Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-14 / 20. szám
Hammersberg vármegyei főjegyző Abuj-Torna közönsége nevében ugyancsak a polgármester szavai értelmében szólt, méltatva egyben azt, hogy a királyi ítélő tábla mily hatalmas tényezője lesz ku,furális életünk hatékony fejlődésének. P é c h y Aurel törvény- széki elnök és Aranyossy László ügyvédi kamarai elnök a királyi tábla tagjait éltették, ez utóbbi különösen ékes szavakban méltatta e napnak jelentőségét. Comoro m y alispán a katonaságot él Kette ; B e r- n á t h Elemér kir. Ítélőtáblái tanácselnök fejtegetve a miniszter által czólbavett reformokat, legjelentő- sebbenek ecseteli a deczeutralizáczió immár teljesen befejezett nagy müvét, ez alkalomból élteti az ügyvédi és közjegyzői kart; P a x y altábornagy, honvéd- kerületi parancsnok párhuzamot vont a katona és az igazságszolgáltatás tagjai között, — mondva — vannak esetek, a mikor a biró sem képes megvédeni a becsületet és a karra appellál, a miből következik, hogy ilyenkor a katona a biró tisztét gyakorolja, a maga részéről tehát a királyi tábla tagjaira mint kartársakra üríti poharát, Oberschal, az elnök, különösen hangsúlyozva, hogy Kassa-város közigazgatása milyen szerencsés kezekbe van letéve, a főispánt és polgármestert éltette. S t e k k e r klassikus beszédben a kir. tábla elnökének érdemeit méltatva, első sorban ezt, majd a főispáut és polgármestert éltette. Egyesülési törekvések a vidéki társadalomban. Sokszor halljuk az említést a régi jó időkről, melyek, fájdalom, többé vissza nem idézhetők. Amult időkről sokszor úgy beszélnek, mintha azok hasonlit- hatlauul jobbak, szebbek és kedvesebbek voltak volna most folyó napjainknál. A letűnő idők emlékein elmerengve vajmi köny- nyen jutunk ama téves gondolatra, hogy a múlt idők társadalma sokkal élénkebb, sokkal összetartóbb és tevékenyebb volt, mint a mai. Pedig ha a társadalmi életre hatással biró, s napról-napra felmerülő jelenségeket figyelembe vesz- szük, azt kell tapasztalnunk, hogy mindenfelé elementáris erővel lüktető s helylyel-közzel lázas tevékenységű társadalmi forrongást észlelhetünk. Nem a vidéki nagyobb központokról, hanem a másod- és harmadrangú városok mai társadalmáról akarunk nehány jellemző vonást feljegyezni. A vidéki nagyobb s jobbára forgalmi góczpon- tokba eső emporiális jellegű városok fejlődése s társadalma teljesen elütő irányzatot mutat a kisebb vidéki városokéhoz képest. Mert mig amazok fejlődése nagyobb szabású és rohamos léptű,, s úgy szólván a fővárosi jelleg után törekvő irányzatot mutat, addig a kisebb városok fejlődési proczesszusa csöndesebb mederben s kevesebb zajjal folyik, de állandó tevékenységet tanúsít. . .. A vidéki társadalom fő tevékenysége napjainkban leginkább abban kulminál, hogy működésének legczélhozvezetőbb eszközét az egyesülési törekvésekben keresi. A pénzintézetek, takarékpénztárak, népbankok és sególyző egyletek anyagi eszközöket nyújtanak mindahoz, a miket az ipar, kereskedelem s a mező- gazdasági téren éléi ni és valósítani óhajtunk. A virágzó pénzintézetek százai legpregnánsabb tanujelei annak, hogy az utolsó évtizedekben önerőnkből, minden állami közvetités és segélyezés mellőzésével, magunk emberségéből emeltük az illető vidéket azon helyre, amelyet közgazdasági jelentőségében elfoglal. Az egyesülési törekvések a nagyobb ipar terén is észlelhetők. Részvényekre alapított gyáraink, ipartelepeink folytonos szaporodása csak azt tanúsítja, hogy törekvéseinkben kitartás vezérel, s hogy a jövőbe helyezett bizalmunk napról-napra fokozódik.. De anyagi érdekeink mellett szellemi haladásunkra is gondolunk. S itt, e téren is, az egyesülési törekvések egyengetik az utat. Ha felsőbbfoku kereskedelmi intézetet, vagy polgári-, avagy ipar-iskolát nem is tudunk teremteni, legalább alsóbbfokuakat rendezünk be, hogy a jövő nemzedékre kihatólag oly értelmes kereskedői és iparos osztályt létesíthessünk, mely a további önképzésre alkalmassá válva, magvát