Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915. november 28. 48. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ■ Nyilttér soronként 80 fillér. ----HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- -■■■■■■ den csütörtökön. = TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. — KIADÓHIVATAL! TELEFONSZÄM 11. ===== Advent. Irta ísaák Imre. Egész életünk örök várakozás, örök keresés. Tudjuk, mert érezzük, hogy bensőnkben ott szuny- nyad a mi jobb én-ünk, aki fel-f elébred egy-egy hatalmas pillanatra és lobbot vet, mint a tűz, mikor megpiszkálják, de aztán . . . ráfekszik újra a küzdelemben megemésztett energia hamuja és hull, egyre hull rá a finoman szitáló réteg, hogy újra elaludjék a láng. A gondolkozó én érzi, sokszor nagy fájdalommal és szomorúsággal eltelve érzi, hogy létének nincs meg a szilárd alapja, hogy minden múlandó, minden változó között talán éppen az ő akarata a legváltozóbb, azért szomjasan keresi az érd örök forrását, amelyből eszményei hűséges munkálá- sához az indító, a dologra hajtó erő italát magába szivja. A világtörténelem a nagy keresők levihar- zott tragédiáinak, vagy nagyszerű diadalainak változatossága. Békességet keresünk, de ennek harc az ára. Ez a békesség lenne az a támaszpont, amelyre életünket ráépithetnők, amelyen én-ünk elnyugodnék. Van az emberben valami őserő, valami láthatatlan, de érezhető szellemi hatalom. Csak egy parány, egy szikra az ős Szellemből, de ez teszi bennünk az igazi embert. Ez bennünk a keserűség, a nyugtalanság, a fájdalom, mikor — igazságtalanságot látunk. Ez a megnyugvás, a derű, a boldogság, — mikor az igazságot diadalmaskodni látjuk. Az igazság felfogása azonban egyénenként változhat és ha az igazság maga az örök és megdönthetetlen is: jellemünktől függ, hogy miképpen magyarázzuk azt. Mindenesetre tiszteletreméltó a jellemnek az a szilárdsága, mely a megismert igazságot haláláig védelmezi, de éppen az az őserő szikrájának hivatása bennünk, hogy jobbakká lenni sarkal s meggyőző érvek hatása alatt az abszolút igazságot és nem az individuum sokszor téves nézőpont szerint felállított igazságát fogadtatja el velünk kötelezőnek. A helyes élet örök advent. Várja az igazság diadalát, keresi az abszolút igazságo , mert az igazság szabaddá teszen és békességet ad: megadja az élet támasztópontját. Nemzetek életének, vagy halálának kérdése azon lordul meg, vájjon vezérei, lángelméi mennyire valósítják meg a nemzet adventját, mennyire elégítik ki a keresők szomját Már az adventünk szentsége és tisztasága is a szellemi vezérek jellemétől függ; mennyivel inkább tőlük függ a várt eszmények megvalósulása. Szent és tiszta az az Advent, amelyben a magyar nemzet ma él: várja az igazság megvalósulását, várja az abszolút szellemi diadalt, mely nemzetünket a világtörténelem nagy történéseiben igazolja, és a békességet, nemzeti létünknek ezt az egyedüli biztositékát megteremti. Várunk téged, te nagy ünnep, te áldott nap, mely a mi vér- és könnyáldozatos Adventünkre bizonyosan el fogsz jönni mielőbb és megvalósítod a karácsonyt, az életet, az áldott, a fejlődést biztosító szent — Békességet! Advent a harctéren, Advent itthon. Minden igaz magyar szívben a szellemi tisztulás, erősödés Adventje. Hogy fel fog zokogni az örömtől az a sok millió szív, amely olyan forró epekedéssel várja a Békesség fejedelmének megérkezését. A lova hófehér lesz, a tekintete uj világcólokat fog kisugározni magából, a kezében a szellem eszközei lesznek, a véres fegyvert pedig eltapodja a hófehér paripa aranyos patkója. Békesség