Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-21 / 21. szám
Emke úti kalauz. Sokszor és sok oldalról régóta hangoztatott közóhajnak véltünk eleget tenni, midőn egv a müveit körök igényeihez alkalmazott uti-kalauzzal jellemző főbb vonásaiban éppen az EMKE kívánja feltárni azt a szép földet, melynek nagy politikai missiót teljesítő magyarságáért Szt. István koronájának legtávolabbi részeiből is oly megható meleg érdeklődése mutatkozik. A ki a délkeleti felföldet ritka szabatossággal körülövedzö külső hegykeret fellegekben elvesző ormainak rideg világához, vagy a uiedenc,ze belső tájain szétsugárzó, jól miveit előhegyeknek olykor borággal virító, majd lombos erdők árnyát kínáló s enyhülésünket régi dicsőségünk hirdető p ni lékeivel., el töltő, — a fogarasi, nagyszebeni, hátszeg-vidéki havasokra, az Únőkő, Czibeles, Vle- gyásza, az érchegység változatos és a hegyvilág minden szépségével bővelkedő csoportjainak valamelyikére nyíló kilátással fűszerező — dombvidék felé vonzódik : az készséges útmutatóra számíthat a kis munkában, melyet E m k c Úti Kalauz M a g y a r- ország erdélyi részében czimiuel. Téglás Gábor M. Tud. Akad. tagnak, a dévai főreáltanoda igazgatójának, az ismert nevű írónak és különösen irszágrészünk történelmi és földrajzi kivál" monographusának szerkesztésében piros vászonba kötött és egy tájékoztató térképpel ellátott példányonkint 80 krért boesáj- tunk az erdélyi rész iránt érdeklődök rendelkezésére A bevezető fejezetek az EMKE alkotásainak, az erdélyi részek rövidre fogott, de az ethnographiai alakulás mozzanatait is érintő ismertetése után a basznál Látó főbb vasúti vonalok irányát, tájképi átnézetét nyújtják a hegyvidék helyrajzi s a turistát legközelebbről érdekelhető magaslati viszonyok rövid vázlatával együtt. Külön fejezetbeu foglaljuk össze az utazásnál szükséges felszerelés kellékeit, a ruházati, étkezési időrendi tudnivalókat mindazzal, a mit egy ismeret- szerzésre törekvő, gondos, körültekintő, idővel, egészségével, sőt pénzével gazdálkodni szerető utazó le a használható bérkocsiig és a mellőzhetetlen gyógyszerekig megkívánhat. Á következő fejezetek törvényhatóságonkint adják a létező vasúti vonalak, majd a mellékutak és hegyi kirándulások látnivalóit, történelmi, természeti nevezetességeit, kiterjeszkedve itl-ott a népéleti alakulásra s főleg több helyt a magyarságnak sokak által kétségbe vont ősisé- t é e. A Budapestről érkező vendégeket Kolozsvár felé vezetve, egyfelől a Szamos mellékén az Ünőkő, Ozibles vidékéig, másfelől a Marosvidéken s Rotyezátig a határszéli havasokig, majd felfelé Borszék áldott gyógyforrásáig kalauzoljuk. A két Küküllö vonalán haladó vasúttal N.-Szeben, Fogaras elragadó hegyi tájképeit Öleljük fel s Brassónak fordulva, miután Romániába is áttekintünk s a Buesescs, Királykő. Csukás felséges panorámáját bemutattuk, Háromszék kies tajait. fürdő-telepeit járjuk végig, s Csik- megye hegyeiről mutatjuk rendre e jóravaló derék nép tűzhelyeit, hogy fenn a N.-Szamos fotrás vidékén búcsút vegyünk az erdélyi tejak szépségein üldiilni és lelkesedni tudó szives olvasótól. A mű a ko'oz.svári „Közművelődési, Irodalmi és Műnyomdai Részvénytársaság“ czégnél május 25-re lóg piros vászonban díszesen bekötve megjelenni. Egy-egy példánynak postai bérmentes szétküldéssel előfizetési ára 8d kr. Gyűjtők 7 példány után tisz.teletpéldányt kapnak. Az előfizetési pénzeket f. év május 25-ig kérjük a „Közművelődés Irodalmi és Műnyomdai Részvénytársaság“ mint kiadó czimóre Kolozsvárrá bekii deny tnnna-i a megrendelt példányok szétküldetnek. Kolozsvárt, 1881. ápril 15 Az EMKE igazgató-választmánya nevében Gróf Bethlen Gábor, elnök, Sándor József, főtitkár. CS S3 ^ tB. CX> USDolgozzatok