Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-21 / 3. szám

nagyság, a történet tanúsága szerint, maga a vég-1 romlás. Oros/ors/ágnak ma is túlságos nagysága a főbaja. Egy vadász e nagy területen nem bír a ragadozó fenevadakkai. Ohajtbatja-e az orosz nép valódi barátja ft együk fel, hogy Rakovszky az) e nagy vadászterület növelését s ezzel a nagy nép szótmálását ? Józan ész-zel alig. Oroszország világállási valódi nagysága a szabadság talajából nőhet c-ak ki, csak a szabadság fejlesztheti ki a népben rejlő tzelleini és erkölcsi erők csiráit ; a mikor a nagvgyá nőtt nép belső dolgaival fog foglalkozni, s nem lesz majd más népekre uszítható. Oroszor-zág e nagyságában a legsötétebb felhő tűnik el hazánk egéről. Ha mi a történelem tanára volnánk, igy magyaráznék Oroszország szemmel látható emelkedését s a kishitűséget nem plántálnék az ifjúság szivébe azzal, hogy Oroszország aranykora „hazánk, fajunk, műveltségűnk teljes megsemmisülésével köszönthet csak be.“ De persze ilyen felfogás mellett nem lehetne a hazát menteni s a Rakovszky sírját megbajgálni!

* *

Bodrogi Lajos a vádak és rágalmak egész özönét zúdította a „Kelet“ volt szerkesztőjére és a mellék alakokra; mikor aztán számon kértük ezeket tőle, a fentebb méltatott megjegyzéseknél nem maradt egyebe. Hiába harsogtatta, hogy neki nyilai vannak. Mikor felszólítottuk, mutassa, mi van a tült- vónytáskájában, nem nyilat, de egy pár marék epével gyúrt sarat találtunk benne, melyet ő. im egész erejével felénk dobál. A hadviselésnek e módja ellen nincs kifogásunk ; kiki úgy védi magát, a hogy tudja; annál kevésbbó van a rágalom és tehetetlen gyáláz- kodás sara ellen kifogásunk; mert akár magán jellemünk, akár közéleti tevékenységünk által nyilvánuló önzetlenségünk a minket ismerők előtt sokkal magasabban áll, hogy sem oda Bodrogi, vagy bárki is, a rágalom sarát sikerrel feldobhatná. Visszahull az a tehetetlen dühében toporzékoló apró emberre!

%

* *

Az ebéd végéhez közeledünk. Adjuk fel a fentebb megígért konfektet,

Sejteti Bodrogi, hogy azoknak szomorú az ő emlékezete, kik fellépése ellen állást foglaltak. Részünkről biztosítjuk, hogy előttünk ő csak szánalmas alak. Egyé b dolgok miatt szomorú az ő emlékezete Ung- váron; szomorúságra okot adó következményeket vont maga után az ő szereplése. Feldúlta a tanári testület, a gkath. papság s a szülők nyugalmát, békéjét, mely csak az ő távozásával állt helyre. „Vak kódis“ módjára ütni-vágni szerető ösztöne annyira erőt vett rajta, hogy itt léte alatt még a kath. hitoktatónak is neki esett; annak a papnak, kinek egész lénye az értelein, jóság, szeretet és türelem kinyomata.

Magyar szóval németül beszélve (a Bodrogi mulatságára, ki, „müvei“ után Ítélve, nagyon szereti az idegen nyelveket, vagy legalább azokban való jártasságát fitogtatni): Itt van a kutya eltemetve !

*

>1«

Bodrogi saját „müvére“ - (piros röpiratára) gondolt, mikor e szót „pamflet“ leírta. Nem kívánjuk tőle, hogy ezt bevallja, tisztában van ezzel mindenki, a ki a két röpiratott elolvasta. — „Személye“ ellen legkisebb okunk sem volt Írni; hisz nem ismerjük, szomorú szerepléséig azt sem igen tudtuk, bogy a világon él. Mi egy kis m ű v e t irtunk egy hitvány pamfletre. Ez a factum. A kik a mi kis füzetünket olvasták, egyedüli hibájának a kíméletet tartották, a melylyel Bodrogi személye iránt viseltetik. De mi nem beszélhettünk más nyelven ; mert az igaz ügynek nem volt szüksége sem bombasztra, sem durvaságra. Igazságunk és erőnk tudata, pillanatra sem engedte felednünk, mivel tartozunk magunknak s közönségünknek. Hogy B o d r o g i Lajos nem volt

A d u r v a káromkodás és gya 1 ázkodás nem szellemesség.

Üres (bármily hangos) n y elvei é ssel értelmes ember előtt az igazság látszatát sem lehet megmenteni.

Aki n-r imelés nem vers-költés.

íme, az effajta ártatlan „általános“ igazságokból. Bodrogi Lajosra gondolva, hetekig sem tudnánk kifogyni.

Bodrogi Lajos förrnedvónyé befejezéséül igy „pengeti a lantot“ :

,.A csaütban, hogy mi mászkál? Bizony csak oláh dász.kál !“

Nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt a „költeményt“. A forma ugyan a mesterre, Ilazafy Veray Jánosra vall, de a benne nyilatkozó „szellem“ egészen a Bodrogié.

Illendő tisztességtudással kérdjük a t. tanár urat, a szégyen pírja nem futotta-e e) arc/.át, mikor e „müvet“ megírta? Nem hajtotta-e arczába a vért az a mély megalázás, a melyben önmagát e kínríme által részesítette ? Nem a formáról, ,de a vers lényegéről van szó, a miről Bodrogi, mint minden „művé“-ben, ebben is, megfeledkezett.

Egy okleveles magyar p r o f e s o r n a k magyar nyelven egy „oláh dászká)“-lál folytatott hírlapi vitában győzedelmeskedni annyira nem dicsőség, hogy erről jó Ízlésű tanár épugv hallgat, mint egy nyaklevesről; azonban egy „oláh dászkál“ által professor létünkre magunkat a „uemzeti ügy“ védelmében összetöretni, ez a legnagyobb blamázs, a mi egy magyar tanárt érthet. „Ha egy „oláh dászkál“ igy le tudta füllel ni Bodrogi urat, mi történik vele akkor, ha egy oláh professoral akasztja össze a tengelyt? Bizonyosan a zsebébe kerül a nagy kucs- máju kollegának, honnan csak a rokkjáuak akasztója (nem akarjuk mondani : a füle hegye) kandikál ki. így fest a gyakorlatban a Bodrogi „szellemes“ verse !

És hát ilyen gyenge legény, a ki maga-magának állítja ki a szegénységi bizonyítványt, a „magyarság“ védője akar lenni ? Vigasztalódjék a t. tanár úr! senkisem tartotta a nemzeti nyelv gladiátorának; a maga kezére dolgozott. A szégyenben senki sem osztozik vele !

Röpiratunk 36. lapján arra kértük B o d r o g i Lajost, engedje meg, hogy sértő duivaságai visszatolásával örökre adósai maradjunk. Nem, ő nem engedte! Kétszer is ránk mordult : adós fi/.ess !

Azt hiszszük, ezúttal quittek vagyunk. Nem fizettünk ugyan ma sem piszkos 4 krosokkal, tiszta kraj- czárokat használtunk; de a mi fő, adósnak nem érezzük magunkat.

A ki ennyire követeli a fizetést, reméljük szívesen vészén egy kis „ráadást“. S ez egy jó tanács.

Ne avatkozzék Bodrogi Lajos erejét, szellemi látókörét meghaladó dolgokba. — A ki prózában igy ir : „ha otfogúit lennék, a fura emberek iránt érzett, humoros megvetés bocsánatra hajlandóságával leszek az“ ... s a ki ilyen „költeményt“ ir:

„A csaütban, hogy mi mászkál ?

Bizony csak egy oláh dászkál!“

(Lám nvlyen hamar megérte e „műremek“, III. kiadását!), az a prózai és költői műfajok hivatott munkása. Igaz uvyan, hogy a prózában a szarvasi b o r- b é 1 y t. versben pedig H a z a f y V e r a i J á nőst vallja mesterének ; de hát ez nem tesz semmit. Uj iskola alapitója mind a kettő. Bodrogi elég „magosán szárnyal* ahhoz, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül kövesse mind a kettőt; plane most. mikor Szarvashoz közelebb jutott, könyebben el-ellátogathat egy kis prelekczióra.

Rajta tehát, az uj ösvényeken haladva, még sokrajviheti !

A képviselőválasztási mozgalmak megiiidultával ajánlom az ér- ! dekeltek figyelmébe

Huni ib Ősit.

Beszámoló- és programmbeszédek, falragaszok, valamint

választási zászlók

nyomását csinos kivitelben arany-, vagy színes nyomással a legjutá- nyosabb áron eszközlöm.

Kiváló tisztelettel :

If j. Féiiiü JTőzsef, nyomdát ulajdonos.

.Nyomatott Ingvart, iíj. Eésüs József könyvnyomdájában 1892.

s nincs ebben a helyzetben, az megint nem a mi hibánk!

* ' *

Ha maliczia volna bennünk, Reb Menachem Czi- czeszbeiszer Salamon átkát zúdítanék a Bodrogi árva fejére: Annyi pénzt adjon neked az Isten, a mennyit mi valaha közérdekű dolgozatainkért kaptunk ! De nem teszszük ; a jajjgatás és átkozódás joga a legyőzötté. Éljen vele tetszése szerint. A kinek nem fér a fejébe; hogy csinálhat valaki ingyen okos dolgot, okosan a hazáért, attól az embertől nem sértés, ha „bérencztoll*-nak szidalmaz bennünket. A mi toliunk munkájának van bére: a becsülettel teljesített kötelesség öntudata s jobbjaink elismerése az. Bodrogi ilyen bérekre nem pályázik. Köves hozzá ít képessége és az erkölcsi érzéke.

* *

Hogy névaláírás nélkül adtuk ki cikksorozatunkat, annak — meg vagyunk róla győződve — legjobban örül -- Bodrogi Lajos, kinek most alkalma van megfntamodását a „névtelen“ szóval is fedezni. Ezt sem irigyeljük tőle, bár kénytelenek vagyunk ez örömét kissé megzavarni.

Hogy a szekundától félő kis diákon kivül valaki „fól“-ne Bodrogitól, merész gondolat; hogy mi tartanánk tőle, azt még már Bodrogi sem hiszi.

Név nélkül közöltük s adtuk ki külön füzetben czikksorozatunkat, mert nem személyeskedtünk. Mi nekünk kevés közünk volt a Bodrogi személyéhez; mi jobban megtiszteltük (minden elfogulatlan olvasónk kénytelen elismerni) őt, mint ő önmagát. Semmit egyebet nem tettünk, mint tisztába hoztunk egy rosszakarattal elferdített ügyet. Ilyen esetben semmi okunk sincs rá, hogy közleményeinket aláírjuk. — Nem kellett czikkeinket aláírnunk azért sem, mert a 1 a p közleményeit senki sem Írja alá. A lap nevében kiadott közleményeknek a szerkesztőség az Írója.

Ezek a „mellékes“ okoka „főbbek“ pedig emezek: A hazamentes babérjait Bodroginak engedtük át egészen ; önzetlen, tisztes munkánkból még csak erkölcsi hasznot sem akartunk huzni. Nem akartuk továbbá a Bodrogi „mulatságát“ nevaláirairásunkkal rontani. Sokkal jobban élvez, mulat az ember, ha ismeretlen ember „mulattatja“, sokkal kellemesebb az idegrendszer izgatottsága. És neüknk Bodrogi Lajossal* szemben e körülményre is figyelmet kellett fordítanunk !

*

* *

Nem érvén fel Bodrogi észszel a nép és intelligentiája közt szükséges természetes kapcsolatra vonatkozó fejtegetésünket, azon az alábbi, költemény“- nyel akart átsurranni :

„G o m b b ó I nem lesz soha mente,

K a p o c s b ó 1 nem meleg bunda ;

Sujtásból nem hős levente,

E duárdból Kuni guuda“.

Hát ezek való dolgok, annyi bizonyos; hogy azonban valami közünk volna a Bodrogi által hajánál fogva előczibált kérdéshez, azt Bodrogi legjobb embere sem hiszi.

De ha már annyira kedveli az effajta „költemény “-eket. az ő mulattatására“ és mások okulására (mert hogy ő is tudna okulni, azzal nem rágalmazzuk !) mi is csinálunk prózában egy ilyenforma költeményt :

A c z i v a k o d á s i h a jl a m nagy fogyatkozása a nevelő jellemének.

A behegedt sebet felszakitani embertelen szívre mutat.

Igaz ok nélkül verekedést kezdeni, magunkat jól elagyabugyáltatui , aztán jajagatva és káromkodva kereket oldani nem virtus, annál kevésbbó dicsőség.

■ i i 11 ;i3 i=i: I jec » i ha x*:.

jg Melyik lapra fizessünk elő? %>-J; Gazdag tartalmánál, nagy terjedelménél lógva a legolcsóbb magyar lap az Cí*

| „jegest »9:rj.'jh: ii'-rrjr I

H ‘‘l moly az uj evvel immár ,26-ik évfolyamába lépett. Ez a magyar olvasó közönség lapja. Hiteles forrásokból származó élü@SÍÍlé«©I®^lR gyorsasága, alapossága és sokasága, rovatainak változatossága, kitűnősége, a különböző olvasmányok gazdag *ö I? tárháza tették az „Egyetértés“-! népszerűvé. Az FÄl&esk® W1

aél a legrészletesebb s e mellett tárgyilagos liü tudósítást egyedül az „Egyetértés“

§& közöl.^öftgC&aág'í^eiT&tft elismert régi tekintélynek örvend; a magyar fe.er ejs® I?

® ga ts da könem szorul többé idegen nyelvű lapra, mert az W »Egyetértés“ s tmáéetttaatmak bőségével s alaposságával ma már nem versenyezhet más lap. A kei; esküdd? i.z lípaKOg g ft % .megtalálja mindazt az ,,Egyetértés“-ben, a mire szüksége van. Vál- || tozatosan szerkesztett tárczájában, ft®®yi @!TA#SiáafV mtBl

$ Eid három regényt közöl egyszerre, agy, hogy egy év alatt 30—40

üy kötetnyi regényt, részint eredetit, részint a külföldi legjelesebb termékeket jó magyar- JP ságu fordításba# kapnak az ..Egyetértés“ olvasói. A ki olvasni valót keres és a ^ Tllág fo>lyá.s4lél gyesSMI é@ Mfcftl©g€» akai észéül®!*, Fizessen £« |P elő az „Egyetértésire, melynek előfizetési ára egy hóra 1 frt 80 kr., V.i évre 5 frt || s egy évre 20 frt. Az előfizetési pénzek az „Egyetértés“ kiadóhivatalába küldendők, p, & Mutatvány számot a kiadóhivatal kívánatra egy hétig ingyen és bérmentve küld M