Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-26 / 9. szám
Ungvár, 1891. február 26 9. Tizenharmadik évfolyam. Előfizetési ára Félévre ...............................^ írt. Negyedévre .....................1 * E$V példány áru W kr. Kapható a kiadóirodában. Szenczer Henrik és Feuerlicht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat POLLACSEK MIKSA könyvnyomdája veszi fel. UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség : nagy-utca .'10. (a görögtem plomnáli. Ide intézendők a lap szellemi részét illető küldemények. Kézira tok előlegeskívánatra egy hó alatt visszaadatnak. Hirdetményekért a :J0 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. nyílttéri ozikkért 5 kr. fizetendő minden szó után. Sajtóper i tnkliöz. A lapunk ellen még az 1888. év folyamában indított per a múlt évi deczember hó lö-dikáti megtartott végtárgyalással — mivel föllebbezés nem jött közbe — befejeztetvén, az akkor hozott itéle-! tét úgy a törvény, mint az ítéletben foglalt rendelet értelmében ezennel közöljük: 10116, sz. 1890. B. MÁSOLAT. Ő Felsége a Király nevében! A beregszászi kir. törvényszék mint büntető bíróság, sajtó rend elleni vétséggel vádolt Pollacsek Miksa elleni bűnügyben, a megtartott végtárgyalás alapján a kir. ügyész vádjának és vádlottak védelmének meghalgatása után alulirt napon tartott nyilvános ülésében következőleg ítélt: Szabadlábon levő Pollacsek Miksa (42 éves, izraelita, nős, 4 gyermek atyja, nyomdatulajdonos, ungvári lakos, j ingó vagyonnal bíró, ír, olvas, büntetlen előéletű) vádlott az 1848, évi 18. t.-cz. 30-ába ütköző sajtórend elleni vétségben vétkesnek kimondatik, s ezért az idézett törvény 31. §-a alapján, de a Btkv. 20. és 92. §§-ai- nak alkalmazásával, az 1887. évi VIÍJ. t.-cz.-ben meg-: határozott czélra 15 nap, s különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetendő és behajthatlanság esetén a Btk. 53. §-a alapján öt (5) napi fogházzal helyettesítendő harminc (30) írt mint fő-, és mellékbüntetésként pénzbüntetésre húsz (20) frtra Ítéltetik, tartozik egyszersmind vádlott, a netán felmerülendő, rabtartási költségeket, a felszámítástól számítandó 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt az államkincstárnak megfizetni. Köteles továbbá vádlott az 1848. évi 18. t.-cz. 35. §-a alapján az abban említett következmények terhe alatt ezen ítéletet a kézbesítés után az » Ungvári Közlöny* legközelebbi számában közölni. Indokok: Az Ungváron megjelenő »Ungvári Közlöny* czimü lap 1888. évi áprií 12-én megjelent 13-ik számában <Áz adófelügyelőségi intézmény* czim alatt egy politikai tárgyak körül, forgó vezérczik jelent meg; ugyanis ezen czikk az adófelügyelőséget pusztító hatásúnak jelzi, s azt állítja, hogy az intézmény nem csak sok pénzébe kerül az államnak, de sőt az ország adózó népét valóságos földön futóvá teszi; majd egyptomi csapásnak nyilvánítja, mely legnagyobb részben szülő anyja az Amerikába való kivándorlásnak, s több efféle kitétellel ócsárolja az intézményt. Az 1848. évi XVIII. t.-cz. 30. §-ának rendelkezése szerint oly lap, melynek tartalma akár részben, akár egészben politikai tárgyak körül forog, és havonként legalább kétszer jelenik meg, csak azon feltétellel adható ki, ha az az illetékes köz- igazgatási hatóságnak bejelentetik, s ha a megfelelő biztosíték letétetik, melyért első sorban a kiadó felelős. Pollacsek Miksa vádlott tagadásba tette ugyan, hogy e lapnak kiadója lenne; s azt állítja, hogy azt csak is nyomatta, miután a lap e őzéiből önnálló nyomdát fenntartani képes nem volt; tekintve azonban, hogy vádlott a vizsgálóbíró előtt