Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
Urnjvár, 1915. augusztus 8. 32, szám 53. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre .........1 K. ! Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ihig vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. — Nyilttór soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. = TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEl GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ KI ADÓHIVATALI TELEFONSZÄM 11. ' T anulságok. A most folyó háborús idők alatt sok olyan dolgot lát meg a figyelő szem, melynek nem lett volna szabad megtörténni — még háborús idő ben sem. Az emberi kapzsiság, a gyors vagyonszerzési vágy szinte őrületbe ejtette az emberek egy igen nagy részét, akik csakhogy pénzt, sok és olcsó pénzt kereshessenek, képesek voltak a tisztesség útjáról letérve, a visszaélések legocsmányabb fajtáit kultiválni. A silány ruhátszállüók, a papirosbakancské- szitők, a romlott kenyeret sütők, s az egyéb katonai szállításoknál óriási csalást követők mellett megtermettek az élelmiszeruzsorások, az élelmi- szerhamisitók ezrei, akik elvetemültségükben nemcsak pénzüktől fosztották és fosztják meg a rájuk utáltakat, de még az emberi élet, az emberiség egészsége ellen is merényletet követtek és követnek el. Hogy csak egy példát említsünk, százával találhatók egy-egy vármegye területén a tejhami- sitók, akik a gyenge csemetétől kezdve az aggastyán korban levők egyik legáltalánosabb táplálékának mérgezői, rontói. — A kassai vegyvizsgáló állomás nemrég közölt kimutatása igazán megdöbbentő számokat tár elénk a tejhamisitókról, akiknek legnagyobb része nem az élet iskolájában kipallérozott svihák, hanem termelő, gazdanép, akinek erkölcse tán még sem romolhatott el annyira, mint az olyan gyárosé, aki a büdös, oszlásban levő húst sem átallja a hazát védő harcosok, s az egészséges táplálékot igazán kiórdem- lett katonák részére szállítani. s És ha már köznépünk egy nagy része oly elvetemült, mikép az állandó tejhamisitást nem tekinti bűnnek, miféle aljas gondolkozásu, emberi mivoltukból teljesen kivetkőzött valamik lehetnek azok a betyárok, akiknek igen nagy száma ül már biztos helyen, de még nagyobb számban jár- nak-kelnek szabadon, mint nagyszállitók? Hát csakugyan igaz az, hogy a pénz, a sok pénz utáni vágy képes nemcsak egyeseket, de egész tömegeket minden emberi érzésüktől megfosztani, s a legundokabb bűn útjára vinni? • — Sajnos, igy van; igy látjuk ezt lépten- nyomon mindenütt széles e hazában. És a legsajnosabb, hogy ennek a rablógyilkosnál is rosszabb fajzatnak ldpusztifására nincs mód, nincs hatalom, s az eddigi letartóztatások, a kiszabott büntetések hosszú sorozata sem hat elrettentőn! Hisz nap nap mellett olvassuk ma is, hogy hol itt, hol ott tartóztatnak le egy-egy hadsereg- szállítót, vagy büntetnek meg ólelmiszerhamisitót, ami csakis annak bizonyitéka, hogy a csalók, a visszaélők száma nem fogy. ügy véljük, hogy a hadseregcsalók, a megrendelt helyett silányabb és nem megfelelő árut szállítók, az élelmiszerhamisitók stbbi-ek részére megállapított büntetések mérve nem áll arányban a bűn nagyságával, — s ez is egyik oka, hogy az e címeken történő visszaélések száma oly rettentően nagy, majdnem általános. Pl. a tejhamisitó csak a közigazgatási hatóság által megtorlandó kihágást követ el; hasonló elbírálás alá esik a kávéhamisitó, és csakis az büntethető a bíróságok által egy évig terjedhető fogházzal és 200 K tói 2000 K-áig terjedhető pénzbírsággal, aki a közfogyasztás tárgyait képező s elárusitásra, vagy szétosztásra rendelt élelmicikkek közé, az egészségre ártalmas anyagot kever vagy kevertet avagy árusít. Mintha bizony a visszaeső tejhamisitó, vagy romlott élelmiszert forgalomba hozó kereskedő vagy vendéglős nem volna teljesen ráérett arra, hogy súlyos szabadságvesztéssel sujtassék! Mindenesetre annyi tanulságot levonhatunk a jelenlegi háborús időben felburjánzott és minden rendű és rangú állati ember által elkövetett rút csalásból, visszaélésből, hogy a háború után nem szabad továbbra is fenntartani a jelenlegi megtorló módokat, mert ezek nagyon is gyenge sujtó-eszközö.k arra, hogy a bűnösök száma megcsökkenjen ! Háborús világ. Ivangorod, Varsó. Két állomása a szövetséges hadak dicső utjának ! Két győzelem, amelyre mindig büszkék lesznek a hős katonák! . . . ívangorodba 4-én a mi csapataink, Varsóba pedig 5 ón a német csapatok _vonultak be." Ötödikén d u. jöttek a várva várt jóhirek, mig este azután a hivatalos tudósítás is megérkezett. A zászlók, az öröm jelei nyomban megjelentek a házakon. A mi büszke trikolorunk mellett a szövetséges államok lobogói is lengenek. Tegnap, 7-én este fényes kivilágítás volt a városban. A 43—50 évesek jelentkezése. A 43—50 éves hadkötelesek jelentkezése Ungváron f. hó 3—6-ig történt. Összesen 434-en jelentkeztek. Csermák ezredes exhumálása. A kárpáti hős vezérek egyike a lengyel mezőkön szedi a habért, másika most tért végleges sírjába... A bajai temető egy halottal lett gazdagabb, de olyan halottal, akinek sírjához nemzedékek fognak zarándokolni, hogy hazaszeretetben és lovagias erényekben megerősödjenek. Csermák Mihály honvédezredest a magunkénak tartottuk. Az ungi Kárpátok ormain és völgyeiben őrködött sasszeme és erős karja a mi szükebb hazánk megvédésén. Itt volt ostora az orosznak, innen űzte ki az ellenséget, itt lett később áldozata rettenthetetlen bátorságának és vitézségének ... De Baja városa is ragaszkodott hős fiához. így történt azután, hogy a Baján lakó testvérei megindították az eljárást a drága hamvak hazaszállítása iránt. Amikor arról értesültek hozzátartozói, hogy Ungmegye szeretné megtartani, — egy kissé haboztak, de végül az édes anya amellett döntött, hogy szeretett fiát vigyék haza. Az anyai szívvel szemben aztán megszűnt minden érvelés. * Csermák Mihály ezredes f. évi január elsején korán reggel esett el Hajasdon ötvenkét éves korában. A mi sorainkat megbontotta az ellenség, úgy hogy Csermák holttestét hátrahagyták. Az oroszok a hőst megillető katonai pompával temették el a hajasdi g. kath. templom mellett. Ott nyugodtak hamvai egészen aug. 4-ig, amikor családja exhumáltatta és hazaszállittatta. Csermáknak két fitestvóre, Gyula és Sándor jött el Bajáról. Velük utaztak Ungvárról Tahy Ábris r. kath. főesperes és Deák Gyula áll. po-lg. leányisk. igazgató, mint üng vármegye törvény- hatósági bizottságának képviselői. Csatlakoztak a küldöttséghez: Pap János szakiskolai igazgató, Flach Jakab ipartestületi elnök, Fésűs Józsefnó és Flannel Antalné. A küldöttség magával vitte a vármegye és a város díszes koszorúját, melynek felirata: A kárpáti hősnek hálája és kegyelete jeléül Ung vármegye és Ungvár város közönsége. Az exhumálás szerdán, f. hó 4-én délelőtt történt. Jelen voltak az aktusnál a már felsoroltakon kivül dr. Poszvék Lajos közegészségügyi felügyelő, továbbá a fenyvesvölgyi járványorvos, mint hivatalos személyek. Megjelentek még dr. Hámos Béla főhadnagy, a hajasdi vasutbiztositó pályaőrség parancsnoka, Stich Mihály körjegyző, Leng Mór törvényhatósági bizottsági tag, dr. Hámos Bóláné, Stich Mihályné, a hajasdi csendőrök, pénzügyőrök és a vasutbiztositó pályaőrségnek szolgálatban nem levő legénysége. Csermák holttestével együtt exhumálták Hui- mann János honvédfőhadnagyét is. Huimann főhadnagy f. évi márc. 24-én Siankinál esett el, bajtársai holttestét lehozták Hajasdra s Csermák mellé temették. A fiatal főhadnagynak nagy temetést rendeztek, melyen jelen volt Szurmay altábornagy is mintegy 180 tiszttel együtt. Érdekes véletlenség, hogy az egymás mellett nyugvó halottat egyszerre exhumálták, noha a hozzátartozóik nem érintkeztek egymással ebben a kérdésben. Mind a két halott bajai illetőségű; Huimannt azonban Szabadkára vitték., A két holttestet Tahy Ábris beszentelte, majd a következő, könnyekig megható beszédet mondta: Gyászoló közönség! Kárpátunknak honfivérrel szentelt bércei miért öltöztetek ma sötét fellegek gyászos öltönyébe; miért sirtok ti magasságok is e szomorú órában bánatos harmatkönnyeket?! Talán van nektek is szivetek, mely megérzi a mi gyászoló Jelkünknek mérhetetlen fájdalmát; talán az érzések nagy terhe reá nehezedik a ti kebletekre is, hogy könnyeinkkel egyesítsétek a ti hulló könnyeiteket? Néma sóhajok halk zsongását hallom lelkemben, mely Uzsok, Hajasd, Fenyvesvölgy oroszdulta tereiről látszik ide- száll'ani; hisz Csermák Mihály, honvédezredes drága hamvainál még a néma földnek is legalább sóhajtania kell, hogy kifejezze háláját vitéz szabaditója iránt. Uzsok hős védője és te baj társa, Huimann Junos, főhadnagy! Ung vármegye küldötteiként jelentünk meg mi itt, hogy midőn az anyai szív és rokoni kebel szeretete elviszi tőlünk, előttünk oly drága hamvaitokat, átadjuk a hála és a kegyelet koszorúját. Mi azt hittük és e hitben oly boldogak valánk, hogy itt, e csendes völgyben, hová oly hálásan tekintenek alá a te és vitéz honvédeid által megvédett kárpáti bércek, fogsz dúló csaták után pihenést találni. És majd mi és a késő unokák ide fogunk a te sírodhoz zarándokolni, hogy sirodnál hazaszeretetei és a haza megvédésében rettegni nem tudó bátorságot jöjjünk tanulni a te géniuszodtól. Szere- tetteid másképen határoztak Elviszik drága hamvaidat, hogy ott pihenj a délibábos alföldi rónaságon, hol bölcsőd ringott s hol mint gyermek katonásdi játékaidat oly boldogan játszád. Elviszik hamvaidat, mert vár édes anyád, az öreg matróna, ki ha nem láthat győzedelmi babérrel homlokodon, veled együtt elvérzett paripádon délcegen száguldva honvédeid élén: legalább igy akar, igy óhajt látni, mint a görög anyák hős fiaikat, kardoddal, hazát védő pajzsoddal, ellenséges golyótól átjárt, már most csendesen pihenő szíveddel, a koporsódban. A mi hálánk, a mi szeretetünk az anyai szív sze- retetével harcba nem szállhat. Menj tehát Uzsok- nak hős védője ! megyénknek, városunknak a inegmentője ! Hisz édesanyád hív. Mondd meg Bajának, szülővárosodnak, hogy a te emlékezeted itt örökké fog élni a szívekben. Hisz a te szellemed, a te vitéz harcia-: lelked, mely ott fent a dicsöűltek honában már elnyerte a győzedelmi babért, vissza-visszatór az Uzsoki-há- góra, az erdős Kárpátok merész emelkedésű ormaira, leszáll Hajasd, Fenyvesvölgy fenyő- koszoruzta völgyeibe, honnan bátor, rettegést nem ismerő szivvel, győzedelmes rohamokra vezetted Kunság hős fiait. És ott fog a te nagy szellemed őrködni a határokon, hol hős honvédeid sirhantjai domborodnak s velők együtt ádáz ellenségtől védni fogja édes hazánk’ ; ott fogja zúgni vihar tom- bolásában, orkán pusztításban, mennydörgés zajában, villám csattogásban: Előre fiuk! Ne bántsátok a magyart! Csermák Mihály! és Huimann János! szomszédos sírban nyugodtatok eddig. Együtt indultok most útra a szülőföld kedves ölében találni pihenőt. íme! még egyszer beszent9lem hamvaitok’ és az örök Biró kegyelmébe ajánlom lelketeket. Fogadd végül Uzsok hős védője! búcsúzóul Ung vármegye hálás kegyeletének és nem múló emlékezésének e virágfüzórbe font zálogát, koszorúját! Isten veled! Mielőtt a vasúthoz szállították volna a holttesteket, a főesperes még egy Miatyánk-ot imádkozott. A kivezényelt katonák tisztelgése mellett utjokra indították a holttesteket. Csermák ezredes Lupnuk mai száma 4 oldal,
