Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-12 / 11. szám
54. évfolyam 11. szdm üngvár, 1916. március 12. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. | Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. = Nyilttér soronként 80 fillér. ■HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- den csütörtökön. . . ■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ KIADÓHIVATAI.I TELEFONSZÁM IX. === Háborús világ. Tisztek lesznek a tanítók. A honvédelmi miniszter leiratban értesitette a tanítóságot, hogy az egyévi karpaszomány viselésére jogosult 43—50 éves népfelkelő tanítók közül azok, akik egyéniségüknél, kiképzési joguknál és magatartásuknál fogva reményt nyújtanak arra, hogy népfölkelő tisztek lehessenek, a szükség szerint tartalékos tiszti kiképzés alá vonhatók. Sikeres vizsga után kinevezhetők tisztekké. A miniszter leiratában egyszersmind köszönetét mond a tanítóságnak hazafias tevékenységéért, melyet nemcsak a harctéren, de itthon az ifjúság nevelése körül kifejtett. Kereskedők és iparosok szabadságolása. A kereskedelmi és iparkamara közli az érdekeltekkel, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter mindazoknak a kereskedőknek és iparosoknak, kik már huzamosabb idő óta szolgálnak s akik tényleg nincsenek a fronton, hanem mögöttes országrészekben, sürgős üzletek elintézése céljából 8 nap s később időről-időre 1 nap szabadság engedélyezését az illetékes katonai parancsnokság utján kilátásba helyezte Amennyiben ilyen természetű kérelmeket kívánnának az érdekeltek hozzátartozói rövidebb szabadság iránt előterjeszteni, a kamara kérésükre hajlandó ezeket a kérelmeket véleménye kíséretében továbbítani. Felmentések egyes üzem.gakban. Az egyes ipari üzemek tulajdonosai (ipari szövetkezetek és alkalmi egyesülések igazgatóságai, illetve vezetőségei) kötelesek a legszigorúbban őrködni a felett, hogy mindazon egyének, akik a katonai szolgálat alól az ő kezdeményezé- sök folytán mentettek fel, egész munka erejüket tényleg a hadseregszállitások keresztülvitelének szenteljék és hogy szigorú büntetésnek teszik ki magukat, ha oly egyéneket, kik a katonai szolgálat alól a hadseregszállitások keresztülvitele céljából mentettek fel, nem jelentenek be és nem vonultatnak be azonnal, mihelyt azok nem állandóan hadseregszállitási munkákkal foglalkoznak, hanem valamely más irányú tevékenységet fejtenek ki. Adatok az Ungmegyei Takarékpénztár történetéhez. Az Ung február 27-i számában e cim alatt megjelent cikkre kívánok visszatérni, hogy a cikk egyes tévedéseit helyesbítsem. Már most kijelentem, hogy nem a hivatkozott közlemény Írója tévedett, mert ő csak a cikk megjelenése előtt már általam is ismert, az Ungmegyei Takarékpénztár múltjával foglalkozó, nem sokára megjelenő munkámban felhasznált s Deák Gyula barátom, az Ung s. szerkesztője által rendelkezésemre bocsátott adatokat adta ki, ahogy azok a Felvidék cimü lapban meg vannak Írva. De igenis tévedett maga a forrásul használt Felvidék és annak írója. Helyes az a feltevés, hogy az Ungmegyei Takarékpénztár 1862. év közepe táján jöhetett létre, amiről azonban pontos adataink nincsenek. Az alapítás és a működés megkezdése azonban abban az időben nem volt azonos fogalom. Az akkori időkben érvényes törvény ugyanis a részvénytársaságok alakítását sok mindenféle formaságokhoz kötötte. Ilyen formaság volt a többi között az is, hogy oly esetben, ha az alapítók a részvénytőkét nemcsak a kereskedők, hanem a nem kereskedő nagy közönség aláírása utján kivánták összehozni, maga a részvényjegyzés is csak hatósági felügyelet alatt volt eszközölhető. Az alapitók a részvényjegyzés alkalmával az aláíróktól pénzbeli befizetéseket nem kívánhattak, ha pedig az aláirók ezek dacára önként teljesítettek befizetést, ez után kamatot megtéríteni tilos volt. Az alapítóknak az alapítandó társaság „elő- leges“ alapszabályait, az alakulandó társaság célját és „azon adatokat, melyeken a kitűzött cél elérésének lehetősége alapul — világosan elkiilönözvén a bizonyosokat a valószintiektől és a bizonytalanoktól“, továbbá a szükséges tőke mennyiségének megközelítő kiszámítását Írásban kellett a váltó- törvényszéknek bejelenteniök. Azonkívül az elő leges alapszabályokat a helytartó tanácshoz kellett jóváhagyás és engedélyezés céljából felterjeszteni. Ha a helytartó tanács az előieges alapszabályokat jóváhagyta, csak ekkor lehetett az alakuló gyűlést megtartani, amelyen a végleges alapszabályokat is megalkották és amelyen a részvénytöke befizetése felől is intézkedtek. Ez alapszabályok is azonban újabb helytartó tanácsi jóváhagyást igényeltek. Lehetséges tehát, hogy az Ungmegyei Takarékpénztár alapítása az 1862. évre esett, de ez csak annyit jelent, hogy az alapitók ekkor szedték össze a részvénytársaság megalapításához szükséges részvényjegyzést, de nem magát a részvénytőkét. Csak annyit jelent, hogy összehoztak egy érdekeltséget, amelyből még csak ezután lesz meg majd a takarékpénztár, ha t. i. a helytartó tanács az előieges alapszabályokat jóvá fogja hagyni. A Felvidék 1863. május 2-án megjelent számában foglalt az a közlemény tehát, amely szerint az intézet április 12-én tartotta negyedik közgyűlését, csak annyit jelenthet, hogy a részvényt aláirók a végleges megalakulás kérdésében immár negyedszer tartanak ülést azért, mert a helytartó tanács az előieges alapszabályok módosítását követelte s amig ez előieges alapszabály kérdése a helytartó tanácsnál el nem jntéztetik, az intézet mint ilyen meg se alakulhat. A Felvidék 1864. julius 2-án megjelent számában leadott azon hir, hogy „az unghmegyei takarékpénztár alapszabályai — mint halljuk — már felsőbb megerősítést nyertek“ szintén csak az előieges alapszabályokra vonatkozhat, tehát arra az időre, amikor az intézet még megalakulva nem volt, amit éppen az Ung által reprodukált és a Felvidékben közölt azon adat bizonyít, hogy az 1863. dec. 27-i közgyűlés feliratilag kérte a helytartó tanácsot a 105 frtos „részvénydijak“ meghagyására, a 200 frtos részvények kibocsátására vonatkozó kívánsága elejtésére és működésének a 105 frtos részvények mellett való megkezd hetésére. Világos tehát, hogy 1863. dec. végéig az intézet megalakulva még nem volt, mert hiszen még a részvények névértékei se voltak rendben. Ha tehát az utóbbi közgyűlés által a helytartó tanácshoz 1864. január 28 án intézett felirat mégis azt az indokot hozza fel, hogy az intézet körülbelől másfél éve, a cikkíró szerint 1862. közepén megalakult, ez az instanciákban szokásos pia frausnál és indoknál nem egyéb, de a való tényt nem fedi s csupán azt jelenti, hogy a részvény aláírások immár együtt vannak, anélkül azonban, hogy az intézet még a maga valójában megalakult volna, és a részvénytőke befizettetett volna. A Felvidék közölt adatait egyébként is óvatosan kell fogadni! Mert például Olcsváry Gábort tünteti fel annak az indítványnak szerzőjéül, amely szerint a Felvidék az intézet hivatalos lapja legyen, holott Olcsváry Gábor az első részvényesek névjegyzékében elő se fordul, hanem csak Olcsváry József, aki az intézetnek később nagy- és igazgató választmányi tagja is volt. Ott is elvéti a Felvidék az igazságot, ahol az intézet 600 részvényes tagjairól beszél, holott csak a részvények száma volt 600, ellenben a részvényesek száma csak 247 volt. És hogy az intézet 1864. közepéig még nem lehetett megalakulva, hogy tehát mindaz, ami 1864. júliusáig történt, csakis maga a megalakulás előtti vajúdás korszakát jelenti, következik a következő adatokból is: A jóváhagyott előieges alapszabályok alapján kellett és lehetett csupán tehát magát az alakuló gyűlést megtartani. Az alakuló közgyűlésen elfogadott végleges alapszabály ugyan szintén fel volt terjesztendő a Helytartó-tanácshoz jóváhagyás céljából, de mert ekkor már az előieges alapszabály jóváhagyása biztosítva volt, az intézet a végleges alapszabály jóváhagyása nélkül is üzembe jöhetett. Lapunk mai száma 4 oldal. így történhetett, hogy az Ungmegyei Takarékpénztár is az 1864. julius 2-án megjelent Felvidék jelentése szerint jóváhagyott előieges alapszabályok alapján 1865. evben megkezdhette működését, bár a végleges alapszabályai még 1866. évi augusztus 14-ig se nyertek szentesítést. Ugyanis csak ekkor terjesztette fel a központi föszolga- biróság azokat jóváhagyás végett a helytartó tanácshoz, mely egyes szakaszokra 1866. november 12 én még felvilágosítást kórt ugyan, de azokat már el nem intézte, mert az 1867-ben bekövetkezett alkotmányos órával visszaállított földmivelós-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium vette át ez ügyet és vette tudomásul az alapszabályokat az intézet működésének negyedik évében, 1869. augusztus 12-én. Amikor tehát az Ungmegyei Takarékpénztár ötven éves fennállását az 1915. évvel köti össze, nem téved, hanem a történelmi igazság alapján áll. 1865. évben lett belőle csak végleges szervezet s 1865 ben kezdhette és kezdte meg működését, úgy hogy joggal nem 54, hanem csak 50 éves múltra tekinthet vissza. Az is téves adata az Ung jelzett cikkének, hogy az Ungmegyei Takarékpénztár 63000 frtos alaptőkével indult útnak s illetve hogy 100 frtos részvények alapján 63000 írt alaptőke gyűlt össze. A részvónytervezet tényleg 600 drb 105 frtos részvényről és igy összesen 63000 írt „biztosítéki“ tőkéről beszélt ugyan, de a megalakulásnál és az üzem megkezdése alkalmával csak 31500 frtot, vagyis részvényenként csupán 52 frt 50 krt fizettek be s a végleges alapszabály is az alaptőkét csupán 31500 írtban állapította meg. A részvényesek a végleges alapszabályok szerint kötelesek lettek volna ugyan a még hiányzó 50%-ot is befizetni, ha az intézet ezt követelte volna, de erre sor soha se került, mert az intézet a hiányzó 50% befizetését a maga tőkéiből a részvényesek helyett, ezek minden hozzájárulása nélkül 1871. január 10-én önmaga teljesítette s az alaptőkét a saját befizetésével 63000 írtra emelte, úgy hogy alig 4 év alatt minden részvényes az egyes részvény után 52 frt 50 kr. ajándékhoz jutott. Még csak egy dolgot kivánok megjegyezni. Az Ung hivatkozott cikkének a behatása alatt oly vélemények nyilvánultak meg, hogy a helytartó tanács az alapszabályok körüli oly nehézségek támasztásával, mint pl. volt az a kívánsága, hogy 105 frt helyett a részvények 200 frtos nóv- értékkel bocsáttassanak ki, politikai elveket követett volna az alapitók között szerepelt olyan nagy nevű egyének ellen, aminő volt például Bernáth Zsigmond. Én e nézetet nem osztom. Nem pedig azért, mert megjelenő könyvemben feldolgoztam az intézet alapítása előtti időszakot is s ennek különösen azon részét, amikor az abszolút időszak megyefőnökei 1856-tól kezdve, nem is egyszer felhívták a város közönségét egy pénzintézet létesítésére s éppen a város közönségének nemtörődömségén és elmaradottságán múlott, hogy a megyefőnök kétségtelenül nemes intenciói eredmény nélkül maradtak egész 1865-ig, az Ungmegyei Takarékpénztár megszületéséig. Nem hiszem tehát, hogy akkor, amikor a legnágyobb abszolutizmus alatt maga a megyefőnöksóg kívánta a pénzintézet megalapítását, a 60-as évek nemzetileg mégis valamivel liberálisabb irányzatában a múltakban nagy szerepet játszott egyének politikai múltja lett volna a megalakulhatás és az alapszabályok jóváhagyásának akadálya. Dr. Lukács Géza.
