Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-05-23 / 21. szám
2 (21. szám) Nehéz idők. i. Kenyér nélkül. Dacára a lelkeket igaz örömmel eltölthető ténynek, hogy vitéz seregeink sikeres harcok folyamán az ellenséget minderősebben szorítják a monarchia határai felé, — nekünk, ungváriaknak még ezt a dicsőségteljes harci eredményeket sem lehet zavartalan örömmel élveznünk. Mi e tekintetben is a mostoha gyermekekhez hasonlítunk, akiknek, mikor az egész nagy családnak, az egész magyar nemzetnek örömünnepe van, — nem lehet az örömből kivenni részüket, mert szívük keserűséggel, bánattal van telve a sok mellőzés, a gyötrő nélkülözés miatt. Szomorú valóság és tény, hogy mi ungváriak a háború tiz hónapja alatt a megélhetés annyi nehézségeit szenvedtük már át, miképp joggal hihettük, hogy sorsunk rosszabb már nem, csak jobb lehet. És ime, most, mikor az áldott földön már ott ringnak a gyönyörű kalászok, amikor zöldéi erdő-mező, s uj gyümölcsét kezdjük látni az életet adó, az életet fenntartó nagy természetnek, — akkor, akkor kenyér nélkül, liszt nélkül vagyunk, s piros pünkösd ünnepén az árpa és kukorica- liszt (?!) megsavanyodott anyagából készült gyúr- mány keserű sütetje jut nekünk osztályrészül, mert amink volt, azt olcsó áron elvitték tőlünk, amit pedig már erősen felemelt árakkal szereznünk sikerült, annak meg ide szállítását nem engedik. Ungvár városa ugyanis már több mint hat hete megvásárolta a búzát, a gabonát, a tengerit, hogy lakosait élvezhető, egészséges kenyér- és egy kis főzőliszttel elláthassa, — a gyermekek, a betegek, az aggok részére pedig teljesen fehér lisztet készíttethessen. A megvásárolt tényleges gabonakészlet árát ugyanakkor kifizették, s azóta fizeti e pénz után a város a kamatot, s dacára a sok táviratváltásnak, a megvásárolt árú még ma sincs útnak indítva, mert a földmivelésügyi minisztérium az elszállítást megtiltotta. , Igazán érthetetlen dolog. Szabolcsnak, Hajdúnak és más szomszéd vármegyéknek jóváhagyták azon határozatait, melyekkel eltiltották az élelmiszereknek saját vármegyéikből való kiszállítását, — Ungban pedig 10 hónapon át összevásárolja a katonaság mindazt, ami összevásárolható volt, s mikor az itteni közönség teljesen kimerültén, a szó legszorosabb értelmében vett nélkülözés után végre hozzájuthatna a min dennapi kenyérhez, akkor pénzét visszatartva, árujának ide szállítását betiltják. Ezt igazán nem értjük. Ennek okát adni nem tudjuk. Hisz vagyunk mi a magyar hazának oly érdemes gyermekei, mint azoknak a városoknak lakosai, ahol még tán eleven harcost sem láttak, s még sem kell vesszőt futniok a mindennapi kenyér elérhetéséért. Vagy tán az a bűnünk, hogy nem voltunk oly élelmesek, mint a szomszéd vármegyék, ahol az élelmiszerek kivitelét eltiltották? — Ezt nem hihetjük. A város képviselőtestülete még a múlt héten, pontosan megjelölve a napot, május hó 15-én táviratilag kérte a földmivelésügyi minisztert indokolatlan tilalmának felfüggesztésére, hogy a város megvásárolt gabonanemüje ide szállítható legyen. Még csak válaszra sem méltatták kérelmét. Ebben a kétségbeejtő állapotban mit tegyünk hát most, hogy célt érjünk? — Ugyan ki tudna erre kielégítő feleletet adni? II. Tüzelőanyag, jéghiány. De nemcsak kenyérhiányban szenvedünk. Nincs tüzelőanyagunk sem, mert a vasút nem szállít. Megnehézményeztiik már egy Ízben a vasúti szállítás nehézségeit, s erősen bíztunk abban, hogy az állapotok e téren is javulni fognak. Csalódtunk, nagyon csalódtunk. Ungvárra egyszerűen nem vesznek fel polgári egyén részére címzett vasúti árut, s igy most a sok egyéb mellett tüzelőanyag-hiányban is szenvedünk. Ennek meg az a következménye, hogy a város közönségének előre látó gondosságával biztosított jéggyár e hó 21-én kénytelen volt beszüntetni üzemét. Hogy mit jelent ez közegészségügyi szempontból ma, midőn kánikulai melegek vannak, s természetes jéghiányban szenved az egész város, s a vármegyének legnagyobb része, s amikor az ungvári kórházakban elhelyezett betegek száma több ezerre megy: ennek leírását még csak meg sem kísérlem, hisz ezt mindenki tudja, a tudós közegészségügyi