Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

1918-09-08 / 36. szám

36. szám 56. évfolyam. Ungvár, 1918. szeptember 8. I OFIZETÉSI ÁRAK: Rgész évr . i2 К. и Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. ji Anierikáb? '■ gész évre 14 korona 60 fillér. Uug vármegye Hivnlalos í,ui*jával egy íilt : Hgész évié . . 18 К. И Félévre ...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 1. Ny litór soronként 90 fillér. • HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ---- den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szánt, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelő« szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. see6d».rk...td: |l Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. I) Б А К GYULA. - —_ KiADómvATAu trufonszam n. = Elnyomott felebaráti szeretet. A kitörésekor rövid pár hónapos időtartamú­nak gondolt háború ötödik éve dühöng. Kifun- dáit mindent a fifikus emberi elme a gyilkolásra. Mintha az észt, a gondolatot, az agyvelőt csak azért az egyért kapta volna az*emberiség, hogy minél ördöngősebb rafinériával tudja9egymást ölni. Nem szeretjük az embert, az eszest az állattal, az esztelennel egybevetni, összehasonlítani. De ha ezt az összehasonlítást a háború kapcsán mégis megtesszük, igen rosszul üt ki a mérleg az — emberek kárára. Az állatvilág nem ismer rendszeres irtóháborut az egyforma állat ellen. Állat pusztítja az állatot védelemből, önfentartási ösztönből, de nem dühből, haszonból, cél nélkül. Mi meg, fehér emberek, ötödik óv óta mil­lió számra ássuk a hősi sírokat, hogy minél szé­lesebb hatalmat adjunk igy akaratlanul a velünk ellentétes fajoknak, hogy felidézzünk azután olyan problémákat is, mint a sárga veszedelem. Eltekintve a háború messze horderejű csa­pásaitól, az érző ember leginkább azon ijed meg, hogy a háború kiölte az emberiségből a feleba­ráti szeretetek Meit ma nem az a jelszó, hogy felebarátod minden ember kivétel nélkül, hanem az, hogy mindenki ellenséged, aki pl. Hindenburg vezérlete alatt ál!. Ezt hirdetik a franciák. És igy tovább. Azonban — és épp ez igazolja a háború absurditasát — nem igy van a dolog. A szeretet fenséges - érzését nem tudja még a háború torná­dója sem kicsavarni tövestől a lel kékből, csak elnyomta. Hogy ez igy van, nzt érezzük mi, érzik ellen­ségeink. Fronton, hinterlandban egyaránt. Sőt hirdetik az erejük teljében levő központiak, akik épp ez igehirdetés varázsa alatt állandóan béke- offenzivát is folytatnak. Akkor miért nincs ugy-e béke? Egyedül néhány, mondjuk száz vagy kétszáz entente po­litikus, diplomata és hadvezér miatt, akik oly mély gyűlölettel vaunak eltelve irántunk, oly ham- zsolva élvezik a háború végével letűnő rendkívüli hatalmat, hogy visszavernek minden béke offen­zívat, odahaza meg vérbe fojtanak minden békevágyat. I Egyesek dühe nyújtja a háborút. És ez az egyetlen, ami ellen védekezni nem lehet. Mert azt seokisem kívánhatja, hogy a központiak felebarát) szeretető, békevágya annyira menjen, hogy oda­boruljanak az entente lábaihoz igy esedezve : „Méltóztassatok csak összetiporni minket, mert szivünk nem tudja tovább elviselni a szere­tet elnyomását! “ Ennyire az önfentartás ösztöne nem viheti a központiakat. Nincs más hátra tehát, mint várni : mikor ébred fel végre az entente-hiénákban is a szere­tet? Mert nem a fegyverek, de a felebaráti sze­retet diadala lesz a béke szülőanyja. : у • Az árdrágító, áruelrejtő legnagyobb büntetése, ami bűnéért érheti, Hat hónapi elzárás és hatezer korona pénz­bírság. A háború második, vagy harmadik évé­ben az igazságszolgáltatás sújtó keze beérhette azzal, hogy képentörülte az árdrágítót. Ma, ami­kor megpróbáltatásaink ötödik esztendejébe lép­tünk, amikor nem állanak olyan nagy készletek rendelkezésünkre, mint tavaly, vagy azelőtt, ez a sújtó kéz, az igazságszolgáltatás törje be az