Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1915-08-08 / 32. szám

Urnjvár, 1915. augusztus 8. 32, szám 53. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre .........1 K. ! Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ihig vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. — Nyilttór soronként 80 fillér. ­HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min­den csütörtökön. = TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEl GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ KI ADÓHIVATALI TELEFONSZÄM 11. ' T anulságok. A most folyó háborús idők alatt sok olyan dolgot lát meg a figyelő szem, melynek nem lett volna szabad megtörténni — még háborús idő ben sem. Az emberi kapzsiság, a gyors vagyonszerzési vágy szinte őrületbe ejtette az emberek egy igen nagy részét, akik csakhogy pénzt, sok és olcsó pénzt kereshessenek, képesek voltak a tisztesség útjáról letérve, a visszaélések legocsmányabb fajtáit kultiválni. A silány ruhátszállüók, a papirosbakancské- szitők, a romlott kenyeret sütők, s az egyéb ka­tonai szállításoknál óriási csalást követők mellett megtermettek az élelmiszeruzsorások, az élelmi- szerhamisitók ezrei, akik elvetemültségükben nem­csak pénzüktől fosztották és fosztják meg a rájuk utáltakat, de még az emberi élet, az emberiség egészsége ellen is merényletet követtek és kö­vetnek el. Hogy csak egy példát említsünk, százával találhatók egy-egy vármegye területén a tejhami- sitók, akik a gyenge csemetétől kezdve az aggas­tyán korban levők egyik legáltalánosabb táplálé­kának mérgezői, rontói. — A kassai vegyvizsgáló állomás nemrég közölt kimutatása igazán meg­döbbentő számokat tár elénk a tejhamisitókról, akiknek legnagyobb része nem az élet iskolájá­ban kipallérozott svihák, hanem termelő, gazda­nép, akinek erkölcse tán még sem romolhatott el annyira, mint az olyan gyárosé, aki a büdös, oszlásban levő húst sem átallja a hazát védő har­cosok, s az egészséges táplálékot igazán kiórdem- lett katonák részére szállítani. s És ha már köznépünk egy nagy része oly elvetemült, mikép az állandó tejhamisitást nem tekinti bűnnek, miféle aljas gondolkozásu, emberi mivoltukból teljesen kivetkőzött valamik lehetnek azok a betyárok, akiknek igen nagy száma ül már biztos helyen, de még nagyobb számban jár- nak-kelnek szabadon, mint nagyszállitók? Hát csakugyan igaz az, hogy a pénz, a sok pénz utáni vágy képes nemcsak egyeseket, de egész tömegeket minden emberi érzésüktől meg­fosztani, s a legundokabb bűn útjára vinni? • — Sajnos, igy van; igy látjuk ezt lépten- nyomon mindenütt széles e hazában. És a legsajnosabb, hogy ennek a rablógyil­kosnál is rosszabb fajzatnak ldpusztifására nincs mód, nincs hatalom, s az eddigi letartóztatások, a kiszabott büntetések hosszú sorozata sem hat elrettentőn! Hisz nap nap mellett olvassuk ma is, hogy hol itt, hol ott tartóztatnak le egy-egy hadsereg- szállítót, vagy büntetnek meg ólelmiszerhamisitót, ami csakis annak bizonyitéka, hogy a csalók, a visszaélők száma nem fogy. ügy véljük, hogy a hadseregcsalók, a meg­rendelt helyett silányabb és nem megfelelő árut szállítók, az élelmiszerhamisitók stbbi-ek részére megállapított büntetések mérve nem áll arányban a bűn nagyságával, — s ez is egyik oka, hogy az e címeken történő visszaélések száma oly rettentően nagy, majdnem általános. Pl. a tejhamisitó csak a közigazgatási ható­ság által megtorlandó kihágást követ el; hasonló elbírálás alá esik a kávéhamisitó, és csakis az büntethető a bíróságok által egy évig terjedhető fogházzal és 200 K tói 2000 K-áig terjedhető pénz­bírsággal, aki a közfogyasztás tárgyait képező s elárusitásra, vagy szétosztásra rendelt élelmi­cikkek közé, az egészségre ártalmas anyagot ke­ver vagy kevertet avagy árusít. Mintha bizony a visszaeső tejhamisitó, vagy romlott élelmiszert forgalomba hozó kereskedő vagy vendéglős nem volna teljesen ráérett arra, hogy súlyos szabadságvesztéssel sujtassék! Mindenesetre annyi tanulságot levonhatunk a jelenlegi háborús időben felburjánzott és min­den rendű és rangú állati ember által elkövetett rút csalásból, visszaélésből, hogy a háború után nem szabad továbbra is fenntartani a jelenlegi megtorló módokat, mert ezek nagyon is gyenge sujtó-eszközö.k arra, hogy a bűnösök száma meg­csökkenjen ! Háborús világ. Ivangorod, Varsó. Két állomása a szövetséges hadak dicső utjának ! Két győzelem, amelyre mindig büszkék lesznek a hős katonák! . . . ívangorodba 4-én a mi csapataink, Varsóba pedig 5 ón a német csa­patok _vonultak be." Ötödikén d u. jöttek a várva várt jóhirek, mig este azután a hivatalos tudósítás is megér­kezett. A zászlók, az öröm jelei nyomban meg­jelentek a házakon. A mi büszke trikolorunk mel­lett a szövetséges államok lobogói is lengenek. Tegnap, 7-én este fényes kivilágítás volt a városban. A 43—50 évesek jelentkezése. A 43—50 éves hadkötelesek jelentkezése Ungváron f. hó 3—6-ig történt. Összesen 434-en jelentkeztek. Csermák ezredes exhumálása. A kárpáti hős vezérek egyike a lengyel me­zőkön szedi a habért, másika most tért végleges sírjába... A bajai temető egy halottal lett gazda­gabb, de olyan halottal, akinek sírjához nemze­dékek fognak zarándokolni, hogy hazaszeretetben és lovagias erényekben megerősödjenek. Csermák Mihály honvédezredest a magunké­nak tartottuk. Az ungi Kárpátok ormain és völ­gyeiben őrködött sasszeme és erős karja a mi szükebb hazánk megvédésén. Itt volt ostora az orosznak, innen űzte ki az ellenséget, itt lett ké­sőbb áldozata rettenthetetlen bátorságának és vi­tézségének ... De Baja városa is ragaszkodott hős fiához. így történt azután, hogy a Baján lakó testvérei megindították az eljárást a drága ham­vak hazaszállítása iránt. Amikor arról értesültek hozzátartozói, hogy Ungmegye szeretné megtar­tani, — egy kissé haboztak, de végül az édes anya amellett döntött, hogy szeretett fiát vigyék haza. Az anyai szívvel szemben aztán megszűnt minden érvelés. * Csermák Mihály ezredes f. évi január elsején korán reggel esett el Hajasdon ötvenkét éves ko­rában. A mi sorainkat megbontotta az ellenség, úgy hogy Csermák holttestét hátrahagyták. Az oroszok a hőst megillető katonai pompával te­mették el a hajasdi g. kath. templom mellett. Ott nyugodtak hamvai egészen aug. 4-ig, amikor csa­ládja exhumáltatta és hazaszállittatta. Csermáknak két fitestvóre, Gyula és Sándor jött el Bajáról. Velük utaztak Ungvárról Tahy Ábris r. kath. főesperes és Deák Gyula áll. po-lg. leányisk. igazgató, mint üng vármegye törvény- hatósági bizottságának képviselői. Csatlakoztak a küldöttséghez: Pap János szakiskolai igazgató, Flach Jakab ipartestületi elnök, Fésűs Józsefnó és Flannel Antalné. A küldöttség magával vitte a vármegye és a város díszes koszorúját, melynek felirata: A kárpáti hősnek hálája és kegyelete je­léül Ung vármegye és Ungvár város közönsége. Az exhumálás szerdán, f. hó 4-én délelőtt történt. Jelen voltak az aktusnál a már felsorol­takon kivül dr. Poszvék Lajos közegészségügyi felügyelő, továbbá a fenyvesvölgyi járványorvos, mint hivatalos személyek. Megjelentek még dr. Hámos Béla főhadnagy, a hajasdi vasutbiztositó pályaőrség parancsnoka, Stich Mihály körjegyző, Leng Mór törvényhatósági bizottsági tag, dr. Há­mos Bóláné, Stich Mihályné, a hajasdi csendőrök, pénzügyőrök és a vasutbiztositó pályaőrségnek szolgálatban nem levő legénysége. Csermák holttestével együtt exhumálták Hui- mann János honvédfőhadnagyét is. Huimann fő­hadnagy f. évi márc. 24-én Siankinál esett el, baj­társai holttestét lehozták Hajasdra s Csermák mellé temették. A fiatal főhadnagynak nagy te­metést rendeztek, melyen jelen volt Szurmay al­tábornagy is mintegy 180 tiszttel együtt. Érdekes véletlenség, hogy az egymás mellett nyugvó ha­lottat egyszerre exhumálták, noha a hozzátarto­zóik nem érintkeztek egymással ebben a kérdés­ben. Mind a két halott bajai illetőségű; Huimannt azonban Szabadkára vitték., A két holttestet Tahy Ábris beszentelte, majd a következő, könnyekig megható beszédet mondta: Gyászoló közönség! Kárpátunknak honfivérrel szentelt bércei miért öltöztetek ma sötét fellegek gyászos öl­tönyébe; miért sirtok ti magasságok is e szo­morú órában bánatos harmatkönnyeket?! Talán van nektek is szivetek, mely megérzi a mi gyá­szoló Jelkünknek mérhetetlen fájdalmát; talán az érzések nagy terhe reá nehezedik a ti keb­letekre is, hogy könnyeinkkel egyesítsétek a ti hulló könnyeiteket? Néma sóhajok halk zson­gását hallom lelkemben, mely Uzsok, Hajasd, Fenyvesvölgy oroszdulta tereiről látszik ide- száll'ani; hisz Csermák Mihály, honvédezredes drága hamvainál még a néma földnek is leg­alább sóhajtania kell, hogy kifejezze háláját vi­téz szabaditója iránt. Uzsok hős védője és te baj társa, Huimann Junos, főhadnagy! Ung vármegye küldötteiként jelentünk meg mi itt, hogy midőn az anyai szív és rokoni kebel szeretete elviszi tőlünk, előttünk oly drága hamvaitokat, átadjuk a hála és a ke­gyelet koszorúját. Mi azt hittük és e hitben oly boldogak valánk, hogy itt, e csendes völgyben, hová oly hálásan tekintenek alá a te és vitéz honvédeid által megvédett kárpáti bércek, fogsz dúló csaták után pihenést találni. És majd mi és a késő unokák ide fogunk a te sírodhoz za­rándokolni, hogy sirodnál hazaszeretetei és a haza megvédésében rettegni nem tudó bátor­ságot jöjjünk tanulni a te géniuszodtól. Szere- tetteid másképen határoztak Elviszik drága hamvaidat, hogy ott pihenj a délibábos alföldi rónaságon, hol bölcsőd ringott s hol mint gyer­mek katonásdi játékaidat oly boldogan játszád. Elviszik hamvaidat, mert vár édes anyád, az öreg matróna, ki ha nem láthat győzedelmi babérrel homlokodon, veled együtt elvérzett paripádon délcegen száguldva honvédeid élén: legalább igy akar, igy óhajt látni, mint a görög anyák hős fiaikat, kardoddal, hazát védő paj­zsoddal, ellenséges golyótól átjárt, már most csendesen pihenő szíveddel, a koporsódban. A mi hálánk, a mi szeretetünk az anyai szív sze- retetével harcba nem szállhat. Menj tehát Uzsok- nak hős védője ! megyénknek, városunknak a inegmentője ! Hisz édesanyád hív. Mondd meg Bajának, szülővárosodnak, hogy a te emlékeze­ted itt örökké fog élni a szívekben. Hisz a te szellemed, a te vitéz harcia-: lelked, mely ott fent a dicsöűltek honában már elnyerte a győ­zedelmi babért, vissza-visszatór az Uzsoki-há- góra, az erdős Kárpátok merész emelkedésű ormaira, leszáll Hajasd, Fenyvesvölgy fenyő- koszoruzta völgyeibe, honnan bátor, rettegést nem ismerő szivvel, győzedelmes rohamokra vezetted Kunság hős fiait. És ott fog a te nagy szellemed őrködni a határokon, hol hős honvédeid sirhantjai dom­borodnak s velők együtt ádáz ellenségtől védni fogja édes hazánk’ ; ott fogja zúgni vihar tom- bolásában, orkán pusztításban, mennydörgés zajában, villám csattogásban: Előre fiuk! Ne bántsátok a magyart! Csermák Mihály! és Huimann János! szom­szédos sírban nyugodtatok eddig. Együtt indul­tok most útra a szülőföld kedves ölében találni pihenőt. íme! még egyszer beszent9lem ham­vaitok’ és az örök Biró kegyelmébe ajánlom lelketeket. Fogadd végül Uzsok hős védője! búcsúzóul Ung vármegye hálás kegyeletének és nem múló emlékezésének e virágfüzórbe font zálogát, koszorúját! Isten veled! Mielőtt a vasúthoz szállították volna a holt­testeket, a főesperes még egy Miatyánk-ot imád­kozott. A kivezényelt katonák tisztelgése mellett utjokra indították a holttesteket. Csermák ezredes Lupnuk mai száma 4 oldal,

Next

/
Thumbnails
Contents