Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
2 (32. szám.) U N G 1915. augusztus 8. hamvait a legközelebbi vonattal elszállították, mig Huimann főhadnagyét a következő vonaton. A két gyászoló család és az ungvári küldött ség együtt utazott Ungvárig. A beszélgetés folyamán értesültünk, hogy Csermák ezredes, aki a pécsi katonaiskola parancsnoka volt, éppen egy évvel ezelőtt, aug. 4-én, indult el Bajáról a harctérre. Szatmár-Nómetibe vonult be, ott érte az ezredesi kinevezés. Galíciában harcolt, majd beteg lett, s okt. végén öt napot töltött Ungváron megfigyelés alatt. Majd két hétig Budapesten, továbbá Baján tiz napig időzött s november 26-án indult el szülővárosából — a dicsőség mezejére és a megdicsőülésbe. Baja városa már teljesen fölkészült a temetésre, hogy hős fiát méltóan fogadja. Huimann szülői szintén sokat beszélnek daliás fiukról. — Szerette a virágokat — mondja a gyászruhás anya — azért hoztam szabadkai virágokat a koporsójába. — Igen, igen, — folytatta az apa — szerette a virágokat. Sokszor mondta szegény fiam, majd ha dicsőségesen visszatérünk a háborúból, bizonyára a szabadkai fehér ruháslányok virágokkal várnak. Oh, milyen boldogság lesz az!. . . Az apa letörli az előretörő könnycseppet és igy sóhajt fel: Csak győzzünk, tán elfeledjük bánatunkat, bár mi mindenünket elveszítettük. * Ungváron az állomáson többen várták Csermák ezredes holttestét, hogy a végső tisztességet megadják a nős iránt. Ott voltak' Lörinczv Jenő alispán, Berzeviczy István rendőrkapitány, Juhász Jenő állomásfőnök, dr. Oszvald Károly já- rásbiró, dr. Tahy Endre árvaszóki ülnök, dr. Zombory Dezső ügyvéd, dr. Reisman Arnold városi orvos. Mialatt a vonat áthaladt az állomáson, a közönség kalaplevéve vett búcsút Csermáktól, a kirendelt katonaság pedig tisztelgő állásban volt. Azután vitte a vonat a kárpáti hőst az Alföld rónaságára. 07ÚD ÍUCÜ7 HAMlllbLMAN , -= öZlif LlibZ, AGATA KRÉMJÉT használja. Darmay Viktor.*) (Viczmándy Győző.) Beszéljünk a családnak egy költőjéről: Győzőről (Viktor és Reviczky Zsuzsánna fiáról), aki rövid 27 évet számitó életében Darmay Viktor irói néven tette magát ismeretessé. Győző az 1848—49-iki szabadságharc utáni elnyomatás szomorú korszakának első évében (1850. dec. 2-án) — mint II. Rákóczi Ferenc — útban, az ungmegyei Darmán született, a hol szülei — Butkáról jőve — sógoruknál: Molnár Edénél voltak látogatóban. Gyermekkora Magyarországnak ama korszakára esett, amikor — az 1860. évi októberi diploma kiadása után beállott rövid nemzeti fellendülést kivéve — az országnak még önkormányzata sem volt. És ő a lenyűgözött országban, az iskolai könyvek mellett (vagy inkább helyett), titkon és nyíltan Petőfit és Kossuthot olvasta és boldog volt, ha olvashatta. Talán 17 éves lehetett, amikor Kassán, ahol iskolába járt, belekötött egy — katonatisztbe. (Ez is mutatja, hogy forradalmi természet volt, talán egyedüli az inkább „gutgesinnt“ Wicz- mándy-családban.) Ez a fiatalkori lépés egész életére kihatott. Az első következménye volt, hogy Kassát el kellett hagynia. Kozmán, a szülei házban, nevelő mellett folytatta egy ideig tanulmányait, de már korán kezdett verseket irogatni. (Vadnay Károly szépirodalmi lapja: a „Fővárosi Lapok“ már 16 éves korában közölt tőle költeményeket.) Jogi tanulmányait — bár Eperjesen és Pesten jogászkodott — növekvő irói szenvedélye és nem csekély irói sikerei miatt, sohasem fejezte be teljesen. Ha gondolt volna is komolyan ilyesmire, a költő Szemere Miklóssal kötött ismeretsége végképen kiűzte a fejéből e gondolatot. Az ismeretség Lasztócon történt, ahová szülei időközben nehány esztendőre (mivel ott is volt jószáguk) átköltöztek. Ekkor — ha hazajött Pestről — mindennapos vendég volt az öreg Szemere házában, aki szintén ott lakott. 20 éves korában kiadott költemény-kötete (a „Felhők és csillagok“) — mert s.ö ugyancsak sietett a nyilvánosság, elé lépni! — Szemerónek (és a kritikus Gyulai Pálnak) volt ajánlva is. Ez első könyve természetesen nem tarthat különösebb becsre számot, hiszen 20 éves korában talán még Petőfi sem irt igazán értékeset. De Szemere érdemesnek tartotta őt az irói pályára ösztökélni. Győző (Darmay) pedig szívesen hitt öreg barátjának, aki hiába is mondott volna valami kellemetlen véleményt róla, mert az, aki — mint ő — a tehetséget érzi magában, nem az írásról, hanem legfeljebb a barátról szokott ilyenkor lemondani. Pedig akadt egy veszedelmes kritikusa a — saját atyjában. Ez a katonának nevelt ember ta- lán nem sokat értett a -versíráshoz, nem is az ér*) Mutatvány butkai Viczmándy Tamás : »\ Viczmándy- család története« c., most megjelent értékes művéből. Szerk. dekelte őt, fog-e tudni fia valamikor szép verseket csinálni ? de az, hogy — mert ha vagyonos ember, de sok felnevelni való gyermeke is volt, — meg fog-e tudni Győző saját emberségéből becsületesen élni? Erre pedig az irói pályát, főleg a versírást, alkalmasnak nem találta. így hát a versírás hamarosan szembeállította őt apjával! (És ez ellentétet növelte az a másik csodálatos ellentét, hogy a katona-apa soha sem szűnt meg Görgeyért lelkesedni, a poéta fiú pedig talán apja ellen is kész lett volna síkra szállni — Kossuthért!) íme a második nehéz bonyodalom (az első a kassai eset volt) az ifjú életében ! És jött a harmadik is. Szerelmes lett egy szép rokonába: Reviczky Saroltába. (Később Ambrózy Nándorné.) — Ez a szerelem igazán csinos dalokat termelt („Charlotte dalai“), de egy rút problémát is : „hogyan nősüljön meg, a mikor irói pályája őt magát sem tudta fenntartani és a mikor apja épen e miatt nem igen támogatta anyagilag!“ Az a nehány év tehát, amelyet ezután élt, csak arra való volt, az akkori nehéz irodalmi viszonyok között tollal a kezében nehezen küz ködni a kenyérért (egy darabig egy „Garabonciás Diák“ c. vicclapot is kiadott), rímekben sóhajtozni a feleségül nem vehető ideálért és egy már igen csinos újabb költemény-kötetet bocsátani a könyvpiacra. („Újabb költemények.“) Igazán egy költő életpályája, amelyhez — bokrétának — mindössze imitt-amott járult egy- egy jóleső elismerés. Dicsőség, „a melynek — mint ő énekelte — szárnya van csak, húsa nincsen !“ Az életnek ezek a kezdeti összeütközései nagyon marcangolhatták az ifjú szivét, mert már 27 éves korában szüleihez hazament — meghalni. (1878 március 28.) De költői munkássága, azt hisszük, nem volt egészen eredménytelen. Igaz, hogy neve azóta feledésbe ment. ^mbár akadt szülőföldjén (Ung- megyében) Lőrinczy Jenő alispánnal az élén egy lelkes csoport, amely 34 évvel halála után, Ábrányi Emil gyönyörű emlékbeszéde mellett, ünnepélyesen emléktáblát állított szülőfalujában : Darmán. (Az eszme Deák Gyula igazgató-tanár agyában fogamzott meg, s ö is volt a lelke a terv végrehajtásának.) De talán ez a feledés nem lesz örökös. Az „Újabb költemények“ néhány darabja mégis csak sokáig meg fogja érdemelni az elolvasást. Az, hogy közel 40 év előtt Írták őket, nem ártott nekik. Nyelvezetük, gondolatmenetük, érzésük friss, bizonyságául annak, hogy még — élnek. Azt mondják, a nagy Íróknak 100 esztendő a próbaidejük. Ákik azalatt meg nem haltak, örökké élnek. (így kezdi ki az első 100 esztendő a bohém Berangernek hírnevét, s tolja elébe vakító világításban a szalonok finom költőjét, Musset-t!) De hát az elfeledett, vagy fel sem fedezett irók! Vájjon ezek feltámadhatnak-e — 100 óv után ? . . . . . . Mi azt hiszszük: igen. . . . A VÁRMEGYIi. § Közgyűlés. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 9-ón d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozatából felemlítjük „a következő ügyeket: O császári és apostoli királyi Felségének a magyar törvényhatóságok részéről — az egy óv óta folyó világháború közepette — küldöttsógileg történő hódolatteljes üdvözléséhez való csatlakozásra vonatkozó alispáni előterjesztés s ezzel kapcsolatban Debrecen sz. kir. város közönségének hasonló tárgyú átirata. — A kassai m. kir. kormánybiztosnak értesítései, melyekkel a m. kir. 39-ik honvéd gyaloghadosztály vitézségét elismerő és dicsérő parancsokat megküldi. — Pille- pits Rezső m. kir. honvéd ezredesnek, a m. kir. munkácsi 11. honvéd gyalogezred volt parancsnokának a törvényhatósághoz intézett búcsú irata. — A belügyminiszter leirata a vármegyei székház építése ügyében. — Az alispán bemutatja Szurmay Sándor altábornagynak a törvényhatóság üdvözlő iratára adott válaszát. — Alispáni előterjesztés a törvényhatóság lakosságának 1915—16. évre élelmezése ügyében. — Ungvár rend. tan. város kérelme az 1915—16. évben szükséges terményeknek beszerzéséhez jogosítvány és élelmezési kölcsön felvételének engedélyezése iránt. — Alispáni előterjesztés, a törvényhatóság lakossága élelmezésére Ungvár városának adandó 100,000 korona kölcsön illetve előleg tárgyában. — Alispáni előterjesztés a „Mensa Academica“ részére a 600 korona segélynek 1915—16. tanévre engedélyezése iránt. — Ugyanannak jelentése Uzsok község tüzkárosult lakosainak segélyezése ügyében. — Debrecen sz. kir. város közönségének átirata az ellenségtől elpusztított felvidéki községek felépítéséhez való hozzájárulás ügyében. — Szabolcs vármegye közönségének átirata a f. évi termésnek az Orsz. Gazdasági bizottság részére leendő lefoglalás tárgyában. — Győr, Zemplén és Trencsén vármegyék közönségeinek, valamint a debreceni kereskedelmi és iparkamarának átiratai a hadseregszállitási visszaélések megbélyegzése tárgyában. § A közigazgatási bizottság ülése. A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 10-ó-i d. é. 10 órakor tartja rendes havi ülését. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. A képviselőtestület e hó 10-ik napján délután 3 órakor a városháza gyülóstermóben rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket: Az élelmezési bizottság jelentésének tárgyalása s a megkötött vállalati szerződések elfogadása. — A felső kereskedelmi iskola megnyitása tárgyában a felügyelő-bizottság által tett jelentés elintézése és ezután az igazgatói állásra pályázott tanár megválasztása iránti intézkedés. — A katonaság által okozott károk megállapítása és felbecsléséhez egy bizottság alkotásához három képviselőtestületi tag megválasztása. — Két árvaszéki ülnök megválasztása iránt polgármesteri előterjesztés tárgyalása. — A kövezetvám és a szemétszállítás bérbeadása iránt megtartott árverés eredményének elintézése. — Darvas Adolf városi állatorvos jelentése a vasárnapi vágások beszüntetése tárgyában hozott képviselőtestületi határozat módosítása iránt. — Dr. Korláth Endre városi tanácsos jelentése munkakörének megosztása tárgyában. A pénzügyi bizottság — amennyiben az e hó 6-ára összehívott ülésen kevesen jelentek meg — holnap d. u. tartja ülését. HÍREK. Tájékoztató. Aug. 9. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor io. A közigazgatási bizottság ülése d. e. 10 órakor. Városi közgyűlés d. u. 3 órakor. a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este tí—7 óráig. A Ksrsskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e 11 —12 óráig. A Népkönyvtár szünetel. A magyarországi munkások rokkant- és t yugdij-egyleiébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. Őrzöm az álmod. Irta Kiss Géza. Alvó rózsáid rólad álmodnak, Illatuk árja beillan hozzád, Ok, meg a lelkem minden színüket, Minden kincsüket Neked áldozzák. Merengve köztük őrzöm az álmod; Semmi se merje megzavarni azt . . . — Jaj, csak a szivem föl ne rezzentsen, Ahogy feletted vergődve virraszt. Ä nefelejts. A nyáresti aikony néma homályában vidáman játszadozott az alkonyi szellő az akácfa lombjaival, zengő madárdal hangzott mindenütt, s fényesen, biztatón ragyogtak a csillagok; de a természet üde, szép pompája mégsem tudta fölviditani őket: olyan szomorúak voltak! S hogy is ne! Hiszen most búcsúzott a fiatal honvédönkéntes; nem csoda hát, hogy nem látta az égi kis mécsesek ragyogó világát, hogy nem gyönyörködött az esti szellő álomba ringató szép fuvalmában, nem a kis madár énekében ; — lelkén bánatos homály és némaság borongott. . . Mintha érezte volna, hogy ma-utolszor szorította meg azt a férfias kis kezet, hogy az utolsó Isten-hozzád szivekbe marsoló szava szólott feléje most azokból a beszédes, szép szemekből. — S a lányka is olyan elfogult: zavartan, félénken nyújtja feléje a kis nefelejts-csokrot és elhaló hangon, könnyező szemmel — búcsúzik. „Isten vele ! Csak az emlékezet és szeretet örök!“ suttogja halkan, s akik máskor úgy megértették egymást, most szótlan, szomorúan válnak el — talán örökre ................. Szép lengyel mezőkön bömböl a csaták dúló orkánja. A halált ásitozó ágyuknak meredező torkai elé, a puskacsövekből tátongó pusztulás és enyészet honába, ködös, füstfelhős világba kerül a fiatal honvéd is. Ezer veszély közepette bátran harcol az elsők sorában a piros-fehér zöld és fehér-piros lobogó győzelméért. — S mig lelke imája áldást kér a Mennyei Atyától: „Haza nélkül nincsen élet, — deríts rá fényt, dicsőséget!", szivének sóhaja szeretettel csügg a lánykán:. Reá gondol most. a veszély perceiben is, s boldogsággal tölti el a tudat, hogy túl a kéklő hegyeken, messze, messze, ott a szép hazában aggódik érte most valaki, várja a zsalu-ablakos kicsi házban, epedve várja: — De a sors kérlelhetetlen! Kit úgy szeretnek, olyan aggódva várnak, nem térhet többé vissza: átlőtt mellel marad a csata- sikon az álmodozó-tekintetű kis kadét; lelkének utolsó sóhaja száll már az Egek Urához, szivének utolsó dobbanása eped a kislányért, ki ha itt volna most, Istenem! milyen könnyű lenne a halál! — De! s fáradt karjaival jegyzete után nyúl, előveszi a kis nefelejts- csokrot és némán, hosszan nézi a szine-vesztett, fehér- kedő szirmokat, meg a sárguló, haldokló leveleket. Föl- ujulnak előtte a múlt emlékei, gondolatban a leánykánál van, fülébe cseng a szó: „Isten vele! Csak az emlékezet és szeretet örök!“ — s boldogan hunyja örök álomra szemeit..............
