Ung, 1917. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
1917-03-11 / 10. szám
2 (10. szám.) U N G 1917. március 11. helyezni, de itt nyerhetne asilumot a sok hadiárva is, kiknek megmentése az állam- ésja társadalomnak nemcsak egyformán érdeke, hanem egyszersmind szent hazafias kötelessége is. Ragadja meg tehát városunk vezetősége a kínálkozó, kedvező alkalmat, foglalkozzék szeretettel és sürgősen a kérdés előmunkálataival most, midőn az állam siet segítő kezet nyújtani ezen üdvös terv keresztülviteléhez. Az áldozat, melyet meghoz, — a tőke, melyet abba fektet, busásan meg fogja teremni annak gyümölcsét. A szigorú felügyelet mellett, erkölcsös alapon nevelt sok tanonc közül számosán fognak városunkban megtelepedni, hogy annak termelő-adózó értékes közönségét szaporítsák és gyarapítsák. Jakovics János pápai prelátus, nagyprépost. (1829-1917.) A múlt héten temettük el a munkácsi egyházmegye nagyprépostját, Jakovics János, pápai praelatust. Évek óta alig hallottunk hirt felőle, mert a magas korral járó gyengeség teljesen elvonta a különben kedélyes öreg urat, ^társaságtól. Aki azelőtt, ha Ferenc József, bold... királyunkról volt szó, mindig hozzátette, hogy „Öcsém Őfelsége“, a múlt év november havában már nem igen tudott elmélkedni „felséges öccse“ halálán, mert bizony az utóbbi évben teljesen leverte őt az aggkor i gyöngeség. Halála is minden agónia nélkül következett be, egyszerűen elaludt — örökre. Jakovics János 1829 ben született a sárosmegyei Radványban. A középiskola elvégzése után előbb jogot tanúit kassán, később azonban a 48 as idő lezajlása után papi pályára lépett s Ungváron végezte el a theologiai tanfolyamokat. 1854-ben szentelték fel pappá. Néhány évi káplánoskodás után 1859-ben spirituálissá nevezték ki az ungvári papnevelőintézetbe. Pár év nrulva nagylázi pappá, szentszéki tanácsossá és a szerednyei kerület esperesévé tették. 1884-ben Beregszentmik- lósra került, honnan 1886-ban kanonokká neveztetett ki s igy visszatért Ungvárra. Mint kanonok 10 évig volt rektora a papnevelőintézetnek. 1899 óta volt nagyprépostja az egyházmegyének. Jakovics János valódi papi lelkületű ember volt. Szerény és mélyen vallásos. A szertartások pontos végzésére mindig különös súlyt helyezett. Szentbeszédeiből is mély szivjósága és egyháza iránti odaadó szeretető sugárzott. Csaknem állandóan tagja volt Ung vármegye törvényhatósági bizottságának és városunk kulturális egyesületeinek. Életmódja nagyon is szerény volt. Jövedelmét szegény rokonainak felsegitésére fordította. Temetését f. hó 5 én a káptalan tagjai és több központi pap, nagy közönség jelenlétében végezték a püspöki székesegyházban, Papp Antal püspök jelenlétében, aki a szokásos bucsu-imát olvasta el. Hült tetemét a székesegyház alatti kriptába helyezték el örök pihenőre. Nyugodjék békében! — Záróra. A tüzelőanyagokkal való takarékoskodás tárgyában a kiadott miniszterelnöki rendelettel megállapított záróóra a következőkben módosul: A nyílt árusítási üzletek (boltok) és a hozzájuk tartozó irodahelyiségek reggel fél 7 órától esti 7 óráig, azon üzlet pedig, amelyekben túlnyomóan élelmiszereket, vagy állami egyed- árusági cikkeket árusítanak reggel fél 6 órától esti fél 8 óráig tarthatók nyitva. Ez a rendelkezés március és április hónapokra vonatkozik. — Pán főmérnök, pán főmérnök, kiviritott az ibolya! . . . S nem éppen manikűrözött kezében öt-hat ibolyaszálat hoz. Március legelején, a felvidéki hó közül. Hó meg ibolya. Valahogy akaratlanul egy régi görög mese jutott eszembe, amit — ha jól emlékszem — valamikor diákkoromban vertek még a fejembe. Hol volt, hol nem volt, valamikor nagyon boldogok voltak az emberek. A boldog anyák mindig ikreket szültek s az ikrek mindig megértették egymást és nagyon szerették egymást s igy egymáséi is lettek. Akkor még jók voltak az emberek. Az emberek azonban elromlottak — és akkor megharagudott reájuk az Isten. És összezavarta az ikreket és azóta találják meg egymást a párok oly nehezen a földön. Pedig minden embernek van édes, megértő párja, aki úgy gondolkozik, mint ő, és úgy érez, mint Ö . .. Csak oly kövesen találják meg egymást . . . Eddig a mese, — itt meg a hó és az ibolya. Mintha ez szimbolizálná a mély mesét. Itt hó, jég és lombjavesztett fák, — amott kis területen virít az ibolya . . . , Ilyen kicsi terület az emberi boldogság . .. * Arany Jánost, a klasszikust ünnepeltük a múlt héten, a héten, és fogjuk Isten kegyelméből még sok évszázadon át. Aranyt, a magyart.. . Kosztolányi Dezső poétánk — nyilván naMennyibe került eddig a háború? A háború során fölvett hadikölcsönökből és kormánynyilatkozatokból megállapítható, hogy a háború 30 hónapja körülbelül 300 milliard márkába került. Oly nagy szám ez, amelynek óriás voltát és jelentőségét C3ak a mostani háborúban tudjuk fölfogni igazán. Csak ebben a világháborúban tanultunk meg milliardokkal számolni. Azelőtt csak egyes pénzemberek és hivatásos mathema- tikusok dolgoztak ekkora számmal. Ma már szélesebb körökben is némi fogalmat nyertek a milliárd nagyságáról. Elvitathatatlan, hogy a milliárd szó még sohasem forgott annyi ember száján, mint most, és kétségtelen az is, hogy ezzel a milliárd tekintélye sokat veszített eddigi értékéből. Beszéljünk hát mi is egy kissé ezekről a milli- árdokról. Mivel egy milliárd’ban tudvalevőleg 1000 millió foglaltatik, az előbb említett összeg 3,000.000 millió márkát jelent, vagyis teljes számmal leírva 300,000,000.000 márkát. Könnyebben fölfoghatjuk ezt a számot, ha azt a háború rövidebb időközeire tagoljuk szót. E szerint egy hónapra 10 milliárd és egy napra 333 és fél millió márka hadiköltség esik. Kis vigasztalás rejlik abban, hogy e horrribilis összeg zöme nem a mi vállunkat, hanem ellenségeink vállát nyomja. A hadi- költségnek csak egyharmada esik a központi hatalmakra, kétharmada pedig az ántánt-hatahnakra. A központi hatalmak tehát 100 milliárdot, az ántánt-hatahnak pedig 200 milliárdot költöttek eddig a háborúra. A világháború költségeinek óriás volta egy kis összehasonlításból világlik ki még kirívóbban. Micsoda nagy feltűnést keltett annak idején, amikor Franciaország 1871-ben 5 milliárd frankot, vagyis 4 milliárd márkát volt kénytelen fizetni Németországnak hadisarcul. Akkor fői se tudták fogni, hogyan lehet ekkora összeget egyáltalán előteremteni és akadtak sokan, akik azoii törték a fejüket, mit lehet ekkora összeggel csinálni! Hogy eltörpül eí az összeg a mostani háború kiadásai mellett? A mostani egy havi költség másfélszeresét teszi ki az akkori egész francia hadisarcnak. Más szóval: a francia hadisarc most csak tizenkét napi hadi költségre volna elegendő. De hogy még világosabb fogalmat alkothassunk magunknak a mostani háború ijesztő költségeiről, hasonlítsuk össze azokat a régi háborúk költségeivel. A német-francia háború például 1870. julius 17-től 1871. március 18-ig, tehát 245 napig tartott. A tulajdonképeni hadiköltség mindkét részéről mintegy 1 és fél milliárd márkára rúgott, körülbelül annyira, mint amennyit a mostani háború kilenc napja fölemészt. A búrok elleni háború, amely 1899. október 11-től 1902. május 31-ig, összesen 963 napig tartott, tehát valamivel tovább a mostani háborúnál, Angliának 4 és fél milliárd márkájába került, körülbelül annyiba, amennyit ma 13 nap alatt elköltenek. Anglia egymaga most egy hónap alatt elkölt annyit, mint a közel két és háromnegyed esztendeig tartó búrháboru alatt. Az orosz-japán háború, amely 1904. február 20-tól 1905. augusztns végéig összesen 550 napig tartott, Helfferich szerint japán részről 2.87, orosz részről pedig 2.42 milliárdba, összesen tehát 5.29 milliárd márkába került, akkora összegbe, amelyet a mostani háborúban 16 nap alatt elköltenek. A háború költsége tehát az idők során lényegesen növekedett. A háborús költségekkel szemben áll a nemzeti vagyon. Németország nemzeti vagyona 330—390 milliárd márka között ingadozik. Az angolok nemzeti vagyonát kerek 330, a franciákét 200—260 milliárd márkára teszik. Más szóval: gyón szellemes akarván lenni, — igy jellemezte költészetét egyik élclapi körkérdésünkben : „Aranyt akkor kezdi megszeretni az ember, — mikor a nőket már nem szereti." Hát igen és még sincs igaza. A költészete nyugodt. Epikai De a férfi, az íéríi benne. Kritikáiról az alábbi közismert história jut eszembe. Valamelyik müvéről, — hisz az nem fontos, hogy melyik — valamelyik kritikus, — az sem fontos, hogy kicsoda — jó néhány oldalra terjedő tanulmányt irt. És magyarázta a költőnek különösen két verssorát, hogy mit akart ezzel tulajdonképen mondani — oldalakon át. . . Arany János, aki akkor még életben volt, az ő nyugodt flegmatikus temperamentumával végig olvasta a könyvet és a könyv margójára csupán annyit irt: — Akaita a lene! Hát igy vagyunk ma is még! Cselekszünk szépet, jót és önzetlent, és arra azt mondja a kritika, hogy igy, vagy úgy meg amúgy, pedig — Akarta a fene! Azért tetszik nekem az Arany János költészete jobban, a lánglelkü, büszke poétáknál; százszor jobban, amikor azt Írja: — Megyek az utcán, s fényes bricska sárral fröcskendezi be a ruhám, — Én lepucolom a ruhám s megyek a magam útján . .. Talán nem igy irta, de igy van. Pós Alajos. a háború eddig összesen annyit emésztett föl, a mennyi körülbelül az angol vagy német nemzeti vagyon, a francia nemzeti vagyont pedig jelentékenyen felülmúlja. E mellett a háborúnak még nincsen vége, a költség egyre emelkedik s az adósságcsinálás folyik tovább. Hogy a háború költségei micsoda szédületes magasságot érnek el? Emberi agy ezt még álmában se sejtheti. Madaraink köz-konyhája és köz-melegedő helye. A béke áldott korszakában, midőn kevesebb bajunk és gondunk volt, ráértünk gondoskodni a légi munkaerőről, a repülő munkásokról, akik hidegebb idők beálltával csoportosan jelentkeztek s csupán élelemért vállaltak munkát. Szózatuk nem hangzott el hallgatagon, hivatalok és magánosok siettek felállítani a köz-etetőket, sőt az előbb kitett fészek-odúkkal búvóhelyet is nyújtottak a fázó szárnyasoknak. Most, hogy ezeknél nagyobb gondjaink vannak, nem csoda, hogy ezen csekély bérért szolgálatra kész munkások konyha és 'melegedő hely nélkül maradtak, pedig az éhség és hideg ezekét is szorongatta. De nem hiába ezek is teremtményei a jó Istennek, a ki ezekről is gondoskodik, habár nem is szántnak, sem nem vetnek. Nézzük csak a mümalom tájékát, a poralakban kitóduló liszt és a lerakásnál kihullott sok szem oly terített asztal a madárságnak, amelyen ezerszámra nap-nap után ingyen kosztot kap a környékről ide sereglett sármány, pipis, lórinké s persze a túiszámban lévő duhaj veréb, meg a dolmányos és vetési varjú. De nemcsak a malmok tája népes ilyenkor, a város gazdája is önkónyteleniil gondoskodik róla, hogy az utcai hulladék és szemét le ne kerüljön onnét s maradjon a szegény pintynek is valami. Hát így éldegélnek szegények minden béremelés és maximálás nélkül s mindamellett szorgalmasan szedik a sok hernyópetét, amelynek szedetése, mint minden, bizonyára drágább lesz. De hol a melegedő hely? Hát ezért bizony sokszor kemény harcot vívnak, különösen a léha verebek, melyek a télen üresen álló fecskefészkekbe betolakodnak, de bizony sokszor onnan is kihajtja a könyörtelen hideg, hát innen hová? Sokszor csodálkoztam, miért van télen sok verébnek és cinegének oly sötét színezete, olyannyira, hogy sokszor azt hittem, mint az a bizonyos svájci madarász a veresre festett verébbel, miszerint külön fajjal van dolgom. S ime, a tapasztalat azt mutatja, hogy a szükség a madarat is sok olyan dologra viszi reá, amit máskor meg nem tenne. A sötét szin semmi más, mint a füst és korom, amely tollazatukat a kéményben, hová a hideg elöl elbújtak, megfogta. Ha azután egy olyan füstös ruhájútól azt kérdi az atyafia, hói vette azt a barna ködmönt ? Hja, pajtás, mondja, a nagy drágaságban nem telik uj ruhára, hát befestettem az ócskát. Mn. Uj kormányrendelet a lakásbérletről. A novemberi házbérnegyed elején a kormány rendeletet adott ki, (lásd lapunk 1916. évi 47. és 48. számait), amelyben érvénytelenítette a béremeléseket, s egyben a háború idejére megtiltotta a lakások felmondását. A háztulajdonosok azonban nem nyugodtak meg a rendelet intézkedéseiben, hanem különböző kivételes esetek figyelembevételét sürgették a felmondás és a béremelés megengedésére. Az igazságügyminiszter erre újabb ankétot hivott össze s e megbeszélés eredményeképpen most két újabb rendelet jelent meg a lakásbérletről, amelynek főbb intézkedései a következők : A bérbeadó a bérbevett lakásnak és a vele együttesen bérelt helyiségeknek a bérletét a novemberi rendeletben meghatározott eseteken felül még a következő esetekben szüntetheti meg: Ha a lakásra neki magának van szüksége azért, mert a vele szemben történt megengedett felmondás következtében eddigi lakásából Kénytelen kiköltözni, vagy mert más községből kiván házába beköltözni; ha a bérbeadó a házat építkezés cóljból le akarja bontatni, vagy ha épületet meg akarja nagyobbitani, vagy ha a lakás kiürítése a ház fentartása érdekében elodázhatatlan munkák teljesítése céljából szükséges ; ha a helyiségre valamely közintézmény elhelyezése miatt van szükség; ha a felmondás a bérlőnek a házirendet ismételten súlyosan sértő, tűrhetetlen, megbotránkoztató, vagy egyéb súlyos kifogás alá eső magaviseleté miatt indokolt. A fölmondás, ha a bérlő annak elfogadásáról nem nyilatkozik, vagy ha a felmondást nem fogadja el, csak úgy érvényes, ha a bérbeadónak a felmondástól számított nyolc nap alatt előterjesztett kérelmére a most megalakított lakbérleti bizottság megállapítja, hogy a felmondásnak helye van. Ha a megengedett felmondásra alapul felhozott körülmény a felmondó fél hibájából nem következett be, a felmondó fél a lakásból kiköltözött volt bérlőnek a hurcolkodás költségét és az alaptalan felmondással okozott egyéb kárát köteles megtéríteni. A bérbeadó a katonai szolgálatot teljesítő, vagy az ilyen bérlővel egy tekintet alá eső személy által bérelt olyan lakás bérletét,
