Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

1918-02-02 / 5. szám

2 (5. szám.) и N G 1918. február 2. képe: látom, hogy nemzetünk eme legértékesebb virágját, a tölgyfának legéletrevalóbb gályáit sok évtizeden át nagyrészben az itthon rekedt, több­nyire csenyevészek ivadékai fogják pótolni. Eh­hez ha eszembe jut a gümőkór, a bujasenyv s a hosszú háború szülte erkölcsi züllés mérhetetlen rombolása, világosan látom a talajból kiszakított, és már-már száradásnak induló tölgy gyökereit. Osüggedve kell megállapítani, hogy a fennálló viszonyok között a jövö nemzedék számban, úgy­mint minőségben a kielégítő mértéket megütni nem fogja. Nemzetünk életképessége még a béke­időkre is elégtelen marad, ha osak nem támad ideje korán jó kertész, ki a tölgy gyökereinek tápláló talaját visszahordja, ha nem lesznek reá termett államférfiamig kik a meddő s e pillanat­ban különösen ártalmas politikai versenygest félre­téve, apostoli buzgalommal hozzá nem fognak az újjáépítés nagy munkájához. A megmérhetetlen egyéb közgazdasági károk mellett egy tekintetre nyilvánvaló, hogy legna­gyobb, legértékesebb és legfontosabb az a kár, melyet a nemzet az emberanyagban szenvedett, de ennél is borzalmasabb azon vigasztalan kép tudata, mit a legközelebbi jövő ígér e téren. Hogy pedig e szomorú kép valóra ne váljék, hogy az emberanyagunk s ezzel kapcsolatos közegész­ségügyi mai szomorú állapotait megnyugtató ren­des mederbe terelhessük, legalább egy fél századig tartó céltudatos és nagy anyagi áldozatot igénylő munkára van szükség. Eme nagy feladat alapját vetette meg kultusz- miniszterünk, amidőn a kérdés természetét felös- merve, tétovázást nem ösmerö gyors elhatározás­sal, nagy fajszeretettel s mély államférfim bölcses­séggel megalkotta az itt bemutatott rendeletét. E rendelet a mai politikai egünkön az első számba vehető fecske, mely államéletünk tavaszias meg­újhodását hirdeti mindnyájunknak. Csak egy sze­rény rendelet! Még csak nem is törvény, — egy intézkedés, miről a törvényhozók nagy része talán még tudomással sem bir — és mégis egy nagy alkotás, mely arra van hivatva, hogy hova-tova fejlődve, államéletünk nagy területén kedvezőbb uj viszonyokat teremtsen. E nagy értékű mű az „ép testben ép lélek“ örök igaz jelszó jegyében fogamzott s könnyen meg lehet jósolni, hogy mint ilyen, az idők folyamán számos nagy szociális alko­tásnak válik szülőanyjává. Ez okból igaz szívvel kérem a Mindenhatót, hogy alkotóinak s élükön nagynevű kultuszminiszterünknek engedje elérni azt a bizonyára nagy örömöt, hogy alkotásainak hova-tova bővebb termésében mentül tovább gyönyörködjenek ! E mü eredetére érdekes tudni, hogy annak életrekeltése az anyák és csecsemők védelmére alakult „Stefánia Szövetség“ kebelében indult meg. E szövetség a szóban forgó rendelet szellemében társadalmi utón is nagy eréllyel működik. Veze­tői: gróf Apponyi Albert és Tauííer tanár, a gyermekvédelem nagynevű és leghivatottabb régi harcosa. A rendelet orvosi vonatkozásait Tauííer, Juha és Berend orvostanárok állították össze, a pedagógiai részt pedig dr. Imre Sándor, a Peda- gogium pedagógiai tanára és a mi Hidasi Sán­dorunk készítették. Nekünk, ungiaknak az utóbbi körülmény csak kedvesebbé teszi a bemutatott rendelkezést, mert mi nem szűnünk meg Hidasit, ki nálunk tizenhat évig mint az elsők-elseje szolgálta a köz­ügyét s aki vármegyénknek ötvenkét állami isko­lái épített, még a távolban is a magunkénak nevezni. Épp ezért a mi örömünkhöz egy kis büszkeség is járul, ha tudjuk, hogy egy nagy­jelentőségű alkotásban a mi Hidasinknak is nagy része van. Segítse a jó Isten ezt a nemeslelkü törhetlen munkaerőt abban, hogy még igen sok, a bemutatotthoz hasonirányu rendeletek alkotásá­hoz hozzájárulhasson! HÍREK. Tájékoztató. &ebr. Я. A Gyöngyösy Irodalmi Társaiig felolvasó-ülése d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében.. jГфЬг. S. A Vörös-Kereszt képkiállitásának megnyitása d. e 11 órakor. Szabadliceális előadás d. u. 5 órakor az áll. polg. fiúiskolában. в. Szabadliceális előadás d. u. 6 órakor az áll. polg. fiúiskolában. 9. Garamszeghy Sándor előadása d. u. 4 és este 7 órakor a színházban. ÍO. A Kath. Kör közgyűlése d. e. 10 órakor. Mára. 8—3. A Vörös-Kereszt Egyesület vidám setéje a szín­házban. A. vármegyei múzeum zárva van. A jogvédő iroda hivatalos órái kedden és szombaton d. e. 11—12. (Járásbíróság, emelet, 1. ajtó.) a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva kedden d. u. ö—7-ig A Népkönyvtár (a Kossuth-téri áll. iskolában) nyitva van minden vasárnap délelőtt 10—12 óráig, A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-вд у lé­tébe minden hónap 1-sö és 3-lk vasárnapján délelőtt 10—12-lg van befizetés és beiratás az Ipartestiilet helyi­ségében. A Keresksedelmt Carnok könyvtára nyitva van vasárnap d. e 11-12 óráig. — Lapunk mai «zárna a ketté« ünnep miatt szombaton, február hó 2-án jelent meg. Cél nélkül. Irta Szilárd Jenőné. Mily átoknak nehezül rám sulyja, Mely örökön bujdosni kényszerít ? Életemnek sötét minden útja; A szent Cél felém zehonnan sem int. Sehonnan nem int. Tévesztett utón mióta bolygok, telkemről laatan lekopott sok kíné«. Fakult emlékek, aápadt reménység Vándortáskámban már rég ilyen nincs. És már semmi sine«. Kifosztottan, kószán és cél nélkül, Mégis gógösen megyek az utón. Én büszke koldus; ne sajnáljanak . . . ! De jaj! már érzem, roskad a lábom. Pihenni vágyem! Békesség asszonya. — Üdvözlet Erzsébet szobrának. — Erzsébet! magyarok általános szép szelíd asszonya, mikor jössz el hozzánk? Jere, már várunk. Jere, még szeretünk. Szeretjük a lelked, mely fehér, mint a béke­galamb szárnya-villanása. Szeretjük, mert szeretett min­ket. Mikor szégyenben volt hazánk, keservben a szivünk, egy angyalarcra esett tekintetünk. És mikor szelídségével tele itta magát, a szemünk — a tornyos felhők felett szivárvány színeket látott mosolyogni. Az arc, a te angyalarcod s a szivárvány színe békénk reménye volt. Szuronyok rettentésén, bitók ácsolásán, nemzetünk vérző önfeláldozásán és a lajtántúliak íertelmes becstelenségén diadalmat szerzett egy megértő mosoly. Konok „lázadók-“ ból elédbe omló hódolók lettünk, mihelyt a szeretet láncai eresztették le a hidat a tróntól a nép szivéig. Koronás királynéja lettél a magyarok szivének, áldott lelkű fejedelemasszonya a magyar meséknek. Ami szép­ség, nagyság van nemzetünkben, Jókai lelkén, Jókai meséin keresztül mind eljutott szivedig. Hallgattad né­pünk szive dobogását és megfogant szived alatt a leg­nagyobb királyfi, kinek szerelme lett a magyar erdő, magyar asszony, magyar nóta. Szeme kék volt s a magyar jövőbe néző, mint a tied; lelke érzelmek sely­mével volt színezve, mint a tied. Szive a miénk volt, mint a tied. S amikor otthonos lába nyomát hiába várták vissza erdők, mezők, vadligetek, amikor délceg alakját az „egyszer volt, hol nem volt“ emlékező nyelvén emlegette a vesztett reményű magyar, te akkor is hoz­zánk hoztad a fájdalmadat, a mi bánatunkkal sirattad fiadat, a mi nótánkkal panaszoltad: Lehullott a rezgő­nyárfa ezüst szinü levele . . . Egyszer aztán elvesztet­tünk téged is. Akadt gazember, aki tőrrel szúrta át az egyetlen minket szerető szivet. Emléked azonban meg­marad a mienknek. Amerre jártál, márványba véstük a neved. Maholnap már itt az Ung völgyén is márvány örökíti a lényed. Erzsébet, magyarok álmának szép, szelíd asszonya, jere hát el hozzánk. Jere, mert várunk. Jere mert szükségünk van rá, hogy őrökké köztünk lássunk, magyarok reményének, magyarok békéjének szelíd szép asszonya . . .- Hkg. ­Rohn Szeverin. Egy igazi íéríiut ünnepelnek jótékonycélu elő­adás keretében f. hó 9-én Perecsenyben. Egy férfiút, aki maga bár nincs közpályán, — rideg számolást kívánó gyár vezetője — de aki meleg szivével és magasfoku kultur-érzékével messze felemelkedett e vármegye igazi közéletében. A becsületes munka embere. Rohn Szeverin az, a perecsenyi vegyi gyár igaz­gatója, akit abból az alkalomból igazán szívből jövően ünnepelnek, hogy 15 éve működik vármegyénkben. Ezalatt az idő alatt megszerezte nemcsak a pere- csenyiek, de mindnyájunk osztatlan tiszteletét és szeretetét. Rohn neve ma már fogalom e megyében. Igazi kultur-ember minden izében, aki száz és száz gyakorlati példával tanujelét adta ennek, emellett a jótékonyság apostola és bár nem,, magyar származású, magyarabb nem egy született magyarnál. Rohn Szeverin Leitmeritzben született 1861-ben. Gimnázium és műegyetemi (kémiai fakultás) tanulmányait Bécsben végezte, ahol ugyancsak több speciális szak- tanfolyamon is vett részt. Mint gyakornok Csehországba került Schwarczen- berg uradalmába egy sörgyárhoz. Innét Belgiumba került, ahol egy nagy kémiai gyárat vezetett. Belgiumból került Perecsenybe ezelőtt 15 évvel, ahol nemsokára magyar állampolgárrá is lett. Neje — a jótékonyságban nemes vetélytársa — is magyar leány, Lányi Alexa, dr. Lányi Márton Versec és Pancsova városok jelenlegi főispánjának nővére. De nemcsak a matrikulában, de szívben és lélek­ben is magyarrá lett. Azóta itt folyik le élete szemünk előtt, nevét pedig gyakran olvashatták olvasóink e lap hasábjain is, — nem szólva arról, amit titokban tett. Nem volt mozgalom Ungban, melyben tettleg és a legnemesebb intencióval részt ne vett volna. Csak az ungvári tanintézeteknek évenkint 8 —10.000 koronát jut­tatott, de anyagilag támogatott minden kulturális törek­vést is. Háborús terünk sem engedi, hogy mindezt fel­soroljuk, amit e 15 év alatt tett, de felesleges is, hisz tudjuk mindnyájan. Hálával emlegetik a perecsenyi iskolásgyermekek is, akiket minden esztendőben ellátott ruhával és cipővel. Aztán Jött a nagy világ-orkán és Rohn újból ott volt mindenütt, ahol csak szükség mutatkozott. Amikor a háború elején még »ok ezerszámra érkeztek a »ebe­seitek naponta, ellátta őket teával, — amihez hordó­számra adta a rumot — naponta 40—60 friss jó magyar kenyeret osztott szét, ott fáradozott minden kis szabad idejében. A gyár egyik épületét berendezte kolera-kór­háznak, külön járványkórház céljaira pedig 5000 К értékű faanyagot adományoztatott. Mindenütt ott volt, ahol csak hézag mutatkozott. Rohn Szeverin 15 éven át kultur- és szociális missziót teljesített, ezárt a szűk perecsenyi ünnepélyhez mi is kérünk szót. Mi is elvisszük a legmelegebb és legközvetlenebb elismerést, úgy érezzük, százak ée szá­zak nevében is. S talán ez a legszebb kitüntetés! Tudjuk, e »zükkörü ünneplés is az ő megkerülé­sével készült, (előre tudom, kikapok e néhány sorért is), mert szerénysége minden elismerést elhárít. Igazi ér­demet azonban mégsem lehet véka alá rejteni! Adja az ég, hogy energikus férfi-alakja még nagyon sokáig közöttünk maradjon! Pós Alajos. — Kitüntetett hősök. A király a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékitménnyel és a kardokkal adományozta Weiszberg Ferenc 66. gy.-e.-beli tart. hadnagynak és elrendelte, hogy a legfelső dicső elismerés újólag tudtul adassák a kardok egyidejű adományozása mellett Békési József 67. gy.-e.-beli tart. hadnagynak és dr. Lef- kovics Ernő m. kir. 11. népf. parancsnokságbeli m. kir. népfelkelő s.-orvosnak, továbbá, hogy a legfelső dicsérő elismerés tudtul adassák, a kar­dok egyidejű adományozása mellett, Straus Miksa 67. gy.-e.-beli tart. főhadnagynak; megengedte, hogy marcinfalvi Benda Kálmán a 17. népfelkelő gyalogezrednél beosztott 11. honv. gy.-e.-beli tart. főhadnagy a porosz királyi 2. oszt. vaskeresztet elfogadhassa és viselhesse. — A 11. honv. gy.-e - ben a 2. oszt. ezüst vitézségi érmet kapták: Rádi Károly népf. tizedes, Dobos Mihály népfelkelő és az ellenség előtt elesett Fringes János népfelkelő. — Az Erzsébet-szoborbizottság népes kül­döttsége tisztelgett jan. 27-én Papp Antal püspök­nél és Csuha István főispánnál Lőrinczy Jenő m. kir. udvari tanácsos, ügyvezetö-alelnök veze­tésével. Lőrinczy szép beszédben hivatkozott arra a nagyértékü ajándékra, amelyet kiváló szobrász­művészünk : Szamovolszky Ödön özvegye az Ung- vármegyei Közművelődési Egyesületnek adott Erzsébet királyné gipszszobrában. Lőrinczy kérte a püspököt, majd a főispánt, hogy vállalják el az elnöki tisztséget a szoborbizottságban, ügy a püs­pök, mint a főispán nagyon szívesen fogadta a küldöttséget, mindketten örömüknek adtak kifeje­zést, hogy Szamovolszky alkotása — márványba faragva — Ungvár valamelyik terét fogja díszí­teni, majd megígérték támogatásukat. — A szobor- bizottság most küldi szót a gyüjtőivet. Lapunk is elfogad adományokat. — A Gyöngyösy Irodalmi Társaság febr. 2-án, szombaton, d. u. 5 órakor felolvasó-ülést tart a vármegyeháza nagytermében a következő műsorral: 1. A színház és a közönség. (Székfog­laló.) Irta és felolvassa Rácz Pál r. tag. 2. Szaval Kretovich Etus. 3. A gép. (Novella.) Irta és fel­olvassa Magyar Bálint r. tag. 4. Baudelaire ver­seiből. Fordította György Oszkár r. tag, felolvassa Pós Alajos r. tag. 5. Háborús müdalok. Énekli Zádor Jenő, harmónium kíséret mellett. — Belépő­díj 50 f. Az egyes számok alatt az ajtót zárva tartják. — Eljegyzés. Szántó Hajnalkát, Szántó Her­man vállalkozó leányát eljegyezte dr. Rosenberg Henrik eperjesi ügyvéd, katona-igazságügyi se­gédtiszt. — Képkiállitás a Korona nagytermében. Jeleztük már, hogy a Vörös Kereszt Egyesület ungmegyei fiókja nagyszabású képkiállitást ren­dez a Korona-szálló emeleti nagytermében, amely végleges megállapodás szerint í. hó 3-án —- va­sárnap — d. e. 11 órakor nyilik meg.'A kiállítást Berzeviczy István polgármester nyitja meg, utána pedig Bánó József rajztanár tart előadást a pik- turáról. Dr. Kárpátby László zeneszerző pedig zenekari kísérettel hangversenyezni fog. A ren­dezőség különben az egész kiállítás alatt kedves meglepetésekkel fog szolgálni a közönségnek. A kiállítók között vannak a nagybányai íestó koló­niából: ujfaiusi Némethy Miklós, Bőrösök Samu, Kádár Géza, Csikós Antal, Ferenczy Valér, Fa- gyosi Rácz Péter és Mikola András; ezenkívül Novak Andor, Liptay Sándor; a szobrászok kö­zül Petridesz János és Detre Motoska Frigyes. Mint különlegesség szerepel Gárdonyi Mariska színművésznő gyönyörű miniatűr gobelin dolgai­val. A kiállítás anyagára különben vissza fogunk térni. Miután a közönség minden közvetítés kizá­rásával szerezheti meg a képeket, igy az árak aránylag elég olcsók. — Nyugalomban. Báró Gyula ezredes, a kassai csendőrkerület parancsnoka, a megejtett felülvizsgálat eredményéhez képest, mint rokkant nyugállományba helyeztetett. — Ünnepély Rohn Szeverin tiszteletére. Folyó hó 9-én Perecsenyben nagyszabású hang- versenyszerü ünnepélyt rendeznek abból az alka­lomból, hogy Rohn Szeverin 15 éve vezeti a Bantlin-féle vegyi müveket. Az előadáson fellép Mészáros Pál járásbiró, a kiváló hegedűművész is. Rohn Szeverint, a munka igazi emberét ez alka­lomból a legmelegebben készülnek ünnepelni; egyéniségéről és érdemeiről különben lapunk má« helyén emlékezünk meg.

Next

/
Thumbnails
Contents