Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-01 / 1. szám
54. évfolyam üngvár, 1916. január 1. 1. szám TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ----- den csütörtökön. ===== MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.-■ kiadóhivatali tblefonszAm 11. ===== Uj esztendő. Irta Berzeviczy István. Tudósok is állítják, amit az örök létü anyag némán, de mégis világosan bizonyít előttünk: hogy időtlen időket éltünk és hogy meghatározhassuk az anyag létezésének idejét, meg kellene tudnunk számolni a bérc- és szikla-óriásokat alkotó homokszemeket. A földtekén feltalált sivatagok, termő rónák, hegyek, bércek, havasok nem egyebek tehát, mint Iiagy összegeket kifejező számegységek, melyeket kimondani, melyeket összeolvasni már nem képes a véges emberi elme. A történelmi időit tartama felett is vitatkoznak a tudósok. Egyik részük nem a jegyekből, primitiv bizonyságokból kiszámított időt tartja a jelenleg is élő nemzetek származásának, felbukkanásának s igy létezésének korhatárául, hanem azt a hosszú tartamú időt is hozzászámítja, ameddig egy népfajnak élni, mondjuk vegetálni kell, mig nemzeti léttét, történelmét, — jobban mondva népek felfelé törő küzdelmét, — fenmaradó emlékekkel igazolni tudja, amig a kutatók és történetbu- várok felfedezik őket, mert éltek, alkottak s életük folyamata, alkotásaik már semmi egyebek, mint: történelem. A népek életének igy megállapított életkora rengeteg nagy idő, de még is eltűnő kicsi szám amaz időtlen időhöz képest, amit a világot, a természetet, az életet alkotó anyag létezése bizonyít. És mi magyar nemzet, ebből a végtelen időből imhol csak egy ezredévet vallhatunk magunkénak, amely alatt nemzeti és állami létünk jelenlegi építményét megalkothattuk, a sors annyi vihara között. Ma pedig ennek az ezredévnek egy homokszemét, a múlt esztendőt búcsúztatva, szinte megdöbbenő szívvel üdvözöljük az uj 1916-ik évet. Es ez az aggódó szorongás, ez a megdöbbenés kellően indokolt is bizonnyal. Történelmi létünk hosszú évsorához most Marika. Irta Rácz Pál. • Az alkonyati csendesség titkon lopódzott végig a falun és lassan ránehezedett az országút mellett sorakozó púpos viskókra, melyeknek aprón barnáló ablakai lehunyt pillákhoz hasonlítottak. A szomorúan tespedő őszi felhők hideg per- metegje a málékony röggel sárrá hígult, melyben egy csapzottjszőrü házikutya cupogott, hasig verve magát a piszkos habarékkal. Csend volt. Túlnan, a dombbá emelkedő foltos hátú mezők felől fekete varjak húzódtak lusta méltósággal a sovány koronáju lombtalan akácok felé. Kint az udvaron a kopasz eperfa gallyai között a nyáron feldobált karódarabokat lengette a ködöt cipelő álmos esti szellő. A széles, sáros utón sietve suhant el egy-egy későre maradó s az ijesztőn közeledő sötétben már alig-alig látszott. Egy komoly szemű tanitó, a kicsi, homályos ablaküvegen keresztül a széles udvart bámulta. De nem is bámulta. Tekintete ugyan ott nyugodott a redves, ócska haranglábon, melynek oldalához támaszkodva gunnyasztott a részeg harangozó: gondolatai azonban belebarangoltak a szürke messzeségbe, oda, ahol ilyenkor ősszel a vedlett testű hegyekből csak az alja látszik ki, mert a többi belemerült a felette borongó nedves keblű köd magasló mélységébe. Gondolatai odakóborogtak a szülői házhoz, egy édesanyához, akinek most sovány, elnyűtt vállán harasztkendő tartja a meleget. És a borús alkonyat megelevenedett. Ott volt előtte a széles udvar fövénytalaján az egész kapcsolódott oda, most lett a múlté az 1915. óv. Odasimult az 1914-hez. A