Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1915-06-06 / 23. szám

53, évfolyam T ngvár, 1915. június 6 23 szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. 11 Negyedévre . . 2 K. Félévre .........4 K. || Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 60 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- == den csütörtökön. ------­TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KÖZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : BANOCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.-----------KI ADÓHIVATALI TBLEFONSZÁM 11. = A nagy erőfeszítés. Megállapítható, hogy a hitszegő Olaszország gyalázatos árulása nemhogy lehangoltságot vagy aggodalmat szült volna népünk lelkében, hanem még inkább fokozta a harci lelkesedést és elke­seredést gálád ellenségeink ellen Különösen nagy a gyűlölet természetesen a hűtlenné lett és ben­nünket orvul támadó volt szövetségtárs irányá­ban, akinek vesztét, vagy legalább véres meg- fenyitését, lehet mondani a monarchia minden népei, még az itt lakó olasz nemzetiségűek is, egyforma lángoló haraggal kívánják. Az olasz árulás csodálatos módon emelte vitéz katonáink harci kedvét is. Ég a vágy min- denik lelkében, hogy mentői előbb végezhessünk Olaszországgal, hogy aztán mind valamennyi me­hessen letiporni a diarminc esztendeig a mi jó- voltunk napsütésének árnyékában nagyranőtt ál­barátot. És hála a magyarok Istenének, hadvezéreink bölcsességének, hős fiaink mindent fölülmúló el­szántságának, ez a vágyakozás emberi számítás szerint, ugylátszik, mihamar valósággá is válhat, ha mi, az itthonniaradtak is kivétel nélkül mind­nyájan sietünk segítségükre utolsó erőfeszítésük­ben azoknak, akik érettünk, hazánkért ott küzde­nek a harctéren, most már idestova nemsokára egy esztendő óta. Az esztendő évfordulóját nagy diadallal kell megünnepelnünk. Minden biztató jel megvan rá, hogy ez a diadal nem is marad el. Hadaink már Przemyslben vannak. Az orosz a májusi dicsősé­ges harcokban csak foglyokban 268.000 embert vesz­tett, halottaival együtt egy félmilliót. Hindenburg számítása egyre sűrűbben igazzá válik; az orosz mindjobban megpuhul, mind apróbbá megőrlődik. Közeledik a vég kezdete. Már talán itt is van. A kis fürge Dávid legyőzi a lomha Góliátliot. Akkor aztán megkezdődhetik a nagy leszámolás az álnok taliánnal. Csak még egy utolsó erőfeszítés kell a szörnyű birkózásban. De ebben az erőfeszítésben aztán részt kell venni az egész nemzetnek. Ne marad­jon el se nagy, se kicsi. Fegyverben állók adják a vérüket, fegyvertelenek adjak a pénzüket. Itt az alkalom; a második hadikölcsön jegy­zésének utolsó napja. Siessen mindenki. Múljon el az a balvélekedés, hogy ahol inilliárdok kelle­nek, ott a kis emberek százkoronácskái úgy sem használnak. Ellenkezőleg. Apró vizcseppekből lesz a nagy tenger is. Akik együtt élnek a néppel, akiknek van valamelyes hatásuk a népiélekre, használják ki az utolsó órákat, magyarázzák ineg az itthonma- radtaknak, kis embereknek és minden hozzájuk tartozóknak, hogyha hadikölcsönt jegyeznek, nem­csak becsületbeli és hazafias kötelességet teljesí­tenek, hanem egyúttal saját fiaikat is segítik utolsó erőfeszítésükben s ezenfelül még jó üzletet is csinálnak. A régi példaszó szerint: Nincs olyan kár, amiből haszon ne volna. A háború megdrágította mindennek az árát. De akinek aztán volt eladni valója, akár jószágban, akár terményekben: az elég búsás hasznot tehetett zsebre. Hát ebből a haszonból csináljon magának kiki uj hasznot az­zal, hogy jól kamatozó hadikölcsönt jegyez s ezzel egyúttal nyugtassa meg a lelkiismeretét is, hogy mikor a hazának és önmagának hasznára akart válni, ugyanakkor egy csapásra segít had- bavonult véreink utolsó erőfeszítésén is. Junius 7-ike az utolsó jegyzés napja. Jegyez- zenhadikölcsönt mindenki, kivétel nélkül, aki teheti. Jegyezzenek különösen