Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-05-23 / 21. szám
Hiszek egy Istenben . . . Meghalt a cinizmus . . . Augusztusban ez volt az első kijelentés, az első megállapítás, ami a sajtó hasábjaiból, az emberek arcáról, a megdöbbent vagy extázisbán levő társadalom fel- ocsudásából megnyilvánult. Meghalt a cinizmus . . . Egész társadalmi életünk, egész mindennapi tevékenykedésünk rekonstruálására szükségünk volt, — ezt érezte már minden komolyan, szívvel és lélekkel gondolkodó egyede ennek a romlásnak és teljes elfásulásnak induló társadalomnak. Csak azt nem hitte volna senkisem, hogy ennek az ára ily véres, ily borzalmas lesz. Kiütött a vész, az anyaföld pedig itta és issza a drága embervért. Ennek az időnek minden hulláma át- rezgett minden ember lelkén. Most már nem lehetett a szemet behunyni, a fület befogni és közönyösen tovább haladni a régi cinizmus és léhaság utján. Az élő valóság minden nap száz formában is ott áll előttünk, látjuk behunyt szemmel is, hangja áthallatszik ezer üvöltésen is és végre a cinikus, az alvó lélek — felébredt! Nagy, szörnyű nagy áron, de felébredt. Az a lélek, melyen a szó, a betű, az intés, a ri- mánkodás, — sfemmi — semmi nem használt már. Egy világdübörgés kellett hozzá. És ekkor ott maradt a meztelén múlt, tán minden ember lelkében is megtörtént a nagy leszámolás, mely csalhatatlanul mutatta a hibákat, a múlt szörnyű bűneit. És ekkor, — úgy érezzük —- meghalt a cinizmus. Ezért e sorokban legyen szabad e világháborúnak, — melyhez hasonló emberpusztulást — most már bátran állíthatjuk, — a vízözön óta nem mutat fel a történelem — tisztán csak lélektani momentumaival foglalkoznunk. * Mi is volt az a múlt cinizmusa? Mert ez aszó, hogy „cinizmus“, tulajdonképen csak gyiijtőiogalom, mely sok mindent takart. Vallástalan- ságot, erkölcstelenséget, léhaságot, nemtörődömséget, panamát és mindent — mindent, csak azt nem, ami az emberiség előtt mindenkor szent, nemes és felemelő volt. Mi volt a vallás, haza és tiszta családi szentély fogalma? Lejárt frázis, amit lábbal tiportak, gúnyoltak lépten-nyomon, úgy hogy a puritán, becsületes ember hite, meggyőződése is már meg-megingott. így volt ez nemcsak nálunk, de átlag majdnem mindenütt. Elsősorban ellenségeink soraiban, a léha és a vallást és erkölcsöt száműző franciánál, a kapzsi angolnál, a zsarnok orosznál és az erkölcstelen szerbnél. De megmozdult a világ, a húr megpattant és dübörögve indultak m'iliiók — milliók ellen. És ekkor egy uj erkölcsi világ született, — amely ugyan már kiállotta a századok próbáit és amit csak kezdtünk felejteni, — a modern bálványok sokféle alakja porbaomlott és ezer jel kiáltja, hogy Szent István országa újra megtalálta régi hitét, az igaz hitet, — amely egyedül naggyá, függetlenné teheti. így kell ennek lennie, igy szeretjük hinni, hogy van is. Győzött a hit, győzzön a hit! * Az ember, az egyed, a parányi tehát felocsúdott és a vihar velőtrázó hatalma a régi, tiszta erkölcsöt hozta a lelkekbe. Hiszünk egy Istenben, hinnünk kell egy Istenben. Ki hitte volna még egy évvel ezelőtt is, hogy a neves, híres, istentagadó francia iró, Lavedan tolla ma ezeket fogja papírra vetni és odavetni millióknak. Íme Lavedan önvallomása, — mely kétségtelenül bizonyítja, — hogy e háború viharja még a léha, feslett francia nemzet lelkében is minő változásokat idézett elő. Szóról-szóra ezek a szavai : „ Kinevettem a vallásos hitet, és azt hittem bölcs vagyok. De újabban már nem jött szívből a nevetés, mert láttam Franciaországot szenvedni, sirni és vérezni. Ott álltam az ut szélén és láttam vonulni a katonákat. — Vígan mentek a halálba. Én kérdeztem őket, mi tesz benneteket oly nyugodtakká. És ők elkezdtek imádkozni: „Hiszek egy Istenben.