nagy események, a világrenditő népkatasztrófák jelzője lesz e két óvszám mindig. Borzongással fogja e számokat kiejteni a késő utód, tudva és érezve, hogy a kulturnépek rettenetes küzdelmének mind mt elseprő viharát jelzik. És most önként kínálkozik egy szám a sorozatban, mely még nem jelent semmit, amelynek még nincs teste, amelynek még nincs lelke, amely még nem telt meg borzalmas szenvedésekkel, amely még nem is biztató Ígérete a szebb, boldogabb jövendőnek. .Egy porszem, egy homokszem, az idők egy atomja suhant ide közzénk, csak neve van: 1916. És mi megdöbbenve, félve, majd a reménykedés pírjának lázában égve tekintünk az uj- esztendőre. Ezer óv küzdelmének eredményei, a népek életének és tülekedésének feltétlenül, törvényszerűen bekövetkezendő jelenségei azok a vér- zivataros harcok, amelyek lángba borították a világot. A kiválasztás örök természeti törvénye fogja jelenteni majd a siriratot azokra a nemzetekre nézve, amelyek a népek irtózatos végküzdelmóben erkölcsileg, anyagilag, kulturáltságban és nemzet- fentartó erőben gyengének találtattak. Hogy mely nemzetek lesznek azok, amelyek a végküzdelemben egy^nj, nemesebb, szebb, igazabb és emberiesebb világrend megalkotására és fentartására hivatottak, azt az 1916. esztendő fogja megmutatni. Nekünk azonban — akik az ezeréves múlt sokszor szégyenletes testvérharcaiból, a tett- és államfentartó erő teljes ellankadásának sokszorosan ismétlődő szomorú jelenségei után is — a magyarok Istenének kegyelméből, úgy tudtunk kikerülni, hogy ma az ellenségek megszámlálhat- lan tömegével szemben elért erkölcsi és jellembeli fölényünket is bizonyító véres győzelmek által irányzódott reánk a világ népeinek csodálkozást és tiszteleteket kifejező tekintete: — most az 1916-ik esztendőben ujjabb bizonyságot kell város, a kicsi, köves város; a görbe utcák, a roskatag házak, a hűvös udvarok. Ott volt előtte egész ifjúsága, a tiz éves múlt, tele bohósággal, szerelemmel. Ott volt előtte a barna szemöldökű Marika, akivel bolondos-vigan járt a vadvirágos tavaszban és azt hitte akkor, hogy nincs herva- dás, nincsen bánat. A Marikáók' háza második otthona lett. Szerette a recsegős lábú foteljeiket, szerette langyos, hig kávéjukat, szerette Marikát, a nedvesen ragyogó éjfekete szemét, szerette a mosolygását, a szavát, a duzzadó ifjúságát és azt hitte, hogy Marika az övé, egészen az övé . .. És Marika a másé lett. A csizai bérlő holdszinü paripái többet értek minden szerelemnél. Marika könnyű gesztussal mondott búcsút a kicsi köves városnak, a szüleinek, recsegős lábú foteljeinek, meg neki, igen meg neki. . . De hisz ez is a múlté már. Tiz év nagy idő, annyi tűnt le azóta, ahogy utoljára nyújtott kezet felé, miközben erős, fehér fogait mutogatta. — Isten vele, barátom . . . És elment. Azt hitte, hogy magával viszi a boldogságot, ki a trágyaszagu tanyára, az alacsony ereszti bórlőlakásba, a buja termésű táblás földek közé.. . Álmos Balázs, a komoly szemű falusi tanitó is azt hitte, hogy úgy van. De most nemrégen, mikor a nyárvégi hőség sárgára aszalta a konyult fejű zabot is, Álmos Balázs a hegy alá ment. Felkereste a régi, kicsi várost, az ismerős utcákat, az ismerős házakat. Az elavult emlékek ismét felfrissültek és olyan volt az valamennyi, mint a vizet kapott virágcsokor. A Marikáók házát sem kerülte ki. Szivében a borús bánaton kívül egyéb úgy sem lakott. tennünk arról, hogy nemcsak a történelem legnagyobb csatáiban, de a majdan elkövetkezendő béke idején is helyt fogunk tudni állani és méltók fogunk tudni maradni