beösmerte miként az * Ungvári Közlöny * kiadója csakugyan ő volt, a mi külömben a kérdéses lap czimlapján látható, ezen felírásból is. »Kiadó irodn, Pollacsek Miksa könyvnyomdájában* kilünik: de ő maga is beösmerte, hogy a lap előfizetéseit ő szedte, az pedig köztudomású tény, hogy az előfizetési pénzeket a kiadó szedi, a mint ez szintén a jelzett lap, czimlapján látható felírásból is kétségtelen : ezek alapján megállapíttatott, hogy az »Ungvári Közlöny* kiadója 1888. évben vádlott volt. minthogy pedig e lap 1888. évi 15. számában, úgy a 16., 17. és 21. számaiban, politikai irányú közlemény jelent meg, vádlott pedig a kívánt biztosítékot le nem tette, ezen cselekménye által az 1848. évi XV1I1. t.-cz. 30. §-át sértette meg ; miért is a sajtórend elleni vétségben vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetik vádlottnak büntetlen előéletére azon körülmény, hogy mint nyomdász-iparos a lapban közöli czikkek tartalmát kellőleg megítélni képes nem volt. Vádlottat a btkv 20. és 92. §-ainak alkalmazásával a rendelkező részben kitett büntetéssel sújtani, s elitéltetése folyamá- nyaként a netán telmerülendő rabtartási költségek megfizetésében elmarasztalni kellett. Beregszász, 1890. dec. 16 — Arnold Sándor sk. kir. (széki elnök. 11 n i c k y Sándor sk. előadó. A hivatalos másolat hiteléül Kondor Ferenc kiadó. A végtárgyalás menetéről nem adhatunk semmiféle tudósítást, mert nem voltunk azon helyzetben, hogy oda tudósítót is küldhettünk volna; Roth Gábor védő ügyvéd beszéde azonban rendelkezésünkre áll, miért is ezt, mint számos olvasónkra nézve érdekes dolgot érdemesnek találtuk a közlésre. Az egész ügy könnyebb megértése végett megemlítjük, hogy a fenyitöügyi vizsgálat Jovanovits János, mint lapszerkesztő és Pollacsek Miksa, mint lapkiadó ellen indíttatott s a törvényszék mind a kettőjükre nézve vádaláhelyezési határozatot hozott. A kir. Tábla az inkriminált /zikkbeu nem találván politikát, a vádat beszüntette; a kir. Curia ellenben politikai tartalmúnak mondta ki a czikket, s a törvényszéki vádhatározatot Jovauovitsra nézve feloldotta, Pollacsekre nézve pemg megerősítette. Az említett, igen helyes jogi felfogásról tanúskodó védbeszód tartalma a következő: Mélyen tisztelt fenyítő bíróság! A vádhatóság tisztelt képviselője nem indokolhatta kellőleg vádlását, sok tekintetben adós maradt ; érvelései nem meggyőzők, az általa felhozott vádténvek és jellemzések nem feleinek meg híven a tényállásnak, végül pedig a túlnyomó enyhítő körülményeket kellőleg ki nem emelte. Hogy a külömben egyszerű jogeset, mélyébe betekinthessünk, szükséges első sorban azon kérdéssel foglalkozni, van-e a fentorgó esetben criminálitás és ha igen, védenezem-e alanya a delictumnak ? Meggyőződésből mondhatom, hogy sem az egyik, sem a másik feltevés nem áll lenn : ugyanis: Védenczeni — ki nyomdatulajdonos és kinek nyomdájában nyomattak az incriminált czikket tartalmazó hírlap példányok — nem vonható felelősség alá azon a czimen, hogy politikai tárgyú időszaki lapot bejelentés és óvadék nyújtás nélkül nyomdájában nyomatott, vagyis hogy sajtórend elleni vétséget elkövetett, mert: Az incriminált czikk nem tartalmaz politikai tárgyat ! E tekintetben a bíróságok a vádhatározat meghozatalakor külömböző véleményben voltak. Míg az első fokú bíróság és a nagvmé'j'ságu m. kir. Curia azon nézetnek adtak kifejezést, hogy az incriminált czikk politikai tartalmú, addig a tekintetes kir. Ítélőtábla mint előkelő felebbezési forum, a ezikknek politikai jellegét fel nem ismerte, és ez alapon a vádat be is szüntette. De bármilyenek is a bírósági