Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-01 / 18. szám
Ezeknek megállapítása után megbizta a közp. vál. a végrehajtó-bizottság elnökségét, hogy a hozott határozatok értelmében a felhívást mielőbb készítse el és azt a hazai tanító-egyesületek-, ill. testületekhez oly kérelem kíséretében küldje meg, hogy azok az egyet, gyűlés tárgyaiul kijelölt tételeket kebelökben megvitatván, javaslataikat legkésőbb ez évi julius hó 10-ig a központba küldjék be. Az egyes tárgyak előadóiról csak e javaslatok beérkezte után fog a közp. vál. gondoskodni. Elhatározta végül a közp, vál. egy nagyobb rendez ő-b i z o 11 s á g alakítását, melybe a főváros tanítóin és tanárain kívül a társadalom előkelő polgárai s közéletünk kitűnőségei is meghivassanak. E nagyobb bizottság öt kisebb, nevezetesen: a) szerkesztői, b) fogadó és elszállásoló, c) pénzügyi, d) kiállítást rendező és e) ünnepélyt rendező bizottságra oszlanék fél s végezné az egyet, gyűlés külső rendezése körüli teendőket. Az ez irányban megkivántató lépések megtételével egy 10 tagú bizottság bízatott meg. Az elnök azon reményben, hogy a hazai tanítóság örömmel és megnyugvással fogja fogadni a központ imént hozott határozatait, az ülést berekesztette. Somlyay József, ___________a végr. bizottság titkára. Helyi és vidéki liirek. * A városi képviselet holnap d. e. gyűlést tart. * Áthelyezés. Roskovics János, kir. jbiró, a tokaji kír. járásbiróságtól a nagy-mihályihoz helyeztetett át. * Az 'Ungvári Polgári Olvasókör f. évi junius hó 1-én azaz a gör. kath. Pünkösd vasárnapján táncz- mulatságot tart a 'Széchenyi ligetben.», e jóra törekvő egylet megérdemelné a valódi pártolást. * Az »Ungvári önkéntes Tűzoltó Egylet» f. évi május hó 4-én a kálváriái templomban isteni tisztelettel ünnepli meg védszentje, Flórián, napját. * Esküvő. Traply Béla ungi birtokos e napokban esküdött örök hűséget Stépán Margit kisasszonynak a s.-a.-ujhelyi plébánia templomban. * Az 'Ungvári Polgári Olvasókör» május elsejétől helyiségét Bobóvszky Tamás házába tette át. * A magyar éjszakkeleti vasút államosítása. A kormány elhatározta, hogy a vasutak államosítását folytatni fogja s legközelebb a magyar éjszakkeleti vasútra kerül a sor. Baross miniszter már értesítette is erről a nevezett vasút igazgatóságát s felszólította, hogy tárgyalásokba bocsátkozzék. Ennek következtében az igazgatóságnak már a legközelebbi napokban kell erre vonatkozólag határozatot hozni. * Raritás. Zsoré János cipész segéd neje m. hó 28-án 2 fiú és 1 leány gyermeket szült. A fiúk János és Albert, a leány Mária nevet kapva a 'keresztségben. * A külföldről hazatérő magyarok érdekében akként intézkedett a magyar állam vasutak igazgatósága, hogy a szegényebb sorsuak ingyen, vagy mérsékelt dij mellett utazhassanak hazájukba vasúton. Az igazgatóság újabban e kedvezményt a hajózási vállalatokra is kiterjesztette. E hazafias és humánas intézkedés önmagában hordja a dicséretet. * Az aradi kiállítás. Aradon f. évi augusztus 1-jétől október 15-éig »Alföldi és délmagyarországi általános kiállítás »-t rendeznek az aradi és temesvári kereskedelmi és iparkamarák területére kiterjedőleg. Ehhez képest a kiállításban Arad, Temesvár, Versecz és Pancsova városok, Arad, Békés, Csanád, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes- és Torontál vármegyék gazdasága, ipara, háziipara és kulturális fejlettsége lesz feltüntetve ; gazdasági és ipari munkagépekkel, szabadalmazott uj találmányokkal s oly czikkekkel, melyek megismertetése kívánatos, bár- honnét részt vehetni. A kiállítás védnökei Arad sz. kir. város és Aradmegye törvényhatóságai; a bizottság ezeknek küldöttein kívül az aradi kereskedelmi és iparkamara és az aradi ipartestület képviselőiből áll. A kiállítás, mely iránt a felölelt vidéken máris igen élénk érdeklődés nyilvánul, a Marospart és a Kiskörút között lévő parkban s ahhoz csatlakozó üres területeken külön e Czélra emelendő épületekben lesz elhelyezve. Ez épületeken már javában dolgoznak s azok igen csinos képet fognak nyújtani úgy külsőleg, mint tartalmilag, mert hazánk e délkeleti részén az ipar igen sok ága nagy fejlettségnek örvend s bátran kiállja a versenyt, mig a háziipar terén igazán sok szépet és érdekest mutathat fel. A kiállítással kapcsolatban többféle kongresszus, gyűlés és ünnepély terveztetik ; igy ezzel egy időben lesz Áradon az ipartestületek országos gyűlése, a kereskedő ifjak orsz. kongresszusa s október 6-ikán az aradi tizenhárom vértanú emlékszobrának leleplezése. Lesznek időleges állat-, gyümölcs-, szőlő- és virágkiállítások, valamint méhész- gyűlés. A kiállítási bizottság 7+* diszelnökei Fábián László főispán, Salacz Gyula kir. tanácsos aradi polgármester, Ormos Péter kir. tanácsos nyug. aradmegyei alispán, elnöke ifj. Kristyóry János ipartestületi elnök, titkár E. Illés László lapszerkesztő és ipartestestületi titkár — mindent elkövet, hogy a kiállítás híven és méltóan mutassa be Délmagyarország s az Allöld marosvidéki részének produkcióját, és nem szenved kétséget, hogy igyekezete sikert ér el s Aradot az idén a zóna segélyével az ország minden részéből sokan fogják íelkerésni, mit e rövid idő alatt nagy arányokban fejlődött hazafias szép város meg is érdemel. * Fehér holló. Pazdics Pál ignéczi lakos ápril hó 24-én délelőtt beállít Papp Gábor hentes üzletébe s egy száz forintos bankjegyet tartván kezében, kéri, hogy legyen szives ezt az ötven forintot neki felváltani, hiába mondotta az üzlet tulajdonosa, hogy hiszen ez százas, azt felelte, az nem igaz, mert ő száz forintot vett fel kölcsön és ő ilyet 2 darabot kapott, végre azonban Papp Gábor mutatott neki ötvenes bankjegyet, s igy aztán megnyugodott. Ez is ritka eset a mai. időben * Biztos szer a hernyók pusztítására. Kordos János nagyrőezei tanár találmánya. Félkilo közönséges mosó szóda, félkilo közönséges fekete szappan, félkilo közönséges trafik dohány 6 liter vízben 2 óra hosszat lassan főzendő. Egy póznára szivacs erősítendő, s ezt a folyadékba mártva, a hernyófészkek meg fecskelendők, illetve oda mázolandó a szivacs a hernyókhoz. A siker rendkívüli. * Hadapröd-iskolákba való fölvétel. A cs. és kir. hadapród-iskolákba a következő iskolai év kezdetével (szeptember 18.) körülbelül a következő számmal fognak növendékek fölvétetni és pedig . a bécsi, budapesti és prágai gyalogsági hadapród-iskolák I. évfolyamába 100 —100, a károly városi, a Brünn melletti karthausi, a Krakó melletti lobzowi, a nagyszebeni, trieszti, a Grácz melletti liebenaui, a pozsonyi, az innsbrucki és a temesvári hadapród-iskolák I. évfolyamába 30—50, a tüzér hadapród-iskolák I. évfolyamába 120, az utász hadapródiskolák I. évfolyamába 50, a lovassági hadapród-iskolák II. évfolyamába 50. A hadapród-iskolák többi évfolyamaiba csak annyiban fognak növendékek fölvétetni, a mennyiben egyes helyek rendelkezésre állanak. A fölvételi folyamodások legkésőbb julius 20-ig ama hadapródiskola parancsnokságához küldendők be, a melybe az illető pályázók magukat fölvétetni kívánják. Az összes föltételekre nézve a hivatalos lapban közzétett pályázat ad fölvilágositást. * A köröm jelentősége A köröm alakjáról akarják egy uj elmélet alapján az emberek jó és rósz tulajdonságait, valamint szellemi tehetségét megítélni. Ennek következtében hosszú és keskeny köröm a phantasia birtokát jelenti, de tunyaságot is. Hosszú széles, de lapos köröm hirtelen haragot és makacsságot, vörösre festett egészséget, bátorságot, vig kedélyt ; kemény köröm gyilkolás! és veszekedési kedvet; pataalakuan meghajlott köröm álnokságot és bosszuállást; lágy, hajlékony, és vékony köröm a szellem gyengeségét, mig igen rövid, a húsig mintegy leharapott köröm butaságot árul el. * 'A Pesti Hírlap» mely valamennyi magyar lapnál gazdagabb és változatosabb tartalommal, naponta 16 sűrűn nyomott oldalon, vasár- és ünnepnapokon pedig 20—24 oldalon jelenik meg, s az összes napilapok közül egyedül hoz kéthetenkint sorsolási tudósítót és külön zenemellékletet, jutányos áránál fogva is (negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr.) legjobban ajánlható mindenkinek. Mutatványszámokat egy levelezőlapon kifejezett óhajra bárkinek egész hétig küld ingyen és bérmentve a kiadóhivatal (Budapest, Légrády testvérek, nádor-utca 7. sz.), hová az előfizetési pénzek is küldendők. — «A Vasárnapi Újság» április hó 27-ik száma a következő tartalommal jelent meg: Orbán Balázs. (Arczképpel.) — A kivándorló. Költemény Pásztóitól. — Jáhel. Elbeszélés, irta Baksay Sándor. — Tudományos szédelgések. — Világfelfordulás. Verne Gyula regénye. (2 képpel.) — Egyveleg. — A Kaukázusból. (25 képpel. A Kaukázus-hegységben Déchy Mór által felvett fényképek után, s a Kaukázus-hegyláncz térképével és Déchy Mór arczképével.) — Pisztráng horgászat télen. Vidonyi Józseftől Nyakon csípve. (Képpel.) — Irodalom és művészet. — Egyletek és közintézetek. — Mi újság ? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Képtalány. — Sakkjáték. — Hetinaptár. A 'Vasárnapi Újság» előfizetési ára negyedévre 2 frt. a 'Politikai Ujdonságok»-kal együtt 3 frt. — Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetem-utca 4. sz.) megrendelhető a «Képes Néplap» legolcsóbb újság a magyar nép számára félévre 1 frt. —’ Mikszáth munkáinak füzetes kiadásából Révay testvérek kiadóhivatala (Budapesten, IV. váczi-utcza 1. sz.) megküldte nekünk a 20. és 21. füzeteket. Az előbbiben a «Pipacsok a búzában» czimü beszélygyüjtemény befejezését, az utóbbiban a «Tavaszi rügyek« czimü novella-cyklus első 3 ivét kaptuk, a gyűjtemény tehát egy újabb kötettel szaporodott és megkezdődött immár az 5-ik kötet is. Mikszáthról nem kell a már elmondottakat ismételnünk, mert a ki eddig megjelent müveit e páratlanul díszes kiállítású füzetes vállalatban olvasta, ép oly jól tudja, mint mi, hogy e müvekben csak az elragadóan élvezetes előadás a közös tulajdonság, mig a mindenek felet jellemző eredetiség jóformán minden egyes elbeszélésben más-más oldalról nyilvánul. Mig egyik népélet jelenségeinek rajzolásában és a nép humorának visszaadásában bámuljuk a szellemes ötletektől duzzadó költői erőt, addig másutt ismét az ifjúkori emlékeken elrévedező toll alkotásait élvezzük, milyenekhez hasonlókat olvastunk már ugyan hazai irodalmunkban ép úgy, mint a