Ung, 1917. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
1917-01-28 / 4. szám
]yen építkezni lehetne. Egyik frontjuk a befási- tott Ungparti korzóra, — á másik homlokzatuk pedig az uj városrész főutcájára nézne. Ily módon kifizetné magát a költség, melyet ingyen telkük ármentesitóse céljából az Ungpart kiépítésébe fektetnének. Ha azután az első házsor kiépült, ez magával rántaná a habozókat. kik a Füzes többi parcellázott telkeit szívesen vásárolnák már meg. A telkekből, valamint az uj házak adójából uj jövedelmek, — az idáig parlagon heverő, szemét- lerakodó területből pedig nem álmodott szép kerti városrész nőné ki magát rövid idő alatt.-p -s. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves Barátom! Az „Ungu f. hó 21-én megjelent 3 ik számában egy közlemény foglaltatik „Ki törődik a közönséggel ?“ címmel. Ezen közlemény megálla pitja, hogy senki, mert a Fehér-hajó városi bérház vizemelő gépét megjavittatni, úgy látszik, nincs pénz, mig a szeszgyár ügyében Budapestre utazni jut pénz. Mindig készséggel állok rendelkezésre, hogy közügyekben a sajtónak közérdekű felvilágosításokat nyújtsak s ez esetben is szívesen mondtam volna el, ha azt tőlem valaki kérdi, hogy a „Fehér-hajó“ eltörött, illetve kiégett dinamójának alkatrészeit azonnal Budapestre küldöttem megjavítani, mert azt itt senki megcsinálni nem tudta. A gyár tiz nap alatt Ígérte annak megjavítását és a szeszgyár ügyében felutazott városi mérnöknek egyik sürgős feladata épp az volt, hogy a gépalkatrész megjavítását is sürgesse és expediáltassa. A hazatért városi mérnök jelenti, hogy az 22-óre elkészül és postai utón azonnal száliittatik is. El lehetett volna tehát ezt az ügyet a városi magisztrátus megleckéztetése nélkül is intézni. Minthogy azonban ismételten előfordulhat, hogy városi ügyekkel is természetszerűen foglalkozó lapodnak a tényállás alapos ösmeretére szüksége lesz, ezúttal óhajtom ismételten jelezni, hogy készséggel jelentkezem, mint erre legilletékeseb'b, miszerint veled a való tényállást még akkor is közöljem, amidőn az a város bármely funkcionáriusára, vagy magamra nézve nem is lenne éppen kellemes. Nekem és hivataltársaimnak épp úgy elsőrendű feladata, kötelessége és törekvése a közérd. k szolgálata, mint a sajtónak, mint a te immár sok érdemet szerzett lapodnak. — Legnagyobb örömem ezt a szolgálatot a közélet minden erre illetékes szervével, zavartalan összhangban teljesíteni. Nyilatkozatom közzétételét kérve, vagyok őszinte hived Ungvár, 1917. január 23-án Berzevlczy István, polgármester. — Népfelkelők bevonulása. A rendőrkapitányi hivatal katonaügyosztálya közhírré teszi, hogy a folyó hóban megejtett népföíkelő szemlén alkalmasnak osztályozott népfölkelök f. hó 29 én, azaz hétfőn a népfölkelósi igazolványukon feltüntetett kiegészítő parancsnoksághoz bevonulni kötelesek. Szólt a kemény zempléni magyar és remegve megcsókolta a siró párját. Hanem mintha az ő szeme-szögletében is valami csillogott volna. Vájjon megvan-e a bimbó bornya? * Zakatolunk tovább, tovább . . . Odébb valahol, Hatvan előtt kosztolódik a vágányok mellett Estván gazda, ugyancsak a hűséges párjával. A jó öreg bakakorból hazahozott extra-sipka már a fején. A vonat bepöfékel. Estván gazda lassú tempóval becsukja a szalonnás bicskát, megtörli félméteres