azok, akik bőven arattak. Gyalázat száll azokra és megvetés illeti azokat, akik sok pénzt kerestek és nem sietnek pénzük­kel a haza megmentésére. Figyelemmel kisérjük mindnyájukat s ha rászolgálnak, nyilvánosan át­adjuk őket a közmegvetésnek. Háborús világ. Przemysl visszavétele. Űrnapja délután egy hir ejtette lázba az em­bereket, amelyet már vártunk. Przemysl várát, a Kárpátok kulcsát, dicső hadseregünk junius hó 8-án hajnali 'M órakor visszafoglalta. Alig két hó­napja annak, hogy a várat kénytelen volt a védő őrség eleséghiány miatt átadni s most az általános csüggedtséget hadseregünknek a dicső német­szövetségessel vállvetve kiküzdött remek fegyver­ténye fölötti nemes lelkesedés váltotta fel. Üng- vár városának j. nagy örömet a polgármester felhívása is tolmácsolta: Felhívás! A felsőbb katonai parancsnokság értesítése szerint tegnap, junius hó 3-án vitéz seregeink Przemysl varát ostrommal elfoglalták. A vár hosszú véres ostroma és eleste szorongó érzések közt tartotta, majd lesújtotta a magyar nemzetet. Az ellenség világszerte hirdette hosszú ostromá­nak nagy eredményét és hivalkodott azzal az eredménnyel, amely nagyon drága volt neki. És most mi a nagy északi koloszus rette­netes erejével szemben, két hét alatt visszasze­reztük a várat, annak összes érődéit. Seregeink immár Lemberget fenyegetik és ha a hadak Istene is úgy akarja, rövid idő alatt tiszta lesz az orosz­tól Galicia. Ennek a hírnek, ennek a nagy győzelemnek örömére lobogóztuk ki a várost és lelkes örö­münk nagyságát hirdetik e sorok. Éljen a király! Éljen a Laza! Éljen dicső­ségesen küzdő hadseregünk! Ungvár, 1915. évi junius hó 4-én. Fincicky, polgármester. Adóss—fizess! A földmivelósügyi m. kir. miniszter folyó évi április 12-én 42284. szám alatt kelt rendele­tével arra utasította a hegyvidéki kirendeltséget, hogy ellensúlyozandó a vármegye lakossága kö­rében egyes lelketlen üzérek által a népnek je­lenleg termények és állatoknak a hadsereg ré­szére történt előnyös értékesítéséből kifolyólag rendelkezésére álló jelentékeny készpénz kész­letre vonatkozólag kifejtett azon káros működé­sét, mely azt célozza, hogy a nép ezen készpénz- készletet ne fordítsa beruházásokra vagy adóssá­gainak törlesztésére s különösen ne törlessze ab­ból az országos központi hitelszövetkezet ottani fiókszövetkezeteinél s az áruboltoknál fennálló adósságait, azt állitván, hogy ezen vidéki szövet­kezetek voltaképen állami intézmények s igy az azokkal szemben fennálló tartozásokat nemcsak a moratorium alatt, de még azután sem kell visz- szafizetni, a nép kellő felvilágosítása érdekében minden lehetőt megtegyen és a közigazgatási hatóságokkal érintkezésbe lépve, igyekezzék oda hatni, hogy minden tényezőnek kölcsönös és egy­mást kiegészítő együttműködése által ezen lelket­len üzérek veszedelmes törekvései megakadályoz­tassanak s a nép józan takarékosságra s fennálló tartozásainak törlesztésére buzdittassék. E földmivelósügyi miniszteri rendelet alapján a hegyvidéki kirendeltség a következő intézke­déseket tette: Az országos központi hitelszövetkezet igaz­gatóságához átirattal fordult az iránt, hogy min­den lehető módon igyekezzék odahatni, hogy a lakosság ezen üzérek törekvéseinek valódi céljáról kellőkép felvilágosittassék és a lakosság az orszá­gos központi hitelszövetkezettel szemben fennálló tartozások törlesztésére minden lehető módon buzdittassék.-Miután ugyanis az országos központi hitelszövetkezetnek a vármegyében levő fiók- szövetkezeteknél és áruboltoknál oly közegek állanak rendelkezésére, akik a néppel állandóan érintkeznek és a népre a fenti miniszteri rendelet szellemében való befolyást és a lakosság felvilágo­sítását, a lakossággal való folytonos érintkezésük alkalmával a legmegfelelőbben és a legkiterjed­tebb mértékben gyakorolhatják, a cél elérése érdekében különösen fontosnak tartja, ha az országos központi hitelszövetkezet saját közegei által folytat le egy, a fenti miniszteri rendelet célját biztositó akciót a lakosság körében. Az ez irányú akció azonban teljes sikerrel csak az esetben ke­csegtethet, ha a közigazgatás tisztviselői és jegyzői kar, — a nép természetes vezetői — is komolyan figyelmeztetik a lakosságot arra, hogy pénzével saját érdekében jól kell sáfárkodnia, mert ha a mostani jelentékeny készpénz készletét elpaza­rolja, abból okvetlen anyagi romlás következik, mivel úgy a szövetkezeteknél, mint az állammal szemben fennáló tartozásokat vissza kell fizetni, és aki ezt nem teszi, az egyáltalán nem számít­hat arra, hogy bármiféle ezentúl megindítandó segélyezési vagy támogatási akcióban részesüljön. Felkérte egyúttal a vármegye alispánját, hogy a fent vázolt káros üzelmek megakadályo­zása és a nép kellő felvilágosítása érdekében saját hatáskörében is eljárni szíveskedjék. A vármegye alispánja ez okból utasította az összes főszolgabirákat, hogy a lakosságnak kita- nitása, a lelketlen üzérek nyomozása, a járás területéről kitiltása, szükség esetén eltoloncolta- tása s minden irányban a legerélyesebb intéz­kedjenek. Háborús mozaik. Dante országa, ügy látszik, a carbonarik ismét „dolgoznak“. És működésük a századközépi for­rongások viharában lángra gyújtotta Itáliát. A piemonti Cavournak sikerült az egységesítést vég­hezvinni: az Unita Itáliát. Az örökszép melankó- liáju Dante ma kivándorolt a könyvtárszobából az utcára s egy kései szájas epigon ellenünk uszí­totta a pokol összes bronzképü hatalmait. Nem­csak költői igazságszolgáltatás, hanem emberi ész igazságtevése szerint is győznünk kell az alvilág ellen. Az utca suhancai és forrongó diákjai kerül­tek uralomra a „testvér“ szomszéd országban, velük szemben áll a 10 hónap háborús tapasz­talataival biró nyugodt megfontolásu erős had­sereg. ♦ A mumus, amellyel ijesztgetnek. Tavaszra ret­tentő járványt jósoltak a tehetséges pithiák, amely egyszeriben véget vetne a háborúnak. S im heteit a végzet, eljött a tavasz s nem lett igazuk a si- ránkozóknak. A modern közegészségügy diadalma e háború, amely szem beszállt a gyilkoló vésszel s győz. Ungvár varos lakossága beleélte magát már a háborús gazdasági változásokba, bele éli magát a járvány elleni fokozott közegészségi ovó- inté'.kedésekbe is. Mindenkinek ki kell venni ré­szét a nagy idők nehéz megpróbáltatásaiból. Ez a város berendezkedett minden eshetőségre, min­den harcrakészen találja s ezzel komolyságának s műveltségének tanúbizonyságát adja. * A liszt és a dohány s egyéb. A liszt, — ez a fehér objektum, — nemsokára már csak orvosi rendeletre gyógyszertárban lesz kapható. Már igy is oly nagy az ára, akár mint a patikai poroknak. De uram: nincs. Ki a hibás, ugy-e bár azt mond­ják, a vasút, mert nem szállít. Égy kis interveniá­lásra volna szükség az illetékes köröknél a város élelmezése érdekében s a Debrecenben ottrekedt liszteszsák-torlasz mindjárt könnyűszerrel elszál­lítható lesz. Valamint a dohány is. Manapság, ha bemegy az ember akármelyik dohánytőzsdébe s dohánynemüt kér, —tessék elhinni —egyszerűen kinevetik a szegény embert. Elvégre is mindezért a háborús közlekedés csökkenésével takarózni — már három hete — nem lehet. A vonatok, az áruk csak jönnek naponta. Készletnek pedig kell len­nie ; mert az állami élet intézményeinek, az embe­rek a hosszú béke idején való derekas és áldásos munkásságának az eredményét hosszú nagy időre elégséges készleteket halmoztak föl. A kereske­delemnek pedig nem szabad megállania, meg­bénulnia az áruk hiánya miatt, mert a vitális érdekeinkért küzdő katonaság szükségleteit sem tudja kielégíteni. Aki itt mulasztást követ el, gyengíti a katonaság életerejét is. — Készlet az van, csak falusi atyánkfiái mulasztást követnek Lapnak mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents