Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-21 / 21. szám
Tizenharmadik évfolyam Ungvár, 1891. május 21. 21. szám. Megjelenik csütörtökön. Előfizetési ára: Egész évre 4 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 „ Egyes szám 10 kr. Az előfizetési s liirdetméDFi lilák a kiaflólioz küldendők. UNGVÁRI KÖZLÖM. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. \ Szerkesztő és kiadóhivatal: ^ Nagy-utcza, 36. sz. s A lap szellemi részét s illető küldemények a s szerkesztőhöz, inté- s zendók. ' Nyílttéri ifikért 5 kr. i> fizetendő minden szó ntán, Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVANOVITS JÁNOS. A vasárnapi munkaszünet. Néhány hét múlva vasárnaponként minden munka szünetelni fog, július hó 15-én életbe fog lépni a vasárnapi munkaszünelrői szóló 1891 évi XIII. t. ez., melynek 1. §-a, mint ozime is mutatja, a vasárnapi munkát be fogja tiltani. Ez nagyon szép és nemes, mert a munkás 6 napi munka után pihenést kíván ; ha a munkás 6 napig fárad, szüksége van egy napi pihenésre. Hiába, ha valakinek a testelkata bárminő erős, bárminő edzett is, a folytonos erőltetés által elgyengül, a tulterhelte.tés által előbb- utóbb végleg elgyöngül és erőtlenné válik. Erre a törvényre szükség volt, nemes intézkedést foglal magában, de tulszigoruan lett megteremtve, mert vannak iparágak, melyek a munkaszünetelés által csorbát szenvednek, sőt a nagy közönségre nézve sem előnyös az általános munkaszünetelés. Hanem szerencsére, nevezett törvény bir egy paragrafussal, a mely a kereskedelmi minisztert felhatalmazza, hogy ott, a hol az iparügy vagy a közönség érdeke kivételeket kíván, az rendeleti utón korlátozható, s ennélfogva ily kivételes esetekben a munkaszünet rendelet utján hatályon kívül helyezhető. Erre a paragrafusra nagy szükség volt, mert a nélkül amilyen üdvös szerepre van is hivatva nevezett törvény, ép oly káros -lenne úgy az iparra nézve, mint a közönségre. A kereskedelemügyi miniszter akar is élni e törvény adta jogaival és megállapította már azon kivételeket, melyeket a kereskedelmi és iparkamarákkal véleményadás végett megismertetett, csakhogy e kivételeket ígérő rendeletminta sem felel meg teljesen a kivánalmaknak, .jobban mondva az iparügy és a közönség érdekeinek. ir&asik« — Rajz. - Irta: KR1T8A KLÁRA. Gyönyörű tavaszi reggel van. A természet teljes színpompájában tárul a szemlélő elé. Az azúrkék égbolton egyetlen felhő sem látható; a nap aranysugarai itt-ott átszürődnek a zöldtilő fák ágain, vagy mosolyogva csókdossák a virágok kelyheit, melyeknek édes, mA móri tó itala szétárad az enyhe légben; a kedves kis madárkák — a tavasz ez örökös dalnokai — vidáman röpködnek az ágakon, dicshymnuszt zengvén a mindenség örök szent Alkotójának. Óh mosolygó szép tavasz, óh rózsás ifjúkor! Minden oly derült, minden oly vidám, csak a szegény Piroska arcza szomorú, csak az ő szivébe költözött he a sötét búhánat. Ott ül a kis kerti pádon elborult arczczal, mint midőn szép tavaszi nap után a derült égboltra ráborulnak a komor íellegek. Gyönyörű kék szemeinek bánatos tekintete oda téved egy szép pünkösdi rózsabokorra s annak apró, piros, féligkinyilt bimbóin pihen hosszasan. Ilyen apró, piros pünkösdi rózsából fonott koszorút vittek magukkal a falubeli leánykák, midőn szüleihez mentek nagy kérelemmel, hogy őt engednék pünkösdi királynőnek. Az engedély megadatván, anyja felöltöztette őt rózsaszín ruhába, s a kis leánykák megkoszorúzták szőke fejét. Atyja megcsipkedte arczát s oly szeretetteljes jóságos mosolylyal tekintett reá, mintha gyönyörködött volna látásában. Aztán igy felöltöztetve, meghordozták őt a falu utczáin, s midőn a toronyba megszólalt a vecsernyére hivó harangszó, elmentek a templomba s leültek elől, a leánykák helyére. Piroska érezte, hogy a szemek rajta függnek ; hallotta, amint hátul suttogták:-Mily szép, mily kedves ez akis rózsakirálynő.“ És ő boldog volt. — Oly boldog, milyen egy tiz éves leányka lehet, kit a falubeli kis leánykák ünnepelnek, mint a szeretve tisztelt földesnr egyetlen Nem czélunk e törvényt vagy e rendelet egyes pontjait politikai bonczkés alá venni és politikai szempontból kifogásolni, csak gyakorlati szempontból, az iparügy és a közönség érdeké ben akarjuk véleményünket elmondani. Vannak iparágak, melyek élelmiszerek, minden emberre nézve fontos és nélkülözhetetlen élelmiszerek előállítására vannak hivatva, minő a mészáros-ipar, a hentes-ipar, a sütő-ipar stb. Ezek mind olyan iparczikkek, a melyek csak akkor élvezhetők a maguk jóságában, minden az emberi testre nézve káros utóhatás nélkül, ha az előállítási napon fogyasztalak el, akkor, a mikor az élelmezésre előállított ezikk egészen friss. Ilyen, az élelmezésre előállított iparczikkek feldolgozását nem volna szabad és nem is tanácsos időhöz kötni, mert ezek úgyis csak néhány órára veszik igénybe a munkaerőt, és annak előállítási ideje, vagy árusítása a helyi viszonyoktól függő időhöz van kötve, ezeknek általában nem lehet az egész országra érvényes időt meghatározni. Ezek előállítása, darusítása a helyi viszonyokhoz, a fogyasztó közönség különféle életviszonyaihoz van kötve, és épen ezért nem lehet általában meghatározni a vasárnap melyik órájáig legyenek ejőállithatók és elárusíthatok. Ezeknél. nem kellene meghatározni, hogy meddig, hanem hogy a vasárnap hány órájában állíthatók elő és árusíthatók ei, természetesen itt tekintettel kell lenni a törvény czóljára, és úgy az annak megfelelő maximumot kell meghatározni. Igv van ez azon iparoknál is, a hol az üzem félbeszakítása lehetetlen. Itt sem lehet megállapítani, hogy „meddig“, mert az olyan iparoknál a körülmény, az idő s egyéb természeti viszonyok játszanak szerepet, s ennélfogva ezeknél is legczélszerübb egy általános maximumot meghatározni. gyermekét; akit otthon kényelem és jólét környez s aki szüleinek szemefénye. A vecsernyét végig várták, aztán hazakisértólc őt a leánykák s megköszönték szüleinek a szivessé- get, hogy nem vetették meg az ő kérelmüket és elengedték Piroskát pünkösdi királynőnek. Otthon terített asztal várta őket. Nagy lakomát csaptak. Midőn aztán megkondúlt az estharangszó, búcsút, vettek a leánykák és eltávoztak. Óh mily ártatlan, vidám nap volt ez! Akkor az ő szivében csak öröm lakozott. Szerette a pünkösdi rózsáknak sziliét és illatát, de nem jutott eszébe, hogy azoknak tövisei meg is sebezhetik. És mily rövid vala az ő boldogsága, mily hamar beköltözött szivébe a bánat. Azután a vidám, kedves nap után egy évre kiterítve feküdt a gyászravatalon az ő drága édes anyja, és ő nagy fájdalommal szivében, zokogva tett egy pünkösdi piros rózsákból fonott koszorút, a feledhetlen kedves halottnak koporsójára. Bármennyire fájt is szive az ódes anyáért, de gyermekfővel még sem birta felfogni akkor, bogy mit veszített ő, hogy mily nehéz árvának lenni. Hiszen akkor ő még nem is volt teljesen árva. Hanem azután, hogy öt évet a zárdában töltött, azután elvesztette szeretett édes atyját is — és abban a korban, mikor legnagyobb szüksége lett volna a szülők védelmére, akkor lett belőle teljesen árva A temetés utáni napon, amint ott ült szobájában, tompa fájdalomba mélyedve, hozzá lépett egy nőrokona s igy szólt: — Készülj Piroska, mert magammal viszlek! Ezután nálam fogsz lakni, az én leányom leetidesz. O megrázkodott. Bár két testvérnek voltak gyermekei, nem tudta szeretni nénjót, a kaczér, szép özvegyasszonyt. Úgy fázott lelke az ő közelében. S most hozzá menjen lakni!? Nem, nem! .. . — Köszönöm szívességedet Aranka! — igy felelt ő — de nem megyek veled. Itt maradok Zsuzsival, az én hű dajkámmal. Nem hagyom el e kedves helyet, atyám ősi hajlékát. — Gyermek! — mondá Aranka — hát azt akarod, hogy egy cseléd gardirozzon téged, ha valahol A vasárnapi munkaszünet, különösen a vasárnapi hetivásárokra és ebből kifolyólag a fogyasztó közönség és árusítókra nézve kivan korlátozást, sőt az egész vasárnap délelőttre kivételt, mert egy ily vasárnapi hetivásár nemcsak annak a helységnek, hanem az egész vidéknek legfontosabb kereskedelmi ideje s tényezője. A fogyasztó közönség legnagyobb része csak vasárnap szerezheti be szükségleteit ; az iparos, a termelő gazda csak akkor ér rá készítményeit vagy terményeit piaczra bocsátani, akkor ad el és vesz, és ez által jő létre a kereskedelem; de ha ez idő sziik határok közé van szorítva, akkor azt anyagi hátrány nélkül lehetetlen elképzelni, és kereskedelmünk legfontosabb alkalma, de a nép anyagi helyzete is csorbát szenved. Sőt vannak számos esetek, a mikor a vasárnapi hetivásár egyeseknél életkérdést képez, a mennyiben a vasárnapi hetivásár képezi egyedüli jövedelmi forrásukat, ha azonban ez korlátoztatik, attól elesik és igy a legnagyobb nélkülözéseknek lesznek kitéve, s előre láthatólag kenyérkeresetüktől lesznek megfosztva. Ezekből láthatjuk, hogy a vasárnapi munkaszünet törvénye a milyen nemes intenczióból indul ki, ép oly káros következményeket fog előidézni, melyeket azonban egy rendelet által meg lehet gátolni. Ez pedig a kereskedelmi és iparkamaráktól fog függni, a melyek felhivattak a kereskedelemügyi miniszter ur által vélemény- adásra. Ha ezek, a mint a legnagyobb bizalommal hisszük is, helyesen fogják megoldani a gordiusi csomót, akkor bizton várhatjuk, hogy a munkaszünetről szóló törvény, melynek életbeléptetése immár közeledik, nemes és üdvös intézményt fog teremteni. Újpest, május hó 14. Erschinger János. megjelensz? De különben sem maradhatsz itt kedvesem, mert két-liárom nap múlva, ez ősi hajlók udvarán megütik a dobot és elárvereznek mindent, hogy a hitelezőket kielégíthessék. Még az anyai részt sem öröklőd, minthogy anyád évekkel ezelőtt kezességet vállalt volt atyád mellett. Szegény nagybátyámat a bánat ölte meg, mert oly vállalatokba bocsátkozott, melyek a tönk szélére juttatták. De ügy látszik neked erről nem volt tudomásod. Lásd ön csupa részvét és rokoni jóindulatból akarlak magammal vinni. Tellát még az ősi hajlékból, boldog gyermekkora kedves emlékeinek színhelyétől is meg kell válnia örökre! Óh mily árvává, mily koldussá lett egyszerre! Szivét a fájdalom vasmarokkal szoritá össze. Nem is figyelt arra, miként csomagoltatá be Aranka az ő holmijait. Csak akkor tért magához mély fájdalmából, midőn a jó Zsuzsi feladá úti felöltőjét és kalapját s levezette őt a kocsiig, megcsókolá kezét és sírva mondá: — Menjen kisasszony! A nagyságos asszonynál bizonyára jó dolga lesz. A többi cselédek is mind sírva csókoltak kezet neki s olyan lelkűkből mondották: — Segélje meg az árvák Istene, drága jó kisasszony ! És rajta újra erőt vett a fájdalom; nem is tudja, miként ült fel a kocsira s miként érkezett be Délijével a városba. Óh mily sivár, mily szomorú éveket töltött el nénje házánál! Hej, mert nehéz sorsa van a szegény árvának! Keserű a kegyelemkenyér, kivált ha azt érezteti is, aki nyújtja, azzal, ki a balsors folytán arra reá van szorulva. Tudta ő, hogy nénje nem részvét és szeretőiből vette őt házához, csak azért, hogy a világ magasztalja nagylelkűségéért. Jól ismerte ő nénje lelkületét. Tudta, hogy az ilyen hiú, kaczér nők csak önmagukat szeretik. Hisz ezt az is bizonyitá, hogy amíg Aranka vígan tülté napjait udvarlói körében, addig neki ott kellett ülnie egyedül, a számára kijelölt félreeső kis szobácskábán.