bajuszát, odanyom egy jókora harcsa puszit az asszonynak, — de már hátra nézni nem mer, mert érzi, hogy pityerednek a háta megett. Csak a kupé-lépcsőből néz vissza. Rózsi asszony szegény ott rimánkodik a vágányok közt, — de már liheg a gőzmasina. Permetez sűrűn az eső becsületes kökényszeméből, de a csörgedező csermelyen át még egyszer feltekint a lelke urára: — Aztán pontosan gyöjjön az a levél és vigyázzál, hogy meg ne hüljél! . . . * Pesten alig 16 éves kis leányka pironkodik az ablak alatt. Jó nevelésű, látszik minden mozdulatán és az angolkisasszony-illat még árad belőle. Mellette kis pelyhedző bajuszu, halvány-arcú huszár- kadetocska. A leányról lesir, hogy most szökött meg először kíséret nélkül hazulról, hogy kikisérje a kis kadettot. O yan bátortalan és mégis oly odaadó. Reszketve állanak egymás mellett, nem szólnak semmit sem, csak nézik egymást. Első szerelem... Sípolnak; a fiú izgatott, melegen kezet szorítanak és beugrik a vonatba. Nagyon szerethették egymást s magunkban szidjuk is a — gyávát: Hát csak igy? Még nem mozgunk; a kadett visszaugrik s merészen és elszántan — megcsókolja a babát, nagyon, de nagyon . .. Sőt igen nagyon ... Rész- | Az erdélyi menekültekért. lljabb adományok. — Csak néhány menekült van Ungváron. Rozgonyi József, az erdélyi menekülteket segélyező-bizottság pénztárosa a' következő adományokat nyugtázza: Sóháti körjegyző gyűjtése...............................70 K — f Csernega János és Gábor J. Unghuta gyűjtése 50 K — f Pályini körjegyző gyűjtése .......................... 260 K — f Farkas Jenő ref. tanító gyűjtése . . . . 20 K — f Perecsenyi körjegyző gyűjtése..........................73 K 02 f Kereknye község gyűjtése ...... 8 K — f Reich Jakab, Turjaremete gyűjtése . . . 54 K — f Jószai körjegyző gyűjtése ...............................67 K 64 f Pócs Pál, Gerény adománya ..........................10 K — f Zuhogói körjegyző gyűjtése ...............................35 K — f Szentimrey János nagyszeretvai biró gyűjtése 41 K 66 f összesen: 689 K 32 f Legutóbbi kimutatás: 14689 K 71 f Összes gyűjtés: 15379 K 03 f * Városunkban jelenleg csak néhány menekült tartózkodik még, akik részére a segélyező-bizottság kiutalja a folytatólagos havi segély-összeget. A VÁRMEGYE. § Lengyel munkások fognak aratni. A mező- gazdaságban mutatkozó nagy munkáshiány pótlása cóljáoól a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy a nyári, de különösen az aratási munkálatok idejére Orosz-Lengyelországból munkásokat toboroz. Hogy az ország gazdaságaiban mutatkozó munkásszüksóglet mérvefmegállapitható legyen, a kormány felhívta a vármegyei alispánokat, hogy írják össze, hogy a gazdák hány len- gS^el munkásra tartanak igényt. A lengyelek napszámbére magasabb lesz a múlt évi bérnél és ha 12 óránál többet dolgoznak, úgy pótdijra lesz igényük. VÁROSI ÜGYEK. Az adóhivatal hirdetmények utján közli, hogy az 1916. évi hadmentességi dij, az 1916. évi fegy véradó és az 1916. évi városi pótadó kivetési lajstroma e hó 30-ig a hivatal helyiségében betekinthető. Tehsrvallomssi ivek beadásának végső határideje e hó 31-ike. Akinek föld- és házbirtokát tehát kamat vagy életjáradéktartozás terheli, ne felejtse el vallomási ivét a fenti határnapig beadni. A világítás korlátozása. Miniszteri rendelet alapján magánháztartásban minden