képezze egy művelt iparos és kereskedői osztálynak. Az egyesülési törekvéseket találjuk fel továbbá a közjótékonyság s a humanizmus gyakorlásának megannyi'nyilatkozásánál. Jótékony nőegyesületeink, beteg segélyző, temetkezési s több efóle egyleteink szélti- ben keletkezése, szaporodása és virágzása, szintén azt bizonyítja, hogy e téren sem akarunk visszamaradni a század uralkodó áramlatától, mely az anyagiság kereken mozgó érdekei és modern realizmusának érvényesítése mellett is oly szépen össze tudja egyeztetni a philantropizmus magasztos tényeit. A vidéki társadalmi élet egyik legjelentékenyebb mozgató erejét képezik, csak például hozzuk fel, mert éppen a philanthropizmus magasztos tényei- ről szóltunk, — a tűzoltó-egyesületek. Ez egyesületeknek kettős hivatásuk és feladatuk van. Az egyik a nemesebb: a vagyonmentés. A másik, mely azonban egy cseppet sem áll mögötte tulajdonképeni rendeltetésének az, hogy a társadalomban az osztályok között keletkező válaszfalat teljesen ledöntse, s a társadalmi ellentéteket kiegyenlítse. Mint demokratikus alapokon nyugvó intézmény hivatva van arra, hogy a társadalmi osztályoknak egymáshoz való közeledését előmozdítsa. S ha az egyesülési törekvések tág mezején tok vább tekintve felemlítjük még a sport-egyesiiletei- különböző nemeit: a torna-egyesületeket, athletika- klubbokat, kerékpározó egyleteket, csónakázó társulatokat, melyeknek egyikével, vagy másikával bizonyára bármely vidéki városban is találkozunk, akkor be keli ismernünk azt, hoay a régi elvet : „ép testben ép lélek,“ a megvalósításhoz vezetendő, mindenütt s mindent elkövetnek arra nézve, hogy nemzetünk az elsatnyulás ellen megóvassék. De nem akarva sok mindennel előhozakodni még csak a kaszinókat, társas- és olvasóköröket hozzuk fel, melyek kiválólag arra vannak hivatva, hogy a vidéki társadalmat alapjában szabályozzák és sok tekintetben irányt szabjanak polgáraink tevékenységének. A hivatása magaslatán álló kaszinónak, vagy bármily néven nevezendő tarsas körnek mindig kell annyi erkölcsi tekintélylyel bírnia, hogy irányt szabjon a keblébe tartozó testületi tagok tevékenységének, s ezek által közvetve az összes lakosság tevékenységének is, nyilvánuljon ez akár társadalmi, akár bármely más irányban. Ha az ily társas kör nem tudja e hatást előidézni, akkor nem életképes, s intéző férfiai csak hagyják el azt a helyet, melyre őket a közbizalom emelte, de a melyre gyámolatlanságuk által méltatlanokká váltak. Az általunk felhozoítakból csak azt akartuk lekövetkeztetni, hogy oly helyeken, hol az egyesülési törekvés ily tág irányban, s ily kiterjedt mezőkön mozog, ott a társadalmi haladás elmaradhatatlan ; s minthogy pedig vidéki városaink legnagyobb részében, s talán mindenuütt, hasonló jelenségekkel találkozunk; bátran elmondhatjuk azt, hogy a vidéki társadalom mozgató erőit az elősorolt különböző egyesületek képezik. Évtizedekkel ezelőtt az egyesülési törekvések legnagyobb része ismeretlen volt előttünk. Akkor a vidéki társadalom lüktető erőit csak egyesek képezték, most a legtekintélyesebb egyesületek alkotják. Akkor csak egy-két egyén tett a társodalomért valamit, most egyesült erővel mindannyian oda működünk, hogy emeljük azt s tekintélyessé tegyük. A vidéki társadalmat ma az egyesületek alkotják s képezik. Mennél több virágzó egyesülete és társulata van van valamely vidéki városnak, annál élénkebb annak társadalma, annál inkább mondahtjuk, azt, hogy ott az élet kellemesebben tölthető. Mi az egyesületek számából, azok virágzó, vagy tengő állapotából vonjuk le következtetéseinket valamely város társadalmi életére, s társadalmi egyedei- nek sikeres, vagy sikeíteleu működésére. S mert úgy tudjuk, hogy az egyesületi szellem vidéki városainkban mindinkább terjedőben van, bátran merjük hangoztatni azt, hogy a vidéki társadalom, s az igazi vidéki társadalmi élet valójában csak napjainkban van kifejlődve, s a múlt évtizedek vidéki társas élete még embrióját is alig képezheti a mai