Ungvári Közlöny, 1890. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-10 / 28. szám
Ungvár, 1890. julius 10. S§. szám. Tizenkettedik évfolyam. Előfizetési ára Félévre..............................2 frt. Negyedévre ....................1 * Egy példány ára 10 kr. Kapható a kiadóirodában, Szenczer Henrik és Feuerlicht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat a kiadóiroda veszi fel, s azok vidékről is ide küldendők UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEGJELELIK CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség : nagy-utca 36. (a görögtemplomnál). Kiadó-iroda : Pollacsek M. könyvnyomdájában. Hirdetményekért a 30 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. nyílttéri czikkért 5 kr. fizetendő minden szó után.-i.«-»*.. -----: Az önkormányzat, összeegyeztetve az állami közigazgatással. Az állítólag küszöbön lévő közigazgatási reformok homályába, a közel múltban megjelent több röpirat igyekszik egy kis világot deríteni. Homályban lévőnek tekinthetjük a tervezett reformokat, mivel a kormánynak e tekintetbeni szándéka felöl alig jött valami a közönség tudomására. Hogy a kormány mrt akar, nem tudjuk. Lehet, hogy ma még ott sem tudják. A sok röpirat között jól esik átolvasnunk Sprinczer János o. gy. képviselő könyvét, mely a közigazgatás reformjával foglalkozik. Az általa felvetett némely eszmék igen érdekesek arra nézve, hogy azzal legfőbb körvonalaiban az olvasót megismertessük. Az önkormányzati tevékenységnek töntartott hatáskör fejtegetéséről szólva, áttér a megyei bizottság összeállítására. Nem osztozik azoknak véleményében, kiknek a mai 600 tagú megyei bizottság sem elég népes. A megyék termeiben inkább több érdeklődést akar látni, nem úgy mint ma, midőn a választások pillanatában sokadalmat, a másik fél órában pedig üres termet mutatnak. A tanácskozás sikere követeli a kisebb számú gyűlést, azért ajánlja, hogy más országok példájára, minden jegyzői kör legfölebb egy-egy bizottsági tagot küldhessen, ezt is oly megszorítás mellett, hogy a tagok száma sehol a 60-at meg ne haladhassa. A virilismusnak ily bizottságban tér nem juthatván, helyette a közgyűlésen a különböző érdekek, saját tóstületeik által választott képviselőinek szorítsunk helyet. így pl. szívesen látnók képviselve a nagy földbirtokot járásonként, az ipar- és kereskedelmi kamarát, a gazdasági egyletet, ügyvédi és közjegyzői kamra területén ezeket, továbbá a tűzoltó-egyletek, közművelődési egyesület, az állattenyésztési bizottságok, a közoktatás, az orvosi kar stb. képviselőit. Szemben csekély eredményű működésükkel és a javukra viselt közadózással és azon költségekkel, melyekbe az ipar- és keresk. kamrák és gazdasági egyesületek végrehajtó közegei kerülnek, nem lehetne-e, más szervezet mellett, netán nagyobb eredményeket elém ? Egy iparkamarai titkár 1200, a gazdasági egyleté 600, a gazdasági egylet pénztárnoka 300, a közgazdasági előadó végre 300 frt, valamennyien tehát 2400 frt tiszti illetményben részesülnek. A kériés tehát az, hogy nem volna-e czélszerű és hasznosibb itt központosítani és a köz- gazdasági szolgálatit egészen új alapon olykép szervezni, hogy ez nem mint most, a közönségnek mintegy feje fölé helyezve, hanem annak rendelkezésére bocsájtva ne csak közigazgatási, hanem közgazdasági szolgálatot is tegyen. A közgyűlés összeállítását illetőleg, abban szerző a kormány kinevezett hivatalnokainak helyt nem engedhet. Szerinte nemcsak annak kell elejét venni, hogy a, habár választás utján is a közgyűlésbe bejutott állami tisztviselők, ennek elhatározását befolyásolhassák, de nem is czélszerű, hogy hasonlóan a mostani közigazgatási bizottsághoz, oly különböző elemek, mint az állami tisztviselők és az önkormányzati tényező választottjai, kik egymást ellenőrizni hivatvák, oly testületté összesrófoltassanak, mely kizárólag helyi érdekekkel foglalkozni van hivatva. Más oldalról a közgyűlés, hogy hivatásának, mint ellenőrző közeg, eleget tehessen, az állami tisztviselőket körében teljesen nem nélkülözheti, és ennélfogva kívánatos oly intézkedés, hogy az állami tisztviselők, illetőleg a különböző közigazgatási ágak képviselői, az évenként amúgy is csak kétszer tartandó közgyűléseken szavazat nélkül, és csak föl- világosításadás végett jelen lenni tartozzanak. Ez oly rendelkezés, mely gyakorlati próbáját a külföldön már kiállotta. A tisztviselők csak jelentéstételre