Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-01 / 18. szám
s újabb gyógyszertárakat csakis kellőleg indokolt s megállapított szükség esetén engedélyez, azon axiómát tartva szem előtt, hogy a tényleg fenálló gyógyszertárak törvényszabta működését biztosítva, a gyógyszertárak közti con- currentiát, mely talán minden más téren megengedhető lenne, éppen ezen egészségügyi intézményeknél meg ne engedje, mert ennek kárát elsősorban a szenvedő emberiség, másodsorban az állam, s harmadsorban a tulajdonos érezné meg, nem tehetvén eleget egyidejűleg a törvénynyel szemben vállalt kötelezettségeknek és a közönség méltányos és jogos igényeinek. Több helybeli. Mit kapunk törvényszék helyett? Szenzációs hir kering városunk széltiben-hosszá- ban .... Nem kevesebbről van szó, mint, hogy addig is, mig a törvényszékek végleges rendezése napi rendre kerül, a mikor esetleg Ungvár is, mint törvény- széki székhely kombinációba jöhet — miután az, hogy a törvényszék most adassék meg nekünk, külön speciális törvényhozási aktust igényelne, már pedig amúgy is elég ennél fontosabb kész javaslat fekszik a ház asztalán stb. okok és okozatok folytán és miatt . . . kivihetőnek ez idő szerint csak az tekintendő, hogy a beregszászitól elszakítva, a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszékhez való csatol- tatásunkat valószínű sikerrel kérelmezhetjük. Ez ígéret legkegyelmesebb helyen tétetett. No, hát ez rettenetes kegy városunkra, a szó legszorosabb értelmében! Méltóztatnák-e tudni, mi következend ebből? Először is világos, hogy oda fönn kezdenek érdeklődni irántunk ; másodszor bírjuk a mindenhatók ujabbi ígéretét, hogy a végleges rendezésnél (Még a jövő században. — A szerk.) Ungvár városa bizonyára szóba fog jönni. De addig is sok előnyös változást fog hozni az Ujhely- hez való csatolás; nevezetesen, mig Beregszászba csak 2-szer megy naponta a vonat, Ujhelybe 3-szor; és a 20-nál több ügyvéd polgártársunk, ha a 4 órai reggeli vonattal indul, 10 órakor tárgyalhat s igy nem keilend helyettesitőkről gondoskodni és azokat fizetni, etc. etc. itt elő nem sorolható előnyök, pl: Ujhelyen nadragulyás pálinka helyett a legfinomabb szomorodni és asszu borokkal fogják a tanukat itatni, mi szintén sokaknak érdekében áll. Egyáltalán nem érzem magam különben hivatva feltüntetni és kimutatni, mit és mennyit jelent az érintett változás; az elfogulatlanok bizonyára capacitálás nélkül is elhiszik, hogy óriási vívmány. Nem folytatom tehát, csupán várakozó álláspontot veszek fel s lesem, mikor ülik meg a bankettet azok tiszteletére, kik ezt kivitték; mert bizonyára illenék, hogy Ungvár város törvényszéke után a halotti tort minél fényesebben megünnepelnék és ami pedig reájuk össze-vissza legalább 100 írt nyereséget jelent; legalább — innánk. x. A III. egyetemes tanitógyülés végrehajtó bizottságából. A közp. vál. ülése a IV. egyet, tanitógyülés idejének és tárgysorozatának megállapítása tárgyában. A hazai tanítóság egyetértő munkálkodásának szempontjából a mennyire fontos, épp oly nehéz feladat is jutott egyszersmind a végrehajtó-bizottság közp. választmányának akkor, midőn azon kérdés felett kellett megállapodásra jutnia: mely időben tartassékalV. egyet, tanitógyülés, s mik legyenek annak 'tárgyai? 59 hazai tanitó-egyesület véleményének , egyeztetéséről lévén sz<, a meszsze szétágazó nézetek közt a kívánt összhangd megteremteni nagy figyelmet és körültekintést igényét. Ehhezjárult még az is, hogy | a központ által kijelölt 5 tételhez az egyes egyesületek, ill. testületek részéről 14 újabb tétel ajánltatott a IV. egyet, gyűlés tárgyai kö:é való felvételre. A közp. választmánynak ez ujabbi ételekkel is számot kellett vetnie. — A f. é. már. hó 23-ui tartott ülésén a közp. vál. csaknem három órán ál tanácskozott ez ügyben, megállapodásra azonban nen juthatott; kiadta ezért a kérdést egy szükebb bizatságnak, mely f. é. márcz. hó 16-án hosszas és behat* tanácskozás után a munkálatot elkészítette s javaslatát i f. é. márcz. hó 20-án tartott ülésen a közp. választmánynak bemutatta. Ez ülés is, mint a-közp. bizottság többi ülései, a | VI. kér. érsek-utcai iskda tanácskozó termében tartatott meg s részt vettek benne: L a k i t s Vendel, P é t e r f y Sándor, L é d e r e r ibrahám, György Aladár, Komócsy József, Luttenberger Ágost, V aj d afy Gusztáv, Kurz Sámuel, Schön József, Schmidt Albin, S e n y e i Ferenci, Hetzer József, Mayer Ferencz és Somlyay József közp. vál. tagok, továbbá Bőngérfi János ésJ"'Haj ó s Mihály főv. tanítók, mint vendégek. Az ülést L a k i t s Vendel, elnök, nyitotta meg, kérve a bizottság tagjait; hogy az ügy fontosságára való tekintette], a szükebb bizottság munkálatát a legnagyobb figyelemmel legyenek szítesek meghallgatni. Ezután Somlyay József, a biz. jegyzője terjesztette be a szükebb bizottságnak jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásait. Az egyetemes tanitógyülés tárgysorozatának egybeállításánál — miként a javaslat mondja ,— tekintettel volt a bizottság az egyesiletek által adott szavazatokra, valamint több egyesületnek azon kivánatára is, hogy a rokontermészetü kérdések csoportosittassanak : tekintetbe vette egyúttal a bizottság az ajánlott 34 uj tételt is s a f. é. márcz. 13-iki ülésen az egyes kérdésekre nézve felmerült véleményeket. A IV. egyetemes tanitógyülés tárgyaiul a szükebb bizottság a következő kérdéseket s a következő sorrendben kívánja felvételetni: (1. Magyarország néptanítóihoz intézett »Felhívás* -unkát.) A közp. választmány a szükebb bizottságnak a IV. egyetemes tanitógyülés tárgyaira vonatkozó javaslatát i pontonkénti tárgyalás utál egész terjedelmében elfogadta. Hosszabb eszmecsere csupán a 2. pontnál fejlődött ki, mely igy szól: «A tanítói állás biztosítása s a tanítók szolgálati viszonyainak szabályozása (szolgálati pragmatika), különös tekintettel a tanítói oklevél értékére. > — Schön J. abból indulva ki, hogy ezen kifejezés: »különös tekintettel,» úgy állítja oda a kérdést, mintha a szolgálati viszony szabályozásánál a fősulyt a tanítói oklevélre kellene fektetni, a mi pedig nem volna egészen elfogadható, azért a »kSÍSnös* szót törlendőnek véli a szövegből. — Hetzer.!, a különös tekintettel* kifejezés helyett az «és* alkalmazást ajánlja. S o m 1 y a y J. igy óhajtaná a szövegezést: »tekintettel a tanító oklevél értékére is.» — P é t e r f y S. hosszabb beszédben a bizottság által formulázott szöveg meghagyását javasolja. Szerinte a tanítói oklevél értékének a meghatározása, — kivált az e tárgyban legközelebb kiadott belügyministeri rendelet folytán — igen fontos. Oda tartozik az szorosan a szolgálativiszony szabályozásához. Ha a tanító tudja, hogy oklevele egyenértékű az érettségi bizonyitványnyal, meg van neki adva az alkalom arra, hogy esetleg anyagi helyzetének javítása czéljából más pályát (pl. körjegyyői, állami vagy köztörvényhatósági tisztviselői pályát stb.) is választhasson, mig azt a jelen körülmények között nem teheti, mert oklevele nem emelkedik fel az érettségi bizonyitvány értékéig. — A közp. vál. ez indokolással a 2. pont alatti tételt is egészben elfogadta. A IV. egyet, tanitógyülés idejére nézve a szükebb bizottság véleménye az: hogy miután az «Eötvös-alap* orsz. osztó-bizottsága szentesített alapszabályainak értelmében augusztus 20-án köteles megtartani gyűlését, nehogy az ezen gyűlésre feljövő vidéki kartársak több napig legyenek kénytelenek várakozni az egyet, gyűlésre, a mi rájok nézve költséggel is járna; de tekintettel arra is, hogy az állami iskoláknál működő tanítóknak miniszt. rendelet folytán aug. 25-én már állomásaikon kell lenniük, miáltal ezek, ha az egyet, gyűlés aug. 24—29-iki időkre tétetnék, akadályozva lennének e gyűlésen való megjelenésben, a IV. egyet, gyűlés idejét a bizottság a következőleg véli megállapítani: aug. 20-án d. u. lenne az előértekezlet, aug 21-én, 22-én és 23-án tartatnának a nagy gyűlések ; délutánonkint a szakosztályok tartanának ülést; ez utóbbira nézve egyébiránt az előértekezlet fog majd határozni, valamint a gyűlés tárgysorozatának és ügyrendjének végleges megállapítása is ennek hatáskörébe tartozik. A közp. vál. a szükebb bizottságnak az egyet, gyűlés megtartásának idejére vonatkozó javaslatát is, indokainál fogva magáévá tette. Az egyet, gyűlés tartamára a közp. vál. két szakosztály felállítását, határozta el és pedig: 1. Tanitóképezdei szakosztály. Ide utaltatnának a következő kérdések: 1. A tanítóképzés reformja s a tanítóképző tanárok kiképeztetése. 2. Az áll. tanítóképzők reformja a felekzeti népiskolák viszonyainak megfelelőleg. (Kántori teendők.) 2. Felső nép- és polgári iskolai szakosztály. (A munkatervet, mivel ezek külön egyesületet képeznek, maguk állapítanák meg). 3. Népiskolai szakosztály. E kérdésekkel foglalkoznék: 1. A reálismeretek tanításának módja és eszközei. 2. Egészségügy a népiskolában, különös tekintettel a torna-tanitásra. 3. A kántor-tanitók helyzete. 4. Az erkölcs-Qellem-) fejlesztés a népiskolában. 5. Az ismétlő és iparoktatás tanügyi szervezetünkben. 4. Leánynevelési szakosztály. Tár- | gyalná: 1. A rajz- és torna-tanitás a leányiskolákban 2. A nők keresetképessége és a leánynevelés ez. tételeket. 5. Kisdedneveiési szakosztály. (Foglalkoznék a kisdednevelés ügyének kérdéseivel.) 6. Jótékonysági szakosztály. Ide tartoznának az Eötvös-alap, tanítói árvaház s a tanítói segély egyesületek fejlesztésére vonatkozó eszközök megbeszélése. 7. A vakok, süketnémák és hülyék nevelését előmozdító szakosztály. Általában kimondta a közp. vál., hogy a szakemberek felhivandók lesznek, jelöljék meg : mely kérdéseket óhajtanak az egyes szakosztályokban tárgyalni. Az egyet, gyűlésen való megjelenhetésre nézve kimondta a közp. vál., hogy abban minden tanító, tanítónő, tanár, kisdednevelő avagy tanügybarát is egyenlő joggal s egyenlő kötelezettséggel részt vehet. A részvételi díj minden egyes személy után 2 (kettő) frt, mely Kurz Sámuel, biz. pénztároshoz küldendő be. Az átok. — Elbeszélés. — Irta: KRITSA KLÁRA. IV. (Folytatás és vége). Tiz év tűnt el a múlandóság tengerében. E 10 év Málnási Istvánra nézve a megpróbáltatások és gyötrelmek időszaka volt. Azon nap óta, — melyen gonosz boszuja: koholmánya folytán a szegény plébános kétségbeesetten, félőrülten hagyta el a helyet, hol nyolc évig, mint kitűnő lelki pásztor közbecsülés és szeretet tárgya volt, hogy visszatérve szülővárosába, menedéket keressen rokonai s ismerősei közt, — nem volt többé lelkének nyugodalma. Az önvád leirhatlan gyötrelmet okozott neki; rémesen hangzottak füleiben a pap átok-szavai. Belátta, hogy a plébános igázságosan, részrehajlatlanul cselekedett akkor — papi kötelességét teljesítve, — midőn rábeszélő tehetségét felhasználta arra nézve, hogy az a leány, ki házassági ígéretekkel elcsábíttatott, gyalázatban ne maradjon. Hisz ennek több joga volt azon ifjúhoz, mint az ő leányának. A plébános eltávozása után négy évre Dominik Gerő — ki akkor üzletet nyitott — nőül kérte Margitot. Az esküvő végbement, de a templomból hazamenet nagy szerencsétlenség történt. A menyasszony kisebbik ocscsét, Pistikát, a megbokrosodott lovak szétgázolták. Élettelenül, összeroncsolt fejjel, véresen vitték a házba a még csak az elébb oly életvidor 18 éves ifjút. A szülők és testvérek kétségbeesetten, szivszaggató zokogással borultak reá. A lakodalmas ház halottas házzá változott. Nem leend szerencsés e házasság! hangzott itt-ott az utcán, a megrémült közönség ajkairól. A jóslat teljesült, mert egy évre reá szegény Margit, előbb egy kis lénynek adva életet, meghalt; a forrón szerető férj s a szülők leirhatlan bánatára. A kis ártatlan lény is — ki Margitka -nevet kapott — nemsokára követte édes anyját. Újra