nézetek, épen azért mert nézetek, joga van a kérdéshez a védelemnek is hozzászokni és saját nézetét és érvelését is latba vetni ! Az incriminált czikk : »Az adófelügyelői intézmény* felirat alatt foglalkozik egy-két adófelügyelőségnél felmerült visszaélésekkel, melyek ezen czikk behatása folytán csakugyan felsőbb rendelet folytán vizsgálat tárgyává tétettek, és a hanyag tisztviselők elmozdításával fejeztetett be. A vádhatóság nem korrectül járt el, midőn a czikkből egyes mondatokat kiszakit, azokra ráüti a politikai színezetet, inig a ezikknek több hasábra terjedő többi részéivel nem foglalkozik, kérdem, hogy lehet kritikái gyakorolni egy részből az egészre ? Hiszen ha alaposan olvassuk a czikket, meggyőződünk arról, hogy a czikkiró nem az adófelügyelői intézménynyel foglalkozik, hanem az adófelügyelőség szervezetében működő egyes tisztviselők törvényellenes eljárásait vette boncz- kés alá, tehát nem az intézmény, hanem a törvény végrehajtásával megbízott gyarló emberek kinövéseit! Hiszen czikkiró világosan kiemeli, hogy az intézmény jó, de nem a végrehajtói! Politikai tárgyú lett volna a czikk, ha az alkotmány, kormányhatalom, államalkatok s a többi a politika terére tartozó tárgyakkal foglalkozott volna! A czikk valójában társadalmi hivatása tudatában társadalmi néztérről ostromolta a visszaéléseket, ezzel nemcsak hivatást töltött be, hanem közérdeket szolgált. Kinek jutna eszébe egy jogi szaklapot politikai színezetűnek jellegezni és sajtórend elleni eljárás alá venni azért, mert ott, hol létezik, igazságügyi miseriákat panaszol, hibás rósz törvényeket critizál? Eszébe jutna-e valakinek ily cikk miatt például a »jogtudományi közlönyre* vagy »jogra* a politikai tárgygvali foglalkozást rásütni ? valóban nem ! Kétségtelen tehát, hogy a czikk politikával nem foglalkozott, és úgy a sajtórend meg nem sértetett. De tegyük fel, hogy az incriminált czikk csakugyan politikai tárgygyal foglalkozott! úgy még ez esetben sincsen büntetendő cselekmény, mert : Bűnt követne el az, ki az eszmékben és vívmányokban oly gazdag, oly áldásteljes 1848. évi alkotásokból megvonná azt, hogy liberális szellemű volt a végletekig! Azon kornak, mely a sajtó szabadságot, a gondolat szabadságot megteremtette, nem lehetett szűkkeblű nézete, akarata! Azon törvényhozó testület, mely a gondolatot és a szabad szót bék- lóiból teiszabaditotta, nem adott és nem adhatott alkotásának az 1848. év XV1I1. törv.-cz. 3U. §-nak oly értelmet, hogy oly lap, mely nem politikai, hanem mondjuk társadalmi irányú, az olyan lap gondolatait oly szűk mederben tartva, hogy a politikai tárgyú eszméktől — melyeknek árnyalatai a társadalmi körbe átcsapnak — oly távolra tartsa magát, hogy a gondolat kerekdedsége és tökéletessége csorbát szenvedjen ! És nem lehet teltenni, hogy az idézett törvénynek nem az volt a szelleme, hogy politikai lapnak csak az tekintendő, mely állandóan egészében vagy részében azzal foglalkozik, tehát ott, a hol ezen állandóság nincsen meg, az politikai lapnak nem tekinthető ! Hogy ezen értelmezések helyesek, az igazolást nyer a nmltgu m. kir. Curiának 1882. évi január 25-én 1Ö620 sz. alatt hozott elvi jelentőségű Ítéletében, melyben azon elv mondatott ki, hogy a politikai eseményeknek rövid ismétlése miatt nem esik az egyébként szép- irodalmi lap az 1884. évi XVIII. t.