kifejlett vidéki társadalmi életnek. Coridon. _________ Magyar gazdák jégbiztosítás i szövetsége. A jégbiztosítás jutányosabbá tételét és általánosabbá elterjedését ezélzó gazdaszövetség felügyelő és vizsgáló bizotsága é hó 25-én délelőtt 10 órakor tartotta meg évi gyűlését Budapesten, az első magyar általános biztositó társaság vigadótéri palotájának tanácstermében. A tanácskozást a szövetség elnöke, Jankovich László gróf vezette. Előterjesztésre került az 1890. év mérlege és zárszámlája, melyet már előzetesen a kiküldött számvizsgálók: Mel- czer Gyula, id. C s é r y Lajos, T o 1 n ay Lajos és Herman n Frigyes teljesen rendbelevőnek találtak, és aláírásaikkal lezártak volt. A felügyelő- és vizsgálóbizottság megelégedéssel konstatálta, hogy a szövetségi tagok jégbiztositási dijai a múlt évben már összesen 735.626 frt 69 krra rúgtak, mely igen tekintélyes összeg; kétségtelon bizonyságu annak, hogy a szövetkezés első és legfőbb czélja: a jégbiztosítás terjesztése, a feltételek lehető méltányossá és a dijak lehető jutányossá tétele utján, — a díjbevétel nagy haladásával ismét jelentékenyen megközelittett. Miután pedig a díjbevétel szaporodása a szövetség első megalakulása óta folytonos, és mind nagyobb arányokat ölt, bizton várható, miszerint a szövetség elsőrangú czélját idővel teljesen el fogja érni. A felügyelő- és vizsgálóbizottság erre a mérleget és zárszámlát egyhangúlag helybenhagyta és elintézte a folyó ügyeket. A felügyelő és vizsgáló bizottság ülése után a szövetségi nagygyűlés következett, mely az alapszabályok értelmében a szövetség önkormányzati szervezetének megújítására van hivatva. A három éven át máig működött felügyelő- ős vizsgálóbizottság elnökével és alelnökeivel együtt, mindenekelőtt visszaadta megbízatását a nagygyűlésnek. Az azután megejtett választáson a szövetség önkormányzati testületé újabban a következőkép alakult meg: Elnök: Jankovich László gróf: alelnökök: Malczer Gyula és Thurn-Taxis Egon herczeg; tagjai: Andrássy Tivadar gróf, Ányos László, Bertha György, Bethlen Pál gróf, Bittó béni, ifj. Blener Lajos, Csávossy Ignácz, id. Cséry Lajos, Forster Géza, Herényi Godhard Sándor, Gerliczy Ferencz báró, lőrinczi Holfinann Jakab, Jászay Jenő, Jeszenszky Béla, Kálmán Endre, Lippich Gusztáv, Márffy Emil, öttömösi Magyar Imre, Molnár István, Manoilovits Glisa, Muacevic Názo, gárdonyi Neumann Frigyes, Nádasy Kálmán, Pálfy Ferencz, bonyhádi Perczel József, bogáti Pscherer József, Pulszky Ágost dr., Skubits Jenő, Simay Ede, Szi- tovszky János, Szegedy György, Sillern Ottó, Tolnay Lajos, Teleky József gróf, Vásárhelyi László, Vérmes Mihály, verebi Végh János, Viczmándy Ödön, Wenck- heim Frigyes gróf, Zichy Jenő gróf, Zeyk Gábor és érmihályfalvi Miklosovich Alajos. — Erre a közgyűlés véget ért. Újdonságok. * Kinevezés. Krompaszky Ignácz oki. polgári iskolai tanító az ungvári állami iskolához igazgató- tanitóvá és Dalejcsik Sándor oki. polg. isk. tanító ugyanezen iskolához rendes tanítóul neveztettek ki. * Az uj dandárparancsnok, Latterer ezredes e napokban megérkezett Ungvárra családjával együtt. Egyelőre Lám Gyula Széchenyi-téri házában vett ki lakást. * Nyugdíjazás. Prestsinszki Pál, kir. mérnök az ungvári kir. épitészeti hivatalnál, folyó évi május 1-étől nyugdijaztatott. * Az „ungvári polgári olvasókör44 folyó év május ból7-ón azaz Pünkösd vasárnapján a Széchenyi- ligetben táncvigalmat rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. A tánezmu- latság kezdete délután fél 4 órakor. Belépti dij személyenként 30 kr, családjegy 60 kr. Kellemetlen idő esetén a mulatság a következő vasárnap, azaz 24-én fog megtartatni. Külön meghívók nem küldetnek szét. * Az ungvári kath. legényegylet f. év és hó 17-én pünkösd vasárnapján d. e. 11 órakor saját helyiségében (Timkó-féle ház a káptalan utczán) évfordulati ünnepélyt és ezzel kapcsolatban választó gyűlést tart. Áz ünnepélyen az egylet elnöke, Zoltsák János sz. sz. ülnök, nyugalmazott ungvári főgymnaziumi tanár, „Karthágóban“ c. legendáját, Csurgovich György munkácsi egyházmegyei tanulmányvégzett papnev. pedig „példák az életből* c. karcolatát olvassa föl. Az egylet kebelében újonnan szervezett dalkör Du- dinszky István karnagy vezénylete mellett énekmüveket ad elő. * Heverdle Ferencz, akadémiai festő, főgymná- ziumi rajztanár most fejezte be a Lévai Mór helybeli könyvkereskedő által Zeley János nagyváradi apátkanonok részére megrenndelt „közel van a mennyek országa“ cimü nagy olajfestméoyü képet. — A kép kompozitiója és kivitele oly sikerült, remek, hogy ajánljuk mindazok figyelmébe, kik a szépmüvószetek iránt érdeklődnek. A kép Lévai Mór könyvkereskedésében 8 napig marad közszemlére kitéve, mielőtt rendeltetési helyére továbbítaná. * A gymnasium ltjainak neliánya, a pünkösdi ünnepek alatt részt vesz az országos torna- ünnepélyen. A magyar ifjúságnak ez lesz az első országos tornaünnepéiye, mely hivatva vau hazánkban a testi nevelés iránt az érdeklődést mennél szélesebb körben fölkelteni. A város közönsége is szép érdeklődést mutatott ezen ünnepély iránt, mert a múlt szombati hangversenyt oly tömegesen kereste fel, hogy az ifjak utazási költségei a bevételekből fedezve vannak. Kívánjuk, hogy a pünkösdi utat sikerrel tegyék meg az ifjak, s a diadalból kivegyék osztályrészüket. *Dr. Österreicher Jakab városi t. ötvös, a himlőoltást vasárnap megkezdte és ezentúl minden vasárnap d. u. 2—4-ig folytatja. * Díszpolgárrá választotta Szobráncz városa Rigele Ottó cs. és kir. tüzérszázadost. * Hagyományok. Néhai Kucsay Ferencz volt felső domonyai rk. lelkész, szülővárosáról Ungvárról megemlékezett végrendeletében s az ungvár városi közkórházi alara 20 irtot, az ungvári árvaházi alapra 20 irtot adományozott, mely összeget két frt illeték levonásával Benkő József jeukei esperes-plebános, mint végrendeleti végrehajtó, e napokban fizette be Ungvár városa pénztárába. * A munkácsi püspöki hagyaték leltározását a múlt szerdán kezdte meg a bizottság. A leltározásra ki van küldve Thonházy Gyula pénzügyi jogi tanácsos, Rédly Sándor közalapítványi kir. ügyész, és Krüger János kultuszministeri számtiszt; Bradács Gyula kir. közjegyző, Vájná Lajos kir. mérnök, Rákosi János és Klein Andor épitőmestei’ek. A káptalan részéről Fejér Einmánuel és Roskovics Ignácz kanonokok, valamint Nehrebeczky György sz. széki ügyész. A bizottság e hét folyamán Munkácsra megv, onnan pedig Miskolez-Görömböly-Tapolczára a leltározás folytatása és befejezése czéljából. *TüzvésZiE hó 13-án éjfél után, 12 ó. 5 percz- kor vészhangok óbreszték föl éjjeli nyugalmukból Ungvár város lakóit. Az Ung folyó balpartján levő városrész sóház-utezájában a fellobbanó lángok tűzvészt jeleztek. Mint értesülünk, Berman bérkocsi tulajdonos kocsija megjővén az éjjeli vonattól, a kocsis vigyázatlansága következtében az istálóban égő gyertyától tüzet fogott az épület, melynek lángjai csakhamar rácsaptak a szomszéd épületekre is. Mert az erős éjszaki szél hordta a tüzszikrákat, igy történt, hogy a jelzett utczából átcsapott a tűz a rad\ánczi utczára is. Hozzávetőleg mondhatjuk, hogy 10 telken 36 házat hamvasztott el a tűz; egyes gyengébb falazattal biró épületek egészen összeomlottak. A tűz színhelye nagy pusztulás képét mutatja. Emberélet ugyan oda nem veszett, de akadnak háztulajdonosok, kik meg akarván menteni házukat, az óriási hőségben ügy megperzselték arezukat, hogy szemüket most alig nyithatják ki. A tűz következtében a randvánci utón haladó táviró oszlopa megsérülvén, a huzalok lepattantak. Szánalmas látványt nyújtanak a kertekbe kitelepített leéget, családok, kik megmentett holmijok mellett keserves könyeket hullatnak. Ha nincsenek ott az ungvári helyőrség tűzoltói csapatai és még több katona, kik szintén emberi erőt meghaladó módon mentettek, mert a nagy szél miatt, a balparti városrész még több házat is vészit, miért is Kicky Vladisz- láv főhadnagy, a katonai tűzoltók parancsnoka, teljes elismerést és köszönetét érdemel.
