Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-02 / 5. szám
56. évfolyam. Ungvár, 1918. február 2. 5. szám. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely ás Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- 3== den csütörtökön. " TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ 1 KIADÓHIVATAL! TELEFONSZÄM 11. Készül a szegények törvénye. A belügyminisztériumban nagyfontosságu reform előmunkálatain dolgoznak az illetékes ügyosztályok. A szegényügy országos rendezéséről van szó, amiben a legkényesebb és legkeservesebb szociális problémák egész tömege foglaltatik. Az előadói tervezet nemsokára olyan stádiumba jut, hogy külső tényezőket is be lehet majd vonni az előkészítő munkálatokba. A szegényügyre vonatkozólag eddig is sok a rendelet és intézkedés, de minden inkább csak papiron van meg és egységes koncepció hijján csak véletlenül valósul meg valami a gyakorlatban. A készülő törvény — úgy értesülünk — elsősorban a szegénysegélyezés tervszerű és pontosan végrehajtható módjait akarja megállapítani. Veíetőszempont az, hogy az alamizsnaszerü, megalázó és semmit sem segítő apró adományok helyett a szegények gazdasági önállóságát kell helyreállítani, őket a társadalomnak hasznos munkásokként visszaadni, szóval a segélyezést szociális reformok keretében megvalósítani. De nemcsak az állam, hanem a társadalom jótékony munkáját is szabályozni fogja a törvény. A jótékony egyesületek valamely központositása van tervbe véve, természetesen az illető társadalmi szervek autonómiájának sérelme nélkül. Főként az egy célra irányuló, de sok szegény és tehetetlen kis egyesületben haszontalanul el- forgácsolódó társadalmi mozgalmakat akarják összefoglalni, hogy a meddő párhuzamos akciók együttesen valami eredményt produkálhassanak, azonkívül az adminisztrációk műkedvelő hibáit, amelyekből annyi, sokszor botrányos visszásság származott, szakszerűséggel és hozzáértéssel akarja felfrissíteni a javaslat. Persze mindez jelentékeny pénzbe fog kerülni s a belügyminisztérium előkészítő munkájának nem a legkönnyebb része éppen az, hogy az uj terheket az állam, a törvényhatóságok, a községek között igazságosan elossza. Február második felében már körülbelül a minisztériumon kivül álló szakértők is hozzászólhatnak a javaslathoz. Gyűjtés az Erzsébet-szoborra. — Felhívás Ung vármegye közönségéhez. — Nagyinultú és fejlődésre hivatott megyei székvárosunk, Ungvár, nem bővelkedik művészeti alkotásokban. Egyetlen szobra van: Day ka Gábor mellszobra, melyet Szamovoiszky Ödön faragott remekbe. Szamovoiszky Ödön szomjas müvészlelke e vármegyéből táplálkozott, ifjúságának emlékei hozzánk fűzték és korai haláláig zseniálitásának minden szála a mi hegyes-völgyes megyénkhöz kapcsolódott. Művészi alkotásait már életében csaknem ingyen reánk akarta pazarolni és ifjú hitvesébe is beleoltotta az ungi föld szeretetét. Amikor a szabadságszobor-pá'yázaton az alig ismert művész az első dijat megnyerte és a legnagyobbak közé emelkedve babérral szegzett diadalmas élet út várta, közénk jött megpihenni, felfrissülni és új ihletet szerezni. Sorsa igazi művészsors. Küzdelmek után pálma és elismerés, pályája zenitjén váratlan fájdalmas kidölés. Mint Fadrusz János, Szamovol- szkynk is rózsás arccal, ifjúsága teljében szállt sírba. Amikor a legnagyobb feladatokat akarta megoldani, az Erzsébet-szoborpályázatra készült mintáját és sok fólbenmaradt remekművet hagyva maga után, kihullott erőtlen kezéből a véső és mintázó-pálca. Utolsó gondolata hozzánk sugárzott és utolsó akarata az volt, hogy Erzsébet szoborterve Ung- várott hirdesse alkotója művészetét. Özvegye az elhunyt intenciói szerint most teljesen ingyen felajánlja nekünk a remekművei márványba faragásra és nekünk csak az anyag és kifaragás munkáját kell viselnünk. Fejedelmi ajándékhoz jutottunk és a százezereket érő remekmű testté válásához alig 30.000 K-ra van szükségünk. Hálátlanság és vakság volna az alkalmat meg nem ragadnunk és Ungvári oly művészi ékszertől megfosztanunk, melyet tőlünk minden vármegye, város és ország irigyelni fog. Egy legendásan szép és nemes királyasszony ragyogóan fehér lelke fog hozzánk szólni a fehér márványból és egy nagy művész szeretető és dicsősége fogja e szobrot körüllengeni. Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület felhívja e vármegye közönségét, hogy a mellékelt gyüjtőiven rója le szülő vármegyéje iránt érzett szeretőiének és büszkeségének adóját Aki e vármegyében a szépségért, költészetért és képzőművészetekért lelkesedik, akinek az anyagiaknál nagyobb érték a szépség-ideál, az boldogan sietni fog adományaival egy gyöngyörü alkotás létesítését elősegíteni. Az elhunyt művész áldozatkészségéhez képest csekélység a mi adományunk és végtelen nagy az ellenérték. E vármegye népe nem akar pirulni a szégyentől, hogy néhány koronát sajnálva, megfossza önmagát és az utókort a művészi gyöngyörüségtöl. A szegények filléreiket áldozzák, a háború folytán meggazdagodottak nemesítsék meg dús adománnyal vagyonukat! A gyüjtőiveket pedig szíveskedjék mindenki, — még azon nem várt esetben is — ha üresen maradna, Németh Béla pénztároshoz visszajuttatni. A tavaszi virázgó fák alatt mosolygó mártir királyasszony márványalakja e vármegye áldozatkész közönsége jóvoltából csaknem oly híressé teszi a várost és vármegyét, mint ezeréves múltja. Köszönet érte a megértőknek és adakozóknak. Ungvár, 1918. január 29. Hazafias üdvözlettel Az Erzsébet-szoborbizottság. Az első fecske. — Egészségügyi, anya- és csecsemővédelem és gyermekvédelmi kérdések. — Irta dr. Novák Endre, az ungvári áll. iskolák gondnokságának elnöke. II. A rendeleteknek értékét még az is fokozza, hogy oly időben adatott ki, amikor azt a társadalmunk legalsóbb rétegei is meg fogják érteni. A magyar állam öreg életfája már négy hosz- szu év óla élet-halálharcot viv a háború borzalmaival. Az ezredévet túlélt büszke tölgyet egy eddig még nem ösmert ciklonóriás gyökerestől készült kiemelni, s mig fent az életeröslombsátor legértékesebb gályái megtizedelve tördöstek szerte- széjjel, lent a tápláló gyökerekről könnyű szerrel hordta szót a meglazult anyaföldet az irgalmat nem ösmerő felbőszült vihar! így állott ez a gigászi küzdelem, amidőn a Mindenható szeretetteljes kegyelme, — mint a múltban mindig — a nagy veszélyben, ideje korán most is segélyünkre jött! A vihar, bár nem múlt el teljesen, de eierőtlenedve megcsendesült. s igy van időnk a végbement pusztításon körültekinteni. Amidőn igy tűnődöm, s képzetemben végigvonul az elpusztult sok százezer nemzőkópes ifjú Jegyzetek a hétről. # (A.z orosz foglyok himnusza,.. . Előlépett a palóci szent János.) *■ Azt mondja a szerkesztőm, hogy kisórnóm figyelemmel az orosz foglyokat. Kisórnóm figyelemmel, mit csinálnak szabadidejükben, hogy szórakoznak, miről beszélnek, mit énekelnek stb. stb. — Miért ne, — mondom ón és kezdtem kísérni őket figyelemmel. S ahogy kísérem, kísérem őket, tényleg egy roppant érdekes dolgot tudtam meg. Ez ugyan inkább a zenészeket és zenetörtónelmet fogja érdekelni: hogy mennyire is fejlődött a háborús zene . . . Az orosz foglyok szabad napján történt. Csoportokba verődve sétáltak az utcán és szörnyen örültek az elkövetkezendő békének. Szinte jó volt ezt a sok jókedvű arcot látni ebben a nem túlságosan vig időben. Végül aztán betértek egy polgári, azaz inkább olyan bolseviki-féle vendéglőbe. Már sötét volt és igy az ablakból jól kisérhettem őket figyelemmel. Bort kértek, kocintottak, egymást ölelték és még a vendóglősné is velük örült. Egyszer aztán egy karmester-féle megkopogtatta az asztalt, a többiek pedig köszörülték a torkukat. Ünnepi csend. Ebből csak valami szép ének lehet. Gondoltam, ezek most el fogják énekelni az orosz himnuszt, avagy tekintettel a békehírekre, éppen a magyar himnuszt. Vártam. És kicsendült az ablakon a tiszta magyar szövegű dal. Azt énekelték, hogy: — Nyomd meg a gombot. . . Van-e még olyan kis terület, olyan ici-pici sarok ebben az országban, ahol ezt nem éneklik ? Van-e még olyan boldog ember, aki ezt nem hallotta még? —- Nyomd meg a gombot, Tudod, mit Ígértél. . . stb. Különben tovább én se nagyon tudom. Úgy veszem észre, hogy mindenki inkább csak az elejét tudja. Hát ez a háború fő zenei produktuma... ? Akkor nem lehetünk messze a léhaság forradalmától... A háború negyedik esztendejében — Nyomd meg a gombot . . . Sok mindent mond ez azért... Rákóczi-in- duló, Kossüth-nóta meg Marsailles helyett „Nyomd meg a gombot Vagy ezek az oroszok — annyit hallván e dalt — talán tényleg azt hiszik, hogy ez a mi himnuszunk . . . ? Talán tényleg ez a kor dala ..? * A rangkórság nálunk talán sohasem volt nagyobb, mint éppen most, e bolseviki szellemű világban. Az express milliomosok bizony nem valami hangzatos elmeknek örvendtek azelőtt, mig a háborús konjunktúrák bele nem kergették a jó módba, így aztán sok mindent helyre kell most hozni. Hát, ki legalább nem „nagyságos asszony“ ma, — nem is szólva arról, hogy hány kaftánt fognak átszabni — frakká . . . Bizonyos üzletekben és műhelyekben már csak audiencián lehet megjelenni. Nemrégiben jártam egy faluban, ahol a kisbirót „rendőrtanácsos“ nak titulálják. Hát nem gyönyörű demokratizálás ez ... ? Mindenki több, mint ami volt azelőtt. így tudtam meg többek között, hogy — igen stílszerűen — még a hires, nevezetes pálóci szent János is előlépett. Mert a pálóci szent János-szobor nem olyan, mint más szent János-szobor. Nem akarom sérteni a nagy szent emléket, de ennek az egynek tudvalévőén múltja van, amennyiben köztudoraás szerint egyszer már ott akarta hagyni a pálóciakat. Mint Önök is bizonyára hallották, a régi jó kedélyes világban egy éjszaka hátat fordított Pálóc- nak és tarsolyáján valami olyasféle felirat volt, hogy: „Fütyülök én Pálócnak, megyek én Veskócra“. Sokat beszéltek erről akkor a tekintetes vármegyén, de meg a Hadik-Barkóczy uradalomban is, mert a pálóci szent János ott húzódik meg a Hadik-Barkóczy kastély gyönyörű parkja mellett. (A 40 szobás kastély most teljesen üresen áll; milyen jó volna gyermekmenhelynek vagy egyéb asylumnak!) Utam Pálócra vivén, én is megnéztem a hírneves szobrot. Szépen fedett hajlókban áll, de már nem haragban Pálóccal. Ahogy nézegetjük, egyszercsak megszólal egy jó ismerősöm: — Hát hallottál ilyet, már itt is dühöng a rangkórság. — Hogy-hogy? — Nem látod, szent János előlépett — kanonokká ! És csakugyan. A reverenda széle és a régi fekete gombok — lilára vannak festve, holott Nepu- muki szent János Prágában — bár udvari gyóntató volt — de bizony mint közpap halt mártyr-halált. Megtudtuk hamarosan a valóságot. A szobrot ugyanis egy jámbor hivő renováltatta, bizonyára vaiami kis eltévelyedésének a bocsánatáért. Hogy cselekedete pedig kedvesebbjJegyen, valószínűleg igy akart hizelegni a nagy szentnek. A rangkórság, úgy látszik, senkit sem kiméi... Még a pálóci szobornak is elő kellett lépni. Pós Alajos. lapnok mai isáma 4 oldal, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 12 К. n Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. |i Amerikába: Egész évre 14 korona (Ю fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 18 K. || Félévre ...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. i i i Nyilttér soronként 90 fillér. »■»»-
