Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1891-02-26 / 9. szám

tahim voltát illetőleg az illetékes bíróságok nézeteltérésben voltak : és igy a laikus iparos még .jobban tévedhet; hogy a lapszerkesztő a felelősséget magára vállalta a ezikkért, hogy védenczem mint iparos nem bírhat befolyással a lap szellemi alkotására, hogy nincsen hatalmában a lapszerkesztő akaratát és jogát elterelni és tőle mint kivel szerződésben áll, a felelőssége alatt beiktatott czikkekuek kinyomattatását megtagadni.

Ezek után kérek igazságos Ítéletet.

A munkás kérdés és annak megoldása.

Az állami költségvetés során sokat beszéltek arról, miképen lehetne Magyarországon a munkás- kérdést megoldani.

Nézetem szerint ez a megoldás csak egy föltétel alatt lehető. Ha ugyanis az állam maga veszi kezébe a dolgot s a munkás-dijviszonyokat megfelelően szabályozza.

Az állam igen sokat tehet ebben a tekintetben mert ő maga is munkaadó. Magán üzemeknél vagy gyári vállalatoknál, mint pl. a bányamüvek, vasutak stb., ha a munkások részéről jogos panaszok emeltetnének, az állam szabja meg a munkadijakat, s ha a vállalkozók ezt elfogadni vonakodnának, egyszerűen államosítsa ezeket az üzemeket. Számítsa ki az egyes vállalatok mivelési költségeit, a személyi és dologi kiadásokat ; határozza meg a munkások dijait s a vállalkozót vagy tulajdonost megillető tisztességes nyereséget, szabja meg az előállított iparcikk rendes piaczi árát, s a kérdés meg lesz oldva.

Ezzel az eljárással mindenfelől csak jólétet teremthetünk. A munkásnak meg lesz illendő munkadija, az üzemtulajdonos sem fog panaszkodhatni, s a nagy közönség is rendes és szabott áron juthat a házi szükségletekre s ipari czélokra szükséges czikkekhez. A béke helyre fog állani s a pénz rendesen fogja körfutását végezni.

Mert ha az állam nem gondoskodik egyúttal arról is, hogy a munkások illendő munkadijhoz jussanak; akkor a többi rendszabályok, minők a női és gyermek-munkák megszorítása, a munkaidő korlátozása stb. a munkásnak aligha szereznek könnyebséget, sőt még rosszabbá teszik helyzetét, mert e rendszabályok megfosztják öt az alkalom tói, hogy jövedelmét legalább némileg emelje. A munkásvédő törvények csak akkor lesznek a munkásokra valóban áldásosak, ha az állam mindenek előtt arról fog gondoskodni, hogy a munkások illendő munkadijban részesüljenek.

Az államnak továbbá arról is kell gondoskodnia, hogy a munkások dijai holmi uzsorás ku- íárok és lelketlen üzérek részéről rövidséget ne szenvedjenek.

A zsidó liberálisok által mindig csak sötétnek, középkorinak és inhumánusnak csúfolt régi állam, a mi dicső elődeink tényleg gondoskodtak is róla, hogy a népnek szükséges élelmiszereket, haszonleső üzérek és uzsorások meg ne drágítsák. A legszükségesebb élelmiszereknek, u. m. a kenyérnek, húsnak stb. az állam szabta meg piaczi árát. A

Két dal.

i.

Csillag ragyog fenn az égen Eiérhetlen meszszeségben ;

Olyan fényes s mégis hideg Sugára.

Mint a szived — szép kegyetlen Leányka!

El-elnézem hosszan, hosszan.

Fájó szivem félve dobban;

Félve dobban, búsan fut le Csillagom,

Hullásában boldogságom Siratom.

II.

Sugártalan ködös napok,

Ti borongó bús éjjelek,

Mondjátok meg, oh szóljatok,

Mért unom úgy az életet.