külföld termékei között, de jobbakat semmiesetre sem. Ajánljuk e kötetek megszerzését, a mire a Révay testvérek által nyújtott alkalom a lehető legkedvesebb, mert egyenkint 35 krba kerülő 4—5 füzetből egy teljes kötettel gyarapodik könyvtárunk, melynek Mikszáth munkái mindenesetre egyik kiváló díszét fogják képezni. Ha franczia iró leime Mikszáth, minden sorát mohón kapkodnánk el, ha fordításban megjelennék. Becsüljük müveit már csak azért is; mert irodalmunk eredeti termékeit képezik, ilyenekre a külföld bármelyik irodalma is termékeit képezik, ilyenekre a külföld bármelyik irodalma is büszke lehetne. — Akár az egyes füzetekre, akár egy negyed-vagy féléevr is a kiadó- hivatal közvetlenül is elfogadja az előfizetéseket. Felelős szerkesztő : JOVANOVITS JÁNOS. A beteg szemei feszült figyelemmel tekintettek az ajtóra. A pap belépett, asztalra helyező az oltári szentséget s az ágyhoz közeledék. — Eljötlem, hogy vigasztalására lehessek, szólt szelíd résztvevő hangon. Mintha villanyütés érte volna a beteget e hang hallatára: megrázkódott, halálsápadt arca kigyulladt, szemei — mint a kialudni akaró gyertya utolsó lángja — felvillantak s a pap arczára tapadtak. — Vonja vissza az átkot, lelkiatyám I — nyögé fájdalmasan — Beám nehezedett az s úgy nyomja lel- kemet! Oh, vonja vissza átkát és áldjon meg! A pap — kiről már tudják olvasóim, hogy nem volt más, mint Dániel János, a 10 év előtt elűzött örmény plébános, aki szülőföldjére jővén, itt a plébános mellett segédlelkészkedett — e szavakat hallva, meglepetve ismeré fel régi ellenségét. Lelkében erre felujultak a múlt fájó emlékei: a sértett önérzet, a megaláztatás, papi hírnevének megcsonkítása, és felujult lelkében a harag, gyűlölet, megvetés, szenvedéseinek okozója iránt, de szemben állt ezekkel egy szent érzés, melyet Isten oltott belénk, és ez győzedelmeskedett a gonosz érzelmek fölött. Szemeit az ég leié emelve, halkan, mély fohászszal mondá e szavakat: «Thogh mjéz ézbárdisz mjér, vérbesz jéu mjénkh thoghunkh mjéroczh bárdá- bánáczh» (Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek).*) ügy tündököltek szemei, mint a nyájas esti csillag; hófehér haja, —• melyet e mély búbánat festett ilyenné — oly angyalszeliddé tévé arcát. — Megáldalak! mondá egész leikéből, a beteg fölé hajolva. Ennek arcáról eltűnt a szavakra e kétségbeesés sötét kinyomata, s a túlvilágba helyezett remény fénysugara világitá meg vonásait. Töredelmes vallomást tett minden bűnéről, magához vette az Urtestét s a lelki atyával együtt imádkozott. Ez a hit vigasztaló szavait intézte hozzá, aztán búcsút vett és eltávozott. *) Örmény nyelven van. A beteg csendes álomba merült. Másnap bámulva tapasztalták, hogy jobban van. A hit mulasztja balzsamként hatott lelkére, a nyugodt álom egy kis erőt kölcsönzött a testbe. Haza kívánkozott. Érezte, hogy még csak nehány napja van hátra, nem akarta idegenek közt aludni örök álmát. Hadd temessék övéi mellé. * * * Utolsó kívánsága teljesült. Szeretett övéi között pihen a csendes temetőben. Átok nem nehezül többé reá, áldás lebeg emléke fölött. Szívből áldják a szegények, kikre minden vagyonát hagyta. Lelke, a szenvedések és megbánás által megtisztulva minden salaktól, költözött át egy szebb, egy boldogabb hazába . . . A végrendelet. — Költői rajz. — Irta: BRANKOVICS GYÖRGY. (Folyt, és végei) A «Hangulat!» E szó villámcsapásként hatott rám. Abban a pillanatban tisztában valék helyzetemmel s tudtam, hogy védangyalomat, nem, istennőmet, a ki nélkül üres és színtelen az élet, hatástalan a művészet, kiűztem szentélyemből. Itt nincs remény a bocsánatra. Ösz- szeroskadtam az önvád súlya alatt. ö megmozdult. »Óh kegyes istennő!