egyénektől le egész a laikus spriccer ivóig. Annyit azonban bátor vagyok mégis megjegyezni, hogy ennek az állapotnak nem lett volna szabad bekövetkezni. Ha már a kenyérről, a mindennapi kenyerünkről nem is gondoskodnak a magasabb körök, — az általános közegészségügyet — különösen ily exponált helyen mint Ungvár — mégis csak jobban szívükön kellene viselniük. U N G 1915. május 23. A kolera, a tífusz, a himlő és egyéb járvány emlegetése napirenden van, — de az egészséges állapot fenntartására elengedhetlenül szükséges czikkek biztosítása, minő a jégé is, — nem képezi gondoskodás tárgyát. Pedig nem szabadna azt sem feledni, hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint a már fellépett járványos betegséget vagy betegségeket legyőzni. Minden oly intézkedést tehát, mely a járványok fellépésének megakadályozására szolgál: a polgári hatóságnak épp úgy kötelessége volna megtenni, mint kötelessége ez a katonai hatóságoknak. Miért van mégis, hogy a polgári és katonai hatóságok együttműködéséről még nem volt alkalmunk tettekben nyilvánuló meggyőződést szerezhetni? — Ugyan ki tudna erre kielégítő feleletet adni? Gaar Iván. 07PD í DO7 hamittelman hLM LfcM, AGATA KRÉMJÉT használja. Katonai harácsolás és károk. Irta Blasskó Sándor. Bizonyára sokan tudják, hogy midőn G . . . tábornok 1848-ban X . . . vármegye székvárosába érkezett seregével, tisztjeivel egyenesen a vármegye székházába szállásolta magát, előhivatta a várnagyot s megparancsolta neki, hogy két óra lefolyása alatt több szekér kenyeret, húst, sót és bort szerezzen. S midőn a várnagy azt merészelte mondani, hogy lehetetlen, főbelövéssel fenyegette meg. Mit volt mit tenni? A várnagy kiküldte a lovas hajdúkat a falvakba s már másfél óra múlva hozták be szekereken a megrendelt elemózsiát. Tehát már 1848-ban is vármegyei hajdúk segédkeztek a katonai harácsolásnál. ügy volt ez még régebben is, csakhogy különféle és más változatban. A múltra igy visszapillantva, következtethetjük, hogy a harácsolás szükségképeni következménye volt a katonaság elláthatásának. Jóllehet most a katonaság élelmezésére trén-csapat intézmény alakult, a harácsolást mégis igénybe kell venni. A határon összetorlódott ezer meg ezer embernek kifogástalan ellátása igen nagy gondot okoz, az államvasut bármily tökéletessége mellett is nem képes több élelmet szállítani a határra, mint amennyi az ott elsáncoltan levő katonaságnak elegendő. A vasútnak élelmen kívül katonát is kell felszállitania, sebesülteket lehoznia s a pós- tai forgalmat lebonyolítania; mindez annyi időt, fáradságot igényel, hogy a határhoz közel fekvő vármegyékben, bár hadi szintéren élő lakossági nak, ott ideiglenesen letelepedett katonaságnak többféle élelmi cikk, mint hús, tojás, vaj stb. vasúton nem szállítható, ezek tehát a lakosság előzékenységére, szívességére vannak utalva. De igénybe kell vennie a katonaságnak élelmen kívül más dolgokat is, melyekre a hadszolgáltatási törvény alapján van jogosítva. Igaz, hogy a polgári lakosság saját jövőjére is gondol s arra, hogy nem lesz mit ennie, ha élelmi szerét, tejet adó, vagy ígás napszámra való marháját kell odaadnia, de ez a katonaságnál nem jöhet számba akkor, mikor annyi ezer embernek ellátásáról kell gondoskodnia. A kormány több üdvös rendelettel iparkodik a hadi színtéren élő lakosság nélkülözéseit, szenvedéseit enyhíteni s bár érezzük is ennek hatását, mig a háború tart, sohasem mondhatjuk, hogy mindenünk megvan. A megengedett katonai har'ácson kivül előfordulnak ugyan visszaélések, de ezek meg nem szüntethetik a harácso- lásnak szükségét és annak lehetőségét, mert az ily visszaélések ellen a polgári lakosságnak nem csak megtorló eszköz áll rendelkezésére, hanem az okozott kár is, ha való, megtérül neki. A katonai harácsolásnál, ha az a katona valami ingóságot átvesz, megfizeti annak a legmagasabb becsórtékét. Ritkán fordul elő, hogy egy-egy arra nem hivatott egyén erőszakkal harácsol s még az elöljárót is megpofozással fenyegeti. Az ily erőszakos egyén ellen a hadba vonult polgár neje tehetetlen,' mig rendőrséget vagy csendőrséget vesz