Ung, 1917. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

1917-01-28 / 4. szám

55. évfolyam. Ungvár, 1917. január 28 4 «/ám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Uiig vármegye Hivatalom Lapjával együtt i Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ===== Nyilttér soronként 80 fillér. ===== HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése cfmére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- == den csütörtökön. = TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. —- KI ADÓHÍV AT ALI TBLEFONSZAM II — A gyermekvédelem. A pusztító világháború nemzetünk életfájá­nak legszebb, legerősebb ágait, virágait tördelgeti le kegyetlenül. S míg ott kint a fronton a már gyümölcsbe szökő virágok hullanak porba, itthon a gyümölcsigérő rügyeket, bimbókat is pusztító féreg támadja, rágja, herv'asztja. Minden hazája jövőjét igazán szivén viselő lelket mély aggodalommal tölt el az a sötét perspektíva, amit a folyó hó 21 én tartott patro- názs választmányi gyűlésen dr. Oszvald Károly titkár jelentésében és dr. Hackel Sándor kórházi főorvos a gyermek mentésre irányuló indítványá­ban élénkbe tártak. Nemzetgyilkosság folyik közvetlen közelünk­ben. Százak, ezrek, kiknek joguk volna az életre és kikre szüksége volna a hazának, már embrio- jokban semmisülnek meg; ismét százak és ezrek, kik elég szerencsétlenek voltak napvilágot látni, a szülői gondatlanság és nyomor, az úgynevezett angyalcsináló bűne és kegyetlensége folytán sü- lyednek le a sötét Nirvánába. Akik pedig valami­képen mégis életben maradnak, az erkölcsi szenny és piszok mocsaras kloákájába, a lebujokban és korcsmákban szívják magukba a testet és lelket ölő fertőző levegőt és lesznek a nemzet parazitái, a tisztességes társadalom rémei. Városunkban egész bűnszövetkezetek állanak ki ilyen 10—14 éves bűnözőkből, kik boltokat, pincéket törnek fel, lopnak és az igaztalan pénzen éjjeli mulatókban kártyáznak, züllenek és az er­kölcstelenség iszapjában fetrengenek. Polgártársaim! A nemzet fiaiban, fiainak tiszta, szeplőtelen erkölcseiben ól, mely, ha kivész „Róma ledől — s rabigába görnyed“. Nekünk nem szabad összetett kezekkel néz­nünk ezen, a nemzet jövőjét kataklizmával fe­nyegető óriási veszedelmet; itt tennünk, és pedig gyorsan kell tennünk! Gyermekeinknek, a haza jövő reményeinek megvédése, a gondatlanság, a nyomor és a bűn által okozható testi és erköl<^5 haláltól: ez legyen a jelszó, amely alatt minden nemesen érző emberbarátnak egyesülnie kell, és pedig halasztás nélkül. Felbuzdulásunk ne legyen csupán szalmaláng, melyről — fájdalom — ma­gyarságunkat oly sokszor vádolja a külföld. „De verbis quantum vis, de realitate nihil“. Mutassuk meg, hogy nemcsak beszólni, de tenni is tudunk a nemes cél megvalósítása érdekében. Nagy ér­deklődéssel várjuk Oszvald Károly és Hackel Sán­dor elaboratumát, melyben reméljük, már kész tervvel állanak elő a gyermekmenhely lótesitóse ügyében. A magam részéről — ne vegyék a ne­mes emberbarátok feltolakodásnak —a magasztos cél megvalósításának első tégladarabjakónt egy 1000 K-s hadikötvónyt ajánlok föl, kérve a Min­denhatót, hogy a szegény, elhagyott gyermekek ügye teljes megértésre találjon úgy Ung vármegye, mint Ungvár város minden nemesért oly buzgón érdeklődő közönsége részéről. Úgy legyen l Tahy Ábrls. Ungvár fejlődése. A háború alatt egyesek körében fölhalmo­zódott tőke, — a készpénz értékcsökkenése foly­tán már most keresi a biztosabb és értékesebb elhelyezés módját, az ingatlanok szerzését. Ezek között első helyen áll kétségtelenül a föld, me­lyet az ellenség legázolhat, vetéseit tönkre teheti, de elpusztítani képtelen, a. föld után legelőnyö­sebb befektetésül kínálkozik a ház, melynek ér­téke a munkaerő és nyersanyagok drágulása folytán több százalékkal emelkedett annyira, hogy a meglévő házak vásárlására a jelen idő nem kedvező Javulni fog azonban a helyzet, ha az any- nyira óhajtott bókét vitéz katonáink fegyverei ki­erőszakolják