fejedelme — jöjj! Háborús világ. Újabb sorozások. Az 1894—1878. évfolyambeli — kivévén az 1891. évi — hadkötelesek uj sorozása f. hó 26 és 27-én folyt le Ungvár városában. A többek között alkalmasak lettek: Bermann Henrik, Bla^skó Jenő, Braunfeld Mór, Deák Lőrinc, Friedländer Sándor, Gergelyi Antal, Griczman István, Halász Ignác, Hannel Antal, Haraszthy Gyula, Jankovich Ákos, dr. Juszkovits Mór, Lendvai Aladár, dr. Maros Márk, Melles Sándor, dr. Miklós Zoltán, Molnár Sándor, dr. Oszvald Károly, Podaril László, Rácz József, Rácz Pál, dr. Róna Béla, dr. Stern- berger Illés, Stern Samu, Tomcsányi Béla, dr. Vas Ignác, Veress Andor, Zádor Jenő, dr. Zom- bory Dezső. A tizenegyes honvédek veszteség-lajstroma. A 299. számú veszteséglajstrom szerint a 11. honvédgyalogezredben elestek: Bodnár István hadapr. jel., Ferenczi József tart. hadapr., Fe- renczy Illés hadapr., Grünfeld Armin tart. hdgy., Szallay József zászl., Székely Illés zászl., Tóth Ferenc hadapr., Tóth Lajos hadapr. Megsebesültek : Altman Elek hadapr., dr. Baumgartner Sándor, Bodor Lajos hadapr. jel., Bojárszky Dezső hdgy., Dúlva Ferenc hdpr., Guttman Gyula hdpr., Hajós Gyula hdgy., Horánszki Pál tart. hdgy., Horváth János hdpr., Horváth László zászlós, llyés Endre hdpr. jel., Irzsák Gyula hdpr., Kulcsár János hdpr., Legeza Emánuel hdpr., Ma- csánszky József hdpr., Magdó Márton hdpr. jel., Mogyoróssy Béla hdgy., Ortutay Gyula hdpr., Propper Ernő tart. hdgy., Sulyok Ödön hdpr. jel., Szakái Ferenc hdpr. jel, Törő Sándor hdpr., Andrósnicki Imre hadapr., Urbán Béla zászlós. Egy fogoly levele. Merényi Ignác perecsenyi áll. tanító, aki mint fogoly több Ízben felkereste lapunkat Oroszországból levelével, újabban Fialkovszky József nagybereznai plébánosnak irt. Levele, mely Wladiwostok mellől Niskolsk-Ussurijski városban kelt, igy szólt: Fogolytáborban vagyok Wladiwostok mellett. Istennek hála, egészséges vagyok, csak azért nyugtalankodom, hogy mai napig sem kedves családomról, sem szülőimről semmiféle értesítést nem kaptam. Felhívás. Adakozzunk katonáink karácsonyára! A világháború rohanó forgatagában egyre jobban közeledik a nap, melyen a hadrakelt seregekhez kis időre immár másodszor pillant be a béke. Karácsony estéje, karácsony ünnepe köszönt reánk. Jön a maga titokzatos szárnyán, suhanva, áhitva a szeretet régi ünnepe, melynek^lágy, zeng- zetes, olvadó a hangja, de amely szavával az ágyuk dörgését is elnémítja. Fegyverek morajlását harangok csengése váltja fel. A nagy kötelességteljesitós mai nagy idejében a szent ünnep kit, hol talál? Szeretteink, családtagjaink, ki tudja, hol ünnepük a béke enyhethozó napját? Jeges eső, szikrázó hó fedi karácsonykor is a lövészárkokat, fagy, hideg gyötri hőseinket e szent estén is, avagy ha onnan már elkerültek, kórházak pokrócos ágyán vájjon a szent ünnepre el ül-e hozzánktartozó izzó láza, szűnik végtelen fájdalma ? E gondolat visz minket feléjük, e gondolat hatja át e város és vármegye közönségét, midőn karácsonyestéjóre katonáink felé siet. .Messze harctereken küzdő hőseinkhez adományaink nem juthatnak, de lelkünk sugallata, szeretetünk szava hozzájok ér el, ha mi ajándékainkkal e vármegye területén levő: kórházainkban szenvedő, kötelességöket itt teljesítő, avagy harcrakészülö katonáink karácsonyát tesszük meleg ünneppé. Adakozzunk katonáink karácsonyára! Pénzbeli adományokon kivül dohányt, szivart, cigarettát, kalácsot, süteményt, bárminemű élelmiszert, rumot, teát, bort, apró közszükségleti cikkeket, meleg ruhadarabokat, has-, térd-, csuklyó-, nyakmelegitőket s főleg bárminemű fehérneműt fogad hálával e célra az ünnepet rendező egyesület. Az ajándékokat egyesületünk gondnoka, Gas- parik Pál kir. erdőmérnök cimére, a Magyar Vörös-Kereszt Egyesület Ungmegyei Fiókja irodájába (Ungvár, Rákóczi-utca 52. sz., Bazilita- kolostor) kérjük küldeni, vagy ott átadni, hol mindennemű adomány nyugtázva lesz. Dobbanjon meg szivünk a nagy ünnep gondolatára, hogy nehéz napjainkban annak megnyilatkozása enyhülést hozzon magunknak és értünk küzdő katonáinknak. Ungvár, 1915. évi november hó 22-én. Ä Magyar Vörös-Kereszt Egylet Ungmegyei Fiókja. Éjjeli élet a rajvonál körül. A 11. honvédgyalogezred egyik altisztjétől kaptuk a következő sorokat: Aki még nem volt a rajvoUalnaban, el sem tudja képzelni, milyen élet folyik ott, különösen este és néha éjjel is. Mihelyt az esthajnal átveszi az uralmat, minden felé sötét alakokat látni elsurranni. Az egyik baka töltényt visz sátorlapjában, mások az érkezett páncélokat cipelik a századokhoz, avagy a deszkákat s gerendákat visznek a zászlóaljparancsnokságtól, mely kissé hátrább van, a rajvonal felé. Két-két katona egy rúdon egy-egy tekercs szöges drótot szállít megfelelő helyre, ahol még az éjjel drótsövény-akadály készül belőle. Az ehhez való karókat amott az erdőben faragják az utászok egész nap s este parancsra behajigál- ják a közeli érbe, mely a továbbszállítást önként elvállalta a zászlóaljparancsnokságig, itt aztán kifogják. Ily párbeszédek hallatszanak: * — „Kérek még néhány tekercs szöges drótot, szakaszunk előtt csak háromsoros a sövény, muszkáknál hótsoros van.“ — „Nem adhatok többet, másoknak is kell, — feleli az utászörmester — ha éjjel hoznak, még kaptok.“ A másik baka deszkát kér, hogy a százados ur fedezékét ki lehessen padlózni, mert bokáig ér benne a viz. Meg is kapja a deszkákat, melyet mindjárt belehajigál a vizbe, vigye az, egyfeló visz az ütjük. A háttérben uj árnyak tűnnek elő. A kisérő altiszt jelenti a zászlóaljparancsnoknak, hogy a málhaállatokkal deszkákat, szöges drótot, töltényt hozott. Ezek alig rakták le holmijukat, már elő- bujnak a sötétségből a mozgókonyhák is. Négynégy baka közreműködésével lerepül a nehéz katlan a földre, a szakácsok átteszik az eledelt a kisebb s igy könnyebben vihető főzőládákba, melyekben azután a századokhoz kerül a várva- várt ennivaló. Az üres mozgókonyhák hamar hátrább húzódnak vagy ezer lépéssel, mert az orosz már érdeklődik, mi van ott. Fényszóróval, vilá- gitó-töltényekkel bevilágítják a tájat s ha valamit észrevesznek, rá is lőnek, rendszerint kevés eredménnyel. Ilyenkor kapják a rajvonalbeliek a postát; mindenki vár legalább is két levelet szeretettéitől, ha azután nem kap, elszontyorodva, hosszú orral áll odébb. Étkezés után újból munkához látnak a katonák; erősitik a drótakadályokat, néha sikerül egy-egy merész muszkának elvágni a drótot, ezt is ki kell javítani, uj futóárkokat kell ásni, vagy néha a bajtársaikat eltemetni. Ha egy óra után pitymalladni kezd, vagy ha holdvilág van, a bakák lefekszenek, csak egy- őrszem figyel s addig alusszák a boldogok álmát, mig a magasban álló nap aranyos sugaraival felcsiklandozza őket. — Pályázat. A m. kir. honvéd központi ruhatár parancsnoksága tábori szürke szövetek, valamint gyapjukapcák korlátlan mennyiségének szállítására bármely időben benyújtható ajánlatra pályázatot hirdet. Ugyancsak pályázatot hirdet 89000 drb. alsóköpeny készítéséhez szükséges szövetre, amelyre az ajánlatok december hó 3-ig nyújtandók be. A feltételek a kereskedelmi és iparkamara hivatalában megtudhatók. Lapunk mai száma 4 oldal,