ár­drágítók gonosz fejét. Hat hónap és hatezer korona az ötödik esz­tendőben, amikor az árak felszöktek az égig, senki jellemtelen, lelkiismeretlen, vagy a pénz ör- I dögétől megbabonázott embert nem fog vissza­rettenteni attól, hogy százezreket keressen. Az ár­drágítást kihágásnak minősíti a törvény. Az eljá­rás nem fegyházat, hanem enyhe toloncházat jelent. Hatezer koronát pedig minden notórius I árdrágító a mellényzsebéből szór ki az asztalra. ! Ez nem a törvény szigora, ez a törvény szelle­mének kijátszása, teli szájjal való kiröhögése a szenvedő, türelmes és kizsarolt fogyasztóközör.- ségnek, mindnyájunknak, azoknak főleg, akiknek hozzátartozói a fronton védik ezt az országot és magukra hagyatva, kész prédái annak a hajtó­vadászatnak, amit az árdrágítók úgyszólván koc­kázat nélkül rendeznek ellenük. Majd meggondolják az árdrágítók, ha egy évi fegyház és vagyonuk legalább egyharmadá- nak elkobzása bünteti cselekedeteiket! Majd meg­gondolják, ha bünük nem kihágás, amely elévül egy esztendő alatt és nem tehetik, ami már jog­szokássá vált, hogy az Ítélet után Ausztriában keresnek üdülést. Az árdrágítás ma, az ötödik év­forduló után árulás, a hadviselés érdekei ellen való vétek! Nem riadnánk vissza attól sem, hogy az árdrágítókat, katonai bíróság elé állítsák. Az árdrágító minden egyes ember, minden kiizködő család életérdeke felien tör, ne cirógassa hát őket a törvény, ne mentegessék fel őket, mert ezzel csak a nélkülöző emberek vérét kor­bácsolják fel, hanem éreztesse velük a törvény könyörtelen szigorát. Sújtsa a bankot, a tisztes­ségtelen kereskedőt éppen úgy, mint a nyomor körül settenkedő ügynököt. Ne használjon sem­miféle befolyás, adják át az árdrágítót a börtön­nek és a közmegvetésnek! Közforgalmú lesz az ungvár—aufaíócl iparvasut. Aug. hő 4 én megjelent vezető cikkünkre hivatkozással táviratot intézett báró Szterényi József kereskedelemügyi m. kir. miniszter pa­punkhoz, mellyel jelezte, hogy az ungvár- anta- lóczi katonai iparvasutnak közforgalomra való berendezése ügyében tárgyalásokat indított a közös hadügyminiszterrel. Ä táviratot — mely a közönség általános megelégedését és elismerését váltotta ki — lapunk aug. hó 11-iki számában közöltük. Rövid néhány hét telt el azóta, s ime, már is alkalmunk van a miniszternek ez ügyben Ung vármegye alispánjához intézett leiratával olvasóinkat megismertetni, — bizonyítékául annak, hogy báró Szterényi József miniszter nem az üres Ígéretek embere, s hogy most már csakugyan jogosan remélhetjük az ungvár—antalóci ipar­vasutnak rövid időn belül a közforgalomra leendő berendezését. Hála ó's köszönet ezért a miniszternek. Maga a leirat, mely teljesen hasonló szöveg­gel a közigazgatási bizottsághoz is e hó 2-án ér­kezett meg, a következő: d háiá“““1’ Kereskedelemügyi m. kir. Minister Ung vármegye alispánjának. Az ungvár-antalóci iparvasutnak közforga­lomra való berendezése tárgyában folyó évi ja­nuár hó 16-án 99. szám alatt kelt felterjesztésére értesítem az alispán urat, hogy a szóban levő katonai vasútvonalnak a polgári közforgalomra, leendő berendezése iránt előterjesztett kérelmét indokoltnak tartom. Felkértem ennek folytán a császári és királyi hadügyminiszter urat, hogy mielőbb tájékoztasson az iránt, hogy a szóban lévő katonai vasútnak a polgári közforgalomra való berendezése mennyiben érintené a katonai érdekeket s hajlandó volna e a katonai kincstár a szóban lévő vasutat a pol­gári forgalom lebonyolítására is berendezni, avagy ily berendezéshez hozzájárulni. Az esetre pedig, ha katonai szempontokból ezen vasútvonalnak további fentartása szükséges­nek immár nem mutatkoznék, felkértem a császár és királyi hadügyminiszter urat, hogy az annak építése alkalmával felmerült költségek összegének közlése. mellett engem arról is értesítsen, hogy ezen vasútvonalat hajlandó volna-e és pedig minő feltételek mellett