Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

1918-09-15 / 37. szám

HÍREK. ' Tájékoztató. Szept. 17. A közigazgatási bizottság illése d. e. 10 órakor. Szept. 18. Az ungi ref. egyházmegye közgyűlése az áll. polg. leányiskolában. 20. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor, ф 21. Sznrmay-estély a színházban. 28. A Kalh. Legényegyesület szinielöadása a színházban. 30. A Leányszövetség hangversenye a színházban. A jogvédő iroda hivatalos órái kedden és szombaton d. e 11—12. (Nagyhid-utca 8). , a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva kedden d. u. *>—7-ig A Népkönyvtár' (a Kossuth-téri áll. iskolában) nyitva van minden vasárnap délelőtt 10—12 óráig. A vármegyei múzeum nyitva van minden vasárnap d. e. 11—12 óráig. (Ideiglenes helyisége az áll. polg. leány­iskola.) A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-вд у lé­tébe minden hónap l-s6 és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestiilet helyi­ségében. . r őszi melódiák. Irta Vidor Marcel. 1. Egy könyv. Mély, árva és titokzatos, Mely, elfeküdt melletted ; Széle rovátkás, méhe csillagos : Száz néma lap volt — lelked. Egy könyv. A holdak mentek rég, Az évek elszaladtak . . . A szemed rámtükrözött még, Amint kezembe adtad. S én nézem, nézem csendesen A holt hieroglifákat . . . Egy könyv. Miénk volt kedvesem, De soha föl nem tártad. * / 2. Bujdosó árnyék a déli verőn : Úgy csillog, a vágyam, csal az erőm. A fény szitál. Halk mécses, mely kihűl. Az est egy kóbor dalt sem hegedül ; Mert nincsen társam, aki rám boruljon És nincsen csók, mely a szájamra hulljon És nincs kin, mely marjon, rázzon, tépjen . . . Csak lézengek, mint bús ritter az éjben. A kusza kődben álmom elmerül, Lélektelen a csönd rámszenderül, , Illat nem csókol, nő nem szomorít, Az ólmos ég csalitja beborít. Egy-két ütem, még kalapál a vér . . . Elhalkult csókok nesze ideér. Felejtés kulcsa zárja lelkemet .. . S a csöndes utca magába temet. Ä kávéról. Nem tudom most már bizonyosan, hogy Nabuko- donozor vagy Montecucculi mondta-e, vagy neki mon­dotta-e valaki más, hogy „még hátra van a fekete le­ves“, de hogy akár ők, akár más, de valaki mondotta, azt bizonyosan tudom. Azt is tudom, hogy az illető fe­kete leves alatt fekete kávét értett s igy megállapítható a dolog lényege, hogy t. i. abban az időben már volt fekete kávé. Ma azonban már nincs fekete kávé, éppen úgy, amint Kálmán király idejében nem voltak boszor­kányok. A király pedig, amint ezt nekem a színházban a peleskei nótárius mondotta, oda nyilatkozott, hogy „De strigis vero quae non sunt, nulla quaestis fiat.“ Miután ez a királyi nyilatkozat nekem diákul volt, a nótárius le is fordította, mondván: boszorkányok nincsenek és bo­szorkányokról szó se essen. Ezekből a históriai tényekből megállapítom, hogy kávé már akkor volt, amiről úgy beszéltek, mint fekete levesről, de most nem lévén, mint nem létezőtől nem is volna szabad beszélni róla. Én is csak azért beszélek a kávéról, mert be akarom bizonyítani, hogy arról be­szélni nem lehet. Még úgy sem, mint kávépótlóról vagy kávéhelyettesről, mivel az, amiről most úgy beszélnek, mint kávéról, sem nem pótolja, sem nem helyettesíti a kávét. Mert ha amit most adnak: kávé, akkor az amit nem irok ide : citrom, a fügefalevél pedig : ruha. De ha kávéról nem is beszélhetünk mint ilyenről, maradjunk meg talán Montecuccolinál, vagy Nabukodo- zornál vagy a valakinél, akik olyan nagy általánosság­ban írták körül, hogy ez alá a kalap alá, a mostani „kávé" is beszorulhat, miután megállapítást nyert, hogy a színe: fekete és tömegállománya csepfolyós. Ami az össztételét illeti, vigasztaljon mindenkit az a tudat: hogy az ember nem tudja, mitől hízik. A kávéházakban és magánházaknál is tehát létezik, ha nem is a régi értelemben — fekete leves, de hite­lesen lehet bizonyítani, hogy kávé a közforgalomban nincs. Ennél fogva tiltakoznunk kell, hogy valaki arról, vagy azzal kapcsolatban beszéljen, ami nincs. Tessék tehát „fekete Ieves“-ről beszélni. Lehet a neve röviden csak: „fekete“. A kávéház lenne: feketésház; a kávés: feketés; a kávéközpont: feketeközpont; a kávénénike : feketenénike és igy tovább. A feketésházban a vendég igy szólhatna a figyelmetlen feketéshez: „Feketés ur, hátra van még a fekete leves!“ Ezzel a történeti idők szállóigéje, mint divatos régiség, kerülne közforgalomba és a hadimilliomosok meg is 1 vehetnék a régi képek, antik bútorok és porcellánok mellé. Egyébiránt az orvoáok azt mondják, hogy nem is olyan nagy baj, -hogy a kávé kiveszett, mert szivméreg lévén ; szivizgalmakat okozott. Most a. szí veknek eggyel kevesebb izgató szerük van. De azért'még elég akad. Ott van példánl a szerelem. Ezt a világháború nem irtotta ki, mint a kávét, hanem megszaporitotta, mint a lyukas cipőt. De a kávé gyakran okozott álmatlanságot is. A mióta azonban nincs kávé: nagy alvások folynak az egész vonalon, legyen az vasútvonal, telefon- és táv- irdavonal, vagy a közigazgatási vonal. A „kávé“-köz­pontban és ezzel együtt a cukor-, zsir-, Tuha- és cipő­központokban éppen kiütött az álomkórság.... Hát ak­kor kinek beszéljek én. . . . ? Jó éjszakát! (s.) — Kitüntetett hősök. A király a 66.gy.-e.- ben az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért Bresták Frigyes századost, Czap Félix és Meskó Géza főhadnagyokat a katonai érdemkereszt 3. osztályával tüntette ki, hadiókitménnyel a kardok egyidejű adományozása mellett, Kadlecz János századosnak, Kishonthy András hadnagynak újó­lag a legfelsőbb dicsérő elismerést a kardok egy­idejű adományozása mellett Rothmann Sándor hadnagynak újólag a legfelsőbb dicsérő elisme­rését nyilvánította. Toronyay Károly ezredesnek a Ferenc József rend tiszti keresztjét a hadiékit- ménnyel, Rittespirn Adolf főhadnagynak a leg­felsőbb dicsérő elismerését a kardok egyidejű adományozása mellett. — Kölesei Kende Péter, a 170. honvéd tábori tüzerezredhez beosztott 40. honvéd tábori tüzórezredbeli tart, százados a 3. oszt. katonai érdemkeresztet kapta a hadi díszít­ménnyel és a kardokkal. — A 11. konvód gya­logezredben elrendelte a király, hogy a legfel­sőbb dicsérő elismerés a kardok egyidejű ado­mányozása mellett tudtul adassák Kossej Géza t. hadnagynak, Kraxner József népf. hadnagynak, Gerzanics István tart. hadnagynak. A II. oszt. ezüst vitózségi érmet kapta Nyilas Gyula, Hajdú József, a bronz vitézségi érmet Pacsari Bálint, Csizmarik István, Szües Gyula, Kukk István és Kain Ernő népfelkelők; a vas érdemkeresztet a vitózségi érem szalagján Bojtor János és Réz András népfelkelők. — Eljegyzés. Kelemen Jenő ungvári m. á. v. tisztviselő ma tartja eljegyzését Bajánházán Ber- zeviczy Lily áll. isk. tanítónővel, Berzeviczy Ist­ván polgármester leányával. * Kása József m. kir. honvéd őrvezető keres­kedő-segéd eljegyezte f. hó 8-án Pribula József vasutópitész leányát, Júliát Ungváron. — Uj kormányzó-tanácsos. Gróf Schönborn uradalma rövidesen uj kormánzányzó-tanácsost kap'. Nedeczey János, kinek neve szinte összeforrt gróf Schönborn uradalmával, visszavonul s.he­lyébe Jankovich Lőrinc, jelenleg a Magyar ÁltaJ János Hitelbank igazgatója jön. — Az uj kor­mányzó hosszú ideig a mezöhegyesi állami mé­nesbirtok igazgatója volt s ott olyan alkotásokat létesített, amelyek a külföld előtt is ismertté tet­ték nevét. Uj állásában is bő alkalom fog kínál­kozni arra, hogy alkotásokkal gazdagítsa eddigi sikereit. — Markovszky Sándor jubileuma. A mai súlyos idők a jubileumi ünnepségek széles meder­ben való tartásának nem kedveznek. A tisztesség­gel megfutott pálya 25 vagy 40 évi ünneplése csak szerény keretekben történhet meg, miként f. hó 10-én a rendőrség tisztikara ünnepelte Markovszky Sán­dor rendőralkapitányt abból az alkalomból, hogy 25 év Nóta áll a város szolgálatában. Az a negyed­század, amelyet Markovszky alkapitány a városnál eltöltött, jelenti a becsületes munkát, a kitartást és saját ügyeinek alárendelését a közügynek. A rendőrség tisztikara szeretetét fejezte ki a szerény ünneplésben, de kifejezte azt is, hogy megértő tisztviselőtársukat, aki több Ízben mint helyettes kapitány főnökükként is szerepelt, a munka em­berének tekinti. — Esküvő. Papp Er^sikévél f. hó 11-ón tar­totta esküvőjét Péter Endre. — Kitüntetés. A király dr. Székely Béla m. kir. honvéd ezredorvosnak és dr. Gon'da Vik­tor főorvosnak a háború alatt teljesített kiváló szolgálatuk elismeréséül a Ferenc Józzef-rend hadiékitmónyes lovagkeresztjót adományozta. 4— Szurmay estélyek Ungváron. Az uzsoki Szurmay-emlékmü vigalmi bizottsága f. hó 21-én a színházban nagyszabású hangversenyt és elő- dást rendez, — részben az Uzsokon létesítendő Szunnay-emlékmü, — részben pedig az ungvári helyőrség hadi özvegy- és árva-alapja javára. Az estély művészi sorozatában az első helyen Scherl Berta budapesti opera-énekesnő szerepel, ki „Az éjkirálynő“ áriáját a „Varázsfuvola* operából fogja énekelni. Ugyancsak ő énekli Sztankóczy Istvánnal a „Traviáta“ nagy operát. Ezen az es­télyen lép föl Uungváron először a m. kir. ope­rának hires tánemüvésznője, báró lécsey Elvira hallétjével. Dr. Kaminszky József zongoraszámot ad elő. A „Tiz előadó leány“ énekes bohózatban 14 szereplő^ — a „Királynő rózsája“ táncos pan- tominban mintegy 40 szereplő, (a főszerepet maga a szerző táncolja), a „Honvéd szive“ aktu­ális háborús színműben 11 szereplő lesz. — Az estély első száma „Uzsok legendája“, H. Kiss Géza prologja lesz, melyet Russay Magduska fog előadni. A jegyek Balázs Soma könykereskedó- sóben f. hó 17-től megválthatók. 1918. szeptember 15. — Síremlék-avatás. Az ungvári orth. izr. hitközség volt főrabbijának, Löw Lázárnak Sátor- aljauljhelyben nyugvó hamvai fölé a kegyelet díszes emlékoszlopot állíttatott. A síremlék felava­tása f. hó 11-én d. u. nient végbe. Az ünnepélyen több taggal képviseltette magát az ungvári orth. izr. hitközség, valamint minden egyesülete. Az újhelyi hitközségnek csaknem valamennyi tagja megjelent. A kegyeletes ünnepélyt Gottlieb ung­vári főkántor imádsága iiyitottá meg, majd a megboldogult főrabbi idősebbik fia: Lőw Vilmos mondott emlékbeszédet, melyben atyja érdemeit méltatta. Steil Jonathán ungvári rabbi hatásos beszédében azt hangoztatta, hogy a hitközséget a megboldogult szellemében fogják ^Vezetni. Gott­lieb főkántor imádságával ért véget az ünnepség. — Papi vizsgálat. H. Kiss Géza ungvári ref. s. lelkész, az ismert nevű költő, a napokban igen szép eredménnyel letette a papi vizsgálatot a sárospataki theologián. —г Megszűnik a nyári időszámítás. Szep­tember hó 15-ről 16-ra virradó éjjel megszünte­tik a nyári időszámítást. E helyett visszatérnek a közópéurópai időszámításra. Ennek következtében szeptember 16-án hajnali 3 órakor az összes vas­úti órákat visszaigazitják egy teljes órával. A menetrend egyébként nem változik. — A Leányszövetség hangversenye. Az ungvári Leányszövetség első hangversenyét f. h(fc 30-án rendezi a színházban. A jövedelmet a budapesti egyetem szegónysorsu hallgatóinak tá­mogatására fordítják. — Gyászhir. Jósa András, Szabolcs várme­gye ny. főorvosa, az országhirü s tekintélyű or­vos és emberbarát, aki nemcsak nagy tudomá­nyával, de arany-szivével is egyaránt kitűnt és aki a régészet terén is szép hírnevet vívott ki magának a tudományos világban és megalapította a szabolcsvármegyei múzeumot: családjának ra­jongva szeretett agg patriarehája, e hó 6-án este 7 órakor 84 éves korában Nyíregyházán elhunyt. Gábel Jakab nagyváradi izr. polg. iskolai igazgató nemrég elhunyt. Négy és fél évtized küzdelme fűződik a nevéhez. Éveken át szerkesz­tője volt a Népnevelési Közlönynek, alelnöke a Biharmegyei Ált. Tanítóegyesületnek s általában tevékeny tagja szükebb hazája társadalmának. Vezéralakja volt a magyar orth. zsidóság kultur- törekvésének, ő alapította és szerkesztette mind­végig a Zsidó Szemlét. A nagyváradi zsidóság a a maga halottjának tekintette, temetése nagy részvét mellett ment végbe, A megboldogult tan­ügyi pályája Ungvárhoz is fűződik, itt volt 1877- töl 1883-ig az izr. iskolának tanítója és munka­társa az 1880, 1881. és 1883-ban megjelent Ungvár. c. hetilapnak. Pékh Margit oki. tanítónő, Pékh György 1 t ranyai áll. isk. tanító leánya, f. hó 8-án életének 19-ik évében elhunyt. 10-én helyezték örök ny galomra a község lakosainak részvéte mellett.’ — Kinevezés A pénzügyminiszter Kerekes Irma ungvári pőnzügyigazgatósági dijnokot keze­lővé nevezte ki az ungvári m. kir. adóhivatalhoz. — El az olasz frsmtra! Margócsy Aladár ev. tábori lelkészt az olasz frontra helyezték át. — Virághullás. Szuchanek Magda, az áll. olg. leányiskola volt szorgalmas növendéke, zuchanek József épitö-válalkozó 14 éves leánya, f. hó 13-án hosszas szenvedés után elhunyt. Te­metése ma d. u. 4 órakor megy végbe. A szülők iránt, akik már több gyermeket vesztettek el, ál­talános a részvét. — Üzletkötés vasúti ülőhelyekkel. A leg több baj a háborús utazásban : nincs hely! Azon­ban már néhány hót óta az utasok ötletesebbjei tudnak magukon segíteni. A folyosón furcsa kis széket, háromlábú alkalmatosságot helyeznek el, ez az ülőhelyük. Kis vadászszók ez, melyet a já­tékkereskedelemben árulnak. Pár héttel ezelőtt még 22—24 korona volt az ára, hogy azonban ki­tűnő „helypótlás“-nak lépett elő, 44—50 koronáért árusítják. S a számitó élelmesség kihasználja az utasok fáradalmát. A napokban a vonatban a kö­vetkező jelenetet figyelte meg lapunk egyik ba­rátja : — Égy fiatalember — Pesttől harminc kilo­méternyire"— bejön az első osztályba. A kabátja ■alól kihúz három ilyen kis vadászszéket. — Messzire utazóknak nagyon ajánlom, — fordul az álló utazókhoz — mindössze ötven ko­rona az ára. És nem elveszett pén^ Betehető a kofferbe és hasonló alkalmakkor használni tetszik. Két szók azonnal elkelt, a harmadikra egy kövér ur alkudott. Negyvenet ígért, de nem kapta meg. Múlnak a negyed órák, egymásután rohantak el állomások és báktorházak, a kövér ur már fóliából^ álldogál mint a gólya, hogy másik lábát pihentesse. A fiatal ur pedig kényelemmel üldögél a székén. Hatvan után megszólal az ur : — Nna ! Adja azt a széket. Itt az ötven ko­rona. — Annyiért már nem eladó. Hetven az ára. S a fáradt kövér mérgesen köhintett, de ki­fizette. — A Katii. Legényegyesület szinielöadása. Szept. 28 án szinielőadást rendez a városi szín­házban a Kath. Legónyegyesület. Színre kerül a „Kósza Jutka“ c. népszínmű. — A szatmári püspök adománya. Dr. Bo- romisza Tibor szatmári püspök a fekósházai temp­lom javítására 5000 К-t adott. U N G 2 (37. szám.)

Next

/
Thumbnails
Contents