-cz. 31. § alá!! Ezekkel be van tehát győzve, hogy ha ezen czikk távolról érintette volna is a politikai határt, úgy büntetendő cselekmény még meg nem állapítható! és igy tárgyi indokból védenczem felmentendő. De felmentendő védenczem alanyi okból is, mert a ezikknek közléséért ő a törvények értelmében nem felelős; ugyanis: Az idézett törvény hozatalakor 1848. évben a sajtó termékek forgalomba hozatala még kellőleg szabályozva nem volt. A kereslet, a forgalom még nem volt oly kiterjedésű, mint a mai előbbre haladott korszakban. Így tehát a lapok kiadói minősítés még kellőleg í szabályozva nem volt. Éppen azért szükséges, hogy az idézett törvényben a 31. ij-ban említett »lapkiadó* ki- i fejezés jogi és etymologiai értelme bonczkés alá vétessék. A magyar nyelv, a lap kiadásával, vagyis expediálásával foglalkozót is kiadónak, a lap tulajdonosát, az azzal rendelkezőt is kiadónak nevezi, mit a német az első értelemben Expeditornak nevez, a másikban »Verleger »-nek nevez ! Első esetben tehát jogilag dolgunk van egy kiadóval, ki a lapnak forgalomba helyezését, tehát a dolog technikai részét latja ei és a ki ez alapon a lap szellemi I részéért felelősségre vonható nem lehet, mert arra, mint [készre befolyását nem is érvényesítheti; a másik eset- ; ben pedig szemben állunk a lap szellemi rendezésével, úgy szólván, a lap megteremtőjével ! ki ésaszerüleg felelős az alkotásáért. Nézzük már most, hogy védenczem mely minő- I sites alá esik ? E tekintetben felmutattam a végtárgyalás során az »Ungvári Közlöny* szerkesztőjének hitelt érdemlő alak- | ban kiállított Írásbeli nyilatkozatát, melyben világosan | beismeri, hogy ő a lap szerkesztője és kiadója, véden- j czem a lap szerkesztésében befolyást gyakorolni nem jogosított, és a felelősséget elvállalja ! Ezen bizonyíték figyelembe veendő, sőt ha akkor, j mert hittel meg nem erősített tényekről van szó, annak I szükségét látná a bíróság, hogy a szakértő megesket- I tessék, úgy kérem a végtárgyalás elnapolásával a lapszerkesztőt, mint tanút beidézni és meghiteltetni. Ezen bizonyítéktól is eltekintve, maga az incriminált lappéldány kiállítási módja is ezen állítást igazolja, ugyanis ha valamely lapszerkesztő nem lenne egyszersmind a lap kiadó tulajdonosa, úgy meg lenne olyan | szerkesztőnél azon óvatosság, hogy a lap homlokzatán vagy kellő helyen kitüntesse és nyilvánosságra hozza, ! hogy nem ő de x.—y. a kiadótulajdonos — a mintáz jaz általam becsatolt »Ung» czimü lapnál is kitüntetve j vau — mert ha ezt nem teszi, úgy vélelmeztetik, hogy ö a kiadó tulajdonos is, és igy a felelősség őt terheli. Minthogy tehát a lapban csakis az van kitüntetve, hogy a lapszerkesztő Jovanovits János és nincsen kitéve j az is, hogy a kiadó tulajdonos védenczem, természetes | hogy védenczem nem volt kiadója a lapnak és jogilag nem tekinthető annak. Az ügyész urnák azon megjegyzése, hogy a lap homlokzatán azon kitételből: »A kiadói iroda Pollacsek ; Miksa nyomdájában* következik, hogy védenczem a lap kiadója; merő tévedés és sophisma nyelvtanilag és jogilag ; mert a kiadó mindig alanya valami cselekvésnek vagy állapotnak, ellenben kiadói iroda mindig helyhatározó ! De jogilag is téves ; mert az egyenlő lenne oly feltogással, mintha valaki oly váltóból, melyen a fizetési helyül Pollacsek nyomdája van kijelölve, azon következtetést vonná, hogy Pollacsek egyszersmind az adós is !! Mindezekből kétségtelen, hogy védenczem, nem alanya a vélt delicturnnak és igy ez okból is felmentendő. Miért is esedezem a tekintetes tenyitő bíróság előtt, méltóztassék védenczemet a sajtó rend elleni vétség és következményei alól telmenteni. Nem remélt esetre kiemelem, hogy védenczemmel szemben alkalmazandó a btkv. 92. §-a, mert tulnyomóak az enyhítő körülmé- i nyék, nevezetesen : eltekintve a büntetlen előéletétől, úgy figyelembe veendő, hogy a ezikknek politikai tar-
