Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-06-06 / 23. szám
2 (23. szám.) el annak forgalombahozatalánál. Egész télen le- födelve maradtak a burgonyavermek, a magyar vidék józanul számitó gazdája várta a jobb tavaszi időket, amikor esetleg 6 krajcárjával is elkelhet a burgonya kilója. Nem ütött be a jó kívánság ! S tavaszra kelve, uton-utfélen kinálgatták a burgonyát és babot, hogy még az új előtt túladhasson' rajtok. A magyar vidék el van látva mindennel, csak ez a város nem. — Op. Gyűjtés a hősök emlékére! A vasúti állomás mellett levő katonai megfigyelő kórházaiban elhalt harcosaink emlékének méltó megörökítése, illetve a megörökithetéshez szükséges összegnek gyűjtés utján való előteremtése folyamatban van. Az Armee-Etappenkommando rendeletére és segítségével azonban a temető már rendbehozatott és megkezdették annak kerítéssel való ellátását, az utak készítését, az elhunyt harcosok sírjainak megjelölését és feldíszítését. Az elhunytak törzskönyvének vezetése is kezdetét vette, úgy hogy minden sir lakójáról meg lesz adható a szükséges felvilágositás, illetve tudni fogják, melyik sírban ki nyugszik. És erre az intézkedésre nagy szükség is volt. Hisz több ezren pihenik már a megfigyelő temetőjében a háború fáradalmait, akiknek hozzátartozói még messze vidékekről is bizonyára fel fogják keresni e sírokat. A hála, melyet e hősök iránt érzünk, s a kegyelet, mellyel irántuk viseltetünk, megkívánja, hogy az emlék méltó legyen hozzájuk, s ezért arra kérjük ez utón is közönségünket, siessen adakozni, hogy az emlék minél előbb felállítható legyen. Az eddigi gyűjtés eredménye a következő: Dr. Preusz főhadnagy, Grebács Ignác, Bley Lipót 10—10 K, Székely Ernő, Kisteleki József, Kronovits gyógyszerész, Roth Manó, Klein Már- kusz, Zicherman Simon 5—5 K, Pollák S., Lend- vai Emánuel, Rothman Jenő 2—2 K, László Miksa 5 K, Kain Bertalan, Antal Viktorné, N. N., Klein Ábrahám 2—2 K, Ausländer Herman 3 K, Stern Testvérek 5 K, Csalfa Leó 4 K, X. Y., Bley Náthán 3—3 K, Blum Fülöp 4 K, Szabó Simon 3 K, Szabó György, Ziherman Gyula 5—5 K, Ziher- man Lajos, Mermelstein Mihály 4—4 K, Berger Kálmán 2 K, Fried Lajos 4 K, Schlesinger Emánuel, Grosz Adolf 3—3 K, Steinberg Ignác, Weisz Bertalan, Fülöp Mór 2—2 K, N. N. 5 K, Schulhof Sándor, Groszman Péterné, Halmos Emánuel, Schwalb Márton 2—2 K, Frankel 1 K, Jaczkovits, Herskovits Dávid 2—2 K, Biederman Dezső 1 K, Deutsch Mórné 2 K, Mittelman Sándor 1 K, Schwartz Mihály 5 K, Weinberger Mór 6 K, Edelstein Jenő, Lebovits Adolf 1—1 K, Freifeld Mór 3 K, Mittelman Mayer 5 K, Szántó Herman, Klein Albert (Bező), Csányi Mihály 10—10 K, Kreisler 5 K, Moskovits 2 K, Mermelstein 5 K, Lepkó Géza, Steuerer Nándor, Grünwald (Bozos) 10—10 K, Rubin 1 K, Klein Mayer 2 K, Friedman Saul, Roth, Kain F., Schaffer J., Klein Herman 1—1 K, Hock 2 K, Reichfeld József 1 K, Hillman József 2 K, Brach 1 K, Bley Mór 2 K, Berman Emil 1 K, Deutsch Jenő 2 K, N. N., Rosenberg M., Mi- halics Sándor 1—1 K, Klein Mór2K, Miklós Aladár 1 K, Friss Bertalan 2 K, Halász Ignác 5 K, Poliak 1 K, Rosenbaum József, Kesztenbaum Mayer 2—2 K, Grünberger Elek, Zelrnanovits Lipót, Palkovits, Jambovits, Roth Mór, N. N. 1—1 K, Reisman Jakab 2 K, Friedländer Jakab, Gutt- man, Schön Aladár, Braun, Scharfstein 1—1 