Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-01 / 1. szám
2 (1. szám.) U N G 1916. január 1. évi január 17-én — a népfölkelési igazolványon feltüntetett honvédkiegószitő, illetőleg cs. és kir. hadkiegészítő parancsnokság székhelyére, tényleges szolgálatra bevonulni tartoznak. Ugyanakkor kötelesek bevonulni — és pedig tekintet nélkül a születési évfolyamukra — mindazok, akik önkéntes belépés folytán a honvédségbe vagy a közös hadseregbe (akár mint egyévi önkéntesek is) már besoroztattak vagy a bevonulásra kitűzött napig fognak besoroztatok A hivatásos gőz- vagy motorkezelő gépészek és fűtők, kik ily gépeknél alkalmazva vannak, további intézkedésig bevonulni nem tartoznak. Behivják a felmentettek egy részét. Jól informált helyről szerzett értesülések szerint a felmentett tartalékosokat, póttartalékosokat, amennyiben a harminckettedik évet még nem töltötték be, legnagyobb részt néhány napon belül be fogják hívni. Erre az intézkedésre okot az adott, hogy az idősebb korosztályokhoz tartozó és népfölkelői pótszemléken alkalmasnak talált népfölkelők közül közérdekből való nélkülözhetetlenség címén igen soknak a felmentését kérték. A honvédelmi minisztérium már leiratban is figyelmeztette az ajánlásra jogosult közigazgatási hatóságot, hogy a nélkülözhetetlenek felmentésénél az idősebbek fognak először előnyben részesülni. Ennek az elvnek a megvalósitásaképen történik most meg egyes felmentettek behívása. A közhivatalok, pénzintézetek, a hadsereggel szerződéses szállítói viszonyban álló vállalatoknak amennyiben újabban besorozott, idősebb korosztályú alkalmazottak fölmentésói kérik, fiatalabb korosztályú felmentett alkalmazottaikról le kell mondaniok. A VÁRMEGYE. Közgyűlés. — Dec. 29. — Azt hittük, hogy a vármegyének ez évi utolsó rendes közgyűlése különös érdeklődés mellett fog lefolyni. Indokolta e hitünket az a körülmény, hogy választások voltak a napirenden, ezek pedig vármegyénk életében igazán ritkaság számba menő események. Azt a közönyt, amelyet törvény- hatósági bizottságunk tagjainak nagyrésze a közügyek intézése iránt tanúsít, már szinte megszoktuk De, hogy a választások iránt is közönyösek maradnak — ezen meglepődtünk. Ez a simptoma arra enged következtetni, hogy a vármegye közönsége már betelt a saját önkormányzati jogaival — nem siet abban résztvenni, azt gyakorolni. Ez az idők jele. Vagy talán a fáradtságé, a mindenbe belenyugvásé? Nem tudjuk. Arra nem is gondolunk, hogy az államosításnak most nagyon messziről fujdogáló és kétes erejű szele lohasz- totta le ennyire, a pedig felette kívánatos érdeklődést. A háború talán? Az nem lehet indok, sőt ellenkezőleg. Hisz a bajban mintegy ösztönszerü- leg összejönnek az emberek, keresik egymást, hogy kicserélve gondolataikat, érzelmeiket, ne álljanak tanácstalanul. Igaz, most nincs közvetlen ok erre, hála Istennek rendben a szénánk minden oldalon! v Reméljük, a most tapasztalt közöny csak át- . meneti, múló tünet, és lesz még máskép is. A közgyűlés kezdete, mint rendesen, ez alkalommal is 10 órára volt kitűzve. De 10-kor még kongott a terem az ürességtől. Csak a tisztviselők voltak pontosak. Jóval 10 óra után kezdtek szállin gózni a bizottsági tagok, egyenkint, nagyon lassan. talansága, a szalmatetejü falu, az édes, nyugodt magány, a tunya pihenés, szivemnek, lelkemnek orvossága volt. Higyje el, nem érzek semmit, de semmit. . . És felállott. A nyárvégi délután estébe hajlott már, a cseléd lámpát gyújtott a terpeszkedő asztal fölött; Marika ismét csak mosolygósán, kedvesen, boldogan búcsúzott. Álmos Balázs kifordult az ajtón. Lassan haladt végig a téglás tornácon; már az utcára ért, amikor csak úgy, önkéntelenül bepillantott a csipkefüggönyös ablakon. Bepillantott, de hirtelen visszakapta fejét. Szivén markolta az, amit odabenn ,látott. . . Marika sirt! . . . Álmos Balázs felocsúdott. Már egészen beesteledett. Nehéz sötétség vette körül a nedves falu kicsi szobában. Gondolatai visszavitték a múltba, a kicsi, köves városkába, a szülői házhoz, egy édesanyához, akinek most sovány, elnyűtt vállán hárász- kendő tartja a meleget. Visszavitték Marikához, a mosolygó, a boldog fiatalasszonyhoz; nem ahhoz, aki sirt, óh nem ahhoz . . . Tapogatva kereste meg a hideg díványt és végigdölt rajta. Fázott, érezte, hogy nagyon fázik, de gondolatai mégsem voltak itthon, mert vacogó fogai között halkan mormolta a rája- boruló sötétnek: — Nem igaz!... Marika akkor hazudott, nagyon hazudott... Mikor a közgyűlésbe küldöttség által meghívott főispán a teremben megjelent — bizony még kevés volt az éljenzők száma. A karzaton is alig egy páran. Gróf Sztáray főispán tartalmas szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Beszédjében visszapillantást tett az év mozgalmas eseményeire. A nehéz, sőt kritikus napokra, amelyekből vármegyénknek bőven kijutott. Megemlékezett az oroszoknak vármegyénkbe történt ismételt betöréseiről. Meleg szavakkal emelte ki csapataink hősies küzdelmét, dicsőséges győzelmeit, amelyek folytán hazánkból súlyos veszteséget szenvedve lett kiverve az ellenség, és sikerült a harcteret az ellenség földjére tenni át. Megemlékezett dicső szövetségeseink hű barátságáról, vitézségéről és a segítségükkel már eddig is elért bámulatra méltó sikerekről. Beszámolt a háború folytán a vármegye felvidékét ért károkról, s az ezek helyreállítását célzó állami és társadalmi akció eredményéről. Elismeréssel és örömmel méltatta a köz- igazgatásnak és a közigazgatási tisztviselőknek, az alispán lelkes vezetése mellett — a háború egész eddigi tartama alatt — kifejtett odaadó munkásságát, mely a legfelsőbb helyen is méltányolva lett egyes tisztviselők kitüntetése által, kiket ez alkalommal is melegen üdvözölt, és odaadó munkájukat ismételten megköszönte. Végül felemelő és a bizottság tagjaira láthatóan nagy hatást tett szavakkal fejezte ki rendit- hetlen hitét és bizalmát igaz ügyünk mielőbbi diadalában, melyhez a Mindenhatóáldását és Magyarország Boldogságos védő asszonyának segítségét kérte. A főispán beszédét — melyet közben is gyakran kisért a felhangzó éljen és helyeslés — zugó éljen honorálta. * A közgyűlés lefolyása egyébként a következő volt: Gróf Sztaray Gábor elnöki megnyitó beszéde után a vármegye alispánjának évnegyedes jelentése számolt be az elmúlt évnegyed fontosabb eseményeiről. A jelentés élén az alispán azokról a kitüntetésekről szól, melyek legmagasabb helyről érték a közigazgatási tisztviselőket, majd pedig a személyi változások bejelentése során kegyele- tes szavakkal emlékszik meg dr. Levy József törvényhatósági bizottsági tag elhunytáról, kinek emlékét a törvényhatósági bizottság az alispán indítványára jegyzőkönyvileg megörökítette s elhatározta, hogy részvétéről az elhunyt hozzátartozóit jegyzőkönyvi kivonaton értesíti. Részletesen szólott az alispán jelentésében az év közgazdasági állapotáról, az igás munkaerő hiányáról s azokról a hatósági intézkedésekről, melyek az ellenségeink által reánk kényszeritett gazdasági háború sikeres megvívását célozzák^ Elfogadta és megállapította a közgyűlés a vármegye 1916. évi költségvetését 429.039 korona bevételi és kiadási összegekkel. A nyugdíjazás folytán megüresedett árvaszéki elnöki állásra Fekésházy Gyula másodfőjegyzőt, helyére másodfőjegyzőnek Heverdle Frigyes aljegyző, tb. főjegyzőt, aljegyzővé Sziklay Béla tb. aljegyző közigazgatási gyakornokot, árvaszéki ülnökké dr. Csűrös Szilárd szolgabirót, helyére szolgabiróvá Fekésházy Zoltán tb. szolga- biró, közigazgatási gyakornokot választotta meg a törvényhatósági bizottság. A választások befejeztével a közgyűlés az árvaszéki elnök helyettesi tisztével dr. Tahy Endre árvaszéki ülnököt bízta meg. A bizottságok megalakítására kerülvén a sor, a közigazgatási bizottságba Bernáth Zoltán, Csaba István, dr. Sebő Sándor, Tahy Ábrahám és Tóth Lajos, az igazoló választmányba Csűrös Ferenc, Kardos Emil, Lám Sándor, dr. Lukács Géza és Popovics Miklós törvényhatósági bizottsági tagok választattak be; ugyanezen választmányba a főispán által kineveztet ek elnökül Komjáthy Gábor, tagokul Be kény Aladár, Fekésházy Gyula és Hegyi György bizottsági tagok. A vármegyei utakon teljesített építkezések, valamint az utakra kitermelt fedőanyag átvételénél működő bizottságba dr. Sebő Sándor és Tóth Lajos bizottsági tagok küldettek ki. A járási mezőgazdasági bizottságok tagjai lettek: a kaposi járásban rende^ tagok: Bernáth Zoltán, Tóth Lajos, Suttka Kálmán, Becske János, Buzinkay László és Papp Viktor, póttagok: Vályi Kálmán, Bartóffy Lajos és Gal- góczy János; az ungvári járásban rendes tagok: Egry Ferenc, Földes János, Szabó Endre, Ritoók János, Ráczkövy István és Móré Elek, póttagok: Pataki Pál, Szentimrey Ferenc és Ben kő Ferenc; a szobránczi járásban rendes tagok: Csuha István, Suszter Alajos, Pásztor József és Strausz Mihály, póttagok: Sirola Károly, Onczay Sándor és Machnyik Andor; a bereznai járásban rendes tagok: Bacsinszky Tivadar, Nehrebeczky István, Kótán László és ifj. Mocsáry Béla, póttagok: Fialkovszky József, Hauptman Gyula és Kaszás Ferenc; a pececsenyi járásban rendes ,0*0°^ : Fenczik Endre, Rohn Severin, Schréter Ágoston és Reich Jakab, póttagok: Ladányi Frigyes, Kus- tán Ágoston és Mermelstein Dávid; a szerednyei járásban rendes tagok: Hrabár Konstantin, Plo- tényi Vilmos, Kende Mihály és Keszler József, póttagok: Petrik Jenő, Hrabár Leontin és Gyümölcs Gyula. A vármegyei alapok és a gyámpénztár pénzkészleteinek mely pénzintézeteknél történt elhelyezéséről névszerinti szavazással döntött, majd Szieber Ede és Pásztor János szolgabirákat a IX. fizetési osztályba léptette elő a törvényhatósági bizottság. Jóváhagyattak: a Nagykapos községben a vármegye tulajdonát képező épület egyik lakosztályának a főszolgabíró részére történt bérbeadásáról szóló szerződés, a vármegye központi közigazgatása és árvaszéke részére szükséges nyomtatványok és irodaszerek 1916. évi szállítására nézve Földesi Gyula nyomdatulajdonossal kötött szerződések, a tibai körjegyzőséghez tartozó községek határozatai, melyek szerint az anyakönyvi kivonati dijakat az anyakönyvvezető körjegyzőnek engedték át, az ungdaróczi körjegyzőség községeinek a hadbavonult katonák hozzátartozóinak segélyezése, valamint az alsóhunkóci körjegyzőség községeinek a körjegyzői fuvarátalány felemelése tárgyában hozott határozatai. Örvendetes tudomásul vette a közgyűlés a Munkács egyházmegyei püspök átiratát, mely szerint az ő törekvése is az, hogy „minél előbb eggyé legyen nyelvében is a „gens fidelissima“ honfoglaló osztályos testvérével: a magyarral, amint érzelemben mindig egy volt vele.“ A Magyar Lengyel Egyesületnek átirata alapján elhatározta a törvényhatósági bizottság, miszerint a kormányhoz intézendő feliratában azon meleg óhajának és kívánságának ad kifejezést, hogy annak idején minden alkalmas módon hasson oda, hogy a békekötés alkalmával a lengyel nemzetnek nemzeti lét és szabadság iránti igényei a lehetőségig figyelembe vétessenek. A hadifoglyokat gyámolitó bizottság a háborúból visszatérő egyetemi polgárok segélyalapja és a Zsófia orsz. gyermekszanatórium egyesület részére 50—50 K t, a vakokat gyámolitó országos egyesület céljaira pedig 100 K t szavazott meg a közgyűlés. Községi költségvetések és számadások letárgyalása után a törvényhatósági bizottságnak ez évben utolsó közgyűlése, miután Matyaczkó Tivadar törvényhatósági bizottsági tag szép szavak kíséretében köszönte meg a vármegye vezetőségének hazafias munkálkodását, az elnöklő főispán éltetésével véget ért. VÁROSI ÜGYEK Közgyűlés. — Dec. 30. — Az elmúlt csütörtökön tartott rendkívüli közgyűlésen Fekésházy Miklós elnöklő főjegyző felolvasta a vármegye főispánjának leiratát, mellyel tudomására hozza a városnak Berzeviczy István rendőrkapitány és Hamuth János rendőrtiszt legfelsőbb helyről jött kitüntetését. A közgyűlés őszinte örömmel vette tudomásul a leiratban foglaltakat, mert mindkét kitüntetett igazán kiérdemelte a legfelsőbb elismerést. Majd a városi adóhivatal ellenőrzésével megbízott tanácsos jelentésének tárgyalása következett, mely jelentésben rámutat az adóhivatalnál felgyülemlett hátralékra s ezért a számvevői állás betöltését javasolja. A képviselőtestület tekintettel arra, hogy ma, a háborús világban megfelelő pályázó nem fog jelentkezhetni, a számvevői állást tovább is betöltetlenül hagyja. Ellenben elrendelte, hogy az adóhivatal volt és ma jelenleg más ügyosztályban foglalkoztatott személyzete az adóhivatalnak visszaadassék. Az ungvári Műmalom azon beadványát, hogy a lisztszállitási szerződést továbbra fenn nem állónak tekinti a bekövetkezett vis major folytán, a képviselőtestület nem vette tudomásul s egyben kimondotta, hogy vis major fenn nem forog, mert a malomnak meg van adva a mód a beszerzésre, s ezért, ha a szerződésszegést továbbra is gyakorolná, a felmerülő kárért a város perelni fogja. Több képviselőtestületi tag elítélően nyilatkozott a mümalom eljárásáról s rámutatott, hogy ezen üzlet' elnyeréséért ő szaladgált s az ő utánjárására üttetett ez le hót ungvári kereskedő kezéről, s épp ezért legalább is nem illőnek találják most, hogy a többhaszon biztosítása miatt kibújni igyekszik a szerződési kötelezettség teljesítése alól. Galgóczy Károly ny. vágóhídi felügyelőnek az 1916. évre 240 K, a Siketnóina-Intózetnek pedig évi 50 K segélyt szavaztak meg. A Siketnóma Intézet igazgató tanácsába Ka- minszky Géza képviselőtestületi tagot választották. Az árvapénzek elhelyezésére a következő pénzintézetek jelöltettek ki:Ungmegyei Takarékpénztár, Ungvári Népbank, Ungvári Kereskedelmi és Iparbank, Ungvári Fillórbank, Ungvári Gazdasági Bank. Mit tilos postán külföldre küldeni. A hivatalos lap egyik legutóbbi számában megjelent a kereskedelmi miniszter rehdelete, mely mindennemű lisztnek, valamint mindennemű búza-, rozs-, árpának, valamint mindennemű szalonnának, hájnak, zsírnak és sertéshúsnak postai csomagokban bármely a magyar szent korona országainak területén kívül fekvő helyre való szállítását és ehhez képest ily tartalmú csomagoknak a postára feladását további rendelkezésig eltiltja. Aki a jelen rendelet ellen vét, kihágást követ el és 15 napig terjedhető elzárásssal és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A tilalom ellenére feladott árura nézve pedig elkobzásnak van helye. A rendelet december hónap 20. napján lépett életbe.