igénybe, az erőszakos katona az elvett ingósággal árkon bokron túl van. Ezektől aztán kényszerből, hogy legalább valami Írás maradjon, elvesz a károsult akármilyen nyugtát. Hiába vannak hirdetmények, dobszó közzétételek, hogy milyenek a nyugta kellékei, azt a lakosság — a kevésbbe értelmeseket gondolom — soha sem fogja megtanulni. Sokaknak lesz igy kára, irtózik a sok utána járástól, idézésektől,' kihallgatásoktól s inkább eláll. Nem úgy van az ! Ha valakinek kára van, azt be kell jelenteni 1 A közigazgatási hatóságok mindent megtesznek a polgárság érdekében. Csak bizalommal kell lenni s nem kell türelmetlenkedni, ha a kár összegét azonnal nem kapják meg. Előfordul, hogy arra hivatott katonák az átvett ingóságért "nyugtát adnak. Ezek mind szabályszerűek, pecséttel el vannak látva s erre a nyugtára a katonai parancsnokság azonnal kifizeti a járandóságot. Ha pedig erőszakoskodó katonáktól veszik át a kényszerből rájuk erőszakolt nyugtát, ezt nem a katonai parancsnoksághoz kell átadni, hanem az elöljáróságnál kell bejelentenia kár minemüségét, értékét s hogy a kárt milyen katonaság okozta. Az okozott kár értékét becsüssel kell megállapittatni, kinek dija a kár értékébe szintén beszámítható. Az elöljárók, esetleg a szomszédok kihallgatásával is megállapítják a valóságot s a felvett jegyzőkönyvet a kár kiutalványozása végett az Alispán utján a Belügyminiszterhez terjesztik fel, ki intézkedik a károk kifizetése iránt. Mig régen az adott szolgáltatás ingyenes volt, az okozott kár soha nem térült meg; a mostani időben károsult kárpótlást talál, ha nem restel saját ügyének utána járni. A VÁRMEGYE. § Közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 31-én d. e. 10 órakor közgyűlést tart. Az állandó választmány ülése 29 én d. e. 10 órakor lesz. § A harctérbe eső területen, földeken vagy erdőkben a tűzrakás megszüntetése. A cs. és kir. 7. számú hadtápcsoport parancsnokságnak hivatalos átirata folytán tudomására hozom az összes járási (városi) hatóságoknak, körjegyzőknek és községi elöljáróságoknak, hogy a harcszintértől 20 kilométer távolságban fekvő legelőkön, réteken, szántóföldeken, erdőkben, völgyekben és magaslatokon a tűzrakás és tüzelés a legszigorúbban beszüntettetik, mert ezen tüzelések, tűzrakások és füst felszállások az ellenségnek tájékozásul és jelzésül szolgálhatnak. Ha azonban rendkívüli körülmények a hadsereg közelében tűz gerjesztését, vagy rakását követelnék, az illető föld- vagy erdőtulajdonos köteles a legközelebb eső csapatparancsnokságnak jelentést tenni. Az engedély nélkül tüzet rakók a lehető legnagyobb szigorral fognak bűntetteim. Felhívom címet, hogy ezen rendelkezést a legelterjedtebb módon, hivatalos napokon a községházánál, a körjegyzők és községi elöljárók utján tegye közhírré, a községi lakosokat többször oktassák ki, nehogy feledékenység, köny- nyelmüség, vagy mulasztás következtében szabadság-vesztéssel, esetleg halállal büntettessenek. Ungvár, 1915. május hó 14. Lőrinczy, alispán. HÍREK. Tájékoztató. Máj. 31. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor. a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. 11 12 óráig. a Népkönyvtár szünetel. 4 magyarországi munkások rokkant- és k yugdij-egyleiébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. Magyar katona dala. Irta Gyóni Géza. Lángoló vörösben Lengyel hegyek orma. Látlak-e még egyszer Szülőfalum tornya ? Kinyilik-e még rám Egy kis ablak szárnya ? Meglátom-e magam Egy szelid szempárba? Mondja el fenszóval: Erdei haraszton Édes-csöndes álmát Fegyverben virrasztóm.. Mondja el halkabban : Járok piros vérben ; Esti harangszókor Imádkozzon értem. Vigye a levelem Búgó galamb szárnya, Az én édesemnek Szép Magyarországba. Mondja el fenszóval: Semmi bajom nincsen. Mondja el halkabban: Megszakad a szívem. Viszi már levelem Búgó galamb szárnya, Hozza is a választ Kilencednapjára:: Esti harangszókor . . . Talpig hófehérben Gyönyörű virágszál Imádkozik értem. Járhatok már, pajtás, Térdig piros vérben : Az én édes párom Imádkozik értem. Vissza is imádkoz. Az ég meghallgatja : Ha nem karácsonyra, Virágvasárnapra.