K, Benedict Mór 2 K, Sternlicht, Tischler S., Dia- manstein, Bermanné, Szabó Ferenc, Klein D., Herskovits 1 — 1 K, Klein Ábrahám, Pollák Samu 2—2 korona. ^Dr^Leyy^ózsefJ A hivatását legideálisabban betöltő orvosok mintaképe, a megtestesült emberszeretet gyakorlója, a jó emberek egyik legjobbja: dr. Levy József orvos, hosszabb ideig tartó betegeskedés után e hó 5-én megszűnt élni. Aki nagy tudásával, gondosságával és igazi szívjósággal sok száz meg ezer embernek adta vissza egészségét, s törölte le a már-már megindult könnyeket és száműzte a gyászt a családok százainak köréből: jól végzett munka után tegnap visszaadta lelkét Teremtőjének. Magas kort, 70 évet élt, jól mondva: fáradt, dolgozott a nap minden szakában, a legnagyobb kötelességtudással és hivatásának megfelelően igazi emberszeretettel. Jó ember és jó orvos volt, a szó legnemesebb értelmében. Nemcsak diagnózist állapított meg, nemcsak recepteket irt, hanem együtt érzett a beteggel, annak hozzátartozóival, s ennek tulajdonítható, hogy betegei a legnagyobb bizalommal, a legnagyobb ragaszkodással viseltettek irányában. Nagy tudása dacára nagyon szerény ember volt. Nem hivalkodott soha, sehol, mindamellett azok közé tartozott, akiket a társadalom minden rétege igaz tisztelettel és szeretettel vesz körül. Halálának hire épp ezért keltett mély megdöbbenést és igaz részvétet mindenütt, minden körben, ahol őt ismerték. U N G Emléke soká fog élni mint olyan egyéné, aki szeretettel és sikeresen munkálkodott embertársai javára.. Elhunytáról a gyászoló család a következő jelentést adta ki: Mérhetlen fájdalmunkban megtörve jelentjük, hogy a legjobb édes atya, nagyapa, fivér, após és sógor: dr. Levy József volt cs. és kir. ezred- orvos, szentszéki orvos, megyei törv. hat. bizottsági tag, az orsz. orvos gyógyszerész-egyesület tagja, az ungmegyei orvos gyógyszerész-egyesület dísztagja, f. hó 5-én d. e. 10 órakor keresztényi megadással viselt hosszú szenvedés után, fárad- hatlan tevékenységben eltöltött életének 70-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után visszaadta nemes lelkét mennyei Atyjának. Drága halottunkat f. hó 7-én d. u. 4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint fogjuk a gyászházból (Teleki-utca 3.) a Kálvárián levő családi sirkertbe örök pihenőre kisérni. Az engesztelő szent-mise áldozatot f. hó 8-án reggel 8 órakor fogjuk a drága elköltözött lelki üdvéért a Mindenhatónak a róm. kath. templomban bemutatni. Ungvár, 1915. évi junius hó 5-én. Soha nem múló hálánk, szeretetünk virraszt örök álmod felett! Levy Karola, Papházy Ivánné szül. Levy Margit gyermekei. Papházy Iván honvéd-alezredes veje, Knott Sylvia, Papházy Nándor, Papházy József unokái. Belik Józsefné szül. Levy Mária nővére. Porhajos Karolin sógornője. Ä VÁRMEGYE. Közgyűlés. — Máj. 31. — Második rendes közgyűlését az elmúlt hétfőn tartotta a vármegye törvényhatósági bizottsága mintegy 50 tag jelenlétében. A közgyűlést gróf Sztárav Gábor főispán nyitotta meg, s a hitelesitö bizottság megválasztása után azonnal tárgyalás alá kerültek a napi rendre tűzött ügyek, s ezek elseje, a szokatlanul tartalmas és kiemelkedő alispánt évnegyedes jelentés, amit Csűrös Szilárd közp. szolgabiró olvasott fel, gyakori helyeslésektől és lelkes éljenzéstől kisérve. A jelentésből szószerint közöljük a következő részt: „A háború, mely az elmúlt évnegyedben országok és nemzetek sorsát előkészítő nagyfon- tosságu eseményekben bővelkedett, szükebb hazánk, a mi vármegyénk lakossága részére kétszeresen örvendetes fordulathoz ért a szövetséges hadsereg dicsőséges galíciai offenzivájának nagyszerű eredményei révén. Ez offenziva folyományaként az ellenséges orosz csapatok kitakarodtak az ország határszéli vármegyéiből s ezzel vármegyénk területéről is, melynek éjszaki szögletében szemünk láttára és fülünk hallattára vívták titáni harcukat az orosz túlerővel szemben Szurmay Sándor altábornagy vitéz katonái. Hogy vármegyénk területe\ nagyobbrészt ment maradt az orosz hordák pusztításaitól, elsősorban nekik köszönhetjük, kik a hős Csermák Mihály méltó utódjaként állottak őrt dicső szövetséges csapatainkkal egyetemben a Kárpátok sziklabércein s emeltek maguknak soha el nem múló, maradandó emléket ez ország és elsősorban vármegyénk lakosainak és utódainak hálatelt szivében. Az itt véghezvitt vitézi tettek a hadvezéri genienek és katonai erényeknek oly megkapó példáival gazdagítják a háború aranykönyvének fényes lapjait, melyeket nem homályosithatnak el azon sajnálatos esetek, melyek az ausztriai cseh nemzetiségbeli csapatok gyáva és hűtlen magatartása folytán a kötelességeiket emberfeletti erőfeszítéssel és hiven teljesítő s azt másokban is feltételező katonáinkat nem egyszer válságos helyzetekbe sodorták. Amidőn bejelentem a tekintetes törvény- hatósági bizottságnak, hogy a csapatai ólén oroszlánbátorsággal küzdő Csermák Mihály m. kir. honvédezredes hősi halála alkalmából annak idején a törvényhatóság őszinte és mély részvétét s a hazafiui hála és kegyelet érzését fejeztem ki a gyászoló családnak, egyúttal ez alkalommal tisztelettel indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottság Szurmay Sándor altábornagynak, valamint az alája rendelt csapatok tisztikarának és legénységének a vármegye területére eső országhatáron vívott dicsőséges és eredményteljes küzdelmükért mélységes háláját és köszönetét kifejezni, azt a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni, a nevezett altábornaggyal jegyzőkönyvi kivonat utján közölni s általa további illetékes helyekre eljutattni móltóztassék.“ Majd a közigazgatás állapotáról tett részletes jelentést az alispán, s ennek élén fájdalommal emlékezett meg a bizottságnak köztiszteletben állott kiváló tagjának, dr. Tüchler Sándornak elhunytáról. ' A közegészségügyi állapotokról szólva a hódolatteljes tisztelet és hálás elismerés hangján emlékezett meg arról az emberfeletti munkát igénylő felelősségteljes és önzetlen fáradozásról, melyet szeretett főispánunk, gróf Sztáray Gábor fejt ki a beteg és a sebesült katonák elhelyezésére és ápolására szolgáló intézmények létesítése és igazgatása terén. Az ő emberbaráti célokért melegen érző szíve, hazafias gondolkodással és páratlan szervezőképességgel és agilitással páro1915. junius 6. sulva, valósággal egyik napról a másikra teremtette meg Ungvár városában azt a hatalmas szervezetet, mely katonai barakkórházak név alatt mindnyájunk előtt ismeretes, s mely azóta folytonosan fejlesztve és tökéletesítve, magasabb helyről is követendő például állíttatott oda más vármegyék hasonló intézményeinek. Fáradhatatlan munkatársai főispánunknak hazafias tevékenységében dr. Sötér Elek cs. és kir. törzsorvos, dr. Gulácsy Árpád vármegyei tiszti főorvos és dr. Hackei Sándor tb. vármegyei tiszti főorvos, valamint özv. Czebrián Istvánná grófnő, özv. Roskovics Emánuelnó és Szoták Margit úrnők, a mellójök beosztott úri asszonyok és urleányok, nemkülönben a kórházak felügyelő személyzetének fórfitagjai, kik hazájuk szolgálatának forró vágyától hevítve állították minden erejüket és tehetségüket önzetlenül egy magasztos cél szolgálatába. A jelentést a közgyűlés lelkesedéssel vette tudomásul, s az abban foglalt javaslatokat is mind határozattá emelte. A napirend többi tárgyai közül kiemeljük, hogy Nagykapos, Kiskapos és Ungcsepely községek egyesítése megtörtént, az egyesült községek új neve Nagykapos lesz. Az Ungvár városi elhagyott gyermekek segélyalapjának az 1914. évre 3000 K segélyt szavaztak meg. Rozgonyi József felebbezése folytán az ung- parti építési vonal ügyében uj határozat hozatalára utasították a várost. A Tanítói Otthon javára 200 K segélyt szavaztak meg. Tudomásul vették, hogy a második hadiköl- csönre a gyámpénztári és kavicsalapból 40—40 ezer K-ás jegyzést eszközölt az alispán. Csőke Ilona volt napidijasnak nyugdijmeg- állapitás iránti kérelmét nem teljesítették, mert önként hagyta el a vármegye szolgálatát s Amerikába költözött. Az utmesterek kiszállási illetményeit a háború tartamára 50 % al emeltek. Kihirdették Róth Sándor Ungváron megtelepedett orvos oklevelét. Q71ÍD TUC7 HAM1TTELMAN őáHr Lüiöá, AG&TA-KRÉHJÉT használja. HÍREK. Tájékoztató. Jun. SO. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegylete ungvári fiókjának közgyűlése d. u. ‘/„órakor az ipartestület székházában. 4 Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. 4 Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. lt—12 óráig. 4 Népkönyvtár szünete^ 4 magyarországi munkások rokkant- és l yugdij-egyleiébe minden hónap 1-sö és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. A béke völgyéből. írta Kiss Géza. I. A Beszkiden orkán dühöng, Rendet rendre száz halál dönt, Emlék oszlop minden kőszál Egy-egy puszta honvéd-simái. Minálunk meg dermed a csend, Mint ahol a lét elpihent, Mint ahol csak várják, várják Apjukat a bizó árvák . . . V II. Az alkony itt most is oly ájtatos, Most is némák, álmosak a hegyek, Csak éjjente messzi ágyúszóra Ijedősen, fázva megrezgenek. A hajló nap arany párát lehel, De mily vörös, mily véres az arca, Lehet, hogy a vértengerben fürdött, Amit ömleszt a félvilág harca. S az este itt békésen borul le, Harang csendül estvéli imára . . . Oltalmazd meg s hozd vissza hősünket!... Esdve zsongja halk fohászok árja . . . (Mád, 1915. áprtiis hó.) Fejedelmi ajándék. — Tűz van! Tűz van! Ez a vészes kiáltás zavarta fel pár nap előtt városunk csendes, éjjeli nyugalmát. Az emberek, — mint ilyenkor az már szokásos — fogyatékos öltözetben rohantak a vész színhelyére. Kivéve természetesen azokat, akiket kávéházi csendes szórakozásukból szólított ki a tüzilárma. Ez utóbbiak közé tartozott az is, akiről ez az ének szól. Egy bérpalota állt lángokban. Derék tűzoltóink — egyenruhások és nem egyenruhások -— dicséretre méltó buzgalommal dolgoztak; mindamellett a tűz egyre terjedt.