Fáj, végtelen fáj az élet,

Lelkemre hullt sötét árnya,

S szenvedésem éjjelére Nincs az égnek egy sugára

Egy sirhalom lett a világ Hogy elvesztém szerelmedet,

S oly fárasztó, sivár a lét Ily bús hideg balom felett.

Sugártalan ködös napok,

Csillagtalan bús éjjelek !

Lányka, lányka, mért is tevéd Ily gyülöltté az életet!? . .

Holosnyay Cyrill.

pékek és mészárosok szabott áron adták a kenyeret és húst, ha pedig ezt tenni vonakodtak, elvesztették üzletüket. Másrészt a czéh-rendtartás által maguk az üzletemberek is védve voltak a hamis konkurrensek ellen s igy nemcsak az üzletember, de a közönség is jólétnek örvendett s az élelmiszerek a lehető legolcsóbb árakban áru- sittattak.

E rendszabályokat a nép jólétére való tekintetből, ismét vissza kellene állítani. A társadalmat ne hozza zavarba azok üres beszéde, kik majd azzal kiabálják teli a világot, hogy ez eljárás ellenkezik századunk szabad és módern eszméivel.

Mi olyan szabadságot akarunk, mely az összes | népnek, még a legalantasabbnak, a munkásnak is j szabadságot és jólétet biztosit. De az olyan sza- j badságból, a mely, nehány kivételével, a többit | koldusbotra juttatja, a mely lehetővé teszi, hogy egy-két lelkiismeretlen ember a többit köoyörület- lenül kizsákmányolhatja, kifosztogathatja s szolgai függésbe hozhatja, kifosztogathatja s szolgai függésbe hozhatja, a fosztogatók, a patentirozott rablók e keresztényellenes szabadságából valóban nem instálunk.

Az államnak egyátalán úgy kell az adókat is rendeznie, hogy a munkás minden adótól, még a közvetett adótól is lehetőleg mentes legyen és hogy egyeseknél rengeteg, kolosszális vagyon össze ne torlódjék. Ez csakis a progresszív jövedelmi s vagyon-adó utján érhető el.

A progresszív jövedelmi s vagyon-adó csak akkor leszen foganatosítható, ha a csupán csak az előmutatóra szóló értékpapírok egytől-egyig eltöröl tetnek s olyanokkal halyettesittetnek, melyek nem csupán az időszerinti előmutatóra, hanem egyenesen az időszerinti tulajdonos valóságos nevére szólanak.

A progresszív jövedelmi adónak még az a jó haszna is leszen, hogy ha majd hatalmas és főurainknak is megfelelően keilend adózniok, lesz rá gondjuk, hogy az allam csakugyan takarékos legyen, nehogy haszontalanul kelljen fizetniök.

Az állam tegye a munkásokat lehetőleg adómentesekké.

Végül a munkások kiválóan tehetséges gyermekeire a tanulást állami ösztöndíjak által kell lehetővé tennünk.

Javítsunk a munkások helyzetén tényleg igazságos reformok állal, s akkor nem fognak többé a népámilókra hallgatni. De mindaddig, inig a mun • kás illendő díjban nem részesülend, a társadalmi béke nem fog visszatérni.

Mihelyt azonban a munkás elveszi kellő diját, a pénz, rendes keringésbe jön s emelkedni fog a jólét. Hisz látjuk, hogy az emberek egymásra utal- vák és a társadalom csak akkor örvend jólétnek, ha korántsem a nemtörődés és elnyomás korlátlan szabadságának liberális alapelvei, hanem a vagyo- j nilag vagy egyébként legkisebbet is felölelő igazságosság és gondoskodás keresztény alapelve sze- I rint van berendezve.

(K. M.)

Komárom városi és megyei ipar- és gazdasági kiállítás.

(Folytatás.)

A) Iparkészitményekért: 1. szabadon álló térben 1 frt, 2. asztalokon 1 méter magasságig 1 frt,

3. falterületért folyóméterenkint 50 kr.

Bj Mezőgazdasági czikkekért: 4. szabadon álló területen, asztalon 1 frt, 5. és falterületért folyómétereukint 50 kr.

C) Gépekért □-méterenkint: ti. a megyei és városi kiállítók 2 frt, 7. idegen kiállítók 5 frt.

D) Egyéb kiállításokért : 8. ipariskolák tanügyi gyűjteményes kiállítása díjmentes. 9. kocsikért és egyéb jármüvekért darabonként 2 frt. 10. házi iparczikkek díjmentes. 11. háztartási cikkek □•méterenként 1 frt.

A méter töredéke egész méternek vétetik.

6. §. A térdíj felerésze a bejelentési ívvel egyidejűleg, a másik fele pedig a kiállítási tárgy beküldésekor fizetendő le a kiállítási bizottságnál.

7. §. A kellő időben béjelentett és kiállításra elfogadott tárgyak 1891. évi julius hó 10—20. napja közti időben a kiállítási bizottsághoz költségmentesen küldendők be. Ha a kiállító kiállítási tárgyainak a kiállítás területén való átvétele iránt másként nem intézkedik, azokat a kiállítási bizottság veszi át a kiállító költségére és veszélyére.

8. §. Asztalokat a kiállítási bizottság ingyen ad. Állványokról és kiállítási szerelvényekről azonban minden kiállító maga köteles gondoskodni. A kiállítók kivánatára a kiállítási bizottság mérsékelt árak mellett megfelelő szekrényekről gondoskodni fog.

Hasonlóan czímtáblákat a kiállítók kivánatára a kiállítási bizotlság mérsékelt árak mellett készíttet.

A czímtáblák és a kiállítási tárgyak egyéb feliratai csak magyar nyelven készíthetők.

9. §. A kiállítási összes tárgyak tűzkár ellen biztositandók. A biztosítást a bevallott érték erejéig a kiállítási bizottság eszközli a kiállitó terhére a legolcsóbb díjtétel szerint.

10. §. A kiállítási tárgyaknak az egyes csoportok részére a kiállítási bizottság által kirendelendő csoportbiztos részéről kijelölt helyen és a kiállítási bizottság által előre megállapított terv szerint való beállításáról és elrendezéséről a kiállító maga köteles gondoskodni. A mennyiben ezt nem tehetné, az elhelyezést a tényleg felmerült s a legmérsékeltebben felszámítandó költségek megtérítése mellett a kiállítási bizottság eszközölteti saját közegei által.

11. §. A kiállítási tárgyak tisztántartásáról a kiállítási bizottság gondoskodik.

12. §. Mindenik kiállítónak szabadságában áll érdekei képviseletére saját, de a kiállítási bizottságnak előre bejelentendő képviselőt kirendelni. Ellenesetben a kiállítási bizottság fog a kiállító érdekeinek megfelelő képviseletéről gondoskodni. E czélból a kiállítási bizottság elárusító-irodát állít föl, mely a kiállított tárgyak eladását, valamint a megrendelések átvételét 5°/u díj mellett közvetíti.

13. §. A kiállított tárgyak felügyeletéről és megőrzéséről a kiállítási bizottság gondoskodik megfelelő felügyeleti és őrszemélyzet által.

Abdera városáról.

(Folytatás.)

TCivonulásukkor, a hagyomány szerint, semmi i sem fájt nekik annyira, mint az, hogy Latona J szentelt berkétől és tavától meg kellett válniok. j | Addig s addig törték a fejőket, a míg végre ki j eszelték, hogy legjobb lenne néhány fiatal csemetét nevezett berekből, gyökerestől, földestől kitépni s néhány békát nevezett tóból egy kád szentelt vizben magokkal hozni. Mi helyest megérkeztek Abderába, legelső gondjok is az volt, hogy egy uj tavat ássanak, t. i. épen azt, a melyet itt magok előtt látnak. Belevezették a Nestus folyam egyik ágát és telerakták a békákká változott ly- ciaiak vagy miliaiak ivadékaival, a kiket a szentelt vizben magukkal hoztak vala. Az uj tó körül pedig, a melyet gondosan egészen a réginek alakjára és nagyságában ástak, oda ültették a magokkal hozott szent fákat s újólag fölszentelték Latona berkévé ; ezt a templomot építették számára s papot rendeltek beléje, ki a tiszteletet elvégezze, és a berekre, tóra fel vigyázzon, a melyek ilyen módon, a nélkül, hogy olyan nagy csoda történt volna, a milyent Demokrit ur szükségesnek tartott, Lyciából valósággal Abderába vándoroltak. Ez a templom, ez a berek és ez a tó megmaradtak ama tiszteletnél fogva, melylyel még a szomszédos vad thraciaiak is irányukban viseltettek, dacára ama változásoknak és baleseteknek, a melyeknek a következő időkben Abdera ki volt téve, mig a várost végre a teosziak vagyis elődeink, a nagy Cyrus korában helyreállították és (dicsekedés nélkül legyen mondva) olyan fényessé tették, hogy nincs oka bármelyik más várost világon megirigyelni.

— Úgy beszél ön, főtisztelendő ur, mint igaz hazafihoz illik, — mondá Euripides. — De ha szabadna egy szerény kérdéssel alkalmatlankodnom.

— Csak bátran ! tessék kérdezni, a mit akar, — vágott szavába Strobylus, — én hála Istennek ! soha sem leszek zavarban a válasz miatt.

— Atyaságod engedelmével tehát, —- folytatá Euripides, — az egész világ ismeri a nemes gondolkodás-módot, a pompa és szépmüvészetek iránt való szeretet, mely a teoszi abderitákat jellemzi, és a miról az önök városában mindenütt a legnevezetesebb tanujelek találhatók. Hogy esik tehát mégis, hogy ámbár a teosziak már ősidőktől fogva nagy tiszteletben tartották Latonát, az abderiták- nak nem ötlött az eszökbe, hogy számára jelentékenyebb templomot építsenek ?

— Mindjárt sejtettem, hogy ezzel a kifogással fog előállani, — mondá Strobylus mosolyogva, miközben szemöldökeit erősen fölhúzta s mód nélkül bölcs arczot vágott.

— A világért sem akar ez kifogás lenni, — viszonzá Euripides, hanem csak szerény kérdés.

— No, hát majd megfelelek rá, — mondá a pap. — Kétségtelenül könnyen esett volna a köztársaságnak, Latona, mint elsőrangú istennő számára ép olyan pompás templomot építeni, a milyent Jasonnak épített, a ki pedig csak hős. De abban a hitben élt, és jogosan, hogy azzal a tisztelettel, a melylyel Apolló és Diana anyjának tartartozunk, inkkább összefér, ha meghagyja neki ősrégi templomát, a mint találta ; de azért mégis legelső és legszentebb temploma maradt Abderá- nak, akármi kifogása van is ellene Jason papjának.

Strobylus ez utóbbit olyan tűzzel és olyan crescendo il forte mondotta, hogy Demokrit szűk - ségesnek találta őt megnyugtatni az iránt, hogy ez legalább is minden józan gondolkozásu ember előtt tiszta sor.

— Mindazonáltal, — folytatá a főpap, — a köztársaság Latona temploma és hozzátartozói iránt való különös hódolatának mégis olyan tanujeleit adta már, hogy szándékainak tisztaságához a legcsekélyebb kétség sem férhet. A szolgálat teljesítésére nemcsak egy hat papból álló kollégiumot rendelt, a melynek elöljárójává lehetni, engem ért a meg nem érdemelt szerencse ; hanem a tanács költségén még három ápolót is alkalmazott a szent tó mellé, a kik közül az első mindenkor a város atyáinak egyike. Sőt tönbet is tett. Olyan inditó