“ Láttam népünk áldozatjait és láttam, hogy imádkozva tették ezt. —- Akkor tudatára ébredtem, hogy mégis vigasztaló tudat, ismerni egy örökkévaló hazát akkor, mikor a földi haza gyülölségben ég. — De ez a megismerés tudomány, a gyermekek tudománya. És én nem vagyok már gyermek. Ez az én szegénységem és ez teszi, hogy üres és hideg a lelkem. — Oly nemzetnek, amely nem hiszi, hogy a földi szenvedés égi boldogsággá lesz, kétségbe kell esnie. Ki tud hit -anélkül akkor is reménykedni, midőn minden ingadozik? Nem kin e a mindennapi munka, nem badarság a jó, ha az embernek nincsen hite? — Itt állok Franciaország véres folyói partján, látom a könyek szent vizeit. Kétségbeesem. Ám a bre- tagnei öreg asszony, kinek fiai elestek a csatatéren, kinek szemei vörösek a sírástól, hittel mondja: Ave Mária! — Mennyire szégyenlem magam ez öreg asszonnyal szemben. — Mily rettentően égetnek egy nép sebei, amelyekbe nem hull egy csepp annak a Csodálatosnak szent véréből, akinek nevét nem szabad kiejtenem, mert arra méltó nem vagyok? Mi lesz Franciaországban, ha gyermekei, asszonyai, férfiai imádkozni nem tudnak ? — Az Istenben való bizakodás tüzérsége fog győzni ebben a háborúban. — Franciaország múltja nagy. Hivő Franciaország volt. Franciaország jelene kín és gyötrődés. Ezt az a Franciaország érzi, amely hinni nem tudott. Vájjon jobb lesz-e a jövendője? Isten kezén, csak Isten kezén. — A halottak óriási tömege fedi a csatateret. Mily nehéz ateistának lenni ezen a nemzeti temetőn. Nem tudok az lenni, nem tudok. Megcsaltam önmagamat és titeket is, akik könyveimet olvastatok és dalai1915. május 23. mat énekeltétek. Tévedés volt, csúnya álom. Most látom a halált és az élet után kiáltok. — A fegyverekkel teli kezek halált hoznak. — Az imádságra összekulcsolt kezek az életet eredményezik. Franciaország térj vissza legszebb napjaid hitéhez. Istent elhagyni annyit tesz, mint tönkremenni, elpusztulni. —■ Nem tudom, holnap élek-e még. De meg kell izennem valamennyi barátomnak: Lavedan nem mer ateista gyanánt meghalni. — Nem a pokol félelme gyötör, hanem az a gondolat, hogy van Isten és te oly távol állasz tőle. — Örvend lelkem, hogy megéltem az órát, amidőn térdre hullva mondhatom: „Hiszek, hiszek egy Istenben." — Ez a szó az emberiség reggeli éneke. Ahol nem ismerik, ott örök éjszaka leszen.“ Tegyük kezünket a szívünkre, hallgassuk meg lelkiismeretünk szavát, — és hány ezeren és ezeren toliforgatók és nem toliforgatók egyaránt mondhatjuk el ezt szószerint, — teljes őszinteséggel, lelkünk legbelsejéből. Hol van az az ateista, aki erre tudna, vagy merne cáfolatot írni? * Tehát vissza a hithez, töredelemmel és bünbánólag. Vissza az igazi mély hithez, az őseink élő hitéhez. Higyjünk egy Istenben. Hatalmasba, Mindenhatóba és Irgalmasba, aki egyedül kivezethet bennünket a Béke glóriás mezejére, miként kivezette Izrael népét a sivatagból. A nagy császár, II. Vilmos azt mondta a haditudósítóknak ez év első napján : „Mindig az van többségben, aki Istennel van! — Tovább adhatják . .“ Nem tudom, eléggé tovább adták-e, de ha volna még lélek, amelybe még nem hatolt el az Ige, úgy értse, hallja meg#már minden parányi embere e rónás, bérces hazának és szívvel és lélekkel imádkozzunk, hogy Hiszünk egy Istenben 1 Mert az van többségben, azé az Áldás, aki Veled van. A Te utadat, az Igazság útját akarjuk tapodni. Nézz a lelkekbe, nem a régiek ezek, nem szabad, hogy a régiek legyenek: Meghalt a cinizmus! Oh álljon meg sújtó kezed és jöjjön a Feltámadás! Uram, mélyen és igazán: — Hiszek egy Istenben! p. a. — Matyaczkó Tivadar prépost. A király Matyaczkó Tivadar görög szertartása katholikus székesegyházi kanonoknak a sághai címzetes prépostságot adományozta díjmentesen. — Tisztelgés Szentkereszty kir. tanfelügyelőnél. Az áll. iskolák és ovódák gondnoksági ülésén dr. Novak Endre melegen emlékezett meg Szentkereszty Tivadarról, Ungvármegye új kir. tanfelügyelőjéről. Az ülés határozatából az elnök vezetése mellett dr. Virányi Sándorné, Blanár Ödön és Lám Sándor tagokból álló küldöttség jelent meg f. hó 16-án a kir. tanfelügyelőnél. Dr. Novak Endre elnök örömének adott kifejezést, hogy jeles hírnévnek örvendő szakembert állított a miniszter a tankerület élére. A szives és meleg üdvözletért hálás köszönetét nyilvánította a tanfelügyelő és kérte a gondnokság támogatását. — Lelkészbeiktatás. A vajáni református egyház új lelkészét, Isaák Imre miskolci püspöki káplánt, május 16-án iktatták be hivatalába. Az ungi egyházmegye részéről dr. Magda Sándor csicseri lelkész és Bernáth Zoltán egyházmegyei világi tanácsbiró voltak jelen. A május 18-iki egyházmegyei gyűlésen az új lelkészt már be is erősítették az egyházmegyébe. Az új lelkészt, lapunk érdemes munkatársát, szívesen üdvözöljük vármegyénkben. — A honvédség köréből. A király Lovich László és Pazar Zoltán szolgálaton kiviili főhadnagyokat századosokká. Gébé László hadnagyot főhadnaggyá nqvezte ki. — Uj népfelkelő főhadnagyok. A király kinevezte népfelkelő hadnagyokká a munkácsi 11. népfelkelő parancsnokság nyilvántartásában Bleuer Jenő, Muck Ignác, Vidor Marci, Szalánczy Ferenc, Zelkó József, dr. Bródy Miklós, Gál Lajos, Jófejű Ferenc, Nánásy. Mihály, dr. Vietórisz 1st- j ván, Pollák Dezső, Algay Ödön, Füstös Ottó, Dudek Antal népfelkelő hadnagyokat. — Papszentelés. A szatmári megyés püspök Erdélyi Alajos, Faulvetter János, Nemes István, Pirsalszky Ferenc, Sörös János és Tőkés György végzett iheologusokat június hó 10-én álszer- papokká, junius hó 11-én szerpapokká és junius hó 13-án áldozópapokká fogja szentelni. •— Egy millión felüli forgalma volt e hó 17-én az ungvári kir. adóhivatalnak, jeléül, hogy Ungváron ugyancsak élénk élet folyt le az utóbbi időben. A millión felüli forgalom igy keletkezett: zárlati bevétel 742,897+7, kiadás 416,i97-96, összesen 1.159,095-43. — Magyar hitszónoklat a statusquo izr. templomban. Dr. Kelemen Adolf tábori lelkész, fogarasi főrabbi, f.-hó 20-án vendégszónoklatot tartott a helybeli statusquo izr. templomban. A jelenben, előttünk lejátszódó világtörténeti eseményekkel kapcsolatban fejtegette a kinyilatkoztatásnak ugyancsak világtörténeti jelentőségét. A tökéletes egyházi beszéd, a szónok legkiválóbb tehetségével, gyönyörű és mély gondolatokkal színezve, a szavak rendkívül nagy gazdagságával előadva, a hallgatóságra mély hatást tett. A beszédet fenséges ima vezette be; a hazáért, királyért és szövetségesekre mondott imával fejeződött be. A főrabbi végül megáldotta a jelenvoltakat és a Himnusz eléneklésével az egyházi aktus véget ért. U N G — II. Hadikölcsön-aláirások. A Szobráne Vidéki Hitelszövetkezetnél e hó 21 ig „a következők jegyeztek a II. hadikölcsönre: Ördögvágási község 1000 K, özv. Szűcs Andrásné (Tiba) 1000 K, Grigássy Károly (Szobráne) 1200 K, Vájná község 800 K, Berényi József 500 K, Dióska község, Mitró György (Bölcsős), özv. Kudlács Já- nosné és Regenda János (Ördögvágás) 400—400 K, Bölcsős község 300 K, ifj. Mitró András, Dankó András (Ördögvágás) és Vlacsiky József (Szob- ránc) 200—200 K, Duffek János, Gelyátkó György, Eckker Izsák (Vájná), Abrahámovics Adolf, Sztri- pai János, Vodhányel József, Oszif Pál, Naftulo- vics Náthán, id. Kudlács Mihály, özv. Roskó Györgyné és Szelepka György ördögvágási lakosok 100—100 koronát. Ä jegyzés most van folyamatban, s mint örvendetes tényt konstatálhatjuk, hogy a II. hadikölcsönre á falusi gazdák sietnek jegyezni. — Hősök halála. Zathureczkv István tanító, hadapródjelölt-őrmester, március 14-én reggel 5 órakor Uzsoknál, amint szakaszát rohamra vezette, ifjú életének 22-ik évében fején egy golyó által találva, édes hazánkért hősi halált. Bajtársai kegyelete és szeretete koporsóba téve, fejfáját megjelölve, külön sírba helyezte. Kemenes Mór marosvásárhelyi tanító, f. évi ápr. hónapban az uzsoki ütközetben elesett. A hős tanító 24 éves volt. — Számtani jóslatok. Egész sereg jóslat jelent már meg a lapokban, részben jósnők, részben kártyavető cigányasszonyok szájából, de megnyugtató választ egyik sem tudott adni a fontos kérdésre, amely most az egész világot foglalkoztatja, hogy: mikor lesz vége a háborúnak? Zágrábban most akadt egy ember, aki azt állítja, hogy biztosan megjövendöli, mikor lesz a békekötés. Ez az ember Hindenburg tábornagy szavai alapján választotta meg a jótslási módszerét. Hindenburg ugyanis azt mondta, hogy a logika és a matematika segítségével meg lehet mondani, mikor lesz vége a háborúnak. A zágrábi jós tehát matematikai alapon mutatja ki, meddig tarthat az európai nagy mérkőzés. Egy matematikai témát állított össze mely a történelem tanulságaira támaszkodik s amelyből biztosan meglehet jósolni a háború végét. A számítás az összeadáson alapul és nagyon egyszerű. A Napoleon elleni nagy háború — mondja a zágrábi jós — 1813-ban kezdődött és 1814-ben végződött be. Ez a két szám — 1813+1814 összesen 3627-et tesz ki. Ha két részre osztjuk ezt az összeget, 36-ot és 27-et kapunk. Adjuk össze ezeket a számjegyeket: 3+6 9 és 2+7=9. Az eredmény tehát 9 és 9. És tényleg a kilencedik hónap (szeptember) 10-ik napján kötötték meg a békét. Végezzük el ezt a műveletet a mostani világháború számadataival. A háború megkezdődött 1914-ben s egyáltalában nem valószínű,hogy 1915 ben véget ne érne. 1914+1915=3829. Ha ezt az összeget két részre bontjuk, 38 és 29-et kapunk, 3+8=11 2+9 szintén 11-et ad. Tehát a világháború Í915. november 11-ikén fog véget érni — legalább a zágrábi jós szerint. Könnyen megtörténhetik, hogy a háború tényleg ekkor fog befejeződni, de sokkal előbb is beköszönthet a béke a békéscsabai tartalékkórház kabalistája szerint, aki számtételeit a király életének legfőbb mozzanataiból veszi s ekként jósol: (21. szám) 5 A király született.................. 1830-ban A „ trónralépett .... 1848-ban A „ jelenleg .................. 85 éves A „ uralkodásának ideje 67 év Összesen 3830. Ha most azt keressük, melyik évben lesz vége a háborúnak, az összeget elosztjuk kettővel. 3830: 2=1915. Ha a két altételt adjuk össze és elosztjuk kettővel, ki jön a hónap és a nap is. íme: 85+67 152 : 2= VII. 6. A békéscsabai számjátszó tehát ez évi julius 6-ára számítja ki a nagyháboru végét. — Az uzsora üldözése. Az igazságügyminiszter a királyi ügyészségek vezetőihez körrendeletét intézett annak bevezetése mellett, hogy tudomása szerint az uzsoráskodás egyes vidékeken ismét és erősen föllépett. A miniszter azt mondja, hogy az uzsoratörvények hiányosságuk dacára is kellő módot nyújtanak arra, hogy a legkülönbözőbb alakban jelentkező és formákba burkolt uzsoraesetek is megtorlást nyerjenek. Fölhívja tehát az ügyészségeket, hogy hatóságuk területén a közgazdasági életet figyelemmel kisérjék s erre a néppel közvetlen érintkező közigazgatási hatóságokat is fölkérjék. — Katonák emléke. A Kárpáti csatákban , szerzett súlyos betegség következtében elhunyt s az ungvári vasúti állomás mellett levő hadi temető közös sirjaiban nyugvó több ezer névtelen hős síremlékére gyűjtés indult meg, mely célra adományokat szívesen fogad s hirlapilag nyugtáz az Ung. — Gyászhir. Haraszthy Gyuláné szül. Réday Irma, Haraszthy Gyula, nyug. tanár felesége, f. hó 18-án ötvenhét éves korában elhunyt. Temetése, melyen a család jóbarátai és ismerősei nagy számban vettek részt, f. hó 20-án ment végbe. Az elhunytat a kálváriái temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Antal Teréz zenetanárnő haza érkezve, a zongoraórákat megkezdi, s csoporttanitást is vállal lakásán.
