Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-15 / 37. szám
56. évfolyam Ungvár, 1918. szeptember 15. LlOFIZETÉSI ÁRAK: .Egész évi4 . 12 K. ; Negyedévre . . 3 K. Félévre.... 6 K. | , Amerikáb? . Egész évre 14 korona 60 fillér. Útig vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt: Ggész évié . . 18 K. Félévre ...........9. K. Negyedévre .... 4 К 50 f. Ny Ittér soronként 90 fillér. 37. szám. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegj Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivata Székely ó8 Ilié8 könyvkereskedés címére küldendők. A nyiltfér és hirdetési dijak előre fizetendő Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mii = den csütörtökön. ■.-• TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-ulca l-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedést J-- ■ KIADÓHIVATALI TBLEFONSZÄM 11. Uzsok fürdő — legyen a Szurmay-honvédalapé! Báró Szurmay Sándor neve ma a leg- rokonszenvesebb nevek egyike ebben az országban. Fogalom. A njagyar vitézségnek, a legyőzhetetlenségnek, a iriágyar katonai erények összeségének mintegy kifejezője. Dobban a szivünk, ha kiejtjük a nevét. S ha drága és becsült ez a név az egész magyarságnak, mennyivel közelebb áll hozzánk, Ungmegyéhez, — akik egybe vagyunk forrva vele, akiket védett, akiket megmentett! A nemzeti hála gyönyörű formában nyilatkozott meg már eddig is, amikor dicső Jnevéhez fűzte a leghatalmasabb gyűjtést, a Szurmay-hon- védalapot. Ennek az eszmének nem kellett reklám, csak bele kellett dobni a közvéleménybe és önmagától gyűlnek a milliók! Soha ilyen eredmény ! Az eszmének azonban testet is kell öltenie. A legutóbbi statisztikai adatok szerint hadirokkantjaink száma meghaladja az egy milliót! Mennyi nemzeti munkára és odaadásra van szükség, hogy a legmegérdemeltebb és a legelemibb hálánkat lerójjuk e mártírokkal szemben. És sajnos, hány lesz teljesen tehetetlen! Ezek részére honvédmenlielyeket állítanak fel, ahol gondozásra és gyógyulásra fognak találni. A Hadigondozó Hivatal már eddig is jelen tékeny munkát prudukált e téren, de a háború után még fokozottabb és állandóbb elhelyezésre lesz szükség. A honvédinenhelyekből pedig joggal kérhetünk mi is, különösen Uzsok, a dicsőséges csaták színhelyének részére, amely mint kitűnő gyógyhely és pompás fenyves levegőjénél fogva is szinte predesztinálva van erre. És itt igen kézenfekvő az az eszmei hogy egész Uzsok-íürdőt meg kell szerezni a Szurmay-honvédalapnak! Maga a fürdő, — mint kitűnő üzleti vállalkozás — hivatva lesz hozzájárulni majd a menhely fentartási költségeihez is, — mert hiszen Uzsoknak sem kell reklám, — csupán közhírré kell tenni, hogy „ Uzsokíürdö megnyílt!“ s a héroszi csaták színhelye, a magyar vitézség büszkesége önmagától beláthatatlan idegenforgalmat fog teremteni. S a Szurmay-névnek még ércnél is maradandóbb lesz ez az emléke! Uzsok az ő szivéhez is hozzá van nőve, aminek nem egyszer már kifejezést is adott. A kivitel pedig nem ütközhetik leküzdhetetlen akadályokba. Sőt ! Uzsokfürdő 1915. óta romokban hever, csupán egy Herkules-szobor hirdeti még, hogy itt valaha fürdő is volt. Tulajdonosa egy galíciai állatorvos (— ez is jellemző magyar példa !), aki tudomásom szerint a háború alatt nyomtalanul eltűnt. A fürdő, — itt a nyilvánosság előtt bővebben nem pertraktálható okoknál fogva — esetleg el is kobozható, de ha mindjárt törvényhozási utón is, ezt a területet meg kell szerezni a magyar nemzetnek, mert hiszen a világégés zarándoklóhelye lesz ez nekünk! A menhely felállítása pedig igen jutányos módon eszközölhető. Háború után rengeteg hadianyag, kórházak és egyéb anyagok válnak feleslegessé, amiből Magyarországnak is meg kell kapnia a maga részét. Mindezek pedig elsősorban ilyen célra lennének fordítandók. A fürdőt pedig, — bármily kicsi keretekben is, — de minél előbb meg kell nyitni. Parlagon heverő aranybánya ez. Mert az is téves felfogás hálunk, hogy most nem lehet semmihez sem fogni. Berlin most, a háború negyedik esztendejében a legforgalmasabb utcáján, a Friedrichstrassén földalatti vasutat ép it. Nálunk, — ha nem gondoskodunk idejében, — ma-holnap nem lesz, ahová szegény rokkantjaink lehajtsák a fejüket. . . Pós Alajos. Kath, autonómiai képviselőválasztás. A kath. autonómiáról szóló törvényjavaslat remélhetőleg a legközelebbi jövőben törvény lesz és igy csakhamar bekövetkezik a szervező kongresszus összehívása, amiért is gondoskodni kell annak kiegészítéséről, az üresedésben levő kerületekben a választás megejtóséről. Ilyen megüresedett kerület a szatmári egy- egyházmegyében a bereg-ugocsa-ungi kerület, mely kölesei Kende Péter v. b. t. tanácsosnak az 1917. évben történt elhalálozásával üresedett meg. Az ungvári plébániához tartozó hivek, tehát a fiókegyházakban lakók is, e hó 21. és 22-én adhatják le szavazatukat a r. kath. fiúiskola helyiségében működő bizottság előtt. Tájékozásul közöljük, hogy választó minden 24 éves, r. kath. férfiú, aki nem áll valamely bün-vádi kereset, illetőleg fenyíték alatt, vagy nem elmebeteg; választható pedig minden választó, ha éleiének 30-ik óvót betöltötte, s ha irni-olvasni tud. A szavazás közvetlen, személyes és nyilvános. * A Kende Péter halálával megüresedett világi képviselő helyébe nagy valószinüsóg szerint ismét ungi ember lép: Lőrinczy Jenő udv. tanácsos, nyug. alispán, aki mellé való sorakozásra az ungvári választók a következő megkereséssel kérték fel a bereg-ugocsa-ungi kerület összes plébánosait: Főtisztelendő Plébános Úr! Az ungvári r. kath. hitközség polgárai Taby Ábris főesperes felhívására f. hó 7-én d. u. tanácskozásra gyűltünk össze, hogy a küszöbön lévő autonómiai képviselő-választás egyes részleteit megbeszéljük, megtárgyaljuk. A nagyfontosságu választást megelőző eme tanácskozásunkon tárgysorozaton kivül ugyan, de annál harmonikusabb közmegegyezéssel abban is megállapodtunk, hogy K. Kende Péter volt autonómiai képviselőnk örökébe megyénk kiváló és hithü férfiát, Ungmegye nyug. alispánját, az ungvári hitközségnek á közelmúltban udvari tanácsosi méltósággal felruházott lelkes világi elnökét, Lőrinczy Jenő urat óhajtjuk megnyerni és megválasztani. Alulírottak erősen meg vagyunk győződve róla, hogy bár a nagy kiterjedésű bereg-ugocsa- ungi autonómiai választó kerületben nem kevés a kiváló katholikos fó. fiák száma, akik e tisztségre számíthatnak, de a nem kevesek között miadenkópen méltónak tarható arra az ungiak nagylelkű jelöltje, akinek neve nemcsak szükebb hazánkban, Ungmegyóben vált a legszebb fogalommá, de szükebb hazánk határain kivül is mint a „vir integer“-t, mint klaszikus »egész férfit“ ismerik őt mindenütt. Negyven éves közigazgatási pályáján vallási meggyőződésével ellenkezőt soha, a legkisebb fokban sem cselekedett, sőt az egyház fövényeit mindig oly fokban tartotta és tartja meg, hogy bizonyosan tudni fog hitből és erőből fakadó törvényeket is hozni — javára forrón szeretett magyar egyházának. Ezért mély tisztelettel kéri föl az ungvári r. kath. hitközség a Főtisztelendő Plébános Urak által a választókerület minden hitközségét, hogy jelöltünket a magok jelöltjeként is elfogadni és Lőrinczy Jenő nyug. alispán, udvari tanácsos urat a mind fontosabbá váló autonómiai-képviselői tisztre lehetőleg egyhangúlag megválasztani segítsenek. Amit a mai tanácskozásunkból kifolyólag egyhangú lelkesedéssel kérve és egyházunk javára Istentől remélve maradtunk Ungvár, 1918.-szeptember hó 7-én. Az ungvári r. kath. hitközség nevében: Blanár Ödön Hantiéi Antal Deák Gyula Magyar Pál Demkó János Medreczky István Dobrovszky József Rácz Pál Fodlussányi Ottó Saup Imre Gulácsy Ignác Szentkereszty Tivadar Zádor Jenő Festőiskola. Vármegyénk csodaszép vidékeivel nem tud nak betelni azok, akiket a szép táj utáni vágy közénk hoz. Az Ung ép Lyuta völgye, Ungvái közvetlen környéke, a Polonina-Runa, a Remete vasgyár fölötti tengerszem, a hegy és alföld érint kező vonala és a tiszai füzesek méltók a legkivá lóbb festők ecsetére. Sok festő nyert is itt mái ihletet. De ez csak szórványosan történt, pedig állandó festői anyagul szolgáló helyeink többre hivatottak. Ha Tócső (a nem rég elhalt Hollósj Simon kedvelt helye), Nagybánya, Szolnok le tudják kötni a festőművészeket, akik azokon í helyeken festőkoloniát alkotnak, akkor Ungvár és általában Ung vármegye ugyancsak figyelmei érdemelnek, A jövő zenéjéhez egy kis szólam hangzik abban a tervben, hogy a ■ hónapok közt itt élő Ferentzy Márta festőmüvósznő iskolát szándékozik nyitni városunkban. Azoknak, akik a festőművészet mind szélesebb ágazatait nem figyelik, bemutatjuk Ferentzy Mártát.. . Párisban ólt nyolc évig. Nagy mesterektől nyert oktatást, mely oly eredményes lett, hogy a művésznő képei egymásután feltűnést keltettek, különösen a portréi. A Salond’ Autonme, Salon des Independente, Akademie Ranson collection Drues voltak tanúi a festőművész alkotásainak. Párison kivül bonban is bemutatta képességének bizonyítványait: több festményét, amelyeket legjobban dicsér az a tény, hogy valamennyi Londonban maradt. A müvásárlók valósággal elkapkodták. De hazai kiállításainkból is jól ismerjük Ferenczy Mártát. A Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban is részt vett több tárlaton. Ferentzy Márta a háború előtt férjével : Ko- ródy Elemér festőművésszel hazajött látogatóba. Már nem mehettek vissza otthonukba, Párisba. Most itthon érvényesítik tudásukat. Hazai lapjaink hasábjain többször lehet találkozni nevükkel. Ferentzy Márta festőmüvésznő a festőiskoláját az egyéni tanitás alapjára helyezi. A tömegta- nitást nem követi. Növendékeivel iparkodik megkedvelteim a természet szépségeit és ezért a tájképfestési óra a szabadban fog lefolyni. Az érdekes tervet bizonyára megértéssel fogadják miridazok, akik a festőművészet rejtőkéibe bepillantani óhajtanak. Még csak annyit közlünk, hogy a művésznő mai naptól kezdve d. e. 11—12 óráig tart beiratást a Bercsényi-utca 20. sz. házban. Növendékeket korlátolt számban vesz fel. A VÁRMEGYE. / § Közgyűlés. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága f hó 20-án d. e. }0‘ órakor tartja III i к rendes közgyűlését, melynek tárgysorozatából felemlítjük a kővetkező ügyeket: A vármegye alispánjának óvnegyedes jelentése a törvényhatóság és a közigazgatás állapotáról. — Am. kir. kereskedelemügyi miniszter leirata a Lengyelország és Fiume közötti vasúti összeköttetés tárgyában, — A m.'kir. kereskedelemügyi miniszter nek leirata a Túrja völgyében vezetendő villamos gazdasági vasút előmunkálati engedélye tárgyában. — A vármegye alispánja bemutatja a m. kir. belügyminiszter leiratát Laborcszög községnek Nagymihály községhez való csatolása tárgyában, továbbá Zemplén vármegye utczási és ugari körjegyzőségeihez tartozó községek kérvényét Ungmegyéhez való csatolás iránt. — A vármegye alispánja bemutatja az Ungmegyei Patronázs Egyesület kérvényét, amelyben az ungdaróci szeretetház céljaira tett alapítvány egy részének a Patronázs Egyesület által Ungváron létesítendő vármegyei központi gyermekotthon céljaira való átengedését, továbbá az egyesület segélyezését kéri. — A vármegyei árvaszók előterjesztése egy ájvaszéki jegyzői állás rendszeresítése ügyében. — Kisküküliö vármegye átirata a főrendiház reformja ügyében. — Veszprém vármegye átirata a közalkalmazottak megélhetési és anyagi viszonyainak gyors és gyökeres rendezése érdekében. — A kolozsvári kereskedelmi és iparkamarának átirata a magyar nyelvnek az ipari és kereskedelmi életben való nagyobb térfoglalása ügyében. Az állandó választmány f. hó 19-én d. e. 10 órakor ülésezik. L&pank mai uini 4 oldal.