a polgári forgalom cél­jaira átengedni. Az ügy érdemére vonatkozólag a hadügy miniszter ur válaszának beérkezető után fogok határozni. Budapest, 1918. augusztus hó 24-én. A minister helyett: Szűry, h. államtitkár. Mennyi burgonyát fogyaszthatunk? Az idei burgonya-termés felhasználása tár­gyában Ung vármegyét illetőleg a közélelmezési miniszter akként rendelkezett, hogy a vármegye mintegy 862.100 métermázsa termését a vármegye termelő és nem termelő, illetve ellátatlan lakossá­gának élelmezésére meghagyja, ezenkívül Ungvár r. t. várost, a köztisztviselők beszerzési csoportját és a Bantlin féle vegyi gyárakat a közvetlen általa ellátandók közé sorozta. Egyidejűleg a termelők által házi és gazdasági szükséglet címén vissza tartható, illetve a nem termelők által a községi elöljáróságoktól (polgármester) kikérendő vásár­lási igazolványok ellenében közvetlenül a terme­lőktől megvásárolható burgonya-mennyiségeket a következőkben állapította meg: A termelő házi szükséglet címén a bereznai já­rásban nehéz testi munkát végző felnőtt családta­gok részére fejenkint évi 225 kg-ot, a többi járások­ban 120 kg-ot; gazdasági (vetőmag) célra kát. holdanként egységesen 9 métermázsát, időszaki munkások részre legfeljebb 3 hónapra havi 30 kg-ot. A nem termelők, vagy az olyan termelők, a kiknek termése a havi szükségletet nem fedezi, a nehéz munkát végző felnőtteknél sze­mélyenként egységesen évi 160 kg ot, egyéb el­látandók részére évi 120 kg-ot vásárolhatnak. Azon ellátatlanokról, akik évi burgonya­szükségletüket közvetlen vásárlás utján nem biz­tosították, az összeírandó, illetve requirálandó feleslegből a vármegye alispánja lesz hivatva gondoskodni, melynek egyik fő előfeltétele, hogy a vásárlásoknál visszaélés ne történjék, illetve a burgonya termésből a vármegye területéről a « jogos t-s igazolvánnyal ellátott szálitinányokat kivéve, semmi ki ne csempósztessék. Ennek meg­akadályozása tehát a vármegye lakosságának ezen nagy fontosságú élelmi cikkel való ellátása szem­pontjából nem kis felelősséggel járó kötelezettsé­gét képezi a hatóságoknak. Mennyi terményt köteles a vármegye beszolgáltatni? A közélelmezési miniszter értesítette az al­ispánt, hogy a vármegye 1918. évi búza és rozs- terméséből 431 waggont, árpa és zabból pedig 100 waggont köteles közszükségleti célokra be­szállítani. A kivetett mennyiségbe beszámítást fog nyerni mindaz a búza, rozs, árpa, illetve zab" mennyiség, amelyet a H. T. R. a törvényhatóság termelőitől a folyó évi termésből már átvett. A kivetett kontingens beszoigáltatási határ­ideje 1918. évi október 15-ike. Teljesen az alispánra van bizva, hogy a megállapított mennyiséget az átvételi eljárás le­folytatása, vagy önkéntes felajánlás, esetleg kive­tés utján kívánja e biztosítani. A miniszter azokban a vármegyékben, ame­lyek a kivetett kontingenst beszolgáltatják, a nem termelő lakosság részére szükséges gabona- mennyiséget egy tételben fogja a törvényhatóság részére kiutalni és annak megőrleíésót, Valamint a lisztnek és korpának szétosztását a törvényha­tóság hatáskörébe utalja. Azokban a vármegyék­ben, amelyek a kivetett mennyiségnek csak egy bizonyos hányadát biztosítják, továbbra is az eddigi ellátási rendszer lesz fentartva. Kijelenti a miniszter, hogy a kivetett termény- mennyiség beszolgáltatása esetén további termény- igénybevétel a vármegye területén a jelen gazda­sági évben inár nem lesz — ellenkező esetben azonban ismételt rekvirálásokkal, sőt esetleg a fejadagok leszállításával lesz kénytelen a hiányzó mennyiséget a törvényhatóság termelőinél igénybe venni. Ez ügyben az alispán a főszolgabirákkal aug. 31-ikén értekezletet tartott, melynek ered­ményeként közölhetjük, hogy remény van arra, hogy az egész kívánt mennyiség beszolgáltatható lesz. Dapnsk ».ai ви&та«' 4 oldal. / ? I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents