Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-21 / 21. szám

Az ungvári kath. legényegylet közgyűlése. Az ungvári kath. legényegylet f. hó 17-én, pün­kösd vasárnapján tartotta évfordulati ünnepélyét és tisztújító közgyűlését. Hogy a kath. legényegyletek mily üdvös hatás­sal vannak a fiatalságra, az elismert dolog; hogy ez egyletek mennyire hajlítják a fiatalság lelkületűt vallás-erkölcsösségre, tapasztalhatják azok, kik ez egyletek működését figyelemmel kisérik. Ez egyle­tek a valláserkölcsi érzület fejlesztésén kívül tagjaik­nak nevelését és oktatását is czélul tűzték ki; sőt ■— ha a szükség úgy hozza magával 1— tagjaikat segélyben is részesítik. E szempontok vezérelték Ungvár városa keresz­tény kath. polgárait is, midőn ezelőtt két évvel az ungvári kath. főgymnasium rajztermében összegyűltek oly czélból, hogy megalakítsák az ungvári kath. le­gényegyletet. Az ige testté lett és az egylet tekintélyes szám­mal megalakult. Immár harmadik évét éli az egylet s mint más­kor, úgy a most tartott ünnepélylyel is csak azt bi­zonyította be, hogy életképes és fennállása nagyon is szükséges. 1. Az egylet újonnan alakított, dalköre, Dudinszky István egyleti karnagy vezénylete alatt az „egyleti jelige“ eléneklésével nyitotta meg az ünnepélyt. 2. Ezt követte Zoltsák János, az egylet ügy­buzgó elnökének tartalomdús megnyitó beszéde, mely­ben szokott ékesszólásával igen jól körvonalozta a katholikus egyletek hasznos voltát. 3. Utána dr. Fibiger Sándor főgymn. latinszer- tartásu hittanár a „takarékosságról“ igen találó elme- futtatást olvasott föl, melynek végszavaiban arra buz­dítja az iparos osztály fiatalságát, hogy korán szok­janak a takarékossághoz, mert ez jövő boldogulásuk­nak létföltétele. 4. Ezután Csurgovich György munkácsi egyházra, tanulmányvégzett papnövendék igen csinos kaíczola- tót olvasott fel „példák az életből“ czim alatt, mely­ben elzüllött emberek képét élénk színekkel ecseteli. 5. E felolvasást négy magyar népdal előadása követte, melyet köztetszéssel fogadtak. G. Egy igen szép költői műben is gyönyörködött a hallgatóság, mikor Fölkel Béla egyleti titkár, Zoltsák Jánosnak „Karthágóban“ czimü legendáját olvasta fel. 7. Mindezt a tisztújító választás követte, mely­nek eredménye a következő: Választmányi tagokul: Nehrebeczky György sz. sz. ügyész, a sz. Gergelyrend lovagja, Dolobács Pál; póttagokul: Orosz Imre, Milcsik Mihály; a rendes tagok közül vál. tagokul: Uhriu György, Csolinszki András, Pótis István, Koskovenszki József, Varga János, Kurucz János, Ungvári Ádám; póttagokul: Likinai Gyula, Bányai Bertalan; titkárul: Fölkel Béla, ungvári latinszert. kath. segédlelkész ; könyvtárnokul: Flach Jakab; dékánoknak Ferenczy József, Tégli Bertalan választattak meg. Zoltsák János elmondván elnöki záró beszédét, Nehrebeczky György az egylet nevében az elnöknek odaadó fáradozásáért meleg szavakban köszönetét mondott, mit lelkesült éljenzések követtek. A dalkör erre rázendítvén a „Szózat“-ot, a fényes ünnepély véget ért. Egy délelőtt Aranka eltávozott hazulról, ő pe­dig kézi-munkával foglalkozva, ült a kis szobában. Egyszer csak jelenti a szobaleány, hogy vendégek jöttek, mégpedig a kisasszonyhoz, mert hogy tudtokra adá, miszerint nincs itthon a nagyságos asszony, azt felelték, hogy ők a kisasszonyhoz jöttek s most a szalonba várakoznak. Vájjon Aranka nem veszi-e rósz néven, hogy ő, a kegyelemkenyéreu tartott árva, merészel házánál vendégeket fogadni? De ha itt vannak és éppeu ő hozzá jöttek, tehát el kell fogadnia őket. Ily gondolatok közt szedé rendbe öltözékét s dobogó szívvel ment a szalonba fogadni a vendégeket. Két férfit talált ott, akik elébe jöttek s bemu­tatva magukat kezet csókoltak neki. Ő érezte, hogy eípirúlt az arcza. Nagy zavarral mondá, hogy foglal­janak helyet s maga is leült. — Bocsásson meg nagysád, hogy megzavartuk csendes magányában, de meg akartunk győződni arról, hogy ön valóban embergyülölő-e — szólt az egyik. A másik meg igy beszélt:-- Ha kedves néujéhez kérdést intéztünk az iránt, hogy miként vau az, hogy mi akárhányszor itt vagyunk, egyszer sem láthatjuk nagysádat, azt felel te: azért mert az én kis húgom embergyülölő ; külö nősen a férfiak társaságát ki nem állhatja. — Es mi most megtudva, hogy ő nagysága el- távozot hazulról, ide jöttünk, hogy szinröl-szinre lát­hassuk az [embergyülölő kis leányt, — mondá az amelyik előbb szólott, egymagas, deli termetű, barna­férfiú, aki fekete, mélytüzű szemeit áthatóan füg­gesztő reá. Erre Piroska is mondott valamit, de már arra nem emlékszik, hogy mit; azt sem tudja, hogy mi­képpen folyt tovább a társalgás, csak azt tudja, hogy azoknak a mélytüzű szemeknek sugarai oly melegen tapadtak arczára, hogy egészen áthevült. Mikor aztán Béla, a mélytüzű szemek tulajdo­nosa, búcsúzva ajkaihoz vonta kezét, Piroska érzó, hogy e szemek sugarain szive mélyéig hatottak, s mi­ként a rózsabimbó, mely a nap melegének érintésére széttárja kelyhét, az ő szive is megnyílt egy édes- kínos, boldogító fájdalom érzésére. Amint kivívta ez egylet a múltban működése által az elismerést, ügy most is csak dicsérettel ál­dozhatunk neki. Csak pártolást érdemel ez egyle1, mely Istennek és a hazának erényes polgárokat nevel. I. F. J. Újdonságok. * Legfelsőbb kegy adományok. Ó császári ős apóst. kir. felsége a in. egyházmegyének következő hitközsé­geit rnéltóztatolt legmagasabb magán pénztárából tem­plom-, papiak- és iskola épiiési segélyekben'részesíteni: Árok 150 fit, Felső-Bibnicze 100 irt, Makkos-Jánosi 100 frt., Cigányócz 100 fi t., Nagy-Láz 100 fi t, Vulsinka 100 frt, Gáva 100 frt., Kajdanó 250 frt és Igléncz 200 frt. * A latin szertartásit katli. hivök Pünkösd vasárnapján tlnnepies jelenetnek voltak tanúi. Az ün­nepi nagy mise alatt lett megáldva főt. Zoltsák János sz. széki ülnök által a kovács-kerekgyártó ipartársu­lat új zászlója. A megáldást rövid alkalmi beszéd követé, mely a kath. iparosokat, tekintettel a kenyér­keresőket mindinkább nyugtalanító divatos eszmékre, az isteni gondviselésben helyzendő bizalomra s a tisztes munka megérdemelt áldásaira tette figyelmessé. Egyesülésre hívta fel a keresztény iparosokat az evan­géliumi tanok megvalósítására, melyek a munkást és munkaadót ugyanazon egy család tagjainak hirdetik, s emlékeztető a mestereket, hogy vallás-erkölcsi fektetheti szóval és példával gyermekeik- és tanon- caikat a haza hasznos polgáraivá képezni ők vannak hivatva. A példásan vezetett társulat megérti fela­datát. ■—• nem kétkedünk. * Előléptetés. Cziczey Bazil ungvári kir. adótiszt V. oszt. adótisztté léptetett elő a pénzügyminiszté­rium által. * Adomány. Popovics Emil, papnevelőintézeti aligazgató, t. alesperes — a tisza-kirvai lelkész és éneklész javadalmazására 50 frtot adományozott, mely összeg a buszti takarékpénztárba helyeztetett el, inig lehetővé válik a behozandó kamatokkal együtt egv da­rab jó minőségű földnek megszerezhetése. * Eljegyzés. Dr. Kludikltnre, Jásznagykunszolnok vármegye másodaljegyzője, ma jegyzi el Köri Eveline kisasszonyt, Eőri Elek városi főjegyzőnk bájos leá­nyát. Az eljegyzés benső családi körben történik. * Az ungvári polgári olvasókör által pünkösd vasárnapján hirdetett fáuczmulatság vasárnap azaz f. hó 24-ón fog megtartatni. Ha kellemetlen lesz az idő, akkor a teremben tartatik meg, mire a t. közönség párt­fogását kéri a rendező ég. Szükséges is volna a tömeges résztvevős, hogy igy az egylet anyagi viszo­nyain segítve legyen ; ajánljuk tehát a legmelegebb pártfogásba. * Arczkép leleplezés. Az ungvári népbank igazga­tósága, megboldogult ententes elnöke, Bugyis András prépostnak arczképét folyó évi május hó 31-én, vásár­im]) d. e. 11 órakor fogja az intézet helyiségben le­leplezni. Az ünnepi beszéd megtartásával Zoltsák János igazgatósági tag ltett meg bízva. * Találkozó. Azon. munkácsi egyházra, gk. lel­készek, kik az ungvári kir. és püsp. theologiai lyce- umban 1880—1-ben bevégezték tanulmányaikat, f. év és bó 20-án tartották összejövetelüket a savanyu- vizi fogadóban. A 23 közöl csak 13 jelent meg. Ma a székesegyházban tartandó bálaadó isteni tiszteleten És sivatag életének viruló oáza lett Béla, kinél lelke, miként a fáradt vándor megpihenhetett. Ébren és alva csak róla álmodott. Lelke úgy sóvárgott utána, szive úgy fájt érette, de nem látta őt sokáig. Egy szép tavaszi délután, amint a virágokat öntözte a kertben, bátamögött egy kellemesen csengő fórfihang szólalt meg: — Úgy látom szereti ön a virágokat. Óh ha én virág lehetnék!. .. Piroska érzé, hogy arcza mint gyulád ki a fel­futó vértől. Hátrafordult s maga előtt látta őt, áb­rándjainak tárgyát, kinek szemsugarai lángra lobban- tották szivében a szerelem szikráját. — Ön az uram! — mondá közönyös hangot erőltetve, míg szive hangosan dobogott. — Igen, én vagyok ! Óh, ba tudná mióta kere­sem az alkalmat önnel találkozhatni. De ne mondja nekem: uram, ez oly ridegen hangzik, mondja igy: Béla! így beszélt ő, aztán közelebb lépve Piroskához, kérdező: — Melyik a Piroska kedvencz virága? — A pünkösdi rózsa, mert gyermekkori kedves ártatlan emlékek fűznek e virághoz. — De ón itt nem látok ilyen virágot. — Aranka nem kedveli, azt mondja: ez csak parasztoknak való virág. — No hagyja Piroska, küldök én önnek ilyen virágot. Holnap úgyis pünkösd napja van, tehát az ünnep tiszteletére és jelképéül .. . Itt fólbeszakitá magát s megfogva Piroska kezét, mondá: — Tegyük fel, hogy ön valóban gyűlöli az em­bereket, hát engem gyülöl-e? — Én senkit sem gyűlölök. — Hát szeret-e valakit ? — Szerettem szüléimét, szeretem a virágokat és... Köuyei elfolytották szavát. Béla gyöngéden át öleié, meleg tekintetét hosz- szasan rajta pihentető, aztán a mély érzelemtől re­megő hangon igy szóllott; — Ne sírjon kis Piroska, hanem feleljen kérdé­semre: Szerete engem? fognak részt venni, melyet Vőghseő Miklós lelkész fog a Mindenhatónak bemutatni. * Az ungvári kir. kath. főgymn. 32 tanulója az országos tornaversenyről a tegnap esti vonattal érkezett vissza. Mint értesülünk, Bendász Mihály VI. o. t. a „magyar tanulók országos tornaverseny 1891. — küzdj és bízva bízzál“ feliratú éremmel lett kitün­tetve. Kívánjuk, hogy gymnasiumnak e derék ifja és vele együtt a tökbiek még sok ily dicsőséget szerez­zenek Üngvárnak. * Színház. Múlt héten érkezett városunkba Tiszai Dezső kassai színtársulata, melyet Ungvár már régebben ismer, s ép azért nem tartjuk szükségesnek a társulatot dicséretekkel előre elhalmozni, mint a múltban .ugymost is ki fogja e társulat azokat érdemelni. A kellemetlen esőzés az első 3 bemutató előadásnak nagyon sokat ártott, mert közönség nem sok volt, pedig az élvezetes, az összevágó előadások, mint akár a tánczmulatságok, megérdemelték volna, hogy azokon többen legyenek. Eddig előadattak: „Szegény Jonathán,“ „Árvalányímj,“ „Náni,“ „A nagymama,“ „'Medea,“ ez. darabok, az ezek előadásából tapasztalt igyekezet s képesség arra enged következtetni, bogy a színi idény Ungvár városára igen kellemes lesz és ki fogja elé­gíteni a közönség jogosult igényéit. Tiszai megér­demli a pártolást. — Ma, csütörtökön, a mára hirde­tett „Nebántsvirág“ helyett az „O r p h e u s“ kerül előadásra. * A katonai Híveidében a kuglizó helyiség már megnyílt. A frisitőket Bobály Márton szolgáltatja, kit az előbbi évekből előnyös oldalról ismer a közönség. * Majális. Laky 'József tanító által vezetett ref. elemi iskola tegnapelőtt tartotta majálisát a vadaskertben. A mulatság, melyben részt vettek a szá­mos szülőn kívül a ref. intelligenczia legkiválóbb tagjai is, meglehetősen sikerült. * Amerikába megy két munkácsi e. m. áldozár, az egyik Laurisin Kornél lehóczi, a másik Laurisin Ágoston koncházi lelkész, a kik e napokban családos­1 túl indulnak az új világrészbe. Nehéz idők jele az, hogy nemcsak a köznép, hanem a lelkészek is, a nyomasztó anyagi helyzet miatt uj hazába mennek boldogulást keresni. f Özv: Jaczkovics Jánosné szül: Kovács Veroni­ka, néhai Jaczkovics János volt sz tán falvai lelkész özve­gye f. hó 13-án 77 éves korában az Urban elhunyt. Temetése 15-én ment végbe Uj-fehórtón, melyet Fekete István főesperes végzett Góczy József latin szert, és Varga Bizil gör. szert, kath esperesek segédletével. A gyász- beszédet Varga esperes tartotta, meghatóan tolmácsolván mily hálára van kötelezve a megboldogult jó anya iránt az életben levő 24 unoka (kik közül 10 pap van) és a 27 szópuuoka. — Az örök világosság fónyeskedjók neki! * Meghívó. Az „Ungmegyei Gazd. Egyesület május 29-én d. u. 2’/2 órakor Ungvárt a megyeház -nagytermében közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. El­nöki megnyitó beszéd. 2. Évi jelentés felolvasása. 3. 1890. évi zárszámadás felolvasása. 4. 1891. évi költség- előirányzat. 5. Iuditványok. 6. A választmány kiegé­szítése. Beruát Dezső, elnök. Uj zenemű. Táborszky Nándor nemzeti zeneműkereskedésében Budapest, Vác/.i utcza 30-ik szám alatt megjelent : „Oeillets Bouges“ (Piros szegfű) Waise, szerzé Kövér Miklós. Ezen keringő felülmúl minden most létező új keringöket úgy kiállításban mint dallamos­ságban. A közönségnek pedig a legkedveltebb darabja. Ára 1 frt 50. Piroska lángoló arczát a Béla keblére rejté. — No lássa Piroska — folytatá Béla — én önt annyira szeretem, amennyire csak férfi képes szeretni, s ha ön is szeretne engem, úgy többé nem lenne oka sírni, mert oly boldoggá tenném önt, még a szellőtől is megvédeném. Áztán forró csókot lehelt homlokára, újra kérdé: — Mondja hát drága kis angyalom, szeret-e emgéniét ? — Piroska! Piroska! — hangzott a házból az Aranka szava. És ő kibontakozva az ölelő karok közül, mint egy megriasztott őzike szaladt a házba, hogy nénje parancsának eleget tegyen. A következő hajnalon, melyre pünkösd ünnepe derült fel, zene szólott kis szobácskája ablaka alatt. 0 felülve ágyában, gyönyörrel hallgatta a szép dara­bokat, s a midőn ezt ját’szták: Örök tavasz nyíljon neked, Szivem soha el nem feled ! akkor szive kimondhatatlan édes érzések közt dobogott. — Oh Béla! Béla! suttogtá boldogan, s vissza- fekve ágyába, behunyta szemeit, hogy lelke elé idéz­hesse a szeretett férfi alakját. Reggel ott találta kis asztalán a pünkösdi piros rózsákból kötött illatos csokrot. Mellette egy levél feküdt az asztalon. Ő -- elragadtatva a boldogságtól, kapott utána s meg sem nézve a cziinet, felbontá. A levél a kö­vetkezőket tartalmazta: Piroska! En téged, mint,szegény árvát házamhoz vettelek. Itt jólét­ben részeltettelek. És te hálából kivetetted hálódat azon férfiú után, kit udvarlóim közül legérdemesebbnek találtam arra, hogy kezemet és szivemet neki adjam. Távozz házamtól, én többé látni sem akarlak, mert rút hálátlanságod mélyen sebzi szive­met. Kocsim rendelkezésedre áll. A r a n k a. Piroska azt hitte, hogy gonosz álom űzi vele játékát. Nem, az nem lehet, hogy a boldogság küszöbé­ről egyszerre a kétségbeesés örvényébe sülyedjen. Midőn végre még is meggyőződött, hogy bizony ez nem álom, hanem szomorú való, akkor ráborult a rózsacsokorra és sirt, zokogott keservesen.

Next

/
Thumbnails
Contents