szoríttatva, a két különböző tényező között összeütközés nem is képzelhető, de adott esetben, ezen ismét segíthet a közigazgatási bíróság. A közgyűlés alakulására térve, annak függetlensége érdekében szükséges továbbá az is, hogy elnökét és jegyzőjét saját kebeléből választhassa, mert csakis így képzelhető, hogy a gyűlésnek, a főispán súlyával és állásával összekötött tekintólylyel szemben, figyelemre érdemes szava lesz. Ezen eljárás a járási s a többi bizottságok s választmányok j alakulásánál is követésre méltók. A megyebizottság előre meghatározott időben, óvenkint kétszer, esetleg 15 tag írásbeli kívánságára, rendkívüli közgyűlésben is összeülhet, és előleges vagy utólagos országgyűlési határozat nélkül ne is legyen elnapolható, mert ismét csakis így felelhet meg abbeli hivatásának, hogy alkotmány elleni merénylet esetén helyt álljon. Ezekben vázolja szerző az önkormányzat jogait. Az önkormányzat azonban kötelesség is. Mutatja ezt Poroszország, mely mindenütt arról gondoskodott, hogy az arra hivatott tényezők ebbeli jogaikat csakugyan gyakorolják és kötelességeiket teljesítsék, mert az önkormányzat áldozatkész elemeket igényel, ebből pedig nálunk kevés van. Hozzájárul ehhez hazánkban azon nem kedvező körülmény is, hogy a megyék területeinek nagysága, a megyei székhelyeknek távolsága és a közlekedési eszközöknek fejletlen volta, a részvételt még költségesebbé teszi és ennélfogva éppenséggel nem lesz fölösleges, ha nálunk is olyanoknak adói, kik az önkormányzati teendők elvállalásában tartózkodók, bizonyos százalék- számban emeltetnek. A közvélemény Európaszerte oda törekszik, hogy a népszabadság biztosítékait gyarapítsa, az önkormányzatot fejleszsze, és a jog uralmát megszilárdítsa. Legfényesebben mutatják ezen irányt azon törekvések, melyek a leginkább központosított két államban már alakot öltöttek, s ma már kísérleteknek sem mondhatók, hanem befejezett ténynek; Magyarország is, ha a kulturnépek sorában az utolsó helyet elfoglalni nem akarja, az ilyen valódi szabadelvű intézmények után kell, annál is inkább nyúlni, mert azok meghonosítására a legszebb kilátásai vannak. Nekünk most is van önkormányzatunk; ha ez igényeinket eddig ki nem elégítette, ne dobjuk el, hanem javítsunk rajta, fordítsuk hasznunkra, használjuk föl népünk boldogítására. Nem gátol bennünket ebben semmi, legfeljebb saját előítéletünk. Illő, hogy ezt leküzdjük. A közigazgatási bíróság alakítására, szerző az önkormányzati testületeknek befolyását már csak azért is óhajtja föltétlenül biztosítani, hogy a bíróság függetlensége megóva legyen, és azért szükséges, hogy a bírói tagok választása, az állandó bizottság által kijelölés utján történjék. A mi az önkormányzat végrehajtó közegeit LEHOCZKY BÉLA. 1831—1890. Lehoczky Bélával városunk kiváló alakja dőlt sírba. Különböző egyének különböző módon vélekedtek felőle, de azt, hogy városunk huszonötéves történetében kiváló szerepe volt, azt minden ember elismeri. Vitatkoztunk eléggé a fölött, hogy polgármestersége idejében létesült alkotások közül melyik az, a mely a város anyagi jólétét előmozdította; melyik az, a mi a város közigazgatásának fejlődésére üdvös volt; melyik az, melynek létesítésénél mások is segédkeztek neki. Mind e kérdés sok vitára szolgáltatott alkalmat, a képviseletben ép úgy, mint magán társaságokban. A kritika gyakran éles volt ellene, a mi sok kellemetlen órát szerzett neki. Azt azonban úgy régebben, mint most el kell ös- merni, hogy közpályán való működésében több olyan volt, a mi városunk javára szolgált. S azok is, a kik alkotásai nagy részét nem helyeseltük, a jó szándékot, mely őt vezette, méltányolni tudtuk. A mi polgármesterünk volt ő, s hamvaiban városunk halottját látjuk. S látjuk azok is, kik az ő terveit, irányát általában nem helyeseltük, nem követtük. Huszonhárom éven át szolgálta a város érdekeit, előbb mint főbíró, 1872. év óta pedig mint polgármester. Ez évben szervezkedett a város s vett fel rendezett tanácsú alkatot, s így ő lett első polgármesterünk. Ungvár városa a hatvanas években sok kívánni való előtt állott. Csak a későbbi években kezdett némi lendületet venni olyan intézmények létesítésével, melyek egy város fejlődésének feltételeiül tekinthetők. így a katonaság állandó elhelyezése, utcáinak kiépítése, a bonyolúlt községi per elintézése. Mindezek Lehoczky polgármestersége idejére esnek, és néki ezek létesítése körül elvitázhatlanul nemcsak része van, hanem azok körül érdemeket is szerzett. Működésének első időszakába esik azon egyesség1 mely a város mint úrbéres község és a kincstári uradalom között évek hosszú során át fenállott perben jött létre. Ezen egyesség létesítése körül sokat fáradott, inig végre sikerült néki azt a közönség megelégedésére keresztülvinni. Ezzel jutottak az ungvári háztulajdonosok szántóföldekhez, a város pedig a fehér-hajó épülethez. Büszke is volt ezen egyesség létrejöttére, mindig emlegetve, hogy mennyi fáradtságába, rábeszélése és utánjárásába került néki a békés kiegyenlítés. Másik két momentuosos esemény volt a kövezetvám kieszközlése és a kaszárnyák építése. Az utóbbi azonban sok ellenállással találkozott és sok keserű órát szerzett néki. De utóvégre szívóssággal keresztülvitte a kölcsönök utján létesült építkezést, mely ép úgy mint a fogyasztási-adó kezelésének most is gyakorlatban lévő módja barátainak és támogatóinak számát nem igen emelte. Mindazonáltal azt a makacssággal párosult szívós kitartását, a mit terveinek keresztülvitele közül kifejtett, mindig bámultuk, és erős akaratot láttunk benne, mely végeredményében a város javára szolgál; ép úgy mint a kincstári regálebérlőkkel sok éven át kötött megállapodás, mely a város közjövedelmét tekintélyes összeggel emelte az ő érdeméül tudható be. Ha tehát polgármestersége alatt sok dolog nem úgy történt a mint mi*azt helyesnek láttuk volna, de általa és keze müve utján sok létesült, a mi az ő érdeme, s a mi emlékét soká fenn fogja tarani. Azt pedig, hogy egész odaadással, hő vágygyal mindig a város emelkedését szivén viselte, hogy szándéka nemes volt, azt kétségbevonnunk nem lehet. Ezért áldozatot is hozott, — elhalgattatta magában a szive szerinti politikai pártállás érzetét, szívós kitartást és makacsságot fejtett ki, elviselte a több ízben reá zuduló támadásokat, mindezeket azért tette, hogy a város érdekét mozdítsa elő. A kivitel módozataiban lehet hogy tévedett, de czéljainak nemességét el kell ösmernünk. Azt is el kell ösmernünk, hogy általa, keze műve utján létesült sok dolog, mely a közügy javára szolgált, s a mit más talán kivívni képes nem lett volna. Mint magán ember nem kereste a zajos társaságot, feltűnés után sem vágyott, — de ha a városban lakó polgárok bármelyikének szívességet tett; ha valamelyik szegény embert, özvegyet, árvát fölsegélt ez teljes örömet szerzett néki. Pár év előtt betegeskedni kezdett, s baja fejlődve, egyúttal életerejét is emésztette; idegrendszere megromlott, s a halálos szélhüdés ebben leli magyarázatát. Több egy évnél, mióta aktiv szolgálatot nem teljesített. Hozzájárult mindezekhez nejének és anyjának halála, melyek kedélyét végképen megtörték. Mig azután a halál angyala, mint szabadító jelent meg ágyánál, hogy lelkét felvigye a test eszméletlen sötétségéből a boldog világosságba. Életében sokszor nem értették, hogy miért járt el a város fontos érdekeit szolgáló ügyekben nem másképen, mint a hogy ezt tette. Mindezekre a város jövő fejlődése fog felvilágosítást adni. Lehoczky Béla azonban szép emléket hagy maga után a város életében, s a város közönsége gyászolja őt, kinek a város fejlődésében oly kitűnő része volt. A városi képviseletet fájdalmasan érintette a gyász; koszorút helyez koporsójára; érdemeit jegyzőkönyvébe igtatja, arczképét lefesteti s a tanácsterembe elhelyezi. Ezzel fejezte ki elismerését nemes törekvéseiért. A harangok kongása, a város gyásza kisérte ki őt utolsó utján. Teste átadatott a földnek. Emléke a sziveknek. A bártfai, gyógy- és fürdőhely. Irta : Dr. HlNTZ HENRIK, fővárosi gyakorló orvos és Bártfa város fürdőorvosa. Az éjszaki Kárpátok örökzöld erdó'koszorújában nagyszámú és különnemü ásványos vizil forrás fakad és szebbnél-szebb gyógy- és fürdőhely terjed. Tagadhatlanul van egyik-másik fürdőben vad- regényesebb szebb, nagyszerűbb természet, itt-ott fényesebb, modern igényeknek jobban megfelelő építkezés, de oly védett fekvés, oly valami bűvös, valami ellenállhatlan varázsú összhangzat és mindenekfelett oly bnja szép fenyves erdő, oly kitűnő és külön jellegű gyógyforrások nem igen találhatók, mint a bártfai fürdőben, melynek leírása, gyógytényezőinek és egyéb helyi viszonyainak ismertetése e sorok feladata leend. A bártfai gyógy- és fürdőhely, magyar hazánk egyik legnevezetesebb gyógyhelye — már évszázadok óta mint fürdőhely
