ a tanácsterembe benyitva sohasem mondtam, s nem állott fenn „meg nem engedett összeköttetés“ tanár és ta­nítvány között.*) Én a mondottaknál egyebet nem tettem s ez még szerintem nem spicliskedés. De ott vannak osztálytársaim, ők tudják minden lépésemet, mit akkoriban tettem s nem egyedül, hanem osztálytár­saimmal együtt igyekeztünk azon üdvös változást előidézni, mely későbben —- hála az Istennek — be is következett!. De ezt mi nem szégyeljük, hanem büszkék vagyunk reá, mert tettünk minden egyes lé­péséből kitűnik az, hogy magyarul övezünk! És most a nagy közönséghez fordulok: ítélje ő meg, hogy az igazságot szemelőtt tartva lehet-e em­lített tetteimet „ballépéseitek tekinteni életemben, — s Ítélje meg, hogy e szerény s jóakaratú tettekért megórdemlem-e a „spicli“ nevet ? Ungvár, 1892. jan. 10. Kábáczy Szilárd, VII. o. gyinuasiumi tanuló. *) Újólag irtana nézvén a dolognak, megerősítését vettük annak, hogy a dolog úgy tör ént, a. mint lapunk 52. számában megírtuk. Egyébiránt azt hiszszük, hogy az inkorrekt eljárás er kölesi súlya nem az akkor még gyermek-ifjúra, hanem másokra nehezedik. A védekezést egyebekben észrevétel nélkül adjuk. S z e r k. lenebbül viselkedett. Bohrdt protestáns theologusnak nemcsak müveit olvasgatta, hanem arczképét is szo­bájában maga elé függesztette. Az ily szellemű mun­kák olvasása s tanulmányozásából sok téves eszmét szívott be, de még igy is egy josepbinus pappal több lett volna vele is, ha az ,1819-ik esztendőnek Sarlós- Boldogasszonynapján végzete a szerviták templomába nem vezeti. Szaicz jelenlétében merészen lépett föl a szószékre s prédikált a szokott szellemben. A tétel ez volt: A halál a bűnnek zsoldja. Dayka azt vitatta, hogy az embernek meg kellett volna halni, ha Ádám és Éva az almát meg nem ízlelték volna. Ezt a beszé­det főkép Szaicz bosszantására mondta el, s koránt­sem gondolt arra, hogy evvel végkép bevágja maga előtt az egyházi pályát. Szaicz most az egyszer nem ismert tréfát, tovább nem tűrt. Az egymásból folyó téves nézetek teljes valóját fellázították. Alapos the- ologiai ismeretével nagy könnyen ismerte föl a gyen­géket és egyszeri hallás után 60 tévedést olvasott össze. Az ügy Eszterháxv, püspök, elé bérűit. Eszter- liázy megbecsülte a fiatal lantos tehetséget, azért feltűnően bánt vele, Egyedüli büntetése szeld dor­gálástól állott, a makocskodónak azonban ez is nehe­zére esett; a rlől pedig hallani sem akart, hogy téve­déseit nyilvánosan vissza vonja. Távoznia kellett.*) Dayka életiiói e tiros ügyet nagyon egyoldalúan és Ifogultan fogják föl lár a költőjóált altija s barátja,Ka­*) Kadhihjsk Pál, káztnári plébános, leveléből vettem e döntő s érdekes adatokat. Dayka ü. költeményei, Abati kiad 129. 1. jegyzet Újdonságok. * Lapunk jelen száma a gör. katholikusok új­év-ünnepe miatt késett. * Ungvármegye törvényhatósági bizottsága f. bő 14-én d. e. 10 órakor Török József gróf főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Főispán üdvözölvén a szép számmal egybegyűlteket, Tabódy Jenő vármegyei főjegyző felolvasta ő felsége a király leiratát, mely az országgyűlés berekeszté­sét jelzi s elrendeli a képviselőválasztások mielőbbi eszközlését. Elnöklő főispán a király éltetésével be­rekesztette a gyűlést. Ugyancsak tegnap d. e. 1 Dórakor a főispán urnái egy szükebb körű értekezletet tar­tattak, melyen a vármegyében megejtendő képviselő választásokra vonatkozólag történtek megállapodá‘ok. * Választási mozgalom. Mocsáry Géza, mint vógrehajtóbizottsági elnök és dr. Virányi Sándor, mint végi-, biz. jegyző aláírásával egy fali hirdetményt lát­tunk, mely az ungvári választókerület összes válasz­tóit meghívja az Ungváron, f, hó 17-én j. u. 4 óra­kor a Korona termében tartandó kijelölő értekezletre. * Személyi liirek. Firczák Gyula munkácsi püspök ur f. hó 10-én Budapestről, hol mint a fő­rendi ház tagja részt vett az országgyűlés berekesz- tési ünnepségén, az esti vonattal Uugvárra érkezett, innen másnap a délutáni vonattal Beregszászra illetve N.-Komját és Komlósra utazott, honnan e hót végén visszatér. Drohobecky Gyula körösi gör. kath. püs­pök ur a karácsonyi ünnepeket nem — mint a fő­városi napilapok jelezték — Napkoron, hanem Buda­pesten töltötte. E hét végén hazaérkezik. A püspök ur a múlt napokban a főrendi ház tagjává igtattatváu be, szinten jelen volt az országgyűlés berekesztésén. * Kinevezés. Stéfán V. László forgalmi tiszt­séggel megbízott vasúti gyakornok, tisztté nevez­tetett ki. * Képviselőjelöltek vármegyénkben. Az ung­vári kerületben az eddigi képviselő, Kende, Mihály ismét föllép. Az ungvári polgárság, mint értesültünk, hallani sem akar kormánypárti képviselőről, és azon esetben, ha dr. I v á n t s y László nem lép föl nem­zeti párti programmal, saját köréből egy iparost fog föllóptetni függetlenségi programmal. — N.-Be- reznán gr. S z t á r a y István kormánypárti ellenében. Fehér Emánuel kanonokot emlegetik szintén kor­mánypárti programmal. — N.-Kaposon az eddigi nem­zeti párti képviselőn. Bern át h Dezsőn kívül még Berzeviczy István is föllépett függétlens^gpárti programmal. — A szobránczi kerületben T om cs án y i László, eddigi nemzetipárti képviselő újra föllépett, — ellene gr. Sztáray Vilmos fog szerencsét próbálni kormánypárti programmal. * A központi választmány a törvény rendel­kezéséhez képest, az országgyűlést egybehívó királyi leirat közgyűlési kihirdetését követő napon, tehát ez idő szerint f. hó 15-én d. e. 10 órakor tartja a kép­viselő választás napjának meghatározása és a válasz­tások vezetésére hivatott küldöttségek megalakítása tárgyában ülését, mely alkalommal a választással kapcsolatos egyéb törvényes intézkedések is megté­tetnek. * Nagy vadászat farkasokra. Ungvári polgári és katonai előkelő urak — hír szerint — nagy hajtó­vadászatot készülnek rendezni a város környékén far­kasokra. Hajtőkul az itteni ezredből három zászlóalj legénysége fog kirendeltetni. * Időjárásunk e napokban kedvező fordulatot vett; a földet hó borítja; múlt éjjel erősen fagyott. Utcáinkon a valódi telet jelzik a csörgő szánok ; az Ungot azonban nem borítja jég, s igy a Halifax, Austria hivei még nem áldozhatnak sportjuknak, bár a rk. karácsony alkalmából volt egy kis izleltető ebből. * (üyászhirek. Mihalkovicb József, ungvári ügy­véd, belmunkatársunknak 3 hónapos gyermekét ra­gadta el a kérlelhetetlen halál. F. hó 9-én temették el. Fájdalmában igaz részvéttel osztozunk. — Lots Antal nyug. cs. és k. százados neje, szül. Garlathy Berta, f. hó 9-én, élete 41-évében meghalt. Béke hamvaira! zinczy Ferencz, védelmére sem többet, sem kevesebbet I nem mond, mint hogy „a tüzest s vigyázatlant“ félreér- j tették. Egy-két irodalomtörténet ivó nem a tényeknek felkutaíója, hanem az elveknek ellensége lévén, nyak- j rafőre magasztalja Daykának minden lépését, hogy; ellenfelén s evvel együtt anhak elvein is egy-kettőt üthessen. Ily néma polémia folyik Dayka legalapo­sabb életirójának tollából, midőn Egernek művelődés-; történetét vázolja a Magyar Kurír szemüvegén. A Kurír névtelen egri levelezője ugyanis egy „bájos iclylli“ majd tanügyi „torzkóp“ keretében sok mindent összebeszél a dorongokat forgató muzsafiakról, az egri erkölcstelenségről s tudatlanságról, végül is oda lyukad ki, hogy mindennek az az oka, hogy a város­ban csak katholikus lakhatván, a föivilágosodástól teljesen el van zárva. Hinc illáé lacrimae! A szem­füles levelező a szeminárium dolgába is bekotnyeles- kedik, szólván büdös húsról, borsóról, lencséről s böj- tös káposztáról, majd e nemes tárgyakról ily módon csap át Dayka kivetkezésére : „Ez idén történt, hogy növendékpap, a ki jövendőben a püspökségnek disze fogott volna lenni és az őt ismerők által feddhetetlen erkölcsei mellett a legnagyobb tudományokban mélyen jártas, azon októl indíttatván, hogy a város nemso­kára királyi várossá leend, s kétségkívül minden la­kosokat fogad magába, a kéresztényi türelemről pré­dikált ; én nem hallottam beszédét, de közönségesen azt mondják, hogy semmi sem volt benne a türödelem * Adomány. Roskorics Ignácz kanonok, a?s egy­házmegyei „orphanotrophium“ igazgatója, 5 frtot ado­mányozott az intézeti árváknak karácsonyi ajándékul. * Az ungvári gymnasium építésének ügye je­lenleg — mint értesülünk — úgy áll, hogy Klamarik miniszteri osztálytanácsos e napokban Hódoly László fogyom, igazgatóhoz intézett leiratában azt a kérdést veti fel, vájjon Ungvár városa díszes avagy csak egyszerű gymnasiumi épületet őhajt-e emeltetni ? Mert első esetben a már megállapított összeghez még mintegy 48,000 frtot kellene előirányozni, mely összeg felét a város vállalná magára; igy a már megállapí­tott első terv szerint, a mennyiben az állam Í50,000 frtot ajánlott meg, Ungvármegye és Ungvár városa pedig 25.000 frtot szavazott meg a gymnasium építé­sére, városunknak, ha díszes gymnasiumot óhajt terü­letén látni, az állam részéről kiutalványozandó 24.000 forttal kellene hozzájárulnia az építési költséghez, vagyis a legújabb terv keresztülvitele 223.000 forintba kerülne. Ha városunk a kormány kérdésére vonatko­zólag érdemileg válaszol, az építkezés helyére vonat­kozólag csakhamar létrejön a megállapodás, — mert ez idő szerint a savanyuvizi tér van kijelölve, és az építkezés minden valószínűség szerint tavaszkor kez­detét veszi. * Utczák uj elnevezése. Ungváron némely utcák még a régi időben nyert elnevezéssel bírnak, most azonban ezeknek már mi jelentőségük sincs. A töb­biek között a mocsár-, csűr- és hajnal-utczák neveinek megváltoztatását tervezi a polgármester, a melyek a város régmúlt történetéhez fűződő szereplők után lennének elnevezve. így némely utczák Bercsényi és Drugeth nevet kapnának. Helyeseljük a polgármester­nek az uj házszámozás foganatosításával egyidejűleg végrehajtandó ebbeli tervét. * Az ungvári bútorgyár részvénytársaság által a m. kir. államvasutak ungvári Zugó-vonalából kiágazó'ag a társaság gyártelepére vezetett iparvágány műtanrendőri bejárása a m. kir. vasúti és gőzhajózási főfelügyelőség kiküldötte, Kövi Antal főfelügyelő veze­tése alatt működött bizottság által f. hó 7-ón meg- ejtetvén, az eljárás kedvező eredményéhez képest az iparvágány, melylyel a bútorgyár a magyar állam­vasutakkal közvetlen kapcsolatba jött, egyidejűleg a forgalomnak átadatott. * Egy néma-pár esküvője. Érdekes esküvő volt f. hó 12.-én a helybeli ref. templomban, hol ez alkalommal a néma Jónás József bérkocsis, és a szin­tén néma Vig Juliánua esküdtek egymásnak örök hűséget. Az esküvés akként ment végbe, hogy a mátka­pár testvérei jelezték az eskető pap szavait, melye­ket a vőlegény és arája leírtak. Erre az irat ta ajkaikkal jelezték, azután az abban foglalt kérd a választ Írásban megadták. * Tolvajok törtek be éj idején Kis-Ber Bergida Berkó ottani lakoshoz, kitől 80 frtnyi pénzt és különféle élelmi czikkeket elloptak. E megtörténte után a község túrájához is betörtek sőt fojtogatni kezdték. A bíró Jeáuya kifutott és lármát ütött, mire a tolvajok elillanlak. Ej kath. sajtó-intézet. Örömmel vettük hírül ’ hogy Szaimáron „Pázmány sajtó“ czimrael és kath. jel. leggel uj sajtó-intézet alakult, melynek ólén a lángbuzg0 Irsik Ferencz kanonok, a kath. irodalomnak e lelkes ós bőkezű mecénása áll. Égető szükség volt ez intézet ala­kulására s a vegyes vallást! Szatmármegyében is áldásos lesz működése. Az uj kaih. vállalatnak első terméke egy katli. irányú hetilap, mely „Heti Szemle“ cim alatt indul meg újévkor — dr. Búza Sándor szer­kesztésében, kinek neve biztosítók, hogy a lap irodalmi- lag is méltóan reprezentálni fogja Szatmáron a katholD cizmuit. * Szabadságharcai emlékek múzeuma. Az aradi „K ö 1 c s e y-e g y e s ü 1 e t“ már eddig is érde­kes és nagybecsű ereklyéket gyűjtött össze és őriz gyűjteményében, most arra vállalkozott, hogy minden tőle kitelhető módon erkölcsi erejét, nayagi áldoza­tokkal támogatva ha kell, felhasználja, hogy Aradon a „Szabadságharczi emlékek múzeumát“ létrehozza. Erre a czélra irányuló nyilvános működését pedig ajánlásán kivül olyas, a min fenn lehetett volna akadni.**) Bizony a homokra is erősebb palotát lehet épí­teni, mint erre az ellenmondó, zavaros s czólzatos névtelen közlésre, különösen akkor, midőn kétsógbe- vonhatlan hitelt érdemlő adatok vannak kezünk ügyében. Az egyik a krónikás szárazságával csak előadja valószínű nézetét, a másik s harmadik már valónak, készpénznek veszi s a rhetorika figuráival megkoszo­rúzva hősét, mennydörög elnyomás, szeretetienség, s s Isten tudja mi ellen !***) Ha a történetben a ferdítés ós szerecsen mos- datás továbbra is igy tart, úgy bizonyára 2 emberöltő múlva minden valamire való nagyság napként fog ragyogni, az igazság pedig tovább is siránkozva té- velyeghet a sötét éjszakában. A lángésznek, a dicsőségnek csak úgy van értéke, ha az erényből fakad. A telhetetlen dicsőség bármily fényt bitoroljon is, nem egyéb óriási önzésnél, mely magában hordja romlásának csiráját. Ne tépjük le a költő babérját, tiszteljük láng­eszét, de még jobban az igazságot ! feskó József. **) Dayka Gábor költeményei, kiadja Abafi Lajos. ***) Figyelő XXII. k. Dajka Gábor költészete. 26—27. 1

Next

/
Thumbnails
Contents