gonosz ellenségeinktől. Fölszabadulnak a tőkék és elindulnak érvé­nyesülésük útjára. A megbénított ipartelepek újra fölveszik üzemüket, mellettük újabb nem remélt vállalatok fognak életre kelni és arra való váro­sokban megindul majd az építkezés is. Mulasztást követnénk, ha a kínálkozó alkal­mat elszalasztanánk és nem hivnók föl arra már jó előre városunk közönségének és vezetőségé­nek figyelmét. Ungvár város fekvése kiválóan alkalmas arra, hogy az itt fölgyült tőkék elhelyezésére bő teret nyújtson. Egyelőre csak városunk egészsé­ges fejlődésére és terjeszkedésére gondoluuk. Bennt a városban meglévő házsoraink girbe- görbe utcáinak kópét bajos dolog lesz kedvezően átalakítani. Van azonban városunknak egy igen alkalmas, idáig teljesen elhanyagolt területe, me­lyen minden nagyobb akadály nélkül egész vá­rosrész eifórne s melyen tervszerűség mellett gyönyörű terekkel, parkokkal szegélyezett kerti várost, Uj Ungvári lehetne létesíteni. Hogy miért hever ez a szép sik terület az Ung folyó partján mai napig parlagon? annak részben a tőkehiány, — főrészt pedig az eddigi árvizveszedelena lehetett az oka. Most egy csa pásra mind a két ok szerencsés megoldás előtt áll. Az antalóczi keskenyvágányu iparvasut és annak épületei sürgősen követelik a védekezést, ügy tudom, hogy ez tervbe is van véve. A tavasz- szal meghúzzák a nagy körtöltést, mely az Ung kanyargásánál, a radvánczi erdő alól, a nagy vasúti hidig épül és ármentesiti majd az Ungpai-t fő árterületét, honnan a nagy vasúti töltés át­ereszein át jutottak az áradás vóghullámai a Fü­zesbe. Ebből azonban az következik, hogy a Füzes, mely idáig csak másodlagos ártér volt, most elsőrangú ártérré lesz. Az a viztö n íg u. is, mely idáig legnagyobb részt Ungvár és R tdváncz között foglalt helyet, ezentúl mind a Füzest, — sőt esetleg az Árpád vezér-utcai házsorokat fogja boldogítani, ha városunk közönsége nem foly­tatja tovább a Füzes mentén is az antalóczi vasút által tervezett föltöltést. Ez a töltés elkerülhetetlen lesz és ezzel a Füzes ármentesitóse is végleges megoldást nyer. Megindulhat tehát az Uj-Ungvár építkezése. Csak mindenekelőtt szép és megfelelő város rendezés tervezetét kell előkészíteni, a területet parcellázni és az építeni óhajtóknak hozzáférhetővé tenni, majd az építési kedvet fölébreszteni. Az utóbbi föltételt előmozdíthatná a város, ha az Ungparti házparcellákat, széles ut kiszakitásával ingyen en­gedné át tőkéseinknek azon kikötéssel, hogy a parti töltés emelését és kiépítését meghatározott és szerződéssel biztosított egységárak mellett minden jelentkező az ingyen kapott telkének szélességében sajat költségén lógja eszközölni. Ezek a telkek két utcafronttal rendelkeznének, me­Háborus jellemrajzok.* Irta Pós Alajos. I. „Szerelem a különböző népeknél" — volt, —■ ha jól emlékszem a Gyöngyösy Társaságban legutoljára tartott felolvasásomnak cime és témája, bár, — hogy egészen őszinte legyek, - az afri­kai amazonok turbókolását magam sohasem hallot­tam. Azóta történelmi évek teltek el, szörnyen átalakult minden, semmi sincs úgy, mint régen volt, de a szerelem a különböző népeknél talán még ma is olyan, mint régen volt. Zsengő és bongó, örök és ifjú, szép és zengő, pedig azóta már tényleg érintkeztem „különböző népekkel“ és fajokkal, de azért bátran maradhatunk a témá­nál, az örök emberinél, a szépnél és jónál. Csak egy világfelforgató háború szemüvegén keresztül szeretnék — nagyon röviden — e szempontból bemutatni egy kicsi darab világot, ellesett jelle­meket, apró megfigyeléseket, — amint azt e szen­vedésteljes idő nyújtotta a nyitott szemmel járó embereknek. Részben annál is inkább ennél a témánál kell maradnom, mert hogy egy nagy kulissza- titkot áruljak el, jeles titkárunknál, Deák Gyulá­nál bizonyos titkos statútumok vannak, — melyek­ben meg van határozva, hogy a társaság tagjai miről olvashatnak fel. így 20-től 30 évig, — ilyen ugyan alig van, — csak lyráról, dalról és szív­ügyekről lehet ennél az asztalnál értekezni. 30—40 évig még szabad a szerelem terenuma, de nem csak úgy egyszerűen, hanem legalább is komplikációkkal, teszem házassággal súlyosbítva. 40-től 50-ig, ez a termékeny férfi-korszak, a nagy alkotások ideje. Ilyen tagnak csak komoly témát * Felolvasta szerző a Gyöngyösy irodalmi Társaságnak f. évi január 6-án tartott felolvasó-Ulósén. szabad pengetni, — ilyen pl. A szociálizmu3, A b betű fejlődése az Árpádoktól az Anjoukig, Külön­böző irányzatok, áramlatok és morajlások a dól- nyugai európai irodalomban, vagy A burgonya- termelés hatása a különböző temperamentumokra stb. 50-től fölfelé, ez a legszabadabb terület, — itt már szabad értekezni magáról a perzselő tűzről is, — mert hiszen már úgysem veszedelmes ... Ezek után tehát mást nem választhattam. Heine annyira szerette a németeket, hogy bizony nagyon sokszor agyongunyolta őket; — az ólét megfigyelései is sokszor gúnyosak, fólsze- gek, de a meleg szív azért ugyebár kiérzik belőle és minden fólszegséget is szeretetté tud változ­tatni. Ezt előre kell bocsátanom, nehogy a leg­kisebb félreértések is támadjanak közöttünk. Háborús dolgokról szeretnék csevegni Önök­nek, amiből ha nem is valami sok, de valamicske kis aktiv részecske nekem is jutott, a többi nem rajtam múlott. Rózsaszínű optimista szemüveget öltsünk, aztán kísérjenek el ezen az alig egy mé­ter hosszú filmen. Zongora-kisóretet legföljebb lelki billentyűkkel tudnék nyújtani. Miután minden valamire való szerelem is elölről kezdődik és nem hátulról visszafelé, tehát kezdjük mi is elölről. Plakátokat ragasztottak ki Ungvár falain. Hosszú, szép nagy plakátokat és bár mint tapasztalt újságíró sohasem hittem el mindent, ami nyomtatva volt, — ez volt az első eset, amikor minden Guttenberg utódot komolyan vettem. A katona-köpenyegemen ugyan már javá­ban a molyok akartak elmúlt kadett-idökről szép­séges meséket szövögetni, — az idő, — vagy ha úgy tetszik, az előttünk ismeretlen sors azonban érzóktelen az ilyen moly-ábrándok iránt és bizony a köpönyegnek ki kellett masírozni a gondosan elzárt szekrényből. Valahogy igy kezdődött. A többi már magán a filmen játszik. Láttam az egész országot ebben a pillanatban, — Ungvár- tól—Szombathelyig, — a lelkesedésben, a mámor­ban és a sirásban egyaránt. Micsoda ut . . . S mi volt ez? Tragédia volt, mélységes volt, beh sok­szor szép is volt, — de hát kell nekünk a nap nyugtakor mindig csak a zavaró és sötét felhőkre gondolnunk? Ugy e nem, boldogabb az, aki az életből csak a szépet veszi észre. Aztán tudtuk is mi akkor, hogy mi az a háború . . . * Egy ungvári barátomat, — aki akkor elől vitte a háborús zászlót és azóta fegyver alatt szol­gál, — megkérdeztem azóta: — Hát hogy is volt az ? — Ugyan hagyj bókét, — válaszolja ő, — hát én akkor azt hitiem, — hogy a háború olyan, mint egy tűzoltó-majális. Batyukkal kimegyünk, egyet verekszünk, aztán szépen visszajövünk. Beh jó a rideg valóságot soha meg nem ismerni! Indult a vonat. Ujhely volt az első nagyobb állomás, tömérdek néppel, zászlókkal és — köny- nyekkel. Ott játszódott le előttem az alábbi kis apróság. A népet kordon választotta el az állomás belsőbb területéről, — amikor loholva érkezik meg egy öreg népfelkelő, a köténye csücskójón ráncigálva az élete párját. Nem akarják átengedni. — Eresszenek át, mert lekésem a háborút... A piros arcú párja szegény, — még a könnyeit sem tudja törülgetni, mert nincs meg a — kötó nye-csücske . .. János gazda is rájött talán már azóta, hogy nem volt mit sietnie . . . Nincs vesztegetni való idejük, — megfigyelem az utolsó szavaikat. János törülgeti az arcát. — Nna . .. most mán nem késők le. A gye­rekekre pedig vigyázz, aztán a kalendáriumba be vagyon irva, hogy a Bimbó szeptember 28-án megellik, hát nekem ügyeljetek a hornyára, mert ha valami baj találna történni, hát amikor vissza- gyüvök nem t’om, mit csinálok veletek . . . Lapunk mai izámn 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents