Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
2 (48. szám.) U N G 1915. november 28. Wladiwostokból — Newyorkba. Egy ungvári baka szökése az orosz fogságból. A Newyorkban megjelenő magyar Szabadság c. újság október 28-iki számában egy ungvári baka szinte hajmeresztő bravúrjáról olvasunk. Wladiwostok mellől kilenc tiszttel együtt megszökött az orosz fogságból, 40 fokos hidegben gyalogszerrel és őserdőkön keresztül eljutott Kínába, — és végül Pekingből hajón Amerikába vitorlázott. Az ezer szenvedésen átment baka szökésének részletes története a következő: Wittich Lajos, 66-os baka. Wittich Lajos, a 66. gyalogezred póttartalékosa, aki ungvári születésű (édes apja itt ácsmester volt), még a múlt év augusztus 1-én vonult be ezredéhez Ungvárra. Nevezett legutóbb erdőkezelő volt Sárosban, de sokáig tartózkodott Ungváron, honnét még igen sokan emlékeznek a csinos, borotvált arcú és többnyire magyar ünnepi ruhában járó ifjúra. Tomcsovnál volt először ütközetben, majd Komoro mellett verekedett, mig végre Lublinnál mindkét lábára megsebesülve orosz fogságba esett. Már kezdetben megszökött a fogságból, de egy kozák járőr elfogta őket és visszakisérte a táborba. 40 fokos hidegben át Szibérián. Lublinból 21 napon át vitték őket Tomszkba, majd négy nap négy éjszaka hajón Tobolskba. Innét Orosz Szibérián keresztül Wladiwostok mellé, Rozdongerba kerültek. Fütetlen maihaszállitó kocsikban, egymásra zsúfoltan, összegémberedett tagokkal tették meg ezt a szörnyű utat. A rozdolmosi kaszárnyákban szállásolták el őket és Wittich előadása szerint többnyire megbüdösödött hal és édes tevehus volt a táplálékuk, ami sehogy sem Ízlett az ő magyar gyomrának. Minthogy észrevette, hogy a szlávul tudó foglyokkal jobban bánnak, mint a többiekkel, — csakhamar megtanult oroszul és ezen a jogcímen mint tolmács a fogoly tiszteket kikisérhette a városba, — sőt később egymaga is kimehetett. Szökés az őserdőn keresztül. . . E városi séták alatt megismerkedett két kínaival, akikről észrevette, hogy jóindulattal viselkednek iránta. Ezekre bazirozta a szökést. Öt német és négy magyar tiszttel együtt fejenként 30 rubelt adtak a kínaiaknak, akik vállalkoztak a vezetői szerepre. A négy magyar tiszt (az ötödiket, Lányi honvédhuszár főhadnagyot az őrség megakadályozta a szökésben) a következő volt: George- vits főhadnagy, a Nádasdy huszárok tisztje, gróf Zelatin huszárfőhadnagy, Verzil, 5-ik gyalogezredbeli hadnagy és Witz, egri kadét. Vettek orosz katonaköpenyt és sapkát és január 12-én megkezdték az élet-halálharcot. Az ut — negyven fokos hidegben — az őserdőn keresztül kezdődött. Élelmiszerük konzerv és kenyér volt, de minden csonttá fagyott. Akkor pihentek, ha enni próbáltak, de a folytonos hózivatar éjjel és nappal tehetetlenné tette őket. Már január 14-ére két halottjuk volt, gróf Zelatin főhadnagy és Witz kadét. Mindakettő a rettentő hidegben megfagyott. Később még két német tiszt is halálra fagyott . . . Csetlettek, botlottak és botokra támaszkodva vonszolták magukat tovább. Végre beértek egy koreai házhoz, ahol meleg szoba fogadta őket. „Valamennyiünk szeméből kicsordult a könny, — irja Wittich — hogy még födött hely, meleg szoba is van a világon.“ Tovább gyalog már nem bírták, mert lefagyott a lábuk. Szereztek szánt és az elvitte őket Szansoko kínai városba. Itt a kinai határrendőrség vette oltalmukba őket egy szotnya kozákkal szemben, akik követelték a kiadatásukat. Kerek egy hónapig hasogatta itt meleg szobában a lábukat az elfagyottság. Innét Jenesisienbe (Mandzsúria) kerültek kinai kórházba, ahol leoperálták Wittich jobb lábának minden ujját, a bal lába kis ujját is egészen, a többit pedig félig. A pekingi magyar-osztrák követség közbenjöttével innét Mukdenbe szállították őket, onnét pedig vasúton Tiencsinbe, ahol német szanatórium fogadta be vala- mennyiöket. Miután Wittich állapota tűrhető lett, a pekingi követségtől kapott hajójegyen és útiköltségen Shang- haion keresztül, japáni kikötőket érintve Honolulun és San Franciscón át október 12-én New-Yorkba érkezett. Magasságos Isteni Mi mindenen ment által ez az ember?! — fejezi be az amerikai újság riportját. Wittich pedig megtörtén és megrokkantva várja szabadulását, — haza, — az édes szülőföldre. . . Levél a szerkesztőhöz. Nagyságos Bánóczy Béla urnák, mint az Ung felelős szerkesztőjének Helyben Az Ung nov. 14-iki számában a városi közgyűlés reám vonatkozó határozata olyan elferdített s a valóságnak meg nem felelő, rám nézve sértő beállításban volt közölve, hogy a sajtótörvény 20 §-a értelmében kívánnom kell a valóság közlését, mely szerint a közgyűlés az ide hiteles kiadmányban csatolt határozatot hozta. Nem kívánok hírlapi hadjáratot folytatni, nem engedem magamat arra a térre ragadni, a melyet a személyes gyűlölet ural, de nagyon kérem a főszerkesztő urat, hogy más részéről se engedje ezt meg lapjában, mert a köztisztviselőnek egyebe sincs, mint becsülete, amit nehéz munkával szerez s ezt a sajtónak nincs jogában szenvedelemtől felizgatva megnyirbálni. Kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett maradtam a főszerkesztő urnák készséges hive Dr. Korláth Endre. * Kivonat Ungvárt 1915. évi november hó 10-én tartott városi III-ik rendes képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyvéből. 198. (4639). Olvastatott Bekényi Aladár és társa indítványa, melyben f. évi szept. hó 15-én 76. (416). sz. a. hozott határozatot módositani kérik, mert nem megrovás, inkább elösmerós volt a határozat célja. Olvastatott a pénzügyi és gazdasági bizottság javaslata. Felolvastatott a távollevő Bekényi Aladár képviselőtestületi tag beadványa, melyben az indítványt megokolja. Dr. Reisman Henrik képviselőtestületi tag kifogást tesz az ellen, hogy egy jelen nem levő képviselőtestületi tagnak beszédje felolvastassék, mert ez precesenzül szolgálhatna bármely más esetben. Gaar Iván képviselőtestületi tag ezek után bírálva az élelmezési bizottság, különösen pedig dr. Korláth Endre ez irányú működését, rámutat a közélelmezés körül elkövetett eljárás igen sok hiányai és mulasztásaira, igy egyáltalán nem látja szükségét annak, hogy a képviselőtestület dr. Korláth Endre tanácsosnak az e téren teljesített működéséért elismerést nyilvánítson; a hivatolt határozat teljesen fedi a képviselőtestület álláspontját és határozatát, abban az elösmerés is kifejezésre van juttatva, megrovásról szó sincs, a közigazgatási ügydarabok dolgozásától pedig a képviselőtestület fel nem mentette, ha azonban felmenteni óhajtja, intézkedés teendő, hogy szépészeti és közmunka bizottság elnöki tisztje is betöltessék. Blanár Ödön képviselőtestületi tag előadja, hogy az élelmezési bizottság az egész országban megalakult s ha vannak is hiányai, de legalább megakadályozza a szertelenséget, mi itt túlkapássá vált; úgy ő, mint dr. Juszkovits Mór képviselőtestületi tag dicsérettel emlékezik meg dr. Korláth Endre tanácsosnak a közélelmezés terén kifejtett működéséért, egyébként hozzájárul a pénzügyi és gazdasági javaslataihoz. Határozat. Tekintve azt, hogy a f. .évi szept. hó 15-én tartott közgyűlésen Blanár Ödön képviselőtestületi tag ösmertette a közélelmezési kérdés fontosságát és rámutatott arra, hogy ezen közélelmezós körüli fontos és sok oldalú teendőket dr. Korláth Endre tanácsos végzi és ezen eredményes mükö: dés által eleje vétetett a szertelen uzsora túlkapásoknak, mely teendők okozhatták azt, hogy dr. Korláth Endre a közigazgatási kevésbé fontos ügydarabokat késedelmesen intézi el; ugyanezért dr. Korláth Endre tanácsosnak a közélelmezós körül kifejtett működéséért elösmeróst kór nyilvánítani, melyhez hozzájárult dr. Sebő Sándor és Bekényi Aladár is, ez utóbbi azon hozzáadással, hogy hozzájárul ő is a pénzügyi és gazdasági bizottság javaslatához azon módosítással, hogy az alkalmazott munkaerő ne határidőhöz legyen kötve, de addig alkalmaztassák, mig ennek szükségessége fennforog; ezen pótinditványt a képviselőtestület el is fogadta. Minthogy pedig ezen felszólalások a hivatolt jegyzőkönyvben nem nyertek kifejezést, ugyanezért a pénzügyi és gazdasági bizottság javaslatával megegyezőleg utasitja a v. főjegyzőt, hogy ezen felszólalásokat hivatolt jegyzőkönybe pótlólag vegye be, igy ezzel a hivatolt határozatot a képviselőtestület kiegészíti azzal, hogy a közigazgatási ügyek feldolgozásától fel nem mentetik, de a közélelmezés körüli munkálkodásáért a képviselőtestület elösmeróst szavaz. Miről érdekelt fél jkvi kivonaton értesül. Kmf. Jegyezte és kiadta: Fekésházy Miklós, v. főjegyző. HÍREK. Tájékoztató. Dec. S. Az Erzsébet leányárvaház növendékeinek előadása d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. Dec. 4. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság felolvasó-ülése d. n. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. a Táraaakör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e 11--12 óráig. A Népkönyvtár nyitva van minden vasárnap délelőtt 11—12‘/2 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és ayugdij-egyle- tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. Hazafelé.* Irta Somló Sándor. Valamikor réges régen — Ünneplőre, pihenőre, Esketőre, temetőre — Kis falumba haza-hazatértem : Napfényt öltött a határ is, Üdvözölt a kis madár is . . . Messzeségből — elém zsongó Harang csendült zengő, bongó. Bólogattak fák, virágok, Kurjongatva, nagy vidáman Vett körül sok játszótársam — Mezítlábas fiúk, lányok . . . — S mint meséknek zsenge hősét, Tündérálmok kergetőjét — Szótse’ várva kérdezésre Adogattak kézről-kézre, Szemen, arcon öröm gyűlt ki — : — Hazajött az urfi 1 . . . Valamikor . . . télre ? . . . nyárra? . . . — Tán nem is oly nagysokára — Hosszú, hosszú pihenőre, — Úgy lehet, hogy temetőre •— Kis hulláma ősi érnek, Forrásomhoz visszatérek . . . . . . Megszólal a kis harang is, Felzokog a vadgalamb is, Rektoruram csengetyüje, Faluvégi cigánypurdé hegedűje . . . Most is kézről-kézre adnak, Még talán meg is siratnak. Rózsa fog utamba hullni, Sirhalom fog rám borulni. S mint a mese, nóta-árja Száll kerengve szájról-szájra: ... . Immár csöndben, békeségben, Édes anyaföld ölében —— Nem álmodni, jól aludni, — Mindörökre megnyugodni — — Hazajött az urfi 1 — Kitüntetett hősök. A király elrendelte, hogy a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassák az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Szathmáry Károly, all. honvódgya- logezrednól beosztott népfelkelő főhadnagynak és Nemes Vilmos 11. honvódgyalogezredbeli hadnagynak. — Novák Antal népfelkelő zászlósa 11. honvédgyalogezredben, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a 2. osztályú ezüst vitózsógi érmet kapta. — Orvosválasztás. Dr. Ország Jakabot, Ungvár város volt vezető orvosát, megválasztották Budapesten a székesfőváros által fenntartott Zita-kórház egyik osztályának főorvosává. — Ä Gyöngyösy Irodalmi Társaság dec. 4-én d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében felolvasó-ülést tart a következő műsorral: 1. Emlékbeszód Szabó Albert fölött. Tartja Románecz Mihály elnök. 2. Versek. (Székfoglaló.) Irta és felolvassa Magyar Bálint r. tag. 3. Szaval Nagy Erzsi színművésznő. 4, Elbeszélés. Irta és felolvassa Szabó Dezső vendég. — Belépődíj 20 f. — Nyugalomba vonuló árvaszéki ülnök. Dr. Pálífy Béla, Ung vármegye árvaszókónek ülnöke és helyettes elnöke, hivatkozva 36 évi szolgálati idejére s arra, hogy a túlhalmozott munkakörét korára való tekintettel nem láthatja el, nyugdíjazását kérelmezte a törvényhatóságtól. Nagy képzettségű és puritán becsületessógü tisztviselő válik meg ezzel a megyétől, és sajnálatos, hogy a törvényhatóság nenü kerülhetett abba a helyzetbe, hogy a kiváló tisztviselőt képzettségének és szolgálati idejének megfelelő befejező álláshoz jutathatta volna. — Jótékonycélu müvészest. Folyó hó 24 én, szerdán, Krémer Sándor színtársulata karöltve a 67. gyalogezred zenekarával, nagyszabású művész- est keretében működött közre azon nagy cél érdekében, hogy a harctéren küzdő katonák karácsonyi ajándékára indított gyűjtés összegét egy esti színházi bevételükkel gyarapítsák. A közönség is megmutatta, hogy szivén viseli a katonák sorsát és zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. A müvészest első programm-száma a „Hadifogoly“ cimü egyfelvonásos kacagtató tréfa volt, mely előtt és után Pelsőczy László konferált. Ezt követte Dobó Kati kedvesen előadott kabarett-nótája, Szántó János nagy érzéssel adott műdala; Sebestyén Rózsi tetszéssel fogadott — de a finomságtól távol álló — kupiója; Ardai Endre szatirikus kabarett-darabja; Nagy Erzsi rutinos és kiváló szavalása s végül a Dezső Vilmos tréfálkodása, melyek valamennyien hol meghatották, hol meg- nevettettók a közönséget. A müvészest fénypontja azonban a 67. gy.-ezred hangversenye voit. Kellemes meglepetésül a „Himnusz“ eljátszásával kezdődött, mely után Lisztnek „Magyar rapszódiája II.“ ejtette gyönyörűséges bámulatba a hallgatóságot. Ezután Schubert „Ave Máriá“-ja következett, melynek végeztével a zseniális karnagy' Dostal Hermann saját kompozíciói :a „Zita-ke ringő“ és a „Repülő-induló“ a »Fliegender Ritt" meister“ c. operettből, hangzott el a teljes zene kar művészi játóktechnikával kezelt hangszerein * A Gyöngyösy Irodalmi Társaság Évkönyvéből. Szerit.