« rebegém összetett kezekkel, »hallgass meg, mielőtt elhagysz. Nem magamért, hanem a felebaráti szeretet s a tudvágy nevében esengem, mondd meg, létezik-e a föld kerekségén valami, a mivel Téged vissza lehet esengeni?» «Nem létezik semmi!» válaszold ő ridegen. «Nem tagadom, hogy a leányka igéző mosolya, a lelkesedő ifjú szemének villáma, a templom karénekének visszhanga, a bokrok lakóinak suttogása, a nap előtt haladó rózsaszínű hajnali felhő, a középkor mohos, folyondáros erkélyei, a harangok összhanja, a szabadság magasan lengő zászlója, a habzó, sziporkázó pezsgőpohár, a csatadal s a gyászinduló, a szép nő hajába tüzölt rózsa, az árva kakukszó s a lombokat gyöngéden ringató szellő: nagyon kellemesen hatnak reám, de ne hidd, hogy mindezek s ezer egyéb dolgok csalhatatlan büv- szerek, a melyeknek engedelmeskednem kellene. Én akkor jövök, a midőn kedvem telik és akkor távozom, a midőn nekem tetszik' És most, Isten veled! Kutass utánam, ha tetszik, avagy tanulj meg nélkülözni!» Az ablak feltárult magától, ő — ellebegett! III. Három évig vágyódtam utána; három évig kerestem nyomát — eredménytelenül. Müveim töredékek ralának, a valódi szenvedély hangját nem bírtam többé eltalálni, a lelkesedés üres hordóként kongott hőseimből. Száz tervet, száz mesét szőttem s ugyanannyit semmisítettem meg. Végre, hosszú, elkeseredett küzdelmek és czél- talan kísérletek után beismertem, hogy szellemileg tönkre jutottam. Végrendeletem volt az utolsó mű, a melynek megírására még képesnek éreztem magamat. Reménytelenségemben és kétségbe- 1 esésemben elhatároztam, hogy a jövő nemzedék okulására leirom gyászos soromat, s ime, midőn alkony óráiban, mély barázdákkal a homlokomon, hánat-őszitette fejjel az íróasztalomhoz ültem, tekintetem még egyszer átsiklott a lombhullató fák között s a zajgó Dunára esett, a mely fölött sivitva rohant tova a szél s pilleként kergette a magasban a sápadt hold alatt a felhőfoszlányokat. A közeli sziget zárda-romjai közül áthallatszott hozzám a bagoly méla huhogása s tagjaimban egyszerre meleget éreztem ismét. Csodás alakok s rémes temetői képek tolongtak kisértetesen közvetlen közelembe, és a képek közül, ah ! kidomborodott ismét az ő alakja. Igen, ő itt van, ő megjelent! A szeszélyes istennő ugyanazon pillanatban szállót e hozzám, a melyben örökre lemondtam a viszontlátásról. Oh áldott pillanat! S arcza mily átszellemült, j mily halovány. Tagjait fekete bársonyruha fedi. Oh értem, ő a í kétségbeesés hangulata, s most én ujongva igyekszem megragadni 1 s az ajkaimhoz szorítani ruhája szegélyét, de ő — felkaczag, a szegély egy darabját jobb kezemben hagyja s eltűnik, eloszlík, mint a pára, és az én szivem . . . «A test még meleg;» mondja fölöttem valaki, «de élet már nincs benne. Szivszélhüdés érte.» <A jobb keze egészen fekete!» mondja fölöttem más valaki. «Halálküzdelmében felforditotta a téntatartót!» feleli az első | hang. «S leöntötte végrendeletét!» fejezi be a másik hang. Az én lelkem pedig azon tudattal száll az ismeretlen tájak 1 felé, hogy leghangulatteljesebb munkám is, a mely halhatatlanná 1 tette volna nevemet, tönkrement. Vájjon érdemes volt —- élni?!