eltelt négy év. A sors csapásaitól mélyen sújtott szülők, akik úgy féltették ügyetlen gyermeküket, Jakabot, mint a szemük fényét, azt tervezték, hogy megházasitják őt. Hadd hozzon egy kedves ifjú nőt a házhoz, akit szeret, legalább ennek vidám csevegése eloszlatja a bús, nyomasztó csendet, mely őket környezi. De, oh, szomorú balvégzet! Egy reggelen pisztolylövés hangzott szobájában. Odaszaladtak s halva találták szobájában őt, kiben a szülőknek egyetlen reményük, vágyuk, szeretetük összpontosult. Ismeretlen okból önkezűleg vetett véget életének. A szegény anya velőtrázó sikoltással eszmélétlenül rogyott össze. A cselédek ágyba fektették. Az orvos — ki a katasztrófa hírére odaérkezett — erősítő cseppekkel igyekezett eszméletre hozni a szerencsétlen anyát. Midőn aztán végre telnyitá szemeit, ezek tévetegen tekintgettek ide s tova; a mélyen sújtott nőnek, ki nem birta ki- állani a legborzasztóbb csapást, észvilágára homály borult. — Megőrült ! mondák a körülállók rémülten. És az atya? Ennek rémitő állapotát toliam gyenge ecsetelni. Félév múlva aztán a szegény nőt megszabaditá a halál angyala kínjaitól, hogy a túlvilágon egyesüljön gyermekeivel. (Nem állítom, hogy az átok folytán pusztult volna el e család, de az emberek — kik évek múlva tudomást vettek arról, hogy a pap megátkozta Málnásit — szentül hitték ezt. A harangozó sokáig titokban tartotta, félvén az egyházgondnok haragjától.) Málnásiból élő-halott lett. Külsőjéből ítélve 80 éves aggastyánnak látszott, pedig még csak 58 éves volt. «Semmisüljön meg családod! ...» Oh, mint beteljesedtek e szayak! Megsemmisült családja s neki nem lesz többé nyugta sem ezen, sem a másvilágon, mert meg van átkozva. Egy napon meglátogatta régi barátja, Ánisor Ger- gely. A gyűrd visszaküldése óta nem beszéltek egymással. A találkozás megható volt. A testben, lélekben megtört ember szivtépő hangos sírással borult régi barátja kebelére. Ez vigasztaló szavakat intézett hozzá. Aztán rábeszélte, hogy tegyenek együtt egy kis utazást. Kolozsvárhoz közel egy városban lakik unokanővére férjével menjenek oda nehány hétre. A helyváltoztatás jótékony hatással leend beteg kedélyére. ! A szegény beteg beleegyezett. Következő napon elutaztak. A rokonok szívélyesen fogadták őket, a vendég- szerető háziasszony külön szobát rendezett be a beteg számára. Pár hetet időztek itt. Málnási állapota nem javult. A léleknek kóros állapota a testre is kihat, minthogy e kettő szoros összeköttetésben van egymással. Azon iszonyú csapások, melyek Málnási lelkét annyiszor, oly nagy mérvben megrendítették, az önvád, melytől szabadulni nem birt, annyira felemésztették testét, hogy még csak napjai voltak hátra. Egy éjjel nagyon roszul lett. Ánisor, az önfeláldozó barát, ki ott virrasztóit ágyánál, bánni kezdé, hogy elhívta hazulról; azt hitte, hogy felüdül, ha távol lesz szomorú emlékei színhelyétől; és ime még roszabbul lett. A beteg nyugtalanul hánykódott ágyában. Ánisor odahajolt, megfogá kiaszott csontos kezét s igy szólt: — Napok óta tapasztalom, kedves barátom, hogy ön nagyon nyugtalan. Talán valami nyomja lelkét ? Jó lenne, ha papot hívnánk, ez úgy megvigasztalná, hogy lelkileg, testileg jobban lenne. A beteg kétségbeesett arcát a remény egy sugára derité fel. — Papot hívjanak, papot! — mondá hörögve — hadd vegye le rólam az átkot, melyet . . . Szavait erős, száraz köhögés szakitá félbe. Ánisor nehány kanál ezukros vizet adott be neki, aztán sietve a konyhába ment, fölkelté a cselédet s meghagyd neki, hogy hívjon azonnal papot, mert a beteg nagyon roszul van. Negyed óra múlva jelentette a cseléd, hogy a káplán ur mindjárt itt lesz. A háziasszony és férje értesülvén a beteg állapotáról, fölkeltek s bejöttek, hogy a szegény szenvedőt vigasztálják. Nemsokára a csengetytyü hangja jelentette, hogy a lelkiatya megérkezett. Az ágy körül állók térdre borultak, aztán bevonultak a mellékszobába.