lakásban legfeljebb 2 égő használható, s pedig egy égő a konyhában, egy égő a lakó szobában. A konyhában a legkisebb árammennyiséget fogyasztó villanykörte alkalmazandó. Üzletek kirakatainak kivilágítását, melyek nem a ház bejáratának megvilágítására is szolgálnak, betiltotta a rendőrség. Az üzlethelyiségekben a világítás a föltétien szükségesség mértékére redukálandó. Kávóházakban, éttermekben a világítás az eddiginek Vs-ára redukálandó. ketnek és pirulnak mindketten, első csók volt. Amihez más körülmények között tán orgona illat, halk suttogás, mindig erősebb ölelés, dal, vágy és muzsika s még sok minden más — kellett volna, — im megszületett egy perc alatt . . . A svadronyosa bizonyára megdicsérte volna. — Dass war schneidig mein Kadett! A leányka pityereg és mégis sugárzik az arca. Már mozognak a vonat kerekei és még egy szer fátyolosán, ártatlan mámorral tekint fel a távozó után és majdnem haraggal mondja: — Jaj Jenőke, ha ezt a mama tudná...! A kadett a harctérre utazott. . . * Már menetkészen állott a marschbataillon, az első marschbataillon; csupa gyönyörűséges, szép magyar „vazsmegyei“ fiú. A ragyogó uj felszerelés csak úgy feszül a hatalmas melleken. Pihenő alatt félreismerhetetlenül fajú arcú baka somfordái felém, kiről kisül, hogy szülő- falumbeli szatócsnak a fia, a zászlóalj javithatat lan „függeléke“. Keményen szalutál: — Kadett urnák legalázatosabban jelentem, nem tetszik ismerni, — ón vagyok a Steiner . . . — Ja igen . . . — Igen kérem, a Steiner Dávid. — S elmondja, amit azóta már többször hallhattunk. — Egy nagyon alázatos kérésem volna. Hiszen tetszik tudni, én nagyon szívesen megyek a háborúba. Ha annyi millióan szívesen mennek, hát miért ne mennék én is szívesen, — hiszen gyönyörű dolog meghalni a hazáért. De tetszik tudni, ha lehetséges, hát mégis csak sokkal szebb élni érte . . . Aztán eszembe jutott, hogy voltam én a kadett úrral már nagygyakorlaton is és akkor mindig — tartalék voltunk. Hát tessék valahogy kicsinálni most is, hogy legyünk tartalék ... — Hiszen tetszik tudni, hogy a tartalék milyen borzasztóan fontos . . . Steiner Dávidból nem tudom mi lett, de ón im tényleg tartalék lettem ... (Folyt, köv.) 1917, január 28. HÍREK. Tájékoztató Febr. 3. A Gyöngyös y Irodalmi Társaság felolvasó-ülése d. u. ft órakor a vármegyeháza nagytermében. ■* *. A Kereskedelmi Csarnok közgyűlése d. e. 11 órakor. 11. A g. kath. tanítóképző-intézet szinielőadása este 8 órakor a színházban. 17. Az állami polgári leányiskola szinielőadása a városi színházban. Mái'c. 11. Az Ungmegyei Patrouázs-Egyesület közgyűlése d. u. 4 órakor a vármegyeháza nagytermében. a y-*i «»«kör (ictwrinó) könyvtára nyitva van minden kedden d. u. 6- 7 óráig. Kacagó halott. Irta Vidor Marcel. A reggel ébredt: őszi, bús igézet. Az ágyú mordult: talpra jó vitézek 1 öreg bronzszive zúgva repesett: Vidám fiuk és frissek, kedvesek. Az erdő ébredt halkan és borongva, Egy távoli kürt sikoltott szorongva, Egy gépmadár serényen kattogott . . . S vállamra dőit egy kacagó halott. Pro patria ... Sinkovich Lajos — elesett. 