a míg mécsetek ki nem alszik. Begény a kereszténység első korszakából. Irta: gróf Tolsztoj Leo. — Fordította: Somogyi Ede. (Folytatás.) — Hogy boldog vagyok-e ? itmótlé Julius. Mit értesz a boldog szó alatt ? Ha vágyaink teljes megvalósulását kell alatta értenünk, úgy nem vagyok boldog. Üzletemben a siker és a szerencse követ, és szomszédjaim immár tisztelni kezdenek, és ez a két körülmény igen figyelemre méltó megelégedéssel tölt el. Igaz ugyan, hogy naponkint számos polgártársammal érintkezem, a kik gazdagabbak nálam, a kiket Hálámnál jobban tisztelnek ; de azzal hizelgek magamnak, hogy el fog jönni az az idő, a mikor mind a két tekintetben egyenértékű leszek velük, sőt felül fogom őket múlni. Ebből a szempontból véve életemet ez nagyon kielégítőnek mondható. A mi házasságomat illeti, hogy őszintén beszéljek veled, attól tartok, hogy nem mondhatom ugyanezt. Sőt egy lépéssel tovább megyek és bevallom, hogy ez a frigy, melynek üdvöt és boldogságot kellett volna rám árasztania, nem elégít ki, és hogy a gyönyör, melyet kezdetben nyújtott, azóta egyre fogy, és hogy most, a helyett hogy boldog házas életet élnék, nyomorúságos élettel állok szemben. Nőm csinos, értelmes, jó természetű, tökéletes teremtés. Eleinte leirhatlan boldoggá tett. De azóta az egyenetlenség számos oka keletkezett közöttünk — te ezt nem bírod felfogni, mert nem vagy nős — majd azért, mert szerelmem után sovárog, a mikor én hideg és közönyös vagyok iránta, majd még azért, mert a szerepek megváltoztak és ideiglenes közönyösségem ő rá ragadt át. A szerelemnek egyébiránt az azt tápláló újdonság ingerével kell birnia. Oly nő, a ki sokkal kevésbbé vonzó feleségemnél, első Ízben nálánál- sokkal nagyobb igézetet gyakorol rám és aztán megint sokkal ízlelhet.- lenebbé válik, mint a milyen feleségem valaha volt. Ezt már nem egyszer tapasztaltam. Nem; őszintén szólva, nem találtam a házasságban azt, a mit tőle reméltem. Barátom a filozófiáinak igazuk van; az élet sohasem nyújtja mindazt, a mi után a lélek áhítozik. Tapasztaltam ennek igazságát a házas életben. Azonban az a körülmény, hogy az élet távol tartja tőlünk azt a boldogságot, a mely után a lélek sovárog, még korántsem bizonyítja, hogy a ti csalékony rendszeriek pótolja azt, fejezé be Julius szavait, hangosan felkaczagva. — Miért csalékony ? kérdező Pamphilius. Miben fedezted föl a csalás jelenségeit ? — Csalástok a következőkben áll: a helyett, hogy az embereket megszabadítanátok azoktól a bajoktól, melyek az élet ügyeitől elválasztkatlanok, elutasítjátok magatoktól az élet összes javait, sőt magát az eletet is. A helyett, hogy az embereket megI kímélnétek a kiábrándulás gyötrelmétől, kiteszitek őket a csalódások minden nemének, még — a házasságot is elutasítjátok. — Mi ezt nem cselekeszszük ! tiltakozott Pamphilius. Ha nem a házasságot, úgy a szeretetet utasítjátok vissza. — A szeretetet ! kiáltott fel Pamphilius, hisz ini mindent letagadunk, csak a szeretetet nem. A szeretet egész épületünknek alapköve. — Úgy hát nem értelek téged, mondá Julius. Az után ítélve, a mit másoktól hallottam, és hozzá tehetem, hogy a te példád után is — mert daczára annak, hogy mind a ketten egy ivásuak vagyunk, te , mégis még nőtlen vagy — azt kell következtetnem, | hogy nálatok keresztényeknél nincs meg a házazsági Merre, hová menjen ő most, a szegény eltaszi- tott árva ? ! Letérdelt s kezeit imára kulcsolva, fohászkodott fel a magasba. Egyszerre mintha a Szentlélek, a szegény árvák gyámolitója gyújtott, volna világosságot elméjében, eszébe jutott, hogy egy távoli faluban lakik anyjának egy nagybátyja, nyugalmazott kapitány, hozzá fog menni, nála fog egy ideig oltalmat keresni. Csomagolni kezdé csekély