Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-28 / 4. szám
Ungvár, 1892, január 28. 4. szám. Tizennegyedik évfolyam. Míeielenii csütörtökön. \ Előfizetési ára: jj Kgész évre 4 írt. > Félévre ^ , Negyedévre 1 * i Egyes szám 10 kr. s Az előfizetési s hirdetményi $ úí]aU inadéhoz küldendőt \ Szerkesztő ős kiadóhivatal: Nagy-uteza, 36. sz. A lap szellemi részét illető küldeméyek a < szerkesztőhöz, iuté zendők. \ nyílttéri Izíkkért 5 kr. \ fizetendő minded szó ntán. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVANOVTTS JÁNOS. Választás után. Ungvár, 1892. január 28. Furcsa kis képviselőválasztás volt ez a mai. Csöndes lefolyása inkább temetéshez tette hasonlóvá. Hiszen halottja is volt: a honpolgári önérzet. Ennek a sírjához látogattak el azok, a kik szavazni mentek, s minden szavazat egy- egv rög volt, melyet a koporsóra dobtak. Szegény halott, nem a mi kiimánk alá való volt. Nyugodjék békében! Hát bizony nem igy gondolta ezt Kossuth, mikor az alkotmányt népképviseleti alapon szervezte. A szabadságharc'/, hősei sem hitték volna, hogy jönni fog olyan idő, mikor azt a nagybecsű jogot, melyért ók életűket koezkáztatták és feláldozták, — a nép, a honpolgárok, csak értéktelen lomnak fogják tekinteni, olyan hitványságnak, a melyért kezöket kinyújtani sem érdemes. Harmadfél ezer szavazatra jogosult közül 1105 szavazott. Ebből a kormánypárti jelölt 1031 szavazatot kapott, a nemzeti párti pedig 74-et. Vájjon miért nem szavazott a többi? Megmondjuk. Egy részök nem volt megelégedve a jelöltek személyével, a másik rész pedig nem mert szavazni. És a kik Kendére szavaztak, miért szavaztak? Mert rabszijra fűzve vitték őket [szavazni. Tisztelet a kivételeknek! — ha voltak. Török világot’élünk uj kiadásban. Puliul, érik [az ország. Még egy ilyen választás, és ha nem is Magyarország, de legalább az ungvári választási kerület meg lesz érve arra, hogy megfosztassék a választói jogtól. Az olyan kerület, a hol a jogosultak közül még a fele sem szavaz, nem érdemli meg a szabad választási jogot. De az olyan sem érdemli ám, a hol a választók nem tudnak olyan jelöltet keríteni, a ki tetszik nekik! Ha van a szavazatra jogosultaknak politikai meggyőződésök, akkor a jelólt személyére nem lehet, nem szabadltekintettel lenniök. Nem képzelhetünk meggyőződéssel bíró olyan honpolgárt, a ki ne igyekezzék meggyőződését érvényre juttatni; s a ki az általa hangoztatott elvet — legyen az kormánypárti, vagy ellenzéki — a jelölt személye miatt annak teszi ki, hogy elbukjék, az nem tudja, hogy mi az elv. Kinek, mi kifogása volt a kormánypárti jelölt ellen? Hogy nem beszélt az országgyűlésen? Nem könnyű dolog ám az: a közérzülettel, a nemzeti jellemmel ellenkező állapotot, minő a mostani, védelmezni! Nem csak tehetség kell ahoz, hanem még gyomor is. Dolgot ád az még az oly óriási szellemeknek is, mint Szilágyi Dezső. Vagy miért nem tetszett a nemzeti párti jelölt? Mert iparos? Hiszen nem is azért lépett ő fel, mintha remélte volna megválasztatását. Okosabb ember ő iparos létére is, hogysem ilyesmit csak egy pillanatig is forgatott volna eszében. Hanem azért lépett fel ellenzéki zászlóval, hogy eleget tegyen az ungvári polgárság közóhajának, mely a múltkori feloszlatott gyűlés tiltakozásában és zúgásában nyilvánult. Azért lépett fel, nehogy egyhangúlag kiáltassék ki képviselőnek egy olyan jelölt, ki a városi szavazók rokon szén vével nem dicsekedhetik. 0 feláldozta magát az ellenzéki elvért, azért az elvért, melyet az ungvári polgárok többsége vall;.ő áldozatul dobta magát a vámosi polgárság politikai becsületéért. És ezért az áldozatért, bárki legyen is ő, megérdemelt -volna annyi elismerést, annyi méltánylást, liogr ugyanazon politikai becsület érdekében rája » városi szavazók közül ne 30-an, hanem legalábbis 300-an szavazzanak. Hetvennégyen szavaztak raja, vidéki parasztok és helybeli polgárok. Ez a 74 önként szavazott. Nem vezette pórázon őket senki. Ez a 74 szavazat képviseli -zidőszerint az ungvári választókerület honpolgi.fi önérzetét. — mert hogy a kormánypártiak közül hányán szavaztak önként, — azt a mindenkire egyformán gyakorolt pressió miatt — nem lehet tudni. Jellemző a mostani'választásra nézve még az is, hogy a győztes pirt éppen nem látszott örülni diadalának. A csöndet, mely reggeltől estig uralkodott, az eredmény kihirdetésekor sem váltotta fel a diadal zaja. A győztesek nem ittak áldomást. Nem szólt a zene sem a Koronában, sem a város többi vendéglőiben. A győztes párt emberei oly halkan surrantak végig az utczákon, mintáz éjjeli szállásra siető varjuk. Mily könnyű lett volna e lelkesedés nélküli tábort az ungvári polgároknak legyőzniük, ha több bátorságuk van, s nem úgy viselik magukat, mint a kolompos nélküli nyáj. Nekik sem volt ugyan kolomposuk, de önérzetes polgároknak arra nincs is szükségök. A történtek után nem tehetnek okosabbat, mint ha okulnak. Merítsenek több bátorságot az összetartásból. Legyen támaszuk a jog, és vezérök a jobb jövőbe helyezett hit. Különösen figyelműkbe ajánljuk az A z e g 1 i o turini szobrának talapzatára vésett tanácsot, mely a nevezett államférfi politikai végrendeletéből vétetett. Ez az olaszoknak szól, de tanulhatnak belőle a magyarok is, főleg az ungvári polgárok. „Figyelmeztetem az olaszokat, — mondja a felirat — hogy valamely nép függetlensége a jellemek, függetlenségének eredménye. Aki a municipális és felekezeti szenvedélyek szolgája, ne panaszkodjék, ha idegenek szolgájává lesz.“ * * * Rendkívül változatos és tragikomikus episodok- ban gazdag volt az ungvári kei illet jelölés története ez idén. A múlt vasárnapi viharos lefolyású gyűlés után a félzaklatott kedélyek nem tudtak megnyugodni Kende személyében s más népszerűbb képviselőjelölt után néztek. És lön küldöttség alakulás és zarándokolás, előbb gr. Sztáray Vilmost, aztán dr. Novák Endre orvost, majd Gebe Andort kérték fel a jelöltség elfogadására, de hiába, csak nem - akart senki a díszes képviselői állásra pályázni. És körülnézének a buzgó jelölők, vájjon nem tünik-e fel a láthatáron egy megváltó jelölt, és meg- akadának az ő szemeik Lám Gyula ügyvéden, ki orá- kulumi felelettel nyugtatatta meg a nála járt küldöttséget azzal, hogy a jelöltéget nem fogadja el. A nem csüggedő polgárok erre a Pannónia szállodában találkozáuak össze, s végig tekiutének soraikon, s íine, mintha megtalálták volna, a kit oly régen kerestek, egy felkiáltás lebbent ajkaikról: Éljen Vág- ner Emánuel nemzeti párti képviselőjelölt! És lön programmbeszéd és dikczió-özön, később pedig mindkét részről erős korteskedés. Feltűntek a nemzeti lobogók, s merre szem tekintett, fehér toll volt látható az ifjak kalapjain és rajta e felirat: Éljen Vágner Emánuel. A választást megelőző estén a jókedvű gymnasiumi ifjúság egyrésze éljenezte a nemzeti pártot, másnap pedig az eleintén lanyhán megindult szavazási mozgalom mind élénkebbé lett s ugyancsak tuszkolták kifelé a leszavazott gubás honpolgárokat. Az erős éljenzés és érdeklődés daczára, mely által főképpen az iparos polgárok rosszalásuknak akartak kifejezést adni a megkérdezésük nélkül jelölt jelölt iránt, Kende Mihály nagy szótöbbséggel ■Jaz ungvári kerület képviselőjének lett megválasztva. Mindenesetre dicséretet érdemel Vágner azért az erkölcsi bátorságért, hogy ily válságos viszonyok közepette fellépett, de egyúttal sajnálnunk leíiet, hogy a nemzeti párt érdekében a főkortes szerepét a képviselőjelölt szerepével volt kénytelen fölcserélni. * * * A többi kerületekben következő a választások eredménye : a szobránczi kerületben Tomcsányi nemzeti párti lett megválasztva Kormos Béla kormány- párti ellenében ; a nagykaposiban Bernáth Dezső nemzeti párti, Berzeviezy István függetlenségi ellenében ; a nagy-bereznaiban Sztáray István gróf egyhangúlag lett kikiáltva. A gimnásium építése. Az Ung 4-ik számából a következőket olvastuk : A tervezet készítője, Kanser József ópitósz-mórnök, e héten Ungvárit volt s megejtette Kende alispán, Fin- cicky polgármester és Hodoly igazgató jelenlétében a helyszíni szemlét. A telkek tulajdonosai különben már kiegyeztek a vételár iránt, s igy az építésnek mielőbbi megkezdését mi sem gátolja. A helyszíni szemléről különben a következő megállapodásokat írhatjuk : A szemle tárgya volt: 1. A gimnáziumi épület számára kiválasztott telek szabályozása. 2. Az ezzel kapcsolatos csatornázás. 8. Ungpart-falazás. 4. Hid- és köve- zetrendezósi munkálatok végleges megállapítása. 1. A telek szabályozását az eljáró küldöttség akként határorta el, hogy a kiszemelt teleknek a szónatór felé eső mesgyéje a savanyuviz -utcza sarkán levő Speck- féle ház szegletéről párhuzamosan a gimnázium főhomlokzatához, illetve a Kis-Ung parthoz legyen kiegészítve. Miáltal azon cél érhető el, hogy az eptilet homlokzata előtti park 27—30 hosszméterre fog kiegészülni. Ugyancsak a telekszabályozáshoz tartozólag kimondja a küldöttség, hogy az emelendő épület homlokzatától balra levő kis utczának eddigi 5 mtrnyi szélessége 10 rntrre szélesítendő ki legalább is. A szónatór szabályozási viszonyaira a tóglaszin-utca ide eső házsora lesz a mérvadó. 2. Mi a csatornázás kérdését illeti, mennyiben az emelendő épület főhomlokzatától balra eső és az 1. pont szerint kiszélesítendő utcza mentén múlt év folyamán a gimnázium céljainak is teljesen megfelelő modern szerkezetű csatorna már létesítve lett, csupán jobbról válik szükségessé egy hason miuősógü csatorna építése, erre pedig a küldöttség abban állapodik meg, miszerint a gimnázium épületének teljes befejezéséig a savanyuviz- utcán a baloldalinak teljesen megfelelő csatornát fog a város.saját költségén kiépíteni. Ezen csatornák hivatva lesznek nemcsak az utcák csapadék vizét s az esetben, ha a gimnázium épületében vizöblitésü closettek rendeztelek be, hogy ennek ürülék-tartalmát is elvezessék. 3. A város kötelezi magát a2 Ungpartot a gimnázium beltelke mentén szabályos kőfal alapon falazattal s karvéddel ellátni, maga a kőfal teljesen azonos lesz a Kis- és Nagy-Ungon már eddig létesített kőfalakkal. 4. A kövezést illetőleg a küldöttség abban állapodik meg, hogy a gimnázium épületét határoló utcák egyenletes lejtőjű kövezettel láttassanak el a szénatérről vett kiindulással, s kapcsolatban a hidak padlózatával a gimnáziumot Övedző utezákon 2 m. széles aszfalt-járdák lesznek kefamit-szególylyel létesítendők a város költségén. A gimnáziumi épülethez átvezető hid . tekiutetóben különleges intézkedésének szüksége nem forog fenn, — mennyiben a város múlt óv folyamán az 1. pont alatt kiszólesittetni rendelt utcába torkoiólag beton-piléreken nyugvó, hajlított tölgygerendázatu szilárd és modern átjáró hidat emeltetett erős korlátokkal. A savanyuvizi-ut- cát összekötő másik idd kincstári tulajdon leven, ennek elbírálásába a küldöttség nem bocsátkozik, — de mennyiben a rendes közlekedés fenntartására szolgál s az államópit. hivatal s a kincstár közegei által rendesen felügyelve van, a gimnázium e részbeni igényeinek is ki- fogás nélkül meg fog felelhetni.