1914-ben készült az Ungvári Dalárda fenállásának 50 éves jubileumát díszes keretek között megülni. Szép múltú dalárda, volt idő, mikor az egész ország ismerte és különösen a Drohobeczky-éra alatt érte el fénykorát. Október 11 -éré volt kitűzve a jubileum napja. Elmaradt, — mint annyi sok minden a világon, amit a gyilkoló háború őrült orkánja tépett szét. Onnét ismerjük utoljára Sinkovich Lajost, ungvári m. kir. adóhivatali tisztet, a dalárdának hosszú éveken keresztül fáradhatatlan tevékenységű titkárát és működő tagját, aki már hónapokkal a nagy ünnepély előtt teljes odaadással fáradozott, hogy Ungvárnak ez a jubileuma minél fényesebben sikerüljön. Az utóbbi években jóformán 5 volt a lelke ennek a kulturtestületnek. Aztán eltűnt ő is, annyi sok mással egyetemben. A dal kihalt ezeken a tájakon, — csak siró anyák, hitvesek és gyermekek zokogtak. A jubileum már az orosz fronton érte . . . Sinkovich még a részleges mozgósításkor vonult be a 69 ik Hindenburg gyalogezredhez, — tart. káplárt minőségben. Szerb-verőnek indult, — majd két évig szenvedett sebesülés és betegség nélkül az orosz fronton és végül román földön lehelte ki ideálizmussal telt, becsületes lelkét. A múlt héten érkezett meg a hivatalosan is megerősített hir, hogy Sinkovich Lajos, a 69-ik gyalogezred tart. hadapród-őrmestere 26 havi szakadatlan harctéri szolgálat után életének 34 ik évében a Targu-Jiu körül vivott győzelmes harcokban, — melyek Bukarest elestére döntő befolyással voltak, — még múlt évi október hó 27-én hősiesen küzdve, — ellenséges golyótól találva — elesett. A Hindenburg-bakák mindenütt megállották helyüket, román földön is elől jártak . . . Csak egy fiatal apa I és mindnyájunk által becsült ember maradt ott — örökre. A dalárda'is foszlik, mint a kéveszál; karmestere szerb főidben, titkára román hantok alatt, s a tagok, ki tudja milyen tájakon. Sinkovich mint pénzügyi tisztviselő a kötelesség- teljesítés mintaképe és jó lelkű, odaadó kollega volt, mint társadalmi ember pedig minden ungvári mozgalomból szorgalmasan kivette a maga részét. Elestéről az ungvári m. kir. adóhivatal tisztikara a következő gyász- jelentést adta ki: t Ä Hazáért! Az ungvári m. kir. adóhivatal tisztikara mély megilletődéssel jelenti, hogy szeretett kartársuk SINKOVICH LAJOS m. kir. adóhivatali tiszt, hadapród-őrmester 26 havi szakadatlan harctéri szolgálat után a Targu-Jiu melletti győzelmes harcokban ellenséges golyótól találva 1916. évi október hó 27-én a szent ügyért kilehelte nemes lelkét. Hősi halottunk 15 évi állami szolgálatából'jl I évet töltött körünkben s ez idő alatt a kötelességteijesités és kartársi szeretet mintaképe volt. Ungvár, 1917. évi január hó 23-án. Emlékét szeretettel lógjuk megőrizni! Lapjaival, leveleivel gyakran kereste fel kollegáit, barátait. Eleinte sok humoros és jóizü dolgot Írogatott, amilyen volt az alap-természete; — sok külső és belső bajtól összetörve azonban romlani kezdett a kedélye is. Nemrégiben, mikor az ezüst vitézségi érdemkereszttel tüntették ki, Írja vészt-sejtő baljóslattal, „az ezüst vitézségi érdemkeresztet már megkaptam, most még a fa kereszt van hátra.“ Bekövetkezett. Szegény Lajos barátunk, hányszor daloltad Te másnak: — Mért oly borús . . . Mért oly borús most ez a világ . . . Kunszentmiklóson lakó édes atyját a nyáron temették, egyik kicsi kis leánya pedig december 27-én követte. így kerülnek össze odafönt, a felhőkön túl nagyapa, apa és unoka . . . Nyugodj csendesen! Aki a hazáért halt meg, nem élt hiába . . . P. A, 2 74. szám.) U N G