holmiját, miközben újra és újra kezébe vette a virágcsokrot s ráhullatá kényeit. Egyszer csak észreveszi, hogy annak száráról rózsaszín papirdarabka válik le, szétbontva ezt, látta, hogy Írva van reá. Dobogó szívvel olvasá e nehány sort: Piroska in, egyetlenem! Halaszthatlan ügy miatt el kell távoznom e városból, bizonytalan időre. Szeressen engemet Piroska s maradjon hű hozzám és mi ujra lalálkozandunk, ’hogy soha többé el ne váljunk egymástól !. .. E rózsaesokrof, kedvencz virágát, tekintse úgy, mint égő szerelmem jelképét. Béla. Édes gyötrő érzés hatotta át egész valóját. Ajkaihoz emelte a levelet, aztán keblébe rejté. Midőn készen volt a csomagolással, örök isten- hozzádot mondott a háznak, hol oly szomorúan töltötte napjait s hol, mihelyt beköszöntött hozzá a boldogság csillaga, nem lehetett többé maradása; mintha neki nem szabadna boldognak lenni. Anyja nagybátyja, az öreg kapitány, oltalmába fogadta őt, a szegény eltaszitott árvát s azóta ott van nála. De Bélát nem látta többet, sem hirt nem hallott felőle. Pedig ő mindig csak vele foglalkozik. Ha szép holdas estéken hallja a fák ágai közt az esti szellő lágy suttogását: ha érzi, hogy ez körülfolvja termetét és megsimitja homlokát, szinte azt képzeli ilyenkor, hogy a Béla szelleme ölté magára az esti szellő képét, hogy láthatatlanul lehessen vele, hogy elsuttoghassa neki, mennyire szereti őt. Tegnap múlt egy éve, hogy Béla bevallotta előtte szerelmét és ma egy éve, éppen pünkösd napján kellett elhagynia féltékeny rokonának házát; a szép zene hangjai és a pünkösdi piros rózsacsokor lettek árulói. Egy hosszú évig ne látni azt, ki felgyujtá szivében a szerelem szikráját; ne tudni arról semmit, akiért a lelke oly hőn eped! Már nincs is reménye, hogy valaha viszont láthassa őt; hisz ha még szeretné, úgy adott volna magáról óletjeit! Bizonyára elfeledte őt s feltalálta boldogságát az Aranka karjai között. Bánatos tekintetét a pünkösdi rózsabokor félig kinyílt piros bimbóin pihentetve, csak akkor forditá el onnan, midőn szemeit elhomályositák a bánat kön- nyei. Arczát kezeibe temetve, csendes zokogással áldozta könyeit első igaz szerelmének. Elmerülve bánatába észre sem vévé, amint a kert ajtója megnyílik, csak a közelgő léptek neszére riad lel. Az inas közelit hozzá, egy kis csomagot nyújtva át neki. Ennek távozása után felbontja a csomagot, s mint midőn borús tavaszi nap után a felhőfoszlányokból kibontakozik a derült kék égbolt, s az arany napsugár meleg csókjaitól felszikkad a könyázott föld, — úgy derült fel a Piroska bánatos arcza, s kék szemei — melyekben még könyek ragyognak — boldogságtól sugározva tekintenek egy pünkösdi piros rózsacsokorra s tízszer is végig futják a következő sorokat: Kedves drága kis angyalom, Piroskám! Íme küldöm kedvencz virágait. Nemsokára én is önnél leszek s élőszóval mondandóm el, miért nem kereshettem fel oly hosszú elválás után s hogy miként tudtam meg, hová rejtőzött el az én kis Piroskám! Még egyszer megkérdezendent, hogy szeret-e engem, s ha felelete igen lesz, akkor nines hatalom, mely minket elválasszon egymástól, csak a halál. A sirig hű Bélája. Piroska boldogsága határtalan. Hálafohász röppen ajkairól a magasba. Áldja a Szentlélek Istent, hogy e szép napon, midőn minden örül, az ő Szivéről is a boldogság fénysugarával elosz- latá a sötét bánatot. A rózsacsokrot forró csókjaival halmozza, hiszen most az ő boldogságának előhírnökei ezek a szép pünkösdi piros rózsák! . . . frigy. Ti nem bontjátok fel azokat a házassági kötelékeket, a melyeket már szőttettek, de nem is köttök uj házasságokat. Ti nem törődtök az emberi nem folytatásával és ha a föld csupa keresztényekkel volna népesítve, úgy az emberiség csakhamar megszűnnék létezni, kiáltott fel Julius, oly állítást visszhangoztatva, melyet már gyakran hallott. — Ez aligha a helyes ut arra, hogy a tényeket megállapítsuk, viszonzá Pamphilius; igaz ugyan, hogy nem tüztük életünk fő feladatául az emberi nem fentartását, sem nem veszszük ezt a dolgot annyira szivünkre, mint a hogy sokszor hallottam megjegyezni a ti bölcs embereitek által. Elménk teljesen megnyugszik abban a szilárd hitben, hogy atyánk, a ki ébren őrködik minden egyes ember fölött, gondoskodik összes szükségleteinkről ; fő törekvésünk, hogy az ő akaratával összhangzásban éljünk. Ha ő azt akarja, hogy az emberi nem tovább is fennálljon, úgy fog találni módot fentartására ; ha nem akarja, úgy az emberi nem múlhatatlanul végeit fog érni. Azonban ez nem tartozik gondjaink közé; a mi feladatunk a lehető legszerényebb, az, hogy az ő akaratával összhangzásban éljünk. Az ő akarata egyrészt saját, természetünkben és másrészt abban a nyilvánul ásban tűnik elénk, a mely azt mondja, hogy az ember ragaszkodjék feleségéhez és hogy mind a ketten egy test legyenek. Törvényeink nem csak hogy nem tiltják meg a házasságot, de sőt öregebbjeink, a kik a törvényben jártasak, egyenesen felbátorítanak rá. Az egyetlen különbség a ti házasságtok és a mienk közt abban a nyilvánulásban rejlik, melyet amonnan felülről kaptunk, mely szerint a nőre való minden kéjes pillantás bűnt képez, és a gyakorlati eredmény, melyet ebbe a nyilvánulásba vetett hitünk maga után von, a következőkben foglalható össze : mi és asszonyaink a helyett, hogy egyetlen eszközt se hagynánk felhasználatlanul, hogy szépen öltözködjünk és magunkat csinosítsuk a végből, hogy állati vágyakat keltsünk azoknak sziveiben, a kik ránk néznek, — minden igyekezetünket arra irányítjuk, hogy az eféle tisztátlan gevjedelmeket elfojtsuk, úgy hogy a szeretet érzése közöttünk, mint fivérek és nővérek között, elég erős a végből, hogy elfojtsa valamely nő iránt a kéj érzetét, melyet ti szerelemnek neveztetek el. — Mindez nagyon szép és nagyon helyes, jegyzé meg Julius, de bizonyára nem vagytok képesek a gyönyörűségnek és a szerelemnek azt az érzését elfojtani, a mely bennünk támad, valahányszor a szépet megpillantjuk. Hogy egy pillanatra eltérjek tárgyunktól, megelégedéssel látom, hogy az a csinos leány, a kivel együtt szőlőt hoztál a vásárra, öltözködése daczára, mely bámulatos módon palástolja bájai-, benned a nő iránt való szerelem érzését támasztja. — Nem hinném, hogy ez igy legyen, mondá Pamphilius elpirulva. Sohasem gondoltam szépségére. Te vagy az első, a ki ilyesmit föltételez. 0 csak nővér nekem. De hogy visszatérjek arra, a mit az imént a mi házasságunk és a tietek közt levő külömbség- ről mondtam, ez, miként megjegyeztem, abból a körülményből ered, hogy nálatok a testi kéjvágy, a szépség, a szerelem, Venus istennőnek szolgálata elnevezés alatt meggondolva támasztatik és fenntartatik, mig ellenben mi nálunk kerülik, nem azért, mert rosznak tartják (isten nem teremtett semmi rosszat), — valósággal pozitív jónak tekintjük — hanem azért, mert elváltozhatik és el is változik roszszá, kisértéssé, a hogyan mi nevezzük, hogy ha nem szorítjuk az ő saját helyére. Mi minden egyes ideget megfeszítünk, hogy ezt elkerüljük. És ez az oka annak, hogy még nem vagyok nős, noha semmit sem tudok, a mi megakadályozna abban, hogy inár holnap megnősüljek. (Foyt. köv.) S Z A BADA LMARAT uj találmányokra kieszközöl, értékesít és VÉDJEGYEKET lajstromoztat minden államban BENEDEK LAJOS és Társai szabadalmi irodája. BUDAPEST, Muzeum-körut 10. sz., mely iroda a keresk. ministerium 24324)86. szánni körrendeletével a feltalálók bizalmába ajánltatott és évenként 500 nál több szabadalmat eszközöl ki.___