ahoz a dicsőséghez, amelyet bátorságunk és hazaszeretetünk szerzett a jelen Magyarországának. Ha ez a háború nem lenne fényes bizonyság arra, hogy csak érzésben, gondolkodásban, kultúrában, jellem és tetterőben egységes nemzeteké a jövő, akkor talán még folytatnók a béke testvérharcait és lázitanánk továbbra is egymást, társadalmi osztály, felekezet szerint egymás ellen, amint azt a háború előtti idők szomorú tanúsága szerint tette a társadalom, sok-sok alkalommal rendszeresen, sőt hazafiság mezében hirdetve szóban és Írásban a gyülölséget. Most azonban a háború, az életben, fájdalomban, szenvedésben, halálban egységes, igazi egyenlőség és testvériségnek füleinkké kiáltó bizonyságot bizonyságra halmozó bibliája lett. Aki 1916-ban nem érti meg, hogy a magyar nemzet minden tagjának érzésben, gondolatban, nyelvben egységessé kell lenni, — az már is kívül áll ezen a nemzeten. Magyarok Istene! Add megérnünk, hogy a valódi demokrácia mindent kiegyenlítő szelleme szállja meg lelkeinket ez ujesztendőben. Add megérnünk, hogy dicsőséges, irtózatos csatákban elesett testvéreinkhez méltók lehessünk mi élők, és amit a holtak szereztek, azt megtartani, azt felvirágoztatni tudjuk, s az uj nagy Magyarország kereteiben egységes, nagyratörő nemzetet lássunk. Erre a nagy munkára szükséges elhatározásokat érlelje meg bennünk az 1916-ik esztendő. Háborús világ. Besorozott népfölkelök és önkéntesek behívása. A hivatalos lap közli a honvédelmi miniszter rendeletét, mely szerint az 1873., 1874., 1875., 1876., 1877. évben, továbbá az 1891., 1895., 1896. évben született s a múlt év december havában megtartott nópfölkelési bemutató pótszemlón óg utószemlón alkalmasnak talált népfölkelök az 191ß Kissé megrezzent ugyan, mikor az alacsony szobában, a recsegős lábú fotelek között, ott találta a fiatal asszonyt, de csakhamar megnyugodott. Marika üdének, Marika mosolygósnak, Marika boldognak látszott. Meg is kérdezte Álmos Balázs: — Jól érzi magát az uj környezetben? Marika ügyesen affektált: — Jól, nagyon jól. Az uram — tudja — igen kedves és előzékeny. Meg van mindenünk, ami szükséges ... Van egy kis fiacskám Nagy fiú már, hat éves . . . — Annyi... — gondolkodott el Balázs. — Persze, persze, maga barátom a múltat számolja, a mi bohóságunkat, a mi tavaszunkat, a mi szerelmünket... — Édes mosolyra nyílt ajka, mig Balázs csodálkozó tekintettel nézte. — Ugy-e csodálkozik, hogy van merészségem felidézni a múltat, a kettőnk múltját, azt, ami bennünket egyszer összekötött, amit egy ember, az ón uram olyan gyorsan, olyan hamar szétszakított... Látja-, én elfeledtem, régen volt... és én most boldog, nagyon boldog vagyok.. . És meleg öleléssel szorította magához a szobába lépő szöszke fejű fiacskáját, kinek báni ész szeme kedves naivsággal függött Álmos Balázson... — Örvendek rajta! — mondta bánatos őszinteséggel a tanitó. — Örvendek, hogy ifjú szerelmünk kábító fénye kiveszett szivünkből. Örvendek, hogy nincs belőle se itt, se ott semmi... Enyémben sötétség maradt, magáéban, Marika, boldogság honol.. . Mondom örvendek néki! Az asszony e szavakra felpihegett. A lélek viharának valami láthatatlan villáma vógigcikká- zott hamvas arcán. Nem ezt várta, mást várt. Álmos Balázs azonban tompán folytatta: — Higyje el, Marika: a nagy természet szóLapimk mai száma 4 oldal, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre .........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre lü korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. === Nyilttér